Egység sugarú kör

Egység sugarú kört foglalok el a térben. Ahol korábban oldalazva elfértem, nos, ott már nem férek el. Felesleges is próbálkozni. (Egyébként remekül szórakozom, de tényleg.)

Idén életemben először (2014)

- volt lánybúcsúm
- volt saját sztriptíztáncosom, méghozzá irodalmi
- volt államvizsgám, helyből 3 is
- lettem diplomás, volt diplomaosztóm
- mentem férjhez, voltam nászúton
- vezettem autót
- jártam KRESZ-re, buktam meg és mentem át
- mászkáltam egyedül Londonban
- láttam rókát városban szabadon
- lett ekönyv olvasóm
- lett kész értelmes kötött munkám
- lettem terhes
- hallottam a hasamból egy másik szív dobogását, éreztem a randalírozását
- lettem Molbubi tesztelő
- biciklizem nagyvárosi forgalomban
- rendeltem netről ruhát
- voltam jógán
- bicsaklott ki a bokám
- utaztam mentőben
- tartottam komolyan diétát (terhességi cukor miatt)
- vezettem városi forgalomban
- fordult meg komolyan az "és ha most frankón megszülök" gondolat a fejemben
- vágtam centit

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Elengedni vagy mégsem.

Itt a karácsony. Az idei karácsonyhoz elég sok mindent el kellett engedni. Pl. nem sütöttem idén mézest a cukor miatt. A szaloncukorra csak legyintettem. A kaják többségére is. Bécsbe sem mentünk, mert már nincs kedvem annyit gyalogolni. Aztán úgy volt, hogy sütök diabetikus diós sütit, de mivel a nagy szombati viharban eláztam, mint a fene, most épp inkább csak fekszem. Köhögök, náthás vagyok. Nem alszom jól. Szegény gyereket is alaposan összerázom vele, ő meg rugdal cserében.
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!

Kabát és ülőhelyek.

Így, pont így érzem magam.
Van egy jó nagy kabátom, sídzseki, pár számmal nagyobb, mint kéne, krémszínű, majdnem a térdemig ér, és a lényeg: összeér a hasamon és nem fázom benne. Aztán van hozzá egy fehér sapkám is. Szóval így nézek ki, mint szegény Baymax.
Az első héten, amikor hordtam, azon agyaltam, hogy hát nem vagyok egy túl nőies látvány így. De a praktikum most fontosabb, meg hát ez már megvolt, és kész. Aztán az is felmerült, hogy ebben bizony nem látszik, hogy terhes vagyok, szóval a kutya nem fogja átadni a helyét, ha kell. Többnyire végállomástól utazom, vagy olyankor szállok fel, amikor még nincs tömeg, szóval viszonylag ritkán kell számítanom az emberekre. A metrón többnyire már a megállóban lehúzom a kabátom cipzárját, így látszik a hasam, és így már többször átadták a helyet kedves emberek. És most volt 3 olyan eset is, amikor bizony a nagykabátban voltam, és ezek szerint látszik. Mert azonnal átadták a helyet.
(Egyébként megfordult a fejemben az is, hogy ha kellően fáradt vagyok, akkor a felmatricázott elsőbbségi helyekről bizony fel fogom állítani az embereket, de eddig még nem volt rá szükség.)

Az alvásról.

A kismamakönyvem szerint minél hamarabb át kell szokni arra, hogy a bal oldalamon alszom, magas fejpárnával, has/mellkas előtt egy másik párnával, valamint egy harmadikkal a felhúzott térdeim között. Mióta nem kényelmes a hasamon aludni (jóideje) és a hát sem az igazi, nagyjából így alszom, és elég jól működik.
Korábban főleg nagykifliként Petihez bújva aludtam, gondolom mondanom sem kell, hogy ez sem megy már, viszont azért valamennyire még mindig odaférek, max. a gyermek rugdalja kicsit az apját. Rövid időre kényelmes, ha Peti is alkalmazkodik kicsit. :D
Az első trimeszterben brutál álmos voltam már este nyolckor, aztán 3-4x keltem pisilni egy éjjel. A második trimeszter elejére ez elmúlt, aludni azért jól aludtam, de kicsit kevesebbet. Mostanában az a menő, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egyben alszom reggelig, viszont egészen megszoktam a 7.20-as kelést. Ha nem vagyok annyira kimerült, akkor felébredek 3-4 körül, felkelek pisilni, viszont utána már sokkal felszínesebben sikerül csak aludnom, na, ilyenkor álmodok össze-vissza jóóóó nagy baromságokat. Pl. hogy hasizomgyakorlatokat végzek. Képzelem, mit működött a kisasszony a hasamban éjjel, ha ez így jött át. :D

Lakásfelújítási kalandok

Tegnap apukám vigyázott a lakásra, míg a munkások ott dolgoztak. Én otthagytam a kulcsom, elég jól látható helyen, hogy majd azzal zárjon be, ezt elvileg így is beszéltük meg, de volt valami zavar az erőben, így Peti odaadta neki a sajátját, mert azt hitte, hogy én elvittem a sajátom. Este voltam vezetni, utána mindketten találkoztunk valakivel, aztán 10 felé értünk haza. A lift előtt mondtam, hogy jó is, hogy egyszerre jövünk, mert nekem ugye nincs kulcsom. Nekem se - mondta ő. Szóval negyed 11-kor még átcaplattunk a Blahára apukámékhoz. Éjfél előtt értünk vissza. Ágybarogyás.
Ma reggel még olvastam egy kicsit a Bradbury kihívásra a tegnapi adagból, aztán épp indulni akartam már úgy 8.45-kor dolgozni, amikor is mozgást láttam az ajtónk előtt. Kinyitom az ajtót. Hozzánk? Kérdezem az ismeretlen munkásokat. (A szomszédban is felújítanak, és azt hittem elsőre, hogy eltévedtek.) Persze, ez a 14-es, nem? - mondta az egyikük. Álltam, mint Bálám szamara. Jó, és ki marad itthon? - kérdeztem. - Munkanap van. Ja, tényleg. - mondták ők. Felhívtam a főnénit, aki szintén nem tudta, hogy jönnek, ő is dolgozik, a főbácsi épp elment otthonról. Felhívtam hát szegény apukámat, hogy villámsebességgel öltözzön és jöjjön át, mert valakinek itthon kell maradnia.
És így is csak 20 percet késtem a melóból... De most már igazán elkészülhetnének.

Újabb kör dokik.

