Kéthónapos orvosi vizit.

Csütörtökön voltunk a kéthónapos oltáson. Rita szegény vigyorgott mindenkire, még amikor megszúrták, akkor is, pár másodperccel később kezdett el szívszaggatóan üvölteni és üvöltött addig, míg magamra nem kötöttem. A doki olyanokat mondott nekem, hogy ihaj. A súlya még mindig kicsi (3500 g), az, hogy mozgékony, csak azt jelenti, hogy feszült, mert keveset eszik. Azt persze döbbenetemben nem mondtam, hogy a mozgékonyság közben vigyorog és gőgicsél, szóval nem épp feszült. Szerencsére az is bennem maradt, hogy a kurva anyád, az. A védőnő korábban azt mondta, oké, hogy 5-6x egy órát szoptatok, most leszúrtak, hogy az túl hosszú, és túl kevés az alkalom. Jól kiakasztottak, valahogy mindig azt érzem, hogy azt sugározzák, hogy inkompetens vagyok. Miután kibőgtem magam, Peti rádumált, hogy hívjak egy szoptatási tanácsadót. Eleve gondolkoztam rajta, hogy kéne, és hétfőn jött is. Hozott egy WHO-s súlygörbét, arra rajzoltuk be az adatokat, ez jó ötlet volt. Szerinte a technikám oké, mutatott egy-két dolgot azért (a bimbóvédő helyes felrakását, kis rásegítést, hogy könnyebben egyen, próbáltunk volna más pózokat, de Rita nem akarta). Szerinte van elég tejem, de fejjek szaporítót minden szoptatás után, hogy hátha ha van némi túlkínálat, akkor nem fárad el annyira az evésben. (Béreltem egy ipari kórházi gépet, az sokkal kevésbé megterhelő, mint amit kölcsön kaptam.)
Jelzem, szerintem továbbra is van, hogy egyszerűen nem éhes, és ezért cseszik enni, csak nyammog, már ha egyáltalán hajlandó nem üvölteni és úgy csinálni, mintha. Továbbá egyszer kelek éjjel, hogy vagy fejjek vagy etessek, ahogy sikerül. 5 óra a max, ami eltelhet a kettő közt. Aztán ne altassam hason, mert így túl mélyen alszik, és nem ébred fel arra, hogy éhes. Háton viszont úgy 10 percet alszik, ha előtte kézben elaltattam… Szóval hason altatok, és zajongok, ha fel kell kelnie. :D Valamint próbáljam meg leszoktatni a cumiról, de szerintem ez sem eszik olyan forrón. Mmint amikor nem muszáj, nem adok neki, de nem hiszem, hogy kész vagyok a folytonos üvöltésre, ha egyszerűen megvonnám. Azt meg úgyis látom, hogy mikor marad éhes. Ja, és persze csakúgy mellre tenni sem tudom, mert csak védővel eszik újabban. (Erre még a tanácsadó sem tudott mit mondani.)
És keresnem kéne egy Dévényest, aki rá is ér fogadni mostanában.
Bonyolult az élet. /legyint

