Egy hete ültem mellette a földön és a térdemre támaszkodva állt. Cuppogtam és harapdálást imitálva közelítettem felé az arcommal, ekkor hátrafelé dőlt, majd fenékre huppant. Tetszett neki, rötyögött. Ezt eljátszottuk párszor, és egyszercsak a fenékrehuppanás előtt úgy maradt állva, kapaszkodás nélkül. Nem annyira meglepő, mert a bútorok és a falak mentén már magabiztosan közlekedik, akár csak támaszkodva, nem is kapaszkodva. Meg Peti szokott vele a kádban olyat játszani, hogy a csípőjénél megtartja, mikor feláll, 1-2 másodpercet úgy van, elengedi, csobban, kacagás. De még nem jött rá, hogy az, amikor úgy ácsorog, az majdnem ugyanaz.
Mutogatni is kábé egy hete kezdett. Nyújtott karra, mutatóujjal. Néha csücsörített szájjal mondja hozzá, hogy uh. Kutya szeme, anya orra, tévé, lufi, apa, anya, ilyenek.
És a legújabb, anyaszívetolvasztó trükk a puszi. Hétfőn próbáltam, hogy összepuszilgattam, majd odanyomtam az arcom közel az övéhez, meg is bökdöstem, hogy
puszit kérek, ide. Én lepődtem meg a legjobban, hogy működött. Először csak odanyomta az arcát, azóta félig nyitott szájjal nyálas köröket hagy az arcomon. (Egyelőre csak az enyémen.) Ma reggel én még félálomban fetrengtem, Peti tisztába tette, majd berakta mellém az ágyba. Nagyon örült, mikor megmozdultam (térdelve rugózás, két kézzel csapkodás), majd odamászott hozzám és
összenyálazta az orrom és az arcom két puszit kapott. Mielőtt nagyon meghatódtam volna, ráült a fejemre, biztos, ami biztos.
