Egység sugarú kör

Egység sugarú kört foglalok el a térben. Ahol korábban oldalazva elfértem, nos, ott már nem férek el. Felesleges is próbálkozni. (Egyébként remekül szórakozom, de tényleg.)

Idén életemben először (2014)

- volt lánybúcsúm
- volt saját sztriptíztáncosom, méghozzá irodalmi
- volt államvizsgám, helyből 3 is
- lettem diplomás, volt diplomaosztóm
- mentem férjhez, voltam nászúton
- vezettem autót
- jártam KRESZ-re, buktam meg és mentem át
- mászkáltam egyedül Londonban
- láttam rókát városban szabadon
- lett ekönyv olvasóm
- lett kész értelmes kötött munkám
- lettem terhes
- hallottam a hasamból egy másik szív dobogását, éreztem a randalírozását
- lettem Molbubi tesztelő
- biciklizem nagyvárosi forgalomban
- rendeltem netről ruhát
- voltam jógán
- bicsaklott ki a bokám
- utaztam mentőben
- tartottam komolyan diétát (terhességi cukor miatt)
- vezettem városi forgalomban
- fordult meg komolyan az "és ha most frankón megszülök" gondolat a fejemben
- vágtam centit

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Elengedni vagy mégsem.

Itt a karácsony. Az idei karácsonyhoz elég sok mindent el kellett engedni. Pl. nem sütöttem idén mézest a cukor miatt. A szaloncukorra csak legyintettem. A kaják többségére is. Bécsbe sem mentünk, mert már nincs kedvem annyit gyalogolni. Aztán úgy volt, hogy sütök diabetikus diós sütit, de mivel a nagy szombati viharban eláztam, mint a fene, most épp inkább csak fekszem. Köhögök, náthás vagyok. Nem alszom jól. Szegény gyereket is alaposan összerázom vele, ő meg rugdal cserében.
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!

Kabát és ülőhelyek.

Így, pont így érzem magam.
Van egy jó nagy kabátom, sídzseki, pár számmal nagyobb, mint kéne, krémszínű, majdnem a térdemig ér, és a lényeg: összeér a hasamon és nem fázom benne. Aztán van hozzá egy fehér sapkám is. Szóval így nézek ki, mint szegény Baymax.
Az első héten, amikor hordtam, azon agyaltam, hogy hát nem vagyok egy túl nőies látvány így. De a praktikum most fontosabb, meg hát ez már megvolt, és kész. Aztán az is felmerült, hogy ebben bizony nem látszik, hogy terhes vagyok, szóval a kutya nem fogja átadni a helyét, ha kell. Többnyire végállomástól utazom, vagy olyankor szállok fel, amikor még nincs tömeg, szóval viszonylag ritkán kell számítanom az emberekre. A metrón többnyire már a megállóban lehúzom a kabátom cipzárját, így látszik a hasam, és így már többször átadták a helyet kedves emberek. És most volt 3 olyan eset is, amikor bizony a nagykabátban voltam, és ezek szerint látszik. Mert azonnal átadták a helyet.
(Egyébként megfordult a fejemben az is, hogy ha kellően fáradt vagyok, akkor a felmatricázott elsőbbségi helyekről bizony fel fogom állítani az embereket, de eddig még nem volt rá szükség.)

Az alvásról.

A kismamakönyvem szerint minél hamarabb át kell szokni arra, hogy a bal oldalamon alszom, magas fejpárnával, has/mellkas előtt egy másik párnával, valamint egy harmadikkal a felhúzott térdeim között. Mióta nem kényelmes a hasamon aludni (jóideje) és a hát sem az igazi, nagyjából így alszom, és elég jól működik.
Korábban főleg nagykifliként Petihez bújva aludtam, gondolom mondanom sem kell, hogy ez sem megy már, viszont azért valamennyire még mindig odaférek, max. a gyermek rugdalja kicsit az apját. Rövid időre kényelmes, ha Peti is alkalmazkodik kicsit. :D
Az első trimeszterben brutál álmos voltam már este nyolckor, aztán 3-4x keltem pisilni egy éjjel. A második trimeszter elejére ez elmúlt, aludni azért jól aludtam, de kicsit kevesebbet. Mostanában az a menő, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egyben alszom reggelig, viszont egészen megszoktam a 7.20-as kelést. Ha nem vagyok annyira kimerült, akkor felébredek 3-4 körül, felkelek pisilni, viszont utána már sokkal felszínesebben sikerül csak aludnom, na, ilyenkor álmodok össze-vissza jóóóó nagy baromságokat. Pl. hogy hasizomgyakorlatokat végzek. Képzelem, mit működött a kisasszony a hasamban éjjel, ha ez így jött át. :D

