Naptár.

Eddig is sűrűn éltem azzal, hogy igyekeztem elmagyarázni pár napra előre, hogy mire számíthat, hogy pl. hétvégén megyünk a nagyszülőkhöz, így a meglepetések okozta hisztizést majdnem nullára lehetett redukálni.
Július 1. óta dolgozom, de erről majd később. :) Augusztus elején elkezdtük magyarázni Nudlinak, hogy mi lesz a heti menetrend, mert kicsit mintha agyára ment volna a sok munkanap és a hétvége váltakozása. Meg pár szabadságos nap, gyakran borult a rendszer. Meg ott volt a tüzijáték, amit beígértünk neki, hogy lesz. Ekkor jutott eszembe, hogy van itthon egy kisvakondos naptár, amit már félig megtépett, kb. március óta hányódott a lakásban, a képeket nézegette, de sosem akasztottuk fel, szóval nem olyan meglepő, hogy nem bírta a kiképzést.

Mellékvágány: a beígérésről. Még tavasszal egyszer belefutottunk egy olyanba, hogy a nagyszülők beígérték neki, hogy megyünk hajózni. Csakhogy még messze nem volt elég jó idő hozzá, meg kétévesen az egy hétre előre látás is sok volt, szerintem akkortájt úgy hétfőtől péntekig ért az időtudata, azt nagyjából értette, hogy pénteken utaznunk. Szóval sokat emlegette a hajózást, de mikor két-három hétig nem valósult meg, ejtette a témát. Azóta törekedtünk rá, hogy ilyen ne legyen. Most (2,5 évesen) meg már 2-3 hét simán belefér, sőt. Lehet, hogy hosszabb is lehetne.

Szóval berajzoltuk a tüzijátékot a helyére. Aztán beírkáltam a papabetűket azokra a napokra, amikor apukám jön. A rajztudásom hagy maga után némi hiányérzetet, de mivel megbeszéljük Nudlival, mi mit jelent, elég jól követi. Az elején kiikszeltem a napokat, ma már csak kis ikszeket rakok.

Magyarázat:
1.: strand papával és a húgával
4-6.: Balaton lett volna, vonattal és fürdéssel, de Nudli beteg volt.
9.: játszótér Botival
11-13.: Balaton, nagyszülők, a szombati rajzon a papucsa látható, azt kérte, azt rajzoljam oda, mint az ottani jelenlét jelét. :D
17-20.: lekvárfőzés @negyvenketto-nél, majd HÉV-vel Ráckevére. A G és S azt jelöli, akiknél voltunk látogatóban.  Tüzijáték.
21-23.: 3 mostohaunokatesó látogatóban az itteni nagyszülőknél, velük program (hálistennek azt nem kellett lerajzolni, mert volt Margitsziget, Gyermekvasút és Természettudományi múzeum)
(23.: Nudli 2,5 éves.)
24.: A legkisebb mostohaunokatesó szülinapja, látogatás náluk (a rajzon a torta meg a gyertyák).
25-27.: L. autójával irány Badacsony, apai nagypapa szülinapja, másnap pancsolás a Balcsiban, utána haza. (Jó zsúfolt másfél hét volt.)
28-31.: rendes munkahét, papával.

Nem mondom, hogy minden nap megnézzük a naptárat, de mondjuk kétnaponta előkerül és tök jól működik.

Kiskifli.

A viharos együttalvás után pár napja mondtam neki, hogy kiskifli-nagykifliben aludtuk. Ez nagyon tetszik neki, apjának is magyarázta, hogy anya mondta, stb. Ő akkor lefekszik, kicsit összehúzza magát és kiskifli.

Ma reggel fél 8-kor ébredt, jött, bebújt mellém, mondta, hogy kiskifli. Illetve, hogy fiflifli, mert a cumit ki nem venné a szájából. :D Aztán vagy öt percig szuszogott mellettem, majd megkérdezte, világos van-e már (éljen a redőny!), majd nyolcig azt játszottuk, hogy "Anya, mondjad, hogy gyere ide kiskiflim!" Anya mondta, hogy "Gyere ide, kiskiflim!" Tita mondta, hogy "Jó, akkor odamegyek!" És felmászott mellém, elfészkelt, betakartam, 10 mp szünet, kimászás. "Beleszorult a lábam az alagútba, ami a takaró alatt van." Kitakar, lemászik. "Anya, mondjad, hogy..." Szerintem vagy negyven ilyen kört futottunk, de legalább kb. csukva lehetett a szemem, fekhettem és rövid időszakokra hozzám is bújt. A kiskiflim. :)

Temető.

Kíváncsi lennék, mit fog fel az egészből. Mármint hogy nekem még gyerekkoromban meghalt anyukám. Az megvan neki, hogy a családi fotókon ott van Zsuzsimama, meg a dolgozószobában a falon a babakorú Zsuzsimama, a nappaliban a felnőtt Zsuzsimama, aki anya anyukája. Mert hát van anya apukája, aki a(z egyik) L. papa, meg van a T. mama, aki a papa-mama páros egyike, de nem anya anyukája.