Múlt héten voltam a nőgyógyásznál, de ezt már írtam. Kaptam beutalót UH-ra, 19-én megyünk, megnézni, nem nagyobb-e a gyerek, mint kéne a cukor miatt. A babamozisok szerint ugye az átlag felső határát súrolja, de nem vagyok hajlandó ezen parázni.
Aztán hétfőn voltam a diabetológián. Az ő NASA-s mérlegük szerint még mindig 86,3 vagyok (11. 10-én 86,5 voltam), de azóta nem őszi cipőben járok, hanem hótaposóban. De legalább nem fogytam sokat, csak nem híztam egy kicsit sem. Ami persze így is fogyás, mert a kölök nő, na, értitek.
A dietetikus megdicsért: szépek az értékeim és ügyesen diétázom. Legközelebb akkor kell mennem, ha úgyis oda megyek UH-ra.
(Ja, és ha már Péterfy, akkor a nőgyógyászom szerint oda tartozom, szóval gondolom ott fogok szülni is.)

Aztán hétfőn voltam a háziorvosomnál, aki egyrészt meglepődött, hogy még nem voltam nála, mióta terhes vagyok. Nem akartam betegek közé menni, ennyi. :D Aláírt valami sajtpapírt, állítólag azzal minden kötelező beutalós vizsgálatra mehetek, nem kell mindenre külön kérni. Micsoda fejlődés! :D Aztán kicsit csodálkozott, hogy nem akarok orvost választani, kérdezte, hogy bábát se? Hát fogalmam sincs, hogy a Péterfy-ben lehet-e. Lassan asszem el kéne kezdeni utánajárni ezeknek...
Ja, és ebben a látogatásban az volt a legviccesebb, hogy a kiskönyvembe beírta, hogy sem a várandósságnak sem a szülésnek nincsen akadálya. Végülis épp a héten léptem be a harmadik trimeszterbe, szóval jó ezt tudni. /o\

Erkélyesedünk.

Még jó, hogy nyár végén, mikor bejelentettem a főnéninknek, hogy jön a gyerek, akkor mondtam, hogy a majdegyszer terasz-prozsét ha lehet, ne tavaszra időzítsék. Most már lassan 4 hete járnak hozzánk a munkások, por van, dobozokat kerülgetünk, viszont van már ajtó helyett ablak meg korlát a volt lichthofon, szóval alakul. Egyszercsak kész lesz, a babakocsi kifér rá, szóval menő lesz. Csak még ne legyen hó.
A méret megtévesztő: az ajtó jobb oldalán már kb. fal van, a terasz pedig trapéz alakú. A szép park, amire néz, az a szomszéd házé, még valami kötélhágcsó kéne...

Szórakozunk.

Ma voltam a védőnőnél, aki tapogatással nézte meg, szerinte hogy fekszik a kisasszony. "Itt üresebb a has, itt meg tömöttebb, szóval erre van a feje és erre a teste." És tényleg, ott volt a szívhang, ahol mutatta.
Na, lehet, hogy ez is ilyen Don't try this at home! jellegű izé, mert most megnyomkodtam itt meg ott, de annál többet nem sikerült megállapítani, hogy ez most olyan, mint egy vízzel töltött lufi, ha itt megnyomom, ott kidudorodik.
Egyébként a hasam mozog, most már nemcsak érzem, hanem látom is. Tegnap este irgalmatlan műsort nyomott a kölök, többször is 3-4 másodpercig rezgett a hasam. (Ha valaki akar ilyen jellegű horrort látni, akkor íme egy videó, nem én vagyok,  nem is ikreim vannak, és remélem, ez csak ikreknél van ennyire így, bár Peti szeme felcsillant, hogy csinál ő is time lapse videót.)
Ja, igen, és úgy tűnik, hogy hallja tényleg, mi van kint: az apja szokott neki cuppogni*, akkor mindig nekiáll rugdalni. Igen, olcsó játék hülye leendő szülőknek.

* Először csak puszit adott, de a reakciók óta direkt kifejezetten cuppog.

Helló, harmadik trimeszter

Melókérdés.

Jelenleg úgy néz ki, hogy mégsem január 30-ig fogok dolgozni, hanem január 23-ig. Utána jön 11 nap szabi, aztán van még 6 nap betegszabim, utána meg, ha tényleg kivárja az idejét a kisasszony, akkor 2 hét (?) táppénz. Ez így 28 munkanap. :D

Egyébként meg az van, hogy most elsejével még hosszabbítottak egy fél évet, és aztán ennyi. Eddig volt az a macera, hogy minden félévben hosszabbítottak egyet, lehetőleg az utolsó pillanatban. Ezt öt évig lehet csinálni. Nekem még az elején azt mondták, hogy az első félév után mindenki állandó szerződést szokott kapni, de ez esetemben nem történt meg. Mindig "majd tavasszal" meg "a köv. pénzügyi évben", szóval ment az időhúzás. Tavaly őszig, amikor megmondták, hogy ne is álmodjak róla, hogy az ötödik év előtt kapok állandó szerződést, mivel kevés a headcount, és Londonban is vannak sokan, akik erre várnak... És hát nehéz lenne megindokolni, hogy miért pont egy budapesti sima producer kapna állandó szerződést. Szóval vártam a jövő novembert, hogy kiderüljön, mi lesz. Aztán egyre csak késett az épp aktuális szerződésem is, 6 nappal lejárat előttig nem lehetett tudni, mi lesz, még szóban sem. Jó volt a megérzésem: ennyi volt. Mivel terhes vagyok, gondolom azt nem merték megtenni, hogy azonnallal nem hosszabbítanak, így kaptam még egy féléves szerződést, hogy jan. végéig dolgozhassak, de utána nem hosszabbítanak, így jövő novemberben nem kell a headcountokkal sem szarakodni, mert már nem leszek állományban.
Ez az egész kb. 10 napja derült ki, azóta kb. lenyugodtam, de k. ideges voltam, az tény. Nem örülök, hogy esély sincs rá, hogy a szülési szabi után visszajöjjek.
(Ja, és nem csak nekem nem hosszabbítottak, hanem egy olyan srácnak is, akit elvileg két évre vettek fel valaki helyett. Ő sem boldog.)

In memoriam.

Vannak döntések, amiket - azt hiszem - sosem fogunk megérteni mi, a maradók. 15 évig naponta láttalak, 5 éve egyáltalán nem. A szemedbe is csak ezt mondanám: baszd meg, N, baszd meg! És látom a csúfondáros mosolyod, a félig felhúzott egyik vállad, kifele forduló tenyered. Bár látnám.

Egy kis matematika.

Ha 82 kilóval kezdtem a terhességet május végén, október 16-án 85 kiló voltam, a gyerek a tegnapi mérések szerint 1300 g, én meg ma reggel 83 kiló voltam, akkor igaza van-e a dokinak, ha azt mondja vigyorogva, hogy akkor maga tényleg éhezik?

Jó, hétfőn megyek a diabetológiára, ahol sokkal NASA-sabb mérleg van, de most már nagyon kíváncsi vagyok, az mit fog mutatni.

A nődoki egyébként elküldött UH-ra, még karácsony előttre, hogy megnézzük, hogy a gyerek nem sokkal nagyobb-e a cukor miatt. A tegnapi szerint kicsit nagyobb az átlagnál, remélem nem akarnak ezzel paráztatni.

Babamozi.