A BKV-bérletem históriája

Mindig is volt bérletem, de február közepén lejárt az utolsó teljes áru, és gondoltam, majd akkor veszek legközelebb, amikor a kisgyerekes bérletet ki tudom váltani. A szülés után nyilván nem volt sürgős, de néha azért jól jött volna. Azt mondták, hogy a gyes/gyed/csed (régen tgyás) igénylésekor kell kérni egy igazolást, és azzal lehet kiváltani. Apukám ment intézni, ő kért igazolást is, azt mondták, majd postán küldik. Remek. Újabb x hét. Aztán múlt hét közepén jött a határozat a családi pótlékról, és apukám bebaktatott az Akácfa utcába, megkérdezte, jó az is. Ezért elhozta nekem, én meg múlt hét csütörtökön megpróbáltam kiváltani a bérletigazolványt. Persze fotó nem volt nálam, csak a határozat, a személyi és a lakcímkártya (csak budapesti címmel lehet ugyanis kisgyerekes BP-bérletet venni, ha pl. a környéken laksz, akkor így jártál). Mondtam a csajnak a Móriczon, hogy oké, akkor majd nyomtatok egy fotót otthon, és visszajövök. A csaj a lelkemre kötötte, hogy egyszínű hátterű legyen, pl. ne legyen rajta fa. Ooooké. Mert akkor aztán nem vagyok felismerhető, nem? Hazajöttem, nyomtattam, majd tegnap a dokim felé tartva bekocogtam a Móriczra, gyerekestől. Nézegette a csaj, majd közölte, hogy az igazolás nem jó, családi pótlékra nem jár. Eléggé elpattant az agyam. Két hónapos a gyerek, és még mindig nem kapok bérletet. Ott a gyerek, egy igazolás egy kifizetőhelyről (erre emlékeztem, bár a kulcsmomentumot, hogy az Akácfa utcában mondták, hogy ez elég, nem mondtam), van lakcímem, fotóm, kapják már be. Mondtam azt is, hogy ha csütörtökön van nálam fotó, ugyanitt kaptam volna igazolványt. Hogy akkor megbüntetnek. Kit? Engem? Mert mindig vinnem kell magammal a határozatot is a bérletigazolvány mellé? Nem. Őket büntetik meg, ha úgy állítják ki a bérletigazolványt, hogy nem vagyok rá jogosult. (NEM VAGYOK RÁ JOGOSULT??)
Vettem jegyet végül, elmentem a dokihoz, majd gondoltam egyet, és ha már úgyis ott voltam a környéken, bementem a Keletiben az ügyfélközpontba. Ahol kb. 5 perc alatt kiállították nekem az igazolványt ugyanazon papírok alapján. Az egyetlen problémája az volt az ügyintézőnek, hogy le kellett vágni a képem szélét, mert ott volt valami a háttérben. Ja, és persze az igazolvány hat hónapig érvényes. A GYES viszont alapesetben 3 évre jár, szóval ennek is mi értelme van a mi szivatásunkon kívül?

Mozgáskövetés

Már húsvét után feltűnt, hogy a másfél méterre integető Zsófit nagyon figyelte. Aztán kaptunk kölcsön egy járókára szerelhető zenélő-forgó izét, aminek többször is vigyorgott-nevetgélt. A kedvence a fekete-fehér zebra volt, meg a barna majom.
Gizus a fotelem mögé állt, és amikor a vállamon pihent a gyerek, akkor jobbra-balra bújócskázott vele a fejem mögött, és akkor is követte végig.
Most Peti egy zsinóron lógó elefánttal próbálta hipnotizálni, a gyerek követte is a mozgást, de aztán kiderült, hogy a kezét nézte, nem az elefántot. Szóval elég a szórakoztatásához, ha a kezét mozgatja az ember 20 centire a szeme előtt. (A hülye szülők szórakoz(tat)nak c. leckesorozatunkat olvashatták.)

Déjà vu

Azért az előbb elkapott a déjà vu érzése, mikor leültem vacsizni az előre kötött gyerekkel. Pont ennyire nem fértem oda az asztalhoz a 9. hónapban. :))

A gyermekágy vége

(Fizikai összegzés.)

A cukor elmúlt! \o/

A diéta végeztével egy pár kiló visszajött rám, van egy olyan tippem, hogy a kezdősúlyomhoz fogok visszatérni.

A csípőm valszeg kicsit szélesebb lett, pontos adatokat nem tudok, mert nincs "előtte" méret, de a régi nadrágjaim most nem jók rám. Az első pár héten jó voltak, de akkor még kevesebb kiló voltam, most meg még mindig nem vagyok talán annyi, mint voltam, de mégis szorítanak. Szóval most kénytelen vagyok szoknyában járni, mert a kismamanadrágjaim meg túl nagyok. Éljen.

A hasam nem lett csíkos, de a hasizmaim nagyon gyengék, attól függ, mekkora a hasam, hogy mennyit eszem, de sokkal durvábban, mint a terhesség előtt. A köldököm visszakaptam.

A további izomzatom: a hátam és derekam most kezd fájogatni, nincs mese, tornáznom kell, a mozgásszegény időszak és a kölök emelgetése nem tesz jót.

