Motyog.

Ma végre voltunk kint, motorozni, játszóterezni kicsit. Örült, hogy végre kimentünk, a csúszdán nagyon vigyorgott, a  libikókát is élvezte. Hazafelé fogta Ani-ta meg az én kezem, és egyszercsak azt hallottam, hogy ismételgeti, hogy
- Baba boldog. Baba boldog.
És akkor az ember szíve ne olvadjon el. :)

Hogyan nem szoktunk le (most) a cumiról

Nudli cumizik, úgy kéthetes kora óta, addig bírtam idegekkel.
Korlátozom a dolgot, cumizni lehet:
- alváskor
- a járókában (bár most épp nincs ott cumi és nem is hiányolja)
- hosszabb babakocsis utakon (kivéve a papával, mert vele még a babakocsiig sem jutnak el, máris kéri az "utit", de mit bánom én)

Szombaton viszont az történt, hogy reggel kirágta az alvós cumiját. Lehet, hogy előbb már, de most tömte az én számba*-, és most vettem észre.

* "Aaaaszom"-ot játszottunk ugyanis, meglehetősen hosszan, ez annyit tesz, hogy vigyorogva kijelenti, hogy "aaaaszom" és lehetőleg cumistól végigvágja magát a saját ágyában, a mi ágyunkon, a kanapén, és a Vavát, baglyot vagy egyéb hálótársát magával rángatva mutatja, én hová feküdjek ("eeefész"), illetve mutatja, hogy takarjam be. Jobb napjaimon tényleg oda is fekszem vele huszadszor, átkarolom, ha kéri, éneklek, ha nem kéri, csak szuszogok a nyakába és idült vigyorral szagolgatom az isteni romlottjoghurt illatú tokáját babaszagát. Mellékszál vége.

Szóval elrágta, mondtam neki, hogy kuka, kidobta. Aztán gondoltam, itt a nagy lehetőség a leszokásra: mondtam neki, hogy nem lesz cumi alváshoz, mert "kirágtad, eltört, kidobtad".
Úgy tűnt, érti, de mikorra elálmosodott, kérte az "amm"-ot. Fél egytől fél kettőig altattam, többnyire üvöltött. A másik két cumiját eldugtam, neki meg szerencsére nem jutott eszébe. Nagy nehezen elaludt (én tentéztem, szoptattam, ringattam, kitaláltam neki egy mesét, majd az apja mondta neki, hogy na akkor aludjál és elaludt). Kevesebbet aludt, mint szokott, kisírt szemmel ébredt. Gondoltam, kitartok. Este megint nagy üvöltés volt, de fáradt volt, hagyta magát lerakni, csak csomót magyarázott, meg a falat kapirgálta.
Vasárnap már könnyebben elaludt, mármint kevesebbet sírt, de vagy egy órát szórakoztatta magát az ágyban. És hát tiszta idegroncs volt, meg én is. Szelektív süketség, sírt marhaságokért, jól összevesztünk párszor.
Hétfőre másfél órával aludt kevesebbet, mint szokott, megint csak elég kis nyavalyás volt egész nap, szóval meginogtam. Egyébként is lassan vissza kéne mennem melózni, emiatt/meg az éjszakai szoptatásról is próbálom leállítani már egy ideje, szóval rájöttem, hogy lehet, hogy ez sok egy kicsit egyszerre**.

** Eufemizmus arra, hogy lelkiismeretfurdalásomban és tépelődésemben azon agyaltam, hogy mekkora tetű vagyok, hogy szivatom a gyereket.

Keddre megint korábban kelt, és cicivel a szájában kb. visszaaludt a karomban, pedig ilyet nagyon-nagyon régen nem csinált már, fekve meg aztán kb. soha... Szóval készen volt szegénykém rendesen.
Meginterjúvoltam Stippit, aki pszichológus, és hát ő sokkal jobban meg tudta fogalmazni, amit én itt most ilyen könnyedén leírtam, szóval kedden délután, amikor először mozdultam ki otthonról a cumiszétrágás óta***, vettem egy alvós cumit neki.****

*** Szmogriadó, hogy a fene vinné el, Tita már egy hete nem volt kint...
**** Ha ez ilyen egyszerű lett volna, kaptam egy kicsit a karmától... NUK világítós cumi: nincs sehol. Ez volt az útvonalam: Allée Spar - Elefáni (Kosztolányi) - Rossman (Móricz) - Allée gyógyszertár - Allée DM - Allée Spar (itt megvettem kínomban a 6-18 hónaposoknak valót, mert máshol olyan sem volt) - DM (Móricz) - Spar (Móricz)... Mindegy, jó ez a kicsi is.

Apám szerint rettenetesen örült, mikor látta, hogy cumisüvegből kap azért tápszert, ez nem szűnik meg (pedig majdnem ezt is hozzácsaptam), apám így altat még ma is. Én meg hagyom, mert látom, milyen sokat jelent neki, hogy így altat, még akkor is, ha már nem alszik el a kezében, hanem önállóan vonul az ágyába.
Ébredés után is kért cumit, akkor még előtte szoptattam, majd mikorra kivakartuk magunkat az ágyból (ilyenkor visszafekszem és a szoptatás közben/után hentergünk, mert luxus az élet), mutattam neki, hogy anya volt boltban ééééés hozott: cumit. Asszem sokáig megmarad az a kép, ahogy Nudli leeresztett. Kiveszett belőle a feszültség. Megvárta, míg kibontom, leforrázom, és nagy boldogan cumizhatott. Rögtön ment is "aaaaszom"-ot játszani, meg én is, bújt, cuki volt, én meg majdnem bőgtem. Azért persze nem javult meg egyszerre, alig bírtam elvenni tőle a cumit, pedig az alvós az ugye alvós, szóval csak az ágyban, de végül ezzel megbékélt, ez a szabály korábban is élt. Este még azért volt egy-két kör hiszti, anya idegroncs lett megint, de sokat javult a tendencia.
Lefekvésre megint nagyon boldog volt, kérdezte, hogy "Cumi? Jo. Jóó." Aztán ma aludt negyed tízig. És napközben többnyire cukorbogár volt, nem hisztizett, játszottunk, délután is rendesen aludt.

