Célzott leülés.

Tán két hete volt, hogy Ráckevén kinézett magának egy kissámlit, hogy ő arra leül. Megközelítette, lehajolt, megfogta, majd leült. És meglepődött, hogy nem sikerült ráülni. Másodszor, harmadszor már közelítette a hátsóját hozzá, szóval rájött.

Azóta megvan a megközelít, megfordul, tolat kicsit, feneket kidug, lehuppan sorozat. Ha leülök a földre nagyterpeszbe, akkor az ölembe ül. Ilyenkor lehet fél percig mesélni, cipőt ráadni. Hasznos és cuki is.

Ha lefekszem a szőnyegre, akkor vigyorogva a fejemre ül.

Egyébként már kevésbé pingvinesen megy, guggolni is képes (meg guggolva vörös fejjel betojni), támasz nélkül feláll és a motorozás is haladósabb lett, bár azért még nincs meg a sétatempónk. :D Nagyon élvezi, hogy egyre mozgékonyabb, a közeli játszótérig simán lemegyünk gyalog, bár egy negyed óra, mert mindent megnéz, minden autót megmutogat. A játszótéren nagyon szeret csúszdázni. Fekve, bár ülve is egyre kevésbé kell tartani.

És nagyon odavagyok ezért a szakaszért, annyira jó nézni a mozgásfejlődését. <3

A mérleg a legjobb barátom, megint

(2015. december elején írtam)
3 hete úgy döntöttem, hogy a mérleg a legjobb barátom. Mármint a konyhai. Mivel a kilók nem nagyon mozdulnak rólam, meg az inzulinrezisztens FB-csoportban is azt mondták, hogy akinek GDM-e volt (terhességi cukor), az jó eséllyel inzulinrezisztens, csak nem tudta. Persze tesztelni nem lehet csak ha már nem terhes vagy szoptat az ember, mert ez a kettő elvileg alapból IR-állapot. (Mondjuk akkor nem értem, hogy miért nem kell mindkettő alatt mindenkinek diétáznia...)
A terhesség alatti 150g CH helyett szoptatás alatt 200-at lehet enni, hat étkezésre elosztva. Az első pár nap azt gondoltam, hogy bakker, én nem bírok _ennyit_ enni! Mármint ilyen sokat. Reggel és pótvacsira ugyanis csak lassú CH-t ehetünk, ami pl. a teljes kiőrlésű kenyér. És ki a tököm akar este 10-kor megenni két szelet kenyeret?

Az első két nap még meg is jegyeztem, hogy jéé, a sok, jól elosztott, jó CH-tól mennyi tejem lett! Lett is tőle mellgyulladásom, fene egye meg. Az első időkben megúsztam, ilyenkor kellett belefutni. Szerencsére csak egy délelőtt tartott a java. [innen horror a bekezdés végéig] Elzáródott az egyik tejcsatornám, később látszott, hogy bleb-em volt, ami egy kis bőrhógyagocska a bimbón, ami el tudja zárni az utat. Szóval egész délelőtt a forró zuhany, fejés és (sikertelen) szoptatás háromszögében telt. Végül annyira sikerült masszázzsal megindítani a tejet, hogy Nudli végre hajlandó volt félálomban egy fél órát mellen lenni. Én közben épp hogy nem bőgtem. Doboltam a lábammal, csillagokat láttam. Rohadt egy dolog ez. És persze mondanom sem kell, hogy kb. mára nem fáj kurvára, csak úgy elviselhetően. Sokat segített, hogy még aznap délután sikerült megint sima sárga lanolint is szerezni, mert ami volt, azt már továbbadtam...

(2016. április)
A karácsonyt kicsit nehéz volt túlélni, megint mézeskalácshegyek nélkül. Már kicsit homályos, de azt hiszem minden nap egyetlen darabot megettem. Aztán az újévet megint egy fél mellgyulladással kezdődött, hasonló eredménnyel, mint a múltkor, csak gyorsabban túllettem rajta, már volt rutinom...

Az elmúlt időszak legnagyobb kihívása az, hogy az ember hajlamos a legkönnyebb utat választani pl. kisétkezésekre, meg ch-pótlásra nagyétkezésekkor: diétás édességeket enni.

Kilóügyileg meg szépen lassan haladok: 82-vel kezdem a terhességet, 88 körül szültem, utána 75-76 lehettem, majd hat hetesen 80, utána, mire sikerült a szoptatásmizériát normalizálni, szépen visszahíztam. Kényelmesebb is volt "rendesen" enni, meg ettől is vártam, hogy több tejem legyen, bár nem rajtam múlt, hanem Nudli izmain. Novemberben 86 voltam, most 81 vagyok. Most kezdem megint egész jól érezni magam a bőrömben, bár hasból még mehetne lejjebb. Meg hát láttam, hogy a 75 működhet. Csak lehet, hogy nem 200 g-mal, vagy azzal is, csak lassabban. Meglátjuk.