A melleim - úgy tűnik - hozzászoktak a szoptatáshoz. Már nem fáj a bőröm, mondjuk kenem sűrűn lanolinnal meg tejjel, meg mostanában bimbóvédővel szoptatok csak. Összességében (eddig) sikerült megóvni magam a komoly sérülésektől (lanolin és tej) és a mellgyulladástól (fejés).

Az egészen elképesztő mértékű izzadás kb. két hétig tartott és elmúlt. (Ezt valahogy nem mondta senki korábban, hogy egy csomó víz távozik a szervezetből szülés után, így is. A dolgok, amit senki nem mondott listáján ez az első helyezett.)

Az allergiás rohamokra inkább nem is akarok emlékezni.

Örömhír, hogy elérem a lábujjaimat, és végre magamnak vágom a körmöm. Valamint tudok összegömbölyödve aludni.

További örömhír, hogy a ciklusom még nem állt vissza, ez nagyon profán dolog, de az egyik, amit legjobban élveztem a terhességben az az, hogy nem kell menstruálni. :D

Sokkal kevésbé örömhír, hogy bár marha gyorsan regenerálódtam méhösszehúzódásilag és vérzésileg, meg varratkiesésileg, a gátsebem nem forrt össze rendesen. De ennek a sztorinak még messze nincs vége és nem is tudom, hogy mennyit akarok erről mesélni, ezt majd még megálmodom.

Az első hat héten példás magaviseletű voltam, sokat pihentem, üldögéltem, nem kezdtem el idejekorán tornázni, csak sétáltam, azt is csak fokozatosan. És a háztartást is főleg szegény Peti vitte. Mert az tény, hogy minél többet pihen az ember lánya a gyermekágy alatt, annál jobb lesz utána.

(Lelki összegzés)
Azt hiszem, elég jól vagyok lelkileg. Az itthonlét nem mindig annyira könnyű, bár remekül elfoglalom magam a gyerekkel meg olvasással.
Oké, talán egy kicsit érzékenyebb vagyok mint voltam és kevésbé veszem a poénokat.
Igyekszem társaságot szervezni magamnak és minden nap kimozdulni, de erről írok még külön posztot.

Szoptatás, tápszer, küzdés.

Most ár meg tudom rendesen fogalmazni, miért akadtam ki, mikor azt mondta a védőnő, hogy tápszerezzek. Mert ha tényleg csak 20-30 grammokat evett a lány és ki kell pótolni tápszerrel, akkor alkalmanként 60-70 g-t kellett volna adni neki, és az arányok nem jók.
4,5 hetesen kezdtem el méregetni, meg fejni minden áldott szoptatás után. A fejések egyike szaporítófejés volt (7-7-5-5-3-3-1-1 perc). Háromóránként (jó, napi hatszor) etetni, először szoptatni, majd az előző körben lefejt tejet megetetni vele. Ettől többnyire jóllakottnak tűnt. Egy hét alatt eljutottunk oda, hogy napi 220 g helyett mondjuk 300 g-t evett. Ekkor (húsvét előtti csütörtökön) mentem a gyerekorvoshoz, ő írt fel tápszert, a védőnő is ott volt, ő is ajánlott még valami tejszaporítót. A doki szerint azért nem volt jó az igény szerinti szoptatás az esetünkben, mert a diétám alatt "a gyerek hozzászokott az éhezéshez". Szóval most addig nem szabad rábízni az evés gyakoriságát és mennyiségét, míg ki nem tágul a gyomra egy kicsit és meg nem szokja, hogy van mit enni.
Ugyanezen a napon kezdtem el Urtica Urens (csalán) homeopátiás bogyókat szedni, meg csalánteát inni, meg igyekezni, hogy a napi 3,5-4 liter folyadék meglegyen. Nagypénteken reggel már 90 g-t szopott. Hétvégén nem voltunk itthon, mérleg nélkül mentünk, találomra tápláltam hozzá. Ekkortájt kezdte el azt, hogy nem hajlandó csak bimbóvédővel szopni, pár perc után egyszerűen kiköpi a mellem és csak küzd vele, nem képes/hajlandó rácuppanni. Az okát csak tippelni tudom, de jelpill nem érdekel, nekem jó így is.
Húsvét utáni héten már majdnem mindig lusta voltam fejni, és a napi 6 étkezés is csak egy hiú ábránd volt. Egyrészt mászkáltunk is, másrészt napi 2-3x úgy aludt el, hogy 10-15 percen belül ébresztenem kellett volna etetni, ebből meg jó nem sül ki, mert ha sikerül is felébreszteni, akkor a mellemen alszik tovább.
Éjfél körültől hét körülig alszunk többnyire továbbra is. Ez mindkettőnknek kell. Reggel többnyire megvan a szükséges 80 g környéke, meg a második kelésnél is (10-11 körül). A hét elején kicsit többet kellett hozzátáplálnom a 3-5. alkalommal, mint most hétvégén. De úgy nézem, hogy most az a tendencia, hogy 5x etetéssel és este némi pótlással jók vagyunk.
Nem tudom, hogy mi működik: a többszöri etetés, a sok ivás, a fejés, a szaporítás,a Laktoherb, a csalántea vagy a csalánbogyó, de akár több is lehet placebó. De ez mindegy is. Ezen a héten még szaporítok párszor, és aztán remélem beállunk erre a kajamennyiségre, a gyerek, én és a melleim is.
Húsvét hétfőn 3150 g volt, vasárnap 3280 g. Én roppant elégedett vagyok. (Csak maradjon is így.)