Szóval asszem jól döntöttem, hogy hagytam a konzekvensséget a picsába ezt most feladtam. Majd valamikor később leszokik.

Ragoz és árulkodik (magára)

Nagyon vicceseket mond már Nudli.
Ma reggel azzal kelt, hogy
- Anya. Hozott. Másik. Elemet.
(- Igen, Nudli, hoztam, majd kicseréljük, DE MOST TESSÉK VISSZAFEKÜDNI ÉS ALUDJ MÉG!)
Apám is ezt hozta fel, hogy most született, most meg arról beszélget vele, hogy a vonatban kifogyott az elem és kell másik. :DDD

Meg ilyeneket, hogy
Paci (=maci). Tütün. Ül. - az egyik felsőjén ez van.
Pulcsi. Nemkell. Vedd le.

Délutáni alvás után elújságolta, hogy
Papa. Köhögött. Kicsit. Csempére. Rajzoltam.
És én meg ahelyett, hogy elkezdtem volna sikítozni, társalgási hangon megkérdeztem tőle, hogy Igen? Hol? Megmutatod anyának?
Szerencsére csak a konyhában az egyik padkára rajzolt két 1 centis pacát. Meg rajzolt papírra is, _cicát_, két szemnek is minősíthető csíkocskát, aztán meg egy pacát rá, mint fej :D
Aztán kisatírozta az egészet, és közölte, hogy _eeeebújt._

(Ide egy smiley szivecske jött volna, ha lehetne ilyet a címbe...)

Jó, félig csak azért mondta, hogy ne hagyjam még ott a kiságyban aludni, de azért volt benne őszinte lelkesedés, mikor utánamszólt Nudli, hogy
- Szeketlek!
- Én is szeretlek!
Fölpattant és ölelésre nyújtotta fel a két karját. Megölelt. Puszit is kaptam. (Aztán harmadszor is kért inni, negyedszer is betakartam és kijöttem.)
Még mindig hallom a babafigyelőn, hogy dumál.
<3

Pólóprojekt

Vettem uncsi fehér bodykat, és muszáj volt valamit alkotni rá. Mivel én nem tudok rajzolni, ezért persze mással rajzoltattam meg.

A két kék Maya műve, a másik három Petié. A pitypang ötlete Gizusé, a többi az enyém.

-- Rrrr-tita: így hívja magát
-- Moly leszek: azt kellett volna írni, hogy Már most is Moly vagyok
-- VAVA: a macskája, amivel alszik
-- Hóember: fél éves kora körül annyira sokat óóóóó-zott, hogy azon mulattunk, hogy gyakoroltattuk vele, hogy hó-em-ber. Nyilván nem ment. Most meg azt mondja már, hogy óóó-ember.
-- Pitypang: "A" virág. Minden virágot el akart ezek után fújni, és még ma is így jelzi, hogy virág.

Eddig a hóembert és a Vavát horda, mindkettőért odavolt. :)

Mire emlékezhet?

Kezd egész jó memóriája lenni, 3-4 héttel később is emleget embereket és történéseket. Pl. N. és fia, B. hintáját, meg a karácsonyi látogatásokról a nevek és egy-egy beragadt emlék. Ezeket aztán naponta többször is felhozza.
Valaki egyszer mesélte, hogy megkérdezte a két év körüli lányát, hogy emlékszik-e, hogy milyen volt, mikor megszületett, és a lányka (asszem) havat emlegetett. Na, mi is belefutottunk kicsit ebbe, mert Nudli cicizéskor a pocakomat nyúzta-simogatta. Mondtam-mutattam neki, hogy ott volt bent, anyának jóóó nagy pocakja volt. Erre nagyon lelkesen vigyorogva elkezdte finoman püfölni a hasam, és mondta, hogy kop-kop-kop. Amit persze lehet többféleképp is magyarázni, mindenesetre érdekes volt. Majd ha már jobb szókincse lesz, faggatom még. :)

Újabb kommunikációs fejlődés

Ilyeneket mond, hogy ketten, együtt, elférsz (= gyere ide mellém)
Aztán mondja még noszogatólag, hogy na.
Meg ha valamit rosszul mond, akkor: kék. [suttogva, fejet rázva] nem. [hangosan] zöld.
Bocsi, köszi, teccsék, lészi.
Ebéd után magyarázta, hogy (h)ó-ember és mutogatott a mikró felé: fönt. Nem értettük. Egy idő után rájöttünk, hogy tegnap kapott egy kézzelfestett dobozban 3 db mézest, abból az utolsó volt a hóember, amit tegnap látott.
Az előbb azt mondta, hogy Atika pizzát evett. Ez egy 28-i emlék, amikor is Atika tényleg pizzát evett és a pizzásautót az ablak előtt állva kellett megvárni (25 perc).