Na, mindenesetre májusban voltunk a temetőben, vittünk virágot. Az elején fogta a kezem, kis visszafogott volt, de a virágöntözésbe végül csak beszállt. Utána már nagyon élvezte a temető labirintusát, rohangált a sírok között, alig bírtuk leszedni a sírokról... mert persze mászókának akarta használni őket. Meg talált díszkavicsot is, amit nagyon szeret túrni bárhol, bármikor.
Én épp a sírnál álltam és próbáltam nem bőgni, amikor is visszajött egy felfedező köréről Kavicsmániás Tita, és letett egy marék kavicsot a sír szélére.
- Tessék Zsuzsi mama, hoztam kavicsot.

Hogy telik egy napunk? (2017 első félév)

Reggel f8 és 9 között kelés.
Cici és reggeli vagy reggeli és cici.
10 körül játszótér (heti min. 2x a papával), vagy egyéb elfoglaltság.
12-13 között valamikor egy többnyire sikertelen evés, majd cici, pelus, vava, cumi, tente.
Jó esetben 4-f5-ig.
Utána ebéd, majd játék, míg jön haza apa.
Apanyúzás. :D
F9-9-től fürdés, jó 40 percet, f10-ig max.
10 körül cici, pelus, vava, cumi, tente.
Altatáshoz 4 vsz Tente baba tente (alszik az ibolya, a Tita, a Vava), puszi kint apának, puszi bent anyának, lefekvés.
Egy-két kelés, mert inni azt kell.

Viharok és tüzijátékok

A nyár folyamán több vihar is volt, dörgött az ég, villámlott. Az utolsó viharos időszak olyan rég volt, hogy már nem emlékezett rá, szóval most újdonságként hatott a dolog. Az első viharnál addig nem volt gond, míg csak a távolban morajlott, meg villogott. Addig néztük az ablakből. Aztán csattant pár nagyobbat, és máris üvöltött. Annyira, hogy egyszer (épp alvás előtti cicizésnél) kénytelenek voltunk bunkit rögtönözni és elbújni, mert a kezemből is ki akart ugrani, annyira előtört belőle a menekülési ösztön.
A második nagyobb vihar alatt próbáltam neki elmagyarázni, hogy meleg van, nagyon meleg, ő is sokat iszik, a növények, a virágok, bokrok, fű, fa, mind szomjasak nagyon. És akkor tudnak inni, ha esik. És azért dörög meg villámlik, mert a felhők összeütköznek: bummm! Így nem-éjjel már elég jó a helyzet.
19-én viszont éjjel jött a vihar. Éjfél körül már morajlott, gondolkoztam is rajta, hogy lefeküdjek-e egyáltalán, ha úgyis mindjárt kelni kell, mert tuti felébred. Elaludtam, kb. negyed óra múlva jelent meg a nyüszítő gyerek az ágyam mellett. Kiskifli-nagykiflibe összebújtunk, rögtön vissza is aludt szerencsére. Időnként megremegett és rettenetesen vert a kis szíve. De szorosan átkaroltam, meg bebugyoláltam, és arra gondoltam, ez sem lesz már sokáig. :)

Nyár közepén épp a Balatonon voltunk, mikor hallottuk, hogy kint tüzijátékoznak. Felkaptam Nudlit, kirohantunk az erkélyre, majd visszarohantunk az üvöltő gyerekkel. A lelkesedés kevés volt, túl hangos volt és túl meglepő. Aztán sokat mesélte, hogy a tüzijáték így meg úgy, hát beharangoztuk, hogy lesz Budapesten is, majd meglátja. Néztünk vele videókat a YT-on, jópárszor megbeszéltük, hogy ez bizony hangos lesz. Lelkes lett. Aznap jöttünk haza vidékről, felöltöztünk, összeszedtük a papát a Gellért téren (alias ahol apa futott (még a Vivicittán áprilisban)) és elindultunk az Erzsébet híd felé. Tita nagyon lelkes volt, mert időközben besötétedett és - jobban belegondolva - úgy március óta nem volt sötétben kint, az meg marha régen volt már. Apja nyakában ült, és mutogatott: "Valamit látok!" azaz ott egy csillag, a kivilágított Szabadság szobor, a Dunán a fények, a villamos, az autók, a rendőrautók, repülők, csillagok, meg még csillagok... :D Az Erzsébet híd után rögtön letáboroztunk, 10 perccel a kezdés előtt. Az elején valaki játszott még egy repülős világítő pörgettyűs játékkal, az izgalmasabb volt, mint maga a tüzijáték... Pár perc után benyögte, hogy "Én közben nézegetem az embereket, a hajókat, ilyenek." Viszonylag hamar elunta, mászkált kicsit, aztán nézte, mondtam, hogy vége lesz hamar, utána meg sokáig nem lesz ilyen. :D
Hazafelé elsétáltunk (rollereztünk) megint a Gellért térig, ahonnan papa hazament, mi meg bementünk a Mekibe a Móriczon, mert semmi kaja nem volt otthon. Iszonyat tömeg volt, de tök jól megoldották, mert egy srác a sorban tabletre felvette a rendeléseket és amikorra odaértél a pulthoz, már csak kb. át kellett venni. Tita sültkrumplizott, semmi más nem érdekelte a kínálatból, pedig a salátámban volt bébiparadicsom is. A mosdóban egyszer halálra rémült, mert a kézszárítónak olyan hangja volt, mint egy sugárhajtású repülőnek. Már f11 volt, de csak egyszer hisztizett. Hazafelé két depóba tartó villamos is elment mellettünk anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtaját, de a 3. megállt. F12-re került ágyba, jó kis élmény volt. :)