Lakásfelújítási kalandok

Tegnap apukám vigyázott a lakásra, míg a munkások ott dolgoztak. Én otthagytam a kulcsom, elég jól látható helyen, hogy majd azzal zárjon be, ezt elvileg így is beszéltük meg, de volt valami zavar az erőben, így Peti odaadta neki a sajátját, mert azt hitte, hogy én elvittem a sajátom. Este voltam vezetni, utána mindketten találkoztunk valakivel, aztán 10 felé értünk haza. A lift előtt mondtam, hogy jó is, hogy egyszerre jövünk, mert nekem ugye nincs kulcsom. Nekem se - mondta ő. Szóval negyed 11-kor még átcaplattunk a Blahára apukámékhoz. Éjfél előtt értünk vissza. Ágybarogyás.
Ma reggel még olvastam egy kicsit a Bradbury kihívásra a tegnapi adagból, aztán épp indulni akartam már úgy 8.45-kor dolgozni, amikor is mozgást láttam az ajtónk előtt. Kinyitom az ajtót. Hozzánk? Kérdezem az ismeretlen munkásokat. (A szomszédban is felújítanak, és azt hittem elsőre, hogy eltévedtek.) Persze, ez a 14-es, nem? - mondta az egyikük. Álltam, mint Bálám szamara. Jó, és ki marad itthon? - kérdeztem. - Munkanap van. Ja, tényleg. - mondták ők. Felhívtam a főnénit, aki szintén nem tudta, hogy jönnek, ő is dolgozik, a főbácsi épp elment otthonról. Felhívtam hát szegény apukámat, hogy villámsebességgel öltözzön és jöjjön át, mert valakinek itthon kell maradnia.
És így is csak 20 percet késtem a melóból... De most már igazán elkészülhetnének.

Újabb kör dokik.

Múlt héten voltam a nőgyógyásznál, de ezt már írtam. Kaptam beutalót UH-ra, 19-én megyünk, megnézni, nem nagyobb-e a gyerek, mint kéne a cukor miatt. A babamozisok szerint ugye az átlag felső határát súrolja, de nem vagyok hajlandó ezen parázni.
Aztán hétfőn voltam a diabetológián. Az ő NASA-s mérlegük szerint még mindig 86,3 vagyok (11. 10-én 86,5 voltam), de azóta nem őszi cipőben járok, hanem hótaposóban. De legalább nem fogytam sokat, csak nem híztam egy kicsit sem. Ami persze így is fogyás, mert a kölök nő, na, értitek.
A dietetikus megdicsért: szépek az értékeim és ügyesen diétázom. Legközelebb akkor kell mennem, ha úgyis oda megyek UH-ra.
(Ja, és ha már Péterfy, akkor a nőgyógyászom szerint oda tartozom, szóval gondolom ott fogok szülni is.)

Aztán hétfőn voltam a háziorvosomnál, aki egyrészt meglepődött, hogy még nem voltam nála, mióta terhes vagyok. Nem akartam betegek közé menni, ennyi. :D Aláírt valami sajtpapírt, állítólag azzal minden kötelező beutalós vizsgálatra mehetek, nem kell mindenre külön kérni. Micsoda fejlődés! :D Aztán kicsit csodálkozott, hogy nem akarok orvost választani, kérdezte, hogy bábát se? Hát fogalmam sincs, hogy a Péterfy-ben lehet-e. Lassan asszem el kéne kezdeni utánajárni ezeknek...
Ja, és ebben a látogatásban az volt a legviccesebb, hogy a kiskönyvembe beírta, hogy sem a várandósságnak sem a szülésnek nincsen akadálya. Végülis épp a héten léptem be a harmadik trimeszterbe, szóval jó ezt tudni. /o\

Erkélyesedünk.

Még jó, hogy nyár végén, mikor bejelentettem a főnéninknek, hogy jön a gyerek, akkor mondtam, hogy a majdegyszer terasz-prozsét ha lehet, ne tavaszra időzítsék. Most már lassan 4 hete járnak hozzánk a munkások, por van, dobozokat kerülgetünk, viszont van már ajtó helyett ablak meg korlát a volt lichthofon, szóval alakul. Egyszercsak kész lesz, a babakocsi kifér rá, szóval menő lesz. Csak még ne legyen hó.
A méret megtévesztő: az ajtó jobb oldalán már kb. fal van, a terasz pedig trapéz alakú. A szép park, amire néz, az a szomszéd házé, még valami kötélhágcsó kéne...

Szórakozunk.

Ma voltam a védőnőnél, aki tapogatással nézte meg, szerinte hogy fekszik a kisasszony. "Itt üresebb a has, itt meg tömöttebb, szóval erre van a feje és erre a teste." És tényleg, ott volt a szívhang, ahol mutatta.
Na, lehet, hogy ez is ilyen Don't try this at home! jellegű izé, mert most megnyomkodtam itt meg ott, de annál többet nem sikerült megállapítani, hogy ez most olyan, mint egy vízzel töltött lufi, ha itt megnyomom, ott kidudorodik.
Egyébként a hasam mozog, most már nemcsak érzem, hanem látom is. Tegnap este irgalmatlan műsort nyomott a kölök, többször is 3-4 másodpercig rezgett a hasam. (Ha valaki akar ilyen jellegű horrort látni, akkor íme egy videó, nem én vagyok,  nem is ikreim vannak, és remélem, ez csak ikreknél van ennyire így, bár Peti szeme felcsillant, hogy csinál ő is time lapse videót.)
Ja, igen, és úgy tűnik, hogy hallja tényleg, mi van kint: az apja szokott neki cuppogni*, akkor mindig nekiáll rugdalni. Igen, olcsó játék hülye leendő szülőknek.