Ma voltunk babamozizni. Mmint 3D ultrahangon. Az utolsó UH a 19. héten volt, a következő állami meg a 32. héten lesz, én meg szerettem volna, ha a kettő között is látjuk, mizujs. Főleg, hogy diétázom is. Röviden: minden rendben van.
Őkisasszonysága 1300 g, és bár elvileg 27 hetes, méreteit tekintve inkább 28. Kb. fejjel lefelé feküdt, arccal jórészt a placentának, szóval nem volt annyira egyszerű értelmes képet csinálni róla, de azért sikerült. Szegény doki kínjában a rendes UH-s vizsgálatokból is csinált párat, mondjuk picit sem bántam, mert ez is érdekelt.
A gyermek nyammogott, meg ásított is, ez UH-n különösen viccesen néz ki: a fejét hátravetve, nyelvét lefelé szorítva, tátott szájjal. Töpszliorrú, és most még remek alvókája van, pillanatok alatt visszaaludt, hiába ébresztette fel a dokinéni nem is túl finomat. (Most bezzeg rúgkapál!)

Én továbbra is jól vagyok, kicsit náthásan, de jól. Diétázom, gyorsan telnek a napok. Kerekedem. És mindjárt itt a harmadik trimeszter eleje, hivatalosan még 4 nap.

Kismamapóló 3.

Pöttyet morbid, de kellett egy alienes póló. Peti szerint ez a legkevésbé morbid xenomorph, úgyhogy ez nyert. Az eredeti kép a DeviantArtról van, kicsit átgyúrtam, meg csináltam hozzá feliratot.

Kismamapóló 2.

Nem én rajzoltam, mert azt nem tudok, de volt vele munka rendesen.

Kismamapóló 1.

Pólókat gyártatni nem olcsó, de legalább a saját hülyeségemet viselem. Most is csináltattam hármat, íme az első:

Az ötletet köszönöm Csigás úrnak. :)

Álmok.

Továbbra is álmodok össze minden baromságot, egy kis bestof.

Valahogy az Astorián voltam a gimimben (közel van az angolszak, szóval sulinak suli... :D). Az emeleten összefutottam az egyik volt tanárommal, aki azóta már igazgató is volt a gimimben. Beszéltünk valamennyit, majd mondtam neki, hogy jó az időzítés, márciusban szülök, májusban érettségi.

 Mára virradóra jógázni akartam menni, kint elkezdett esni a hó. Aztán bementem a terembe, és valaki arrébb rakta a jógaszőnyegemet, tetejében összehajtogatva. Jól kiakadtam, hogy de én így nem fogok elférn, és egy sapkával meg akartam legyinteni a fejét, de lefogtak, és egyszerűen nem értették, mi a bajom.

Az egyik kollégám a munkahelyemmel szemben egy kiülős helyen volt (ahol egy öregekotthona van egyébként), és light kóla helyett whiskey kólát adtak neki. Igen vidáman jött vissza.

Az álom egyik részében egy néptáncos bemutatón voltam, nagyon szép ruhákban volt mindenki, én meg irigykedtem, és mondtam, hogy ezekhez már túl pocakos vagyok. Egy volt táncostársam is ott volt, ő pedig megjegyezte, hogy persze, szépek ezek a ruhák, de nem kéne ilyen színeseknek lenniük...
Az álom másik részében Debrecenbe autóztunk Chris Hadfielddel valamilyen előadásra. Kértem és kaptam némi vezetési instrukciót tőle. (Agyamra megy már a jogsi, úgy látszik...)

25. hét: változnak a dolgok

Eddig mindig úgy néztem körülbelüli állapotfotókat a gyermekről, hogy beírtam a Google-ba, hogy "n week fetus". Eddig mindig jöttek a cuki UH-képek, meg az illusztrációk pocak és bébi témában. Na, és akkor most jött el a pillanat, amikor tele lett a találati oldal nagyon pici babákkal, kórházban, lélegeztetőgépen, meg túlélési esélyek, meg ilyenek. Szóval kereshetek valami más kulcsszót, amikre ezek nem jönnek, csak a cuki hasbéli bébik. (Már elvileg 34 cm és 660 gramm.)

Fogy.

Elvileg január 30-ig dolgozom.

Bevásároltam.

Tegnapelőtt este leültem a Tesco házhozzszállítás oldalával, és bevásároltam. Így legalább nem kell cipekedni. Az árakat meg majd még azért hasonlítgatom, ha kisebb tételben kell ez-az.

Vettem:
- Norbi update és Activia ivójoghurtot
- kókusztejet
- kókuszlisztet
- zabpelyhet
- zabpehelylisztet
- diétás cappuccinót
- Abonettet
- xillites kockacukrot (nem ezt akartam, de póttermék volt)
- Canderel kakaóport
- Canderel csokit

Meg ma a piacon egy csomó zöldséget. :)
A boltban láttam mandulalisztet is, az árán pöttyet meglepődtem. 300g volt 1380. Meg összehasonlítottam a Tesco-val, és a Tesco jóval drágább... Kókuszliszt: 699 vs 429. Tescóból tényleg csak azt, ami cipekedős.

Ja, és ma reggel az is kiderült, hogy a liptóis kakaóscsiga mégsem annyira jó ötlet, azt ettem regglire, és magas volt tőle a cukrom. :(

Holnap sütök valamit a friss alapanyagokból. :)

A cukros élet apró örömei

Ebéd közben rájöttem, hogy maradt 20 g CH keretem! Vagy 10 percig azon agyaltam, hogy mit egyek: joghurtot vagy almát, vagy narancslevet igyak vagy...? Édes tervezgetés. :D

Számolgatok.

Kezdem már nem annyira megoldhatatlannak látni ezt az egész diétás számolgatást. A kiírásom szerint reggeli (8-ig bezárólag...), tízórai, uzsi és vacsi 25-25 g CH, ebéd 50.

A reggeli az tönkölykenyér, sajt, sonka, zöldség és tojás (főtt vagy ránotta). Lehet, hogy majd melegszendvics, hogy ne legyen uncsi.

Tízórai és uzsi: variálhatók pl.: egy 0%-os hozzáadott cukros Activia joghurtital (11,8), egy alma (7-10?), Abonett (3/szelet), natúr joghurt, túró.
A Lipótiban van Dia-Wellness kakaóscsiga (26,7, de néha kell ennyi, ez a kedvencem), fahéjas croissant (16,6), túrós batyu (9,5), túrós barackos levél (26,5, de akkor inkább már a kakaóscsiga)

Ebédre most rendelek, egyelőre elégedett vagyok a Béres Alexandra féle menüvel, mivel nem rossz a kaja, a környékbeli kajáldák áránál még talán olcsóbb is, és mindenhez oda van írva, mennyi szénhidrát van benne.

Szóval akkor már csak a vacsi marad, amit komolyabban át kell gondolni.