A cukor vége

Ééééés vége! Hálistennek.

Szóval az úgy volt (erről már írtam egy korábbi posztban), hogy a kórházban kb. le lettem szúrva, hogy de szülés után is diétázni kell ám, aztán csupa olyan kaját kaptam, amit nem is ehettem volna... Szóval továbbra is rendeltem/ettem a BéresAlexandra féle CH-számolós kaját, meg ettem gyümölcsöt, mert egyszerűen azt kívántam, de nagyon. Meg a gullón csokis kekszet, szintén hozzáadott cukor nélküli, diétás.
Itthon az elején főleg diétás kajákat ettem, csak többet, meg nem számolgattam. Szép lassan ettem fehérlisztes és fehrécukros dolgokat is, de egyszerre mindig keveset. Néha méregettem, de nem vittem túlzásba, azt mondták, hogy másfél órával kajálás után nem mehet 8 fölé. Főleg azért nem mértem egyébként, mert ritkán voltam ébren egy-egy rendes étkezés után másfél órával... :D
Az ötödik héten voltam a diabetológián, terhelésesen. Itthon kellett meginni a 75 g cukrot (továbbra is blőőőe), nem esett valami jól, még ablakot is kellett rám nyitni, hogy ne hányjam ki... Szerencsére bennem maradt, de szoptattam is, és rohadt éhes voltam. Apukámmal találkoztam a Keletinél, ő jött tologatni a babakocsit, míg bemegyek. Háromnegyed 9-kor értünk oda, pont akkor nézett ki a diabetológiás nővér, aki eddig is gondozott, integettem neki, hogy itt a kölök, nézze meg, egyből levágta, hogy terhelésesre jöttem, behívott, levette a vért, majd kikunyeráltam, hogy ráállhassak a jobb mérlegükre is. 80 kg, azaz kettővel kevesebb, mint amit meztelenül a terhességem előtt mértünk... És az a szép, hogy eddigre már tuti hogy híztam 2-4 kilót... Most nyilván felszedek párat, 4 hónap féléhezés után. De nem érdekel, vagy legalábbis ezt állítom. :)

Újdonságok.

Hason fekve emelgeti a fejét, méghozzá függőlegesig. Ha nagyon megfeszíti magát, meg is fordul. Ha kellően elege van, még a lábát is felhúzza maga mellé-alá és kúszó mozdulatokat végez. Karban tartva egy csomószor "áll".

Egyre figyelmesebb, fókuszál, a hangokra, szólongatásra többször felfigyel, odafordul. Másfél méterre tuti lát már,

Aludni csak hason. Többnyire az ágyában, szerencsére. Ma a babakocsiban is hasra kellett rakni, háton csak nyünnyögött, majd bömbölt.

Gügyög. Cuki. Ásít és sóhajt. Megacuki. Vigyorog, főleg hassimogatással egyidőben és ha mi is vigyorgunk rá. Már nevetéskezdeményei is vannak, alig várom, hogy kacagjon is.