* Először csak puszit adott, de a reakciók óta direkt kifejezetten cuppog.

Helló, harmadik trimeszter

Melókérdés.

Jelenleg úgy néz ki, hogy mégsem január 30-ig fogok dolgozni, hanem január 23-ig. Utána jön 11 nap szabi, aztán van még 6 nap betegszabim, utána meg, ha tényleg kivárja az idejét a kisasszony, akkor 2 hét (?) táppénz. Ez így 28 munkanap. :D

Egyébként meg az van, hogy most elsejével még hosszabbítottak egy fél évet, és aztán ennyi. Eddig volt az a macera, hogy minden félévben hosszabbítottak egyet, lehetőleg az utolsó pillanatban. Ezt öt évig lehet csinálni. Nekem még az elején azt mondták, hogy az első félév után mindenki állandó szerződést szokott kapni, de ez esetemben nem történt meg. Mindig "majd tavasszal" meg "a köv. pénzügyi évben", szóval ment az időhúzás. Tavaly őszig, amikor megmondták, hogy ne is álmodjak róla, hogy az ötödik év előtt kapok állandó szerződést, mivel kevés a headcount, és Londonban is vannak sokan, akik erre várnak... És hát nehéz lenne megindokolni, hogy miért pont egy budapesti sima producer kapna állandó szerződést. Szóval vártam a jövő novembert, hogy kiderüljön, mi lesz. Aztán egyre csak késett az épp aktuális szerződésem is, 6 nappal lejárat előttig nem lehetett tudni, mi lesz, még szóban sem. Jó volt a megérzésem: ennyi volt. Mivel terhes vagyok, gondolom azt nem merték megtenni, hogy azonnallal nem hosszabbítanak, így kaptam még egy féléves szerződést, hogy jan. végéig dolgozhassak, de utána nem hosszabbítanak, így jövő novemberben nem kell a headcountokkal sem szarakodni, mert már nem leszek állományban.
Ez az egész kb. 10 napja derült ki, azóta kb. lenyugodtam, de k. ideges voltam, az tény. Nem örülök, hogy esély sincs rá, hogy a szülési szabi után visszajöjjek.
(Ja, és nem csak nekem nem hosszabbítottak, hanem egy olyan srácnak is, akit elvileg két évre vettek fel valaki helyett. Ő sem boldog.)

In memoriam.

Vannak döntések, amiket - azt hiszem - sosem fogunk megérteni mi, a maradók. 15 évig naponta láttalak, 5 éve egyáltalán nem. A szemedbe is csak ezt mondanám: baszd meg, N, baszd meg! És látom a csúfondáros mosolyod, a félig felhúzott egyik vállad, kifele forduló tenyered. Bár látnám.

Egy kis matematika.

Ha 82 kilóval kezdtem a terhességet május végén, október 16-án 85 kiló voltam, a gyerek a tegnapi mérések szerint 1300 g, én meg ma reggel 83 kiló voltam, akkor igaza van-e a dokinak, ha azt mondja vigyorogva, hogy akkor maga tényleg éhezik?

Jó, hétfőn megyek a diabetológiára, ahol sokkal NASA-sabb mérleg van, de most már nagyon kíváncsi vagyok, az mit fog mutatni.

A nődoki egyébként elküldött UH-ra, még karácsony előttre, hogy megnézzük, hogy a gyerek nem sokkal nagyobb-e a cukor miatt. A tegnapi szerint kicsit nagyobb az átlagnál, remélem nem akarnak ezzel paráztatni.

Babamozi.

Ma voltunk babamozizni. Mmint 3D ultrahangon. Az utolsó UH a 19. héten volt, a következő állami meg a 32. héten lesz, én meg szerettem volna, ha a kettő között is látjuk, mizujs. Főleg, hogy diétázom is. Röviden: minden rendben van.
Őkisasszonysága 1300 g, és bár elvileg 27 hetes, méreteit tekintve inkább 28. Kb. fejjel lefelé feküdt, arccal jórészt a placentának, szóval nem volt annyira egyszerű értelmes képet csinálni róla, de azért sikerült. Szegény doki kínjában a rendes UH-s vizsgálatokból is csinált párat, mondjuk picit sem bántam, mert ez is érdekelt.
A gyermek nyammogott, meg ásított is, ez UH-n különösen viccesen néz ki: a fejét hátravetve, nyelvét lefelé szorítva, tátott szájjal. Töpszliorrú, és most még remek alvókája van, pillanatok alatt visszaaludt, hiába ébresztette fel a dokinéni nem is túl finomat. (Most bezzeg rúgkapál!)

Én továbbra is jól vagyok, kicsit náthásan, de jól. Diétázom, gyorsan telnek a napok. Kerekedem. És mindjárt itt a harmadik trimeszter eleje, hivatalosan még 4 nap.