Elég jó, hogy most már tényleg mindenen rajta van, hogy mi és mennyi van benne. Pl. a Lipótiban is van egy nyomtatott lista az adatokkal, és persze az előrecsomagolt dolgokra is rá van írva. Tanulságos böngészni. Főleg, amikor ilyenekbe fut az ember: a joghurt 330 ml, de a tápanyagok 100 grammra vannak megadva...

Ha esetleg valakit érdekelne, a Norbi Update 1 epres joghurt 315-320g.

Czukker.

Na, szóval ez most az így jártam.

Múlt csütörtökön voltam terheléses cukorvizsgálaton. Eleve féltem tőle egy kicsit, 10 óra koplalás után becaplatni, vérvétel, utána meginni 75 g glükózt, majd két óra dekkolás után megint vérvétel.
Ahhoz képest elég jól bírtam az éhséget, kicsit elgyengültem úgy fél 9 felé, de hősiesen túléltem. A cukros lötty rossz volt, mert a másfél deci vízben a cukor egy része nem oldótott fel, viszont a citrom, amit vittem magammal, határozottan sokat javított a lötty ízén.
Ami meglepő volt, hogy ki volt írva a betegfelvételnél, hogy emailben is lehet kérni a leletet, amit meg is tettem. Este 8-kor meg is érkezett a jelszóval védett zip(!!) az emailfiókomba, helló, 21. század! Terhelés előtt 4,6, utána 8,7. Előbbi jó, utóbbi 0,9-el több, mint a határérték. Volt még néhány csillagos értékem, de azok - mint azóta kiderült - szimplán azért vannak, mert terhes vagyok, azok meg a sima határértékektől eltérnek. Kibőgtem magam, majd némi lelki támogatást követően (köszi, Algernon, újfent), gondoltam, ezt akkor rövidre zárom.
Másnap felhívtam reggel a nőgyógyászom, mert a köv. gondozási dátum 3 hét múlva lenne. Két óra múlva már ott voltam, adtak egy telefonszámot meg beutalót a Péterfy diabetológiára, amit rögtön fel is hívtam, így hétfő reggelre már mehettem is. Meg is dicsértek, hogy milyen gyorsan ideértem, mert még látták az előző vérvétel helyét, és sokszor hetek telnek el potyára a terheléses után, mire dietetikus lát a kismama.
Vettek vért is már megint, megnézik 6 hétre visszamenőleg belőle, milyen volt a cukrom (ami kicsit sci-fisen hangzik). Meg állítólag magas a pulzusom, úgyhogy valami pajzsmirigyes vizsgálatot is megcsinálnak. Ma a reggeli után elég jó volt a cukrom: 6,3. Szóval most egyelőre elég a diéta, meg méregetni kell reggeli után egy órával a cukorszintemet, ami pöttyet problémás, mert amikor vezetni megyek reggel, akkor nem tudok bemenni a patikába méretni... Ja, és a reggelinek reggel nyolc előtt kell lennie. Szóval byebye cukor, fehérliszt és délig alvás...
Jövő hétfőre vinnem kell 24 órás vizeletgyűjtős mintát (well, blőeee), gondolom mérnek akkor is helyben. Mától egy füzetbe írnom kell, hogy miket eszem, kaptam diétás tájékoztatókat, jövő pénteken meg randi a diatetikussal, akivel átnézzük, mit nem ettem jól. A tájékoztatók mellett a Kalóriabázis oldala nagyon hasznos.

Meh.

Megfáztam. Illetve Peti már beteg egy ideje, és most már nekem is fáj időnként a torkom. Ma beugrottunk a Móriczon az egyik patikába (ami a 6-os felé van). Minden patikus elég savanyú fejet vágott, értem én, szombaton délben nem túl jó dolgozni, de... A patikus, akihez kerültem, szintén láthatóan terhes volt és extra savanyú.
Kértem egy doboz Strepsilst, azt elvileg terhesen is lehet. Kérdezem, hogy Neocitran vagy valami hasonló van-e olyan, ami kismamáknak is oké.
Erre a patikus:
- Minek az? Az csak tüneti kezelés.
- Hát, én szoktam ilyet inni, jó meleg, jobb tőle.
- Teljesen felesleges. Én sem szoktam ilyeneket inni. Menjen haza és feküdjön le, vagy igyon teát. Ha komolyabb panasza van, menjen el orvoshoz.
Hát, köpni-nyelni nem tudtam sajnos, pedig mondhattam volna, hogy pl. egyszerűen válaszolhatna a kérdésre, elvileg én vagyok a vásárló, meg én fizetek, meg egyáltalán milyen jogon olt le? Vagy mondja, hogy azt egyszerűen nem javasolja, és kész. Mindenesetre oda sem megyek többet...

Az Alléeban viszont hamarabb kiszolgáltak volna, mert látták, hogy eléggé készen voltam péntek este nyolckor, szóval nekik jár a pluszpont. Viszont épp én jöttem volna amúgy is.

Nevek.

Nem, még nincs neve. A munkaneve Kalimpa volt a kisasszonynak, de mostanában inkább csak kisasszony.
Fiúnevünk persze van, de lány az nincs...
Ami biztos:
- két keresztneve lesz, mert Petiből csak a saját cégénél 4-en vannak. Ezt talán kiküszöböli, ha van két keresztneve
- nem akarunk semmi vicceset, nem akarunk kiszúrni vele
- normális, egyszerű neveket akarunk, semmi dzs, meg x, meg y.

És ilyen neve sem lesz:

Ábra

A selfie-zz pocakkal című verseny első helyezettje. (Most majdnem mondtam, hogy életem első selfie-je, de rájöttem, hogy próbáltam már hajfonásos képeket csinálni, persze nem sok sikerrel. :D)

22. hét

Hűtő.

Megvolt az első afférom a hűtőajtóval. Ha ki akartam nyitni, akkor eddig már a hátam nekiért a mögöttem lévő polcnak, mostanra pedig eljutottunk odáig, hogy már nem tudtam kinyitni csak ha oldalirányban elsasszézok felőle.
Úgyhogy átszereltük a másik oldalra az ajtót, nem volt egyszerű menet, de megtörtént. Most számoljuk, hányszor akarjuk a rossz oldalon kinyitni az ajtaját. Éljenek az automatikus mozgások!

És (mégis) mozog...

Először a 16. héten éreztem, hogy behullámzik a hasam, hiába, nincs rá jobb hasonlatom. Ágyban feküdtem, háton, párnával a hátam mögött, olvastam. Jól meglepődtem.
Aztán még párszor éreztem, a kisasszony remekül ki tudta fejezni, hogy menjek már a fenébe. Illetve hogy hagyjam már abba, amit csinálok. Vagy legalábbis őt hagyjam. Először az első jógaórámon, amikor a kismamásított gyertya pózt csináltuk (fordítva ülni a széken, comb a támlán, majd leeresztenek: váll egy párnán, fej a földön, láb kinyújt, sarkak a falon). Amikor visszértem vízszintesbe, akkor rúgott. Meg aztán akkor, mikor a Badacsony-hegyre mentünk fel, jó, végülis fele magasságon mentünk körbe, de már annak a felénél (felfelé) kikérte magának. Aztán csönd volt.
A hétfői kórház-turné után hazaérve éreztem először este, ilyen fura rángásokat. Köldök alatt közvetlenül, középen. Elsőre azt hittem, a gyomrom kér ki magának valamit, de kiderült, hogy a lányom az. :) Mert aztán 4-5x, random időközökben éreztem, és azóta is, napi jópárszor. Fura érzés nagyon, de érdekes. És még minden alkalommal meglepődöm kicsit. Pedig már ideje van, meg minden. De hát az Alien-érzés... Ideje lesz beszerezni a vicces pólókat!

