Amikor 30 évesen is elkezdesz takarítani, mert jönnek a szüleid... Csupán csak az elnéző fintor-mosoly ellen, ami azt mondja: sejtettem. Meg az ellen, hogy akárhogy is tiltakozom, ne álljanak neki mosogatni, felmosni, mittudomén. Mert nem arról van szó, hogy nem fért volna bele, hogy ragyogó tisztaság legyen, hanem hogy leszarom. Takarítok én, meg pakolok én, mindig egy kicsit. De ha van fontosabb dolgom, vagy nem fontosabb, de nincs kedvem, mert inkább olvasnék, vagy felraknám a lábam, vagy a lányomat nézném, amint létezik, akkor nem fogok ezen lelkiválságolni. Aztán ha jönnek, akkor takarítok...

Újabb hangok.

Nudli lenyelt egy macskát. Egy kismacskát, egészben. Esetleg egy nyikorgó szekrényajtót. Sírunk és röhögünk egyszerre.

Gurgulázva kacag.

Megvolt az első hangos kacagás. Szép nagy közönséget választott hozzá, nagyszülők, nagybácsi, mindkét szülő. Már egy-két hete vigyorgott a csicsergős puszikra is, de csak a szokásos :D smiley-k jöttek. Aztán vasárnap este kipróbáltam a hasondudálást, próba cseresznye alapon, és működött! Kacagott. mi meg majd elolvadtuk a gyönyörűségtől.

(Másnap már nem kacagott ugyanettől, de azért remélem, lesz folytatás.)

Cégnél

Jó pár hete volt, de meg akartam örökíteni. Voltam bent a most már volt munkahelyemen (a szerződésem lejárt, megkaptam a kilépő papírjaimat is azóta). Két érdekes beszélgetésem is volt a volt kollégáimmal.

A marketinges lány kérdezte, hogy mi a legjobb benne. Ezen tök jó elgondolkozni. Mert persze cuki. És pici, és jószagú és hasonlít rám (meg a papámra, akit nagyon szerettem), de talán mégis az a legjobb benne, hogy van egy pici lény, akinek én vagyok az alapértelmezett őőőő, egység. És rajtam múlik, hogy kerek-e neki a világ. És ha igen, akkor vigyorog rám, és ez szívmelengető érzés.

A másik az volt, hogy mindenki azt mondta, milyen cuki és milyen pici. Egy valaki volt, aki döbbenten nézett a többiekre: ez a gyerek nem is kicsi! Na igen, ő volt az egyetlen ikres anya. :D

Mozdulj.

Eltelt majd négy hónap. Ezalatt sajna sikerült a kezdősúlyomhoz képest plusz 4-5 kilóig jutni. Nem vagyok tőle boldog, de ez van. Már nem diétázom, mozogni meg keveset mozgok és nyilván folyton éhes vagyok. Naponta sétálunk, az tény, viszont a testedzéssel gondban voltam. Van egy Cindy Crawfordos szülésutáni edzésprogramom, de kitörések vannak benne, meg ilyenek, amit nem bírok, egyéb ugribugri szóba sem jöhet, a futás sem, a gondolatuktól is rosszul vagyok. Valami kíméletesebbre vágytam. A YouTube-on semmilyen keresőkombinációval nem találtam értelmes szülés utáni újjáépítőt.

Úgy hat hete felhívtam azt a csajt, aki az irodában masszírozott, hogy jön-e házhoz. Jön. Nem olcsó, így két hetente hívom. Jól szétszedi a hátam, de emellett több gyenge pontomra (pont? kac-kac, inkább négyzetdeciméter) is rávilágított. Készen van a belsőcombizmom, a csípőm, a derekam és persze a szokásos: csomós a vállam-lapockám. A karizmaim pedig szintén elég megterheltek a sok emelgetéstől. Fáj. Főleg amikor masszíroz, de utána azért jobb kicsit.

A masszőr mondta, hogy pl. jógázhatnék. Próbáltam a YouTube-on, és találtam is nagy nehezen egy jó kezdő videót, de rájöttem, hogy ez így nem jó, mert ahhoz túl sokat magyaráz, hogy harmadszor is megnézzem, viszont mivel mindig ugyanazt mondja, ez nem túl hatékony és persze nem fog kijavítani sem.

Mivel felszabadult a vezetésre fordított bébisintelési keretem, most kinéztem magamnak egy kezdő jógát ugyanott és ugyanannál, akihez terhesen is jártam. Nos, jelentem, elkeserítő az eredmény. Jó kondira, hajlékonyságra és fájdalommentességre nem panaszkodhatok. Ellenben nagyon jól esett és nagyon elfáradtam és nagyon elhatároztam, hogy heti kétszer megyek. A helyzettel apukám is elégedett, jól elvan Nudlival, és meg legalább talán rendbeszedem magam.

Jogsi.

Éééés megvan. Még nemterhesen kezdtem el a KRESZ-t, aztán terhesen vezetni, aztán volt egy csomó tökfölösleges reggeli vezetés-órám. Tök hülye voltam, csomó pénzem bánta, reggel amúgy sem vagyok sem beszámítható sem koncentrálni nem tudok, plusz még terhes is voltam. Nóóóóómális? Nem. Na, sebaj, a délutánra váltás már jobb volt, de aztán a kapott vizsgaidőpont már a 39. héten volt, és a vizsga előtt két nappal a front meghozta Kisnudlit. Két hónapot kihagytam, majd újra irány a forgalom. Apukám lett a bébiszitter. Eleinte kicsit féltem, hogy hogy fognak kijönni egymással, de az elején mindig indulás előtt etettem és vagy még a lakásban bealudt a lányzó vagy mire kiszálltunk a liftből. Apukám ment vele pár kört a parkban biztos ami biztos, majd akkortájt ébredt, mikorra hazaértem. Az egész vezetési cécó ajtótól ajtóig 2,5 óra volt, szóval pont jó volt időzítési szempontból is. Pár héttel ezelőtt viszont elkezdett akkortájt nemaludni, úgyhogy apunak hagytam itt egy adag tápot a biztonság kedvéért. Szórakoztatta, sétáltak, ringatta, megetette, büfiztette, néha még elaltatnia is sikerült, szóval működik a dolog. Nekem ez nagyon jó. (A heti kétszer három óra bébisintelést azt hiszem ezek után is igénybe fogom venni.) A vizsga maga Budaörsön volt, csupa már ismerős útvonalon. Az oktató kicsit segített, négy hibapontom lett. Átengedtek. Mondjuk ez az egész rohadt szubjektív, bárkit meghúzhatnak és át is engedhetnek ugyanazért a teljesítményért... A papírokkal (vöröskeresztes igazolás, személyi, diploma) kiváltottam vizsgaigazolást, ezzel mehetek az okmányirodába. Aztán egyszercsak tényleg lesz jogsim. Menő. Az oktatóm azt mondta, az elején alaposan tervezzem meg az útvonalakat, ha meg veszünk autót, először menjünk ki valami nem túl forgalmas helyre gyakorolni egy kicsit. Kapcsolódó vicces párbeszéd: - Tök jó, pont annyit alszik a kölök, amennyit én távol vagyok vezetni. - Otthon hagyod egyedül?

A komplex UH története.

Mondtam már, hogy unom a 11. kerületi egészségügyi ellátást? A 8. kerületi terhesgondozás kb. tökéletes volt, de ez... Írtam már, hogy elég fura a gyerekdoki, pl. az örökmozgó -vigyorgó gyerek biztos azért mozog ennyit, mert keveset eszik és feszült. /legyint Aztán megpróbáltam csípőszűrésre időpontot kérni miután hazajöttünk a kórházból, mert ott azt mondták, négy hetesen nézessem meg, talán lazák az ízületei. A 9. hétre kaptunk volna időpontot, úgyhogy ezt kihagytuk, és mentünk máshová. A doki és a védőnő is nagyon nyomta ezt a komplex hasi és koponya UH-t, fizetős, de ha belefér, menjünk el. Jó. Nagy nehezen eljutottam időpontot foglalni a Szent Kristófba. Ha nincs beutalóm, még időpontot sem adnak. Remek. A következő gyerekorvosi alkalommal kértem beutalót, de a doki elég furán nézett, hogy fizetős vizsgálatra minek? Felhívtam őket, közölték, hogy komplex UH csak szerdán 10-12-ig van, nincs időpont, próbáljam meg következő héten. Megemlítettem, hogy van már beutalóm, erre rögtön kaptam egy időpontot tegnapra. (Ez kb. két hete volt.) Mentünk az időpontra, sorra kerültünk, vegyem le a pelenkáját. Levettem a kis ruháját meg a pelenkát is, erre azt mondták, a ruhát adjam rá vissza, mert megfázik. Oké. A doki oldalra fordította, fogjam meg, trutyi a csípőjére, megfordít, kész is vagyunk. Őőőőő, nem komplex UH-ra jöttünk? A doki agya elpattant, hogy a hülye betegirányítósok, az nem ez a szoba, nem ez a gép, nem ez az időpont. És az amúgy is fizetős. Na, mindegy, adnak időpontot, két hét múlvára és akkor az majd 6000 Ft. Viszont a csípőjével minden oké. Ami azért tök jó, mert jövő héten amúgy is megyünk csípőszűrés kontrollra. /o\

Kánikula.

Kisnudli annyira nem örül ennek a melegnek. Az első nap látszott a fején, hogy nem érti, mi van, miért van ez, de elmúlhatna. A naptejezést kifejezetten élvezi, vigyorog, mikor kenem, csikis vagy csak simogatásnak érzi, igazából mindegy is. A védőnő egyébként azt mondta, hogy 10-16-ig szobafogság, hát peeeersze... Naptej, meg vettünk egy babakocsira szerelhető napernyőt. Mondjuk aki ezt kitalálta, az sem sétáltatott még gyereket: egy tekerős szorítóval lehet rögzíteni, és egy gombbal lehet egy síkban mozgatni az ernyőt. Sokkal praktikusabb lett volna, ha egy k. nagy csipesszel lehetne rögzíteni egy pillanat alatt, hogy gyorsan áthelyezhető legyen pl. egy kanyarodás után, vagy esetleg egy olyan minden irányban hajlítható tartója is lehetne, mint a jobb asztali lámpáknak, ha már mozgunk is vele... Egyébként van rajta némi rugó, de csak a rezgéscsillapításhoz és a vásárlók megtévesztésére. Hétvégén voltunk a szőlőben, mi egész nap az árnyékban táboroztunk, Nudlinak raktam a babakocsiba egy vízálló lepedőt, arra egy anyagpelenkát összehajtva, majd meztelenre vetkőztettem, és ráraktam a bogárhálót. Elég vidám volt egész nap. :D Ha pisilt, cseréltem alatta a pelust. Az apja egyszer felvette meggondolatlanul, Nudli természetesen lepisilte. Egyébként most nem sok ruhát használunk, egy szál pelenka is túl meleg neki, kézben csatakosra izzad a buksija. Ruha, sőt takaró is kell viszont a BKV-ra, mert tökéletesen agyatlanul légkondiznak. Kint 35 fok, a buszon/villamoson meg 18-20. Átizzadt gyerekkel felszállni kész tüdőgyula. Ja, és ha már BKV: a metrózás szívás. A mozgólépcsőre elvileg nem lehet felszállni babakocsival, csak ha kiveszed a gyereket, úgyhogy tegnap magamra kötöttem Nudlit este, mikor metróznunk kellett. Pöttyet összeizzadtunk. A kánikula monnyon le.

A tapintatos férj dala.

Bumfalva, Bumfalva ott lakom én, ott gyártjuk a tejet Riska meg én. De ha a Riska nem ad tejet, együtt megyünk a napközibe.

Fordulatos.

Múlt hét közepe óta hatalmasat lendült Kisnudli mozgásfejlődése. Elképesztő mennyiséget rúgkapál, jár keze-lába mint a motolla. Múlt héten többször fordult az oldalára hátonfekvésből, meg háton fekve a forgó-zenélő játékát is előszeretettel rugdalta és nagyon élvezte, hogy még jobban mozognak a figurák. A pelenkázón nagyon szeret lenni, vigyorog, mint a vadalma, kalimpál, huncutkodik és le nem áll.
Mostanra egyre hatékonyabban változtat helyet: háton a lábai kirugdosásával, illetve a talpát lefeszíti, és már halad is a feje irányába. Hason pedig felhúzza a lábát a feneke alá és mikor kirúgja hátra, akkor halad. Oldalirányba és a feneke körül mint az óra is forog, ezt csak úgy.
Tegnap 3x is megfordult, hasról hátra. Kitolja a fenekét, lábon-kézen tart, a feneke elhúzza, már hason is van. Vagy a feje húzza el, mikor hogy. Ma délelőtt már háton találtam meg az ágyában, mikor felébredt.
Időnként így persze fogságba is esik, tegnap este simán elhátrált a járóka sarkába, ahonnan aztán semerre. Panaszkodni mondjuk csak akkor kezdett, mikor a kezét kidugta a rácson, majd így nem sikerült az öklével elérni a száját.
A fogása is fejlődik, hason kinyomja magát és miközben támaszkodik, próbálja megfogni a játékokat, amik előtte vannak.
Továbbra is irgalmatlan cuki, rengeteget vigyorog és nagyon tud örülni, ha valaki rávigyorog. Meg engem is kacagva fogad sokszor, ha megjelenek a látómezőjében, úgyhogy sűrűn olvadozik a szívem.

Ütközésig

Eddig úgy aludt, hogy egy összegöngyölt törölköző a feje tetejénél volt félkör alakban. Kuckó, biztonságérzet, pont mint Juci ajánlotta.
Most újabb funkciója lett. Bár van rácsvédőnk, ez is marad az ágy fejrészén, ahová feltornázta. Kell is ahhoz a vehemenciához, amivel félálomban is felrántja maga alá mindkét lábát, majd kilövi őket hátrafelé. Így kukacol előrefelé. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt jön rá, hogy felváltott lábbal és magát kézzel kitámasztva is lehet haladni.
Ezzel a kanapén lévő helyének is viszlát.