Thursday, March 28, 2019

Gyerekszáj: 2018. október és november

Asztalnál:
- Kér valaki halapennyót?
- Hol a pinnyó?

És ha bejönne egy méh és elvinné a levesemet és mézet csinálna belőle? Akkor mi lenne?

- .... amplitúdó.
- Krumplitúró!

- Tita, lánynév kell!
- Kockatirta!

- Anyaaaa, nagyon faj a hasam
- Mitől?
- Szerintem egy baba rugdossa

- Mit ettetek?
- Tejecskével borsót. Kakajóst.
(Megfejtés: https://goo.gl/images/7D29Vw)

- Az ott Százhalombatta.
- Hihiiii, az nekünk is van otthon.
- Micsoda? Százhalombatta?
- Neeeem. Vatta!

- Ma miért nem voltunk oviban?
- Milyen nap van ma?
- Őőő... kivettetek egy pénteket és azért?



- Az a lány angyalba van öltözve.

- Annyira szeretlek, hogy leesik az orrom mindjárt.

Szeretem a meleget. Meg a sötétet. Meg a boldogságot is.

- Ne nyúlkálj a szádba. (...) Mostmár szoktál néha vonatozni, meg BKV-zni, az koszos.
- Nem is szoktam kávézni!

Wednesday, March 27, 2019

Nagylány vagyok, azaz dráma van

Tegnapelőtt Tita kitalálta, hogy a nagylányok már nem alszanak a plüssállatokkal. Kérdeztem, miért nem, erre mondta, hogy az oviban a Jázi (5) sem alszik semmivel. Szóval tegnapra virradóra Vava nélkül aludt. Elég nyudtalanul. Éjjel egyszer odacsempésztem mellé, akkor piszkálta kicsit a bajszát félálomban és onnantól béke volt.
Majd az oviban is egyedül aludt...

Vava a szent cica. IKEÁ-s, van belőle 4 darab, mert cserélgetjük, meg egy mindig az oviban lakik a zsákban. Vava azért Vava, mert akkor kapta, amikor még minden négylábú kutya és macska vava volt és kész.
Vava helyes megnyugató pozíciója az alábbi GIF-en látható.



Tegnap sokat beszéltem vele arról, hogy mitől lesz valaki nagylány (megtanul úszni, bicajozni, iskolás lesz, tudja, hogy van, amikor muszáj szót fogadni, stb.), és hogy nyugodtan aludhat a haverjaival (Vava + 1 kisvakond, a Vaki és egy óriási, rózsaszín viziló, Vizi). És hogy én is a nagy macimmal aludtam, meg egy rongyival. Hazafelé is beszélgettünk, mondtam, hogy a Vava szomorú lesz, erre közölte, hogy a "Vava csak egy játék". Azt hittem, megszakad a szívem.

Este próbáltam forszírozni, hogy aludjon a Vavával, mert látszik rajta, hogy ez neki fáj. Amikor tegnapelőtt megpróbáltam Vavát elhelyezni az ágyában, eltolta, majd átment lefelé biggyedő szájú fal felé beforduló, illetve csapkodó durcigyurciba.

Tegnap negyed 11-kor még nem aludt, időnként látszott rajta, hogy szomorú. Kérdeztem, hogy ki mondta, hogy ettől lesz nagylány, és erre kinyögte, hogy "Én gondoltam." Próbáltam ikszedszer is elmondani a nagylányság kritériumait... hogy ez butaság, nem ettől lesz nagylány.

Beszéltettem a Vavát, mondtam, hogy akkor anyával fog aludni, azt persze nem akarta, aztán mégis áthozta hozzám, aztán visszavittem és ki akartam menni, akkor elkezdett bömbölni, odabújtam hozzá, Vavástól, pillanatok alatt elaludt és reggel is ölelgette a Vavát, úgy aludt.

Éjjel egyszer ébredt, sikítva, hogy pókot látott (később ez pók van a hajambanra módosult), megnyugtattam, pisilni már vitte a Vavát is.

Tök jókedvűen ébredt és az ovis példányt is bevitte magával a csoportszobába. Remélem, most már béke lesz.