Kalandok

Tegnap igyekeztem társasozni a Borárosra. Viszont elfelejtettem leszállni a Kisföldalattiról az Oktogonon, szóval elmentem a Vörösmarty térre, ott felszálltam a kettes villamosra. Jó nagy zsúfoltság volt, de egyszercsak valaki rámnézett, és ÁTADTA A HELYÉT! :) Ez volt az első ilyen. (Azt meg felejtsük el, hogy egyszer egy bácsi is átadta a helyét, úgy 6 éve...)
Aztán a Borároson akartam leszállni, és hát a kettes villamos eleve jó magasan van, a megállóban meg jó szar a járda, lefelé léptemben megtaláltam egy kátyút. Reccsenés, sikoly, zsákszerű eldőlés. Aztán már csak vonyítani voltam képes, a bokámat fogva. Szerencse, hogy szépen tompítottam az esést, illetve hogy oldalra-előre dőltem, így pl. a hasam nem ütöttem meg. Egyszerre vagy tizen lettek körülöttem, valaki rakta a táskát a fejem alá, más valaki futott a rendőrökért, akik a HÉV környékén korzóztak épp. Mire sikerült levegőt vennem, kinyögtem, hogy terhes vagyok. Hívták a mentőt, elkérték a papírjaimat, hívtam Petit telefonon, még mindig kb. bőgve. Szegény már otthon volt, de rekord idő alatt ért a Borárosra, jól megijesztettem.
Amíg jött, még felhívtam a társasozós bandát, hogy nem megyek, erre öt perc múlva, még a mentő előtt odaért Algernon. Megvárta velem a mentőt, meg kifaggatott, hogy mennyire vagyok éhes. :D
A rendőrök is nagyon kedvesek voltak, igazán próbálkoztak mindent megtenni értem. A mentőre vagy negyed órát kellett várni, a Nemzeti felől jöttek, az egyik rendőr leállíotta a forgalmat, a mentő odaállt, megnézték, mennyire tropa a lábam, majd hoztak hordágyat és arra sikerült a segítségükkel felmásznom. Beszíjaztak, majd beraktak a mentőbe. Ezalatt megérkezett Peti, ő is majdnem úgy járt, mint én, de ő nem lépett annyira rosszul. :)
Algernon átadta az ügyeletet neki. Peti is beült a mentőbe, elindultunk a Merényibe.
Jó lassan mentünk, mert irtó szarok arra az utak. A mentősök még az indulás előtt raktak a térdem alá egy összehajtott pokrócot, így tökre nem fájt a lábam. (Most is így ülök az ágyon.) Megegyeztünk, hogy akkor nem rakják sínbe a lábam, jól voltam úgy. A hordágynak volt némi rugózása, így nem rázkódtam agyon, de ha valami sürgős sérültet visznek, nem tudom, mit csinálhatnak, annyira rázott az út... Hallgattuk a rádióforgalmazásukat, aztán egyszercsak berakta a sofőr a Don't Worry, Be Happyt. :D
A kórházba érve kb. két perc alatt bevittek a vizsgálóba, addig a mentőssel beszélgettünk, ő is tök kedves volt. Egy nagyon kedves doki várt, mivel ülve képtelen voltam úgy előrehajolni, hogy levegyem a cipőm, vigyorogva levették a másik cipőm is, és adoki összehasonlította a bokáim mozgását, stb. Mondta, hogy bár terhes vagyok, a második trimeszterben nem annyira veszélyes a röntgen, mint az elsőben, viszont kéne, mert így nem látszik, hogy törés, szalagszakadás vagy csak rándulás. Három helyett csak kétszer röntgeneztek, előtte pedig vigyorogva rám halmoztak három darab ólomköpenyt, biztos ami biztos. Aztán kivittek tolószékben a folyósóra. Ekkor már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy Peti betolt a nőibe: betol, belső ajtó hátrálva kinyit, beljebbtol, külső ajtó becsuk, egylábra állás, nem eldőlés, nem ráülés, ilyenkor bezzeg a fiúknak milyen könnyű! Utána kiültünk a folyósóra, Peti tesója a közelben lakik, őt próbáltuk kajáért bevetni, mert kezdtem elég éhes lenni. De kb. ekkor be is hívtak újra, befáslizták a lábam, nincs eltörve, még rá is bírtam állni. Mákom volt. Mondta a doki, hogy ülhetnék itt nyílt töréssel is, és akkor agyalhatna, hogy mi a frászt kezdjen velem...
Újabb negyed óra a folyósón, már egészen éhes voltam, erre a folyósó végén, mint a filmekben, lassított felvételben, lebegve besétált Algernon. Két palack üdítővel és egy csomag keksszel! Nem járt messze a kórháztól, viszont tudja, hogy itt nincs semmi kajaforrás, én meg ennyi idő után éhen fogok halni. :)) Tömtem magamba a kekszet, a körülöttünk ülők jókat derültek rajtam. Aztán jött egy ápoló, megkaptam a zárójelentést, és mehettünk. Gondolom sokat segített a gyorsaságban, hogy terhes vagyok, mert tényleg hamar végeztünk. Kibicegtem a kapuig, onnan taxival haza. Jegelés, némi utóbőgés a baba miatti ijedtségre, aztán némi agyalás azon, hogy hogyan fogok aludni. Hason lábfejet lelógatva esélytelen a hasam miatt, háton, lábat felpolcova szintén nem egy túl jó ötlet, de mivel szerencsére pont a bal bokám ment ki, tudtam a kismamáknak javasolt viszonylag kényelmes bal oldalon fekve aludni.
Reggelre kicsit leapadt a duzzanat, de ráállni nem volt kellemes. Azóta kitapasztaltam, hogy ha 10-11 óra irányában lépek előre, akkor nem fáj annyira, szóval sántikálok, ha nagyon muszáj, de inkább pihentetem. És akkor ezzel kb. annyi is a jövő heti szabadságnak, amire jó kis budapesti turistáskodást terveztünk. Legalábbis gondolom, nem tudom, mennyi idő egy bokarándulás gyógyulási ideje...
De persze ez legyen a legnagyobb bajom, örülök, hogy ennyivel megúsztam.

Miket szedek?

