Alapértelmezettből ragaszkodóvá?

Anya mindig az alapértelmezett. Én mindig ott voltam, nem voltam annyira érdekes. Rám is vigyorgott, de az apja sokkal könnyebben megnevettette, rá inkább vigyorgott, ő inkább érdekes volt. Kb. 7 hónaposan kezdett el átkéredzkedni más kezéből/öléből az enyémbe. Dől, kart nyújt. Egyértelmű. De ilyenkor sem bújt, csak az én karomból nézte nagyon aktívan a világot. Persze, tudom, hogy ragaszkodik hozzám, mert én vagyok az anyja, de néha a vigyorgáson kívül is jól esett volna valami. Mert vigyorogni kb. mindenkire szokott.
Amíg a múltkor meg volt fázva, egyik éjjel félálomban a vállamra borult, de az a kimerültség és a betegség volt inkább. Ma viszont altatáskor - persze nem akart aludni, fene tudja, mi zaklatta fel vagy mije fájt - nyugágypózban hevertem a fotelban, Nudli a hasamon feküdt, kinyomta magát a karjaival és nézelődött a félhomályban. Én beszéltem hozzá, meg simogattam a hátát. A fejem félig el volt fordítva oldalra és egyszercsak az arcával odatámaszkodott az enyémnek. Szuszogott, időnként "óóh" nyögött egyet, válaszoltam rá, és csak így voltunk, percekig. Még Petit is behívtam szép halkan, hogy lássa ő is a csudát. Persze el nem aludt, de szívmelengető volt.

Mosható

Nem vagyok egy nagy fertőtlenítőmániás, de időnként fogom a kölök összes játékát, két felé osztom őket: mosógépbe és mosogatóba valók, majd kimosom őket. Kimostam hát a macskaoroszlánt is, amiben bár volt valami kemény izé, már nem adott ki semmilyen hangot. Amíg ki nem mostam. Akkor kaptam először frászt, mikor pakoltam ki a mosógépet, mert elkezdett hangosan nyávogni. Háromszor. Nagyon hangosan. Jó, oké, konstatáltam, hogy ez nyávog. Azonban innentől átlag hárompercenként nekiállt nyávogni. Miután kiröhögtem magam, kiraktam az erkélyre száradni (hogy ne bent nyávogjon), de a kis szeméttől konkrétan visszhangzott a szomszéd lakópark. Végül behoztam és becsavartam egy rongyba és a spájzban az egyik műanyagdobozba ástam be. A spájzajtó előtt így is hallatszott. Mégis milyen játéktervező tervez ilyen hangos játékot?

Éjszakák, szoptatás, erre kell emlékezni

Múlt hét előtt két hónapig nagyon szarul aludtunk. Volt, hogy kb. óránként kelt, hol evett, hol nem. De jobbára azért üvöltött egy kört. Hol maradt lelki erőm, hol nem. Hol ringattam, hol elaludtam a fotelban a kezemben a gyerekkel, hol nem. (Lábtámaszom van, nem esik le, meg a cumiját a számban szoktam tartani, ha elbóbiskolok, kiejtem, arra felébredek.) Rosszabb hajnalaimon félálomban már érveltem és vitatkoztam Nudlival (nem, nem működik), legrosszabbkor még veszekedtem is. Ilyenkor Peti felébredt, elringatta (kb. két perc alatt, én meg előtte órákat szenvedtem) én meg próbáltam az idegtől szabadulni és gyorsan elaludni. Meg aludni amikor lehet, pedig mostanában napközben már ritkán aludtam. Meg az egyik anyaegyedülestém is úgy telt, hogy ők mentek látogatóba máshoz, hogy aludjak egyben három órát végre. Mert ha a másik szobában gőgicsél vagy felsír, arra is felkelek...

Na, de most már egy hete jobb. Az altatásról írok még majd külön, az is jobb, de itt most szerintem a Normaflore-nak köszönhetjük a dolgot. A napirendünkről is akarok írni, de amit most muszáj megörökíteni, az az, hogy van egy etetés fél egy és fél kettő között valamikor, és újabban ez a kedvencem. Nudli félig alszik. Mikor felsír, többnyire még fent vagyok, gyorsan kiveszem, suttogok neki valami megnyugtatót, beülök a fotelomba, ő nagyon jól eszik, továbbra is félálomban. Nem nyüsszög, hogy melyik mellem, nem nézelődik tíz másodpercenként leválva a háta mögé, nem vadássza a pulcsimadzagjaimat, csak eszik. Szuszog, eszik. Cuki. Az utolsó egy-két percben már csak jobbára alszik, néha szív egyet-kettőt, majd beremeg az alsó állkapcsa, közben az egyik kezével kicsit átölel(i a mellem), totál béke és nyugalom. Mielőtt végleg bealszik, nagy lendülettel kiköpi a mellem, kicsit hátralendül, kézzel együtt, majd visszadöccen és alszik a karomban. Szuszog, alszik, k.o. Felállok, beviszem, hasra leteszem, alszik tovább. Ez a legjobb, az az utolsó pár perc.

Odavan a babákért

Mikor hátrakötözni tanultam, már akkor teljes extázisban mozdult rá a (jóga)oktató(m) hatalmas gyakorlóbabájára, de az igazi babák még jobbak! Botibaba 3 hetes volt, mikor az apja a földön fekve a felhúzott térdére támasztotta böfizni, nos, amíg Nudli teljes gőzzel el nem kezdett négykézláb teperni felé. Azt a huncut vigyort, ami az arcán ült! Inkább nem hagytuk, hogy megközelítse. :D
A következő baba a nála 7 hónappal idősebb Julcsi volt, neki a haját vizsgálta meg közelről, jól meg is húzta szegénynek.
A hétvégén pedig Emiliával találkozott, aki úgy hat héttel fiatalabb nála, őt is közelről meg akarta nézni, főleg a haja és a szeme érdekelte. Jól néznek ki együtt: Nudli szőke, hófehér bőrű és kék szemű, Emilia pedig barna őzikeszemű, dús barna hajú és nála sötétebb bőrű.