Ma beüzemeltük a járókát, és kaptunk kölcsön egy zenélő-forgó-lógó izét, amire elsőre kedvesen rávigyorgott.

Próbáltunk nadrágot és hosszúujjút adni a body fölé, a nadrágot kifordítva tornázta le magáról... Ennyit a nagylányos ruhákról.

Fog, markol, karmol. A szoptatós melltartó háromszöges pántjába előszeretettel kapaszkodik kajálás közben. A héten egyszer a mérlegelés közben dühödten üvöltött, és belemarkolt a nyakláncomba az egyik kezével, a babahajaimba a másikkal, alig tudtam kiszabadítani magam. Azt hittem, a hajamat le is kell vágni, annyira kapaszkodott.

A nappaliban a legjobban a könyvespolcot szereti bámulni. Fekete háttéren színes, jó a kontraszt, tudom én. De könyvespolc. Ennyi.

Küldetés: megebédelni

Alap: 20 XP
A tervezetthez képest fél órán belül megebédelni +10 XP
Jobb kézzel villázva balkezesként +5 XP
Anélkül, hogy leennéd a gyereket +5 XP

Ilyet se hallanak sokat a lányok

Mármint, hogy egyél, mert híznod kell. Mondjuk nekem is mondták karácsony előtt a diéta miatt. Egyébként erről meg is vagyok győződve, hogy azért nem reklamált több kajáért, és azért alakult ki így a napirendünk és a kajálási szokásai, mert a diéta alatt sem kapott túl sokat enni. Születésekor is ilyen kis vékony volt. Izmos, mint állat, de vékony. Most is úgy tudja feszíteni magát, a fejét már a kezdetektől megtartja, a fürdés közben a lábával is meg akarja tartani magát, ahogy lóg a vízbe.
Na, de a kajálásról. Egy-két bőgés és egy alvás után úgy döntöttem pénteken, hogy méregetek pár napig, ha már Peti hozott mérleget, meg 3 óránként etetek napközben, meg fejek szoptatás után, és azt még a köv. szoptatás után megpróbálom megetetni vele, meg csinálok napi egy szaporítást. De nem vagyok hajlandó tápszerrel pótolni és éjjel felkelteni.
Azóta lassú növekedés van. Reggel az első kajálás 60-70 g szokott lenni csak mellből, az utána következő alkalmakkor 20-30 g-t eszik magától, és kb. ugyanennyi lefejt tejet kap etető-itató pohárból (ilyet használtak a kórházban is a hozzátápláláshoz). Ábra és link a honlapjukra.

Ábra és link a honlapjukra.

Úgy kell vele etetni, hogy a gyerek a nyelvét ugyanúgy hozzáilleszti alul, mint a mellhez, és a folyadékot az edény fel-le mozgatásával be kell hintáztatni és így kortyonként megy a szájába és nyeli le.

Pénteken 220 g, szombaton 270 g, szombaton 290 g, hétfőn 300 g, kedden már megint 250 g.

Mondjuk a mérleg 3 mérésből sokszor 3 különböző értéket mutat, szóval alig várom, hogy ne kelljen egyfolytában azt lesnem... A súlya egyébként eddig 10 g-vel több, mint pénteken volt, de ez még benne van a hibahatárban. Szóval egyelőre nem tudom, hogy elég lesz-e valaha a tejem/az étvágya, vagy nem. De rohadtul frusztrál, még akkor is, ha akkor sincs semmi, ha végül csak a tápszernél kötünk ki.

(Plusz egy borzasztó, hogy este 11 van, összebújunk, a hasamra-mellkasomra rakom, takaró ránk, meghitt gügyörészés, félig bealszik, majd rájön, hogy hopp, itt egy mell, nekiáll enni, majd akkor már a másik mellre is ráteszem, és akkor a félálombeli jóérzéses kellemes élmény után fel kell kelni, és méricskélni a végén... Ha már az elején nem mértem, a fürdés előtti meztelen súlyához tudom nézni, és ahhoz képest NULLA, amit szopott, pedig hát szopott, láttam-hallottam, ahogy nyelt, nem is keveset! És akkor ennyit a jóérzésről, már el is szállt. És még az előbb bukott is egy jó fél decit, volt mit! Grrrrrrrrrrrrr.)