Már mikor kitaláltam ezt az egész békaprojekt dolgot, akkor megkérdeztem a gyógyszerészem, mit javasol, és aztán több-kevesebb kihagyással szedtem Femibiont, hogy legyen a szervezetemben folsav, mire kell. Elvileg azért kell, mert a nyitott gerinc az első nyolc hétben alakul ki, amikor még az anya nem is feltétlen tudja, hogy terhes. Vagy nem elég régen tudja.
Aztán szedtem ezt tovább, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, az első típusát a 12. hétig kell szedni. Utána már ugyanennek egy két tablettás verziója van. A dokim szerint kb. mindegy, melyiket szedem, a lényeges dolgok mindegyikben benne vannak. Valamint azt is mondta, hogy mivel egészséges vagyok, mást nem is kell szednem (vas, calcium, stb.).
Az elmúlt két hétben elkezdett éjszakánta görcsölni a vádlim, ezért most naponta iszom a gusztustalan magnézium pezsgőtablettát. Erre is azt mondta a doki, hogy nyugotan, de ha nem görcsölök, nem kell inni. Hát, görcsölök, szóval kell. Szerencse talán, hogy félálomban is képes vagyok visszafeszíteni a lábfejemet, így többnyire nem is ébredek fel teljesen.
(És jajj, a guglizás: "terhesség vádligörcs". Címek: "Fájdalmas lábszárgörcs - a terhesség megkeserítője", "Vészjósló tünetek a terhesség alatt"... na, ezért nem szeretek guglizni ilyeneket.)
Emellé, ha eszembe jut, néha szedek C-vitamint, de ezt abszolút ad hoc.

Azt már korábban is megállapítottam, hogy ami a terhességgel vagy kisbabákkal kapcsolatos, az mind drága. A vitaminnak is érdemes utánamenni: az Alléeban 5800 volt a havi adag, a Keletinél 5500, a Mester utcánál a körúton 6600, egy dél-budai gyógyszertárban meg 4800. Szóval van egy kis különbség...

Helló, hormonok.

Most volt a harmadik forgalomban vezetésem. Előtte még megkérdeztem, mi az a hintáztatás, szóval megtanultam lejtőn kézifékkel indulni, ez még elég jól ment.

Budaörsre megyünk mindig, ott rójuk a köröket. Szegény oktatóm, most aztán beszívta velem, éljenek a péntek reggelek. Az első két alkalom elég jól ment, de most iszonyúan fáradt is voltam, szóval bénáztam, ő morgott, és innentől csak lefele ment a dolog. Mmint nem fulladtam le, csak döcögtünk, meg nem sikerült zökkenőmentesen se a gázadás, se semmi, meg váltani se... Pedig ez mind megy már elég jól. És úgy a 20. percben ahelyett, hogy kimondtam volna, ami a fejemben volt, hogy álljunk meg egy percre és kezdjük előlről, elkeztem bőgni... Folytak a könnyeim, és mentem tovább. Szegény oktatóm, látszott, hogy nem tud mit kezdeni velem, aztán egy ideig csendben maradt, és csak azt mondta, hogy mikor mit, meg néha belenyúlt, aztán mire megnyugodtam és visszataláltam a mérlegmozgáshoz meg az egyebekhez, addigra már inkább csak dicsért és még mentünk plusz negyed órát, hogy legyen sikerélményem is. Megáll az ész, miken vagyok képes bőgni...

Aztán délutánra már alig láttam, szürkeség is volt, meg neonfény, meg az irodai masszázson talán megnyomtam kicsit a szemem (az arctámasszal), szóval igencsak elég volt a tegnapból, mire este lett.

Hazamentem, vacsi, aztán már 9-kor aludtam lámpa mellett szemüvegben, azóta kerek a világ megint.

Félidő!

Ha átlagolok az eddigi kiírási dátumokból, akkor mondjuk ma vagyok félidős. :)

Lány!

Most már tuti. Lányt várok. Ma voltunk ultrahangon. Tök jól látszott a gerince, a bordái, a talpa, a karjai, ahogy keresztbe rakta maga előtt (bizonyos szögből majdnem egy kalózzászló volt), meg az agya is. Leméregették a mindenféle kerületeit meg körfogatait, ezek alapján kb. 340 grammos. Minden stimmel vele, cuki.

Nem örült különösebben a vizsgálatnak, pörgött-forgott, ezért végül nemcsak háton, hanem mindkét oldalamra fordulva is próbálkozott az ultrahangos néni. A végén fogta magát a kisasszony és a fenekét dugta a vizsgálófej alá. :D Az UH-s néni szerint tiszta apja.

A kedvenc mondatom a mai vizsgálatról: Ez itt az orra, a szája, ott mellette meg a talpa. (Ezt a képet el is hoztuk kinyomtatva.)

Aki keres

Az szívhangot talál. Aztán meg keres megint, hangkártyadrivert.

Peti kapott kölcsön egy ilyet. Elvileg kéne hozzá zselé is, de elég némi babaolaj. Két fülhallgatónak van hely, úgy is kezdtük, az én szívhangom hamar meg is lett, aztán a kölökét keresgéltük elég sokáig. Meglett. Aztán kiderült, hogy egy fülhallhatóval erősebb a jel, könnyebb megtalálni a gyors babaszívhangot. Az enyémnél kb. kétszer gyorsabban ver a szíve, könnyű felismerni. Volt olyan is, hogy mindkettőnké egyszerre hallatszott, jól hangzott.

Aztán elkezdtünk szórakozni azzal, hogy rögzítsük is valahogy a hangot. Peti első reakciója a telefon volt, aztán a laptopja, de azon egyrészt borzasztóan túlvezérelt volt a hang, sípolt meg búgott, nem volt jó. Nekem még a kommszakos rádiós gyakorlatokról maradt hangvágó program a gépemen, de persze már vagy egy éve eltűnt a Sound Mixer a hangok közül, és bár ezt tudtam, a múltkor nem voltam elég motivált, hogy utánanézzek. A High Definition Sound Audio Device azért nem túl definitív, de Peti megoldotta. Aztán próbálkoztunk a rögzítéssel is, de már nem volt erőm kísérletezni. Majd ma. Vagy holnap.

A védőnő és a testmozgás

A védőnőm gondoskodik a megfelelő testmozgásomról.

A rendelőjük az út túloldalán nyíló utcában van, ha átvágok a 4-sávoson, akkor 2 percre, ha zebrán megyek, akkor 4. 

Egy hónapja jött hozzánk családlátogatni. Kitakarítottunk a kedvéért, reggel nyolcra itt volt, átbeszéltük a kelengyelistát, mmint ő kb. elmondta, hogy mi volt a védőnők által összeállított listán, szerinte mi hülyeség belőle, végülis hasznos volt, de ez mellékszál. Na, szóval akkor a lelkemre kötötte, hogy legközelebb ne reflexből a szomszédba menjek, hanem adott egy címet a Szent Gellért templom megállótól egy köpésre, hogy addigra átköltöznek.

