Az arányokról.

Máma túráztunk. Kosztolányi - Fehérvári úti piac - Allée. Ott ebédszünet. Móricz. Kávészünet a Mekiben, majd a Bartókon újra a Kosztolányi. 2,4 kilométer. Legyen 2,8 km, mert az épületeken belül is mászkáltunk. Plusz itthon a liftet épp költözködők foglalták, és ácsorogni kellett vagy 5-8 percet, mire leengedték. Mire hazaértem, úgy éreztem magam, mintha kb. a 10x-ét mentem volna, mintha végigmentünk volna egy Kéktúra-szakaszon. Ami után persze járt az egy óra ájult alvás a kanapén.

Lassan vége.

Még elmondom majd párszázszor magamnak, hogy el is higgyem. Mert az agyam egyik fele teljesen elvan azzal, hogy egy évszázada terhes vagyok, a másik fele meg számolja vissza a napokat aaaaa [most a hasamra ütök és mondok egy dátumot] március negyedikéig. Volt már február 25. és március 5. között minden, nekem a negyedike jön be, akkor van a papám szülinapja, szóval arra gyúrok. :D Szóval egy hét. Vagy kettő. Vagy három, ha esetleg mégis tovább akarna bent maradni, de valahogy ezt nehezen hiszem.
Egyébként gyűlnek a jelek: fáj, húzódik, folyton feszül a hasam, szarul alszom, tegnap szerintem volt egy darab jóslófájásom is.
[innen TooMuchInfo]
Nem, nem olyan volt, mint a menstruációs fájdalom, vagy legalábbis nekem nem, a tegnapi nem. Nekem a derekam is szokott fájni, meg a térdemig a combizomba is átsugárzik, de ez most csak az alhasam volt, a csak szigorúan idézőjelben, mert fájt. Úgy fél percig, és ide keressen mindenki egy csúnya jelzőt. [/TMI]

Egyébként jól vagyok. :)

38. hét

A köldökparáról.

Jó, szóval hallottam csomó mindent, ami miatt lehet(ne) parázni terhesség alatt/előtt/után. De az a kifejezés, hogy "kiforduló köldök", ez az egyik legszőrborzolóbb dolog, amit hallottam. Eleve elég mély köldököm van, és olyan, mintha belülről néznénk egy elkötött lufi-szájat. Még én sem szeretek belenyúlni, érzékeny, nem fáj, de nagyon nem jó érzés. És ahogy elképzeltem, hogy mondjuk a vége kifelé áll, és ahhoz fog minden ruha dörzsölődni... Brrrr.
Amikor látványosan elkezdett nőni a hasam, folyton azt néztem, még mennyi van belőle, ki fog-e fordulni, szét fog-e húzódni. A köldököm környékén a bőr kicsit más színű, és ez viszketett a legjobban, de szerencsére ez utóbbit a napi egyszeri körömvirágkrémes kenegetés elmulasztotta. A köldököm még mindig megvan. Most kicsit széthúzódóbb, nyilván nem olyan mély, és belenyúlkálni továbbra sem fogok, de nem vészesen érzékeny, sokkal rosszabbra számítottam. Talán már erre a két (?) hétre így is marad.
(Csütörtökön a CTG-n a másik lánynak, aki ott volt velem egy időben, tökéletesen ki volt lapulva a köldöke, úgy széthúzódott a bőr rajta, hogy csak az eltérő bőrszín miatt látszott, hogy hol van/volt neki. Na, ez sem volt semmi látvány. :D)

Dokik, 36. és 37. hét

36. héten először diabetológia. A 35. heti rutin labor eredményeivel elégedettek, bár picit paráztam, mert ketont (acetont) találtak a vizeletemben, ami elvileg az éhező szervezet jele... Csak legyintettek, hogy hát éhgyomri volt, nem? Hát ja. Főleg, hogy fél 9-re mentem a nőgyógyászhoz, aki akkor adott beutalót a laborba, és 9-kor vették le a vért, nekem meg elvileg nyolcig meg kéne reggeliznem. Szóval kopogott a szemem.
A vizeletet vinni kellett, ami elvileg azért vicces, mert nyilván tele lesz baktériumokkal a szállításra használt üveg miatt, szóval a 3+-es eredmény nem jelent semmit.

Szerdán jött a védőnő, gyorstalpaló szülésből és szoptatásból. Szerencsére túl sok újdonságot nem mondott, kivéve talán azt, hogy a hazaérés utáni első két napban jön ő is meg a gyerekdoki is.

37. hét elején megint diabetológia. A vérnyomásom továbbra is tankönyvi (gondolom utána visszaállok a 90/60-ra), a súlyom 87,3 (ezzel elégedettek), viszont valami vese értékem magasabb, mint a normál, de még határon belül, egyelőre nem kell aggódni, mindenesetre megismétlik a vizsgálatot. Ez elvileg attól lehet, hogy sok fehérjét eszem. Szóval bármit eszek, az valamit felborít. :D
Rákérdeztem a málnalevélteára, amit a védőnő javasolt volna, ha nem vagyok cukros. Kiröhögtek, hogy az már megint mi, és hagyjuk már a védőnők marhaságait. Na, mindegy, utánaolvastam, tényleg nem javasolják cukorbetegeknek.
Szülés alatt ihatok gyümölcslevet, meg ehetek szőlőcukrot, ha hagyják, mivel ez komoly fizikai megterhelés, szóval nem baj, ha több CH-t veszek magamhoz. Szülés után másnap reggelizzek rendesen, majd mérjek vércukrot. Terhelés hat héttel később, otthon kell meginni a löttyöt, és csak bemenni két órával későbbre, hogy akkor vegyenek vért.

Szerdán ultrahang. A hasam a mászkálástól jó keményre szokott váltani, és így volt ez odafelé menet is. Szegény kölöknek egy pici mozgástere sem volt, szóval most nem tudott tiltakozni az abúzálás ellen. Minden értéke remek, a lepény fiatalos, a köldökzsinórban jó a flow (:D), őkisasszonysága meg saccperkábé 2900 gramm. Cuki ufóka, kezei a feje előtt, továbbra is fejjel lefelé. És tök vicces, hogy alig pár hete (na jó, hónapja) még csak a köldököm alatt húzgálták a műszer fejét, most meg nagy ívben az egészen, az aljától a tetejéig.
Megdicsértek, hogy ügyesen diétázom, mert tökéletesen átlagos a magzatvíz és a kölök súlya is. Ezt nagyon jó volt hallani, egész nap vigyorogtam tőle.

Csütörtökön mentem CTG-re. Mivel az Auróra utcai épületet épp szétverik, így valami ideiglenes helységben üldögéltem több mint fél órát a két gumiszalaggal meg érzékelővel a hasamon. A kölök pulzusa úgy 140, kivéve, mikor mozog, mert akkor 170-ig is felmegy. Már ha hajlandó megmoccanni. Nem nagyon akart, így az asszisztens nyomkodta-rázogatta a hasam. Előtte kérdezte, mi lenne, ha ennék egy kis csokit. :D Amikor mozog, akkor egyébként nyomkodni kell egy gombot, így látszik, hogy a pulzusemelkedése oké, meg hogy a méhösszehúzódás az nem fájás, hanem a rugdosás....
A korábbi vizeletvizsgálatos 3+ mellé ott helyben is csináltak egy gyorstesztet, ez negatív. A streptococcus és egyéb mindenfélék is negatívak, sőt, ellenanyagot sem termelek, szóval azonos rh-jú a vérünk.
A doki szerint: lassan pakoljak össze, de rohanni még nem kell, a gyerek jön lejjebb, az már látszik, de egyelőre ennyi. Ja, és még "szögezzük le, hogy a gyerek jól van, maga meg egészséges". Egyébként érezzem jól magam, a vérvételes lilafoltom pedig gyönyörű, ő is megmutatta a magáét. Köv. CTG szerdán.

Csak röviden.

Példaképeim a teknős és a pingvin. Lehetőleg egyszerre, vagy legalábbis keresztezve őket.

Ülni rossz. Néha feküdni is. Perpetuum mobile.

Tökre szerettem, évekig csak ágyrácson és matracon aludtam. De most nagyon örülök, hogy olyan ágyat vettünk, ami 1, ágyneműtartós, szóval sok cucc elfér benne 2, pont ülésmagas és egy jól irányzott láblendítéssel oldalfekvésből már az ágy szélén tudok ülni.

Zöldborsóleves! <3

Igen, leesett. Még délelőtt.

Az asztal messze van. Igen, leettem magam. Igen, annak ellenére, hogy kézzel eszem. És még az asztal alatt nem is láttad, mi van.

Azon, hogy mindkét kismama-melegítőnadrágom a mosásban van, nem segít, ha azt ismételgetem, hogy "Nem jön rám semmi!". A bőgés sem. Ezt a fejét fogó másik énem is megmondta.

Az a "holnap" még csak két napja volt!

"Ezt már féllábon is!" Nem, féllábon semmiképp. A nadrágvételhez is másodpercekig egyensúlyozok. Vagy leülök.

37. hét. Hétfő óta nem lenne koraszülött, ha megszületne. :)

Mondatok.

Apám egyszer rosszkor kérdezte meg, mikor lesz már gyerekem. Épp még csak pasim sem volt. Bőgve-üvöltve meséltem el neki, hogy mennyire tapintatlan, hogy belegondolhatna, hogy mondjuk akarok gyereket, csak nincs kinek, nincs hová, nincs miből. Utána nem kérdezte meg többet.

Az egyik nagynéném kedvenc fordulata az xy (anyukád, püspök nagybátyád) forogna a sírjában, ha tudná, hogy... Pedig sokszor semmi köze hozzá, vagy anyukám tökre tojna rá, vagy csak elfogadná a döntésemet. A nagybácsi meg valszeg rajta is ki lenne akadva, de mindegy.

Szóval van egy csomó olyan halál tapintatlan mondat, amire gyúrni kell előre. Lista. Kérdésként megfogalmazva, hogy a kioktató, lesajnáló, én-jobban-tudom él lemaradjon.

- Miért nincs/nem volt egyházi esküvőtök/keresztelitek meg a gyereket?
- Mert nem járunk templomba, nem gyónunk, csak azért pedig nem fogunk úgy tenni, mintha  gyakorló katolikusok lennénk, hogy lehessen.
- Ti jártok rendszeresen templomba, áldoztok-gyóntok? Akkor?

- Miért nincs választott orvosod?
- Mert fizetem a TB-t. 150e Ft-on sem lehet biztonságot venni. És egyébként tök elégedett vagyok a TB nyújtotta ellátással. A nyóckerben, igen.

Szinte bármire:
- Köszönjük, megoldjuk.
- Pont olyan alaposan végiggondoltuk, ahogyan valószínűleg ti is végiggondoltok minden fontos döntéseteket.
- Nagyon kedves, hogy aggódtok, de megoldjuk/minden rendben. (Pl.: szoptatás téma vadidegenekkel.)
- Ne haragudj, de ez magánügy.
- Ne haragudj, de ez az én döntésem.
- Ne haragudj, de ezt nem szeretném megvitatni.

Javaslatok jöhetnek.

Szalad és mégis áll.

Szaladnak a napok, de valahogy mégis áll az idő. Eszem, akár napközben is alszom 2-3 órákat, napi kb. egy programpontot próbálok bevállalni, olvasok, pihenek. Olyan, mintha fel lennék függesztve az időben. A hasam hatalmas. Most, hogy már csak kicsit több mint 3 hét van (elvileg) hátra, olyan, mintha 1, mindig is terhes lettem volna, 2, sose lenne vége. Ami persze marhaság, de ilyen érzés.

Az alvásról, megint

Karácsony táján kezdődött, a megfázással, meg az újfenti pisilni rohangászást kiegészítő, az éhesség miatt rugdaló kölökkel: többször keltem éjjel. Néha enni is kellett, néha csak elbotorkálni a fürdőig, meg inni, néha forró zuhanyozni, hogy meg ne fulladjak.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.