Ma reggel szépen felkeltem hétkor. Oké, negyedkor, zuhany, reggeli, negyvenkor már indultam is, jó kis reggeli séta, kicsit rohamtempóban, de jó lesz. Odaértem 55-re a címre, irodaépület. Bemegyek, kérdem a portást, elég furán nézett rám. Itt bizony nincs védőnői szolgálat. Fasza. Felhívtam a védőnőt, ja, bocsánat, úgy tűnik, nekem nem szólt, de október végén fognak csak költözni. De megvár amott. Remek. Visszafelé már villamosoztam, a gyaloglásból is megárt a sok.

Külön rendelő nem volt, de a váróban lerendezett negyed óra alatt, gondolom nem akart még váratni. 120/76 vérnyomás, betippelt súly 83,5 (85 mínusz farmer és cipő, ezeréves mérlegen, amin még úgy kell a rovátkákba beállítani a súlyokat), meg valami színes indikátoros vizeletvizsgálat, elvileg az is jó volt. Szívhangnézés nuku, sebaj, csütörtökön ultrahang.

Most már tényleg látszik

Múlt hét szerdáról csütörtökre egyszercsak nőtt hasam. Reggelre még mindig sokkal kisebb, mint mondjuk akár egy órával később, de most már tagadhatatlan a dolog. A hétvégi esküvőn is csak egy fiatal pincérfiúnak kellett magyarázkodnom, miért nem akarok pezsgőt inni. A többiek már látták. Ami azért valahol elég jó érzés. :)

Mert előtte egy héttel, az első jógaórámra igyekezve például azért kellett magyarázkodnom, mert nem látszott. Bementem, köszöntem, mondtam, hogy jógázni jöttem.
- Voltál már itt?
- Nem.
- Akkor ezt a papírt töltsd ki.
Név, cím, telefonszám. Egészségügyi problémák: hátfájás, derékfájás, szívproblémák, egyéb.
- A terhességet az egyéb alá írjam?
Fürkésző pillantások a hasamra.
- Nem, nem, akkor nem is ezt a papírt kellene kitöltened.

Beszerzések

Oké, biztosan a hormonok beszélnek belőlem (a Humans of New Yorkot is rendszeresen megkönnyezem). Vagy nem. Mindenesetre tegnap rendesen meghatódtam. Kiírtam FB-ra, hogy ha esetleg valaki szabadulni akarna némi bababútortól (ágy, járóka, pelenkázó), akkor majd jussak eszébe. Nem egészen 8 óra alatt minden olyan dolgot felajánlott valaki vagy kölcsönbe vagy örökbe, amire szükségünk lesz. És az nagyon-nagyon szuper érzés, hogy ennyien és ilyen gyorsan ajánlottak segítséget. Köszönöm.

A Kisvakond új nadrágja

Avagy csináld magad kismamanadrág. Esetemben csináltasd meg mással... @negyvenketto-vel. Ő varrta, én néztem. Kivéve mikor el is aludtam a babzsákfotelban.
Az alapötletet @Lady_L találta, bár az nem teljesen alkalmazható rám, de azért jó volt kiindulási alapnak. Az eredeti verzióban ugyanis egy csípőnadrágot alakítottak át, nekem meg az nincs, mert utálom őket. Volt viszont egy olyan fekete nadrágom, amit nagy rohanásban vettem egy éve, és bár volt egy pont ugyanolyan és ugyanolyan méretmegjelölésű nadrágom, ez bizony szűk volt, nem is volt rajtam csak párszor. Szóval ez a nadrág ideális alany volt a kísérletezésre, mert legfeljebb tönkreteszünk valamit, ami amúgy sem volt jó rám.

Mivel ez nem egy csípőnadrág, kicsit hosszabban bontotuk szét mindkét oldalon a varrását, kb. combtőig, A tetejére jött 8-8 cm gumiszalag (mmint annyi kerül a lyukba, plusz varrási ráhagyás).

Vettünk rugalmas és olcsó pólóanyagot, abból készült a 8 cm széles és 15 cm(?) befogójú háromszög. Plusz varrási ráhagyás minden oldalon. A háromszög derékszögű, mert a has felé kell nyílnia, a fenék rész maradhat az eredeti szögben, az átfogó van a has irányában.

A végeredmény. A szín csak a vaku miatt ilyen feltűnő, egyébként kb. nem is látszik. A gumi és a póló is nyúlik, így most is jó rám, de valószínűleg még egy jó darabig jó is lesz. Kell rá egy bandázs, mert most csípőnadrágosabb lett, mint volt, és nekem fázós a derekam.



Köszi, @negyvenketto! :)

Kismamajóga

Múlt héten voltam először életem első jógaóráján. Meg az első kismamajógáján is. :D

Előtte nap este kicsit többet ettem mint kellett volna, kénytelen voltam hátrahajolva ülni vagy egy órát, annyira tele voltam. Másnap jókor jött a jóga. Nem pont erre számítottam, de érdekes volt. Én eddig főleg dinamikus mozgásformákat csináltam és ez nagyon más. Más a sima jógához képest is, mert kb. mindent a falra feltapadva csinálunk, meg segédeszközökkel. Ja, igen, ez Iyengar-féle jóga és @cippo nagyon jó oktatóhoz irányított, tökre követhető volt, meg látszott, hogy nagyon figyelt ránk kettőnkre. A másik lány a 27. hétben volt.
Utána nagyon jó érzés volt egyszerűen csak a létezés, jól elfáradtam, de a sok mellkasnyitogatás csinált egy csomó helyet a gyomromnak meg a kölöknek, úh azt éreztem, hogy elférünk a szervezetemben. Másnap izomlázam is volt, hátizom főleg, ami nagyon jól fog jönni.
Tegnapelőtt volt megint ez a kifejezetten kismamajóga. Két másik lány volt, az egyik a múltheti, a másik arra a hétre volt kiírva, de ő is végigcsinált mindent, szóval úgy tűnik, hogy ezt lehet egész végig csinálni. Ennek örülök, kell a mozgás.
Jövő héttől ez az időpont megszűnik, de mehetek a csüt. esti kezdők közé, ugyanahhoz az oktatóhoz, gondolom majd én másokat csinálok, vagy másképp.
A jóga jó választás volt, úgy érzem, ez most kiválóan illik a mindennapjaimba. :))

Újabb álmok

Állandósultak a nagyon élénk álmaim. Le is írom őket, lehet, hogy másnak nem szórakoztató, de nekem jó emlék lesz. Minden éjjel álmodtam valami összetettet, de sajnos nem írtam le másnap, most meg nem jutnak eszembe.

Koriedzésen voltam: figurákat tanultunk. Utána valamit akartunk még játszani levezetésképp, de valamiért körben leültünk. Én meg azt gondoltam, hogy így nem lehet fogócskázni. :D

Talán valahol Olaszországban voltam, és találkoztam az egyik amerikai cserediákommal, Arielle-lel, a tengerparton ettünk sonkás szendvicset. Aztán el kellett volna jutnom a szállásunkra, ami valami császár mauzóleuma mellett volt. Egy go-cart szerű járművet vezettem, nagyon alacsony volt, volt biztonsági öve, váltója, féke, gázpedája. Hívtam P-t, hogy megyek már. Tudtam az utat, de valahol vagy rosszul fordultam le, vagy csak átváltozott az út. Kerítések közötti ösvényre keveredtem, ahol a kerítés mögött kutyák, tehenek voltak. Pár fekete fiú próbált angolul útba igazítani, de egyszer egy dróttal lezárták előttem az utat, de angolul kértem, hogy engedjenek ki, és végül kiengedtek. Egy megfordított fehér műanyag bevásárlókosárra ültem le, ami visszaalakult a gokarttá. Egy bevásárlóközponton hajtottam keresztül, ahol egy kozmetikai cuccokat áruló stand mellett egy nő magyarul magyarázott egy nőnek körömlakkokról. Nem szépen néztek rám, hogy arra haladtam át.
Aztán kijutottam a folyópartra, ott útba akart valaki igazítani, mikor kérdeztem, hogy ugye az első hídon kell átmennem, de aztán ebből nem lett semmi, mert felébredtem.

Álom

(Az eleje: http://moly.hu/karcok/429823)
Aztán még azt is álmodtam, hogy a volt gimimben voltam, valami tehetségkutatós iskolai műsoron. Mindenki zenélt, meg énekelt, nekem meg valami bűvésztrükköket kellett volna bemutatnom, de rájöttem, hogy nem tudom őket megcsinálni, mert nem gyakoroltam eleget, és a papír, ami nálam volt, azon nem volt elég részletesen leírva, mit kell csinálnom.
Erre kitaláltam, hogy akkor standupolok egyet, és álmomban ki is találtam az első három mondatot. Néztem, hogy mennyi néző van, szerencsére nem voltak sokan.
Aztán kiderült, hogy utánam lesz tortaosztás, így azt gondoltam, hogy sebaj, azt legalább mindenki várja, nem baj, ha rövid leszek. Egyre több nép gyűlt újra össze az alulába, nyilván a torta miatt. Aztán még előttem elkezdték kiosztani a tortát, én meg totál el voltam kenődve, hogy akkor mégsem úszom meg a rendes műsort...

Javasolt vizsgálatok a kismamáknak.

Ez a táblázat az elején kapott tájékoztatóban volt. (Fotók.)

Négy hét

Négy hét, négy egész hétig nem kell dokihoz mennem, megáll az ész.

Na jó, kéne, egyszercsak el kéne nézni a háziorvosomhoz az EKG-leletemmel, de mivel mindenki beteg, én meg nem, hát nekem ez most picit sem sürgős. Épp elég vírus/bacilus van az egybeirodában, ahol dolgozom.

A közelgő ruházati katasztófáról

Szerencsére még mindig nem híztam májushoz képest, és a hasam sem feltűnő ha nem ettem még aznap.
Ennek ellenére két hete abbahagytam a nadrágjaim hordását, mert már kényelmetlenek voltak. A stabil nadrágderekak már nyomnak. Vettem már egy kismamanadrágot, de farmer és most megint épp meleg(ebb) van, szóval most próbálom kombinálni, ami van.
- Volt egy csomó csípőharisnyám, amit tévedésből vettem és gyűlöltem, most nagyon jól jöttek. Van két bandázsom (ami régen néptáncos kisalsóként is funkcionált, sima sztreccses pólóanyagból), az van mell alattól combtőig, ez remekül megtartja a harisnyát, amit azért has alatt hordok. Mivel szerencsére a hosszabb és bővebb szoknyákat szeretem, a szoknyáim egyelőre jók rám, persze mell alatt hordva a derekukat. Újabban miniszoknyák...
- Nyári Aladdin-Jasmine-nadrág (kép), hosszúujjú póló és tunika.
- Aztán múlt héten visszatértem a nadrágjaimhoz. A régik jók, nem begombolva, hajgumival megkötve. (Ez egy zseniális ötlet volt, köszi, @Blackett!) Harisnyákat használok úgyis hajguminak, átfűztem a gomblyukon, majd a gombra akasztottam. Erre jön egy Hippsy, meg a póló. A Hippsy sajnos magában nem tartja meg a nadrágot, lehet, hogy kellett volna inkább egy hózentróger. :D
- Az esődzsekim feszül a hasamon. :(

Jó kérdés, hogy mi lesz télen.
- Van egy sídzsekim, az ideális az lenne, ha tudnék hozzá szerezni egy ugyanolyan cipzárt, és lehetne varratni hozzá egy betétet, ami a hasamra jó lesz.
- Életemben először rendeltem ruhát online boltból, kismamáknak való legginseket, harisnyákat, bandázsokat és egy empire stílusú ruhát.
- A nadrágokból a pólóanyagos kiegészítős nem tetszik, vagy csak nagyon gagyi verziókat láttam eddig.

A kismamakönyv azt mondja, hogy a kismama legjobb barátja a férje ruhatára. Aha, persze. A férjem pólói most még talán, de az összes többi... fel sem próbálom, mert olyan kicsik. :D
Aztán azt is mondja, hogy ne vásárolgassak előre, csak ami épp kell. Köszi, bammeg, reggel nyolckor a szekrény előtt állva derül ki többnyire, mi kell, az egy kicsit késő, nem?

Telitalálat.

Ezt a képeslapot még július végén kaptam egy Postcrossertől:

Vagy egy percig álltam és bámultam, hogy de én még nem is írtam ki, hogy babát várok! :D

Jól beletrafált, no.

http://www.postcrossing.com/postcards/DE-3359548

Arról, hogy meg kéne tanulni olvasni.

Tegnap benéztünk a H&M-be, mert ott is van kismamarészleg, és gondoltam megér egy körülnézést. (Más nem is valószínű, hogy lesz, mert baromi drága.)
Szóval ott bolyongtunk az állványok között, mikor megakadt a szemem egy olyan sport pólón, ami akár egy (amerikai) egyetemi csapat pólója is lehetne. Felcsillant a szemem, az volt ráírva, hogy Mami.
P-nek lelkesen kezdtem magyarázni, hogy mennyire aranyos már, aztán két lépéssel arrébb már láttam, hogy Miami az...

Vettem...

Vettem egy sportkocsit.

(Babakocsit. A gyereknek. :D)

Ultrahangok a 12. (13.) héten

Két ultrahangos vizsgálaton is voltunk két egymást követő napon.

A dokim írt egy beutalót a Péterfybe, "rendes, nagy UH-ra", de mondta, hogy ha Down-szűrést is akarok, akkor az pénzbe kerül, és máskorra adnak időpontot, de ugyanoda kell menni. Úgy voltunk vele, hogy ha már egyszer Down-szűrés, akkor megyünk az Istenhegyi úti Géndiagnosztikára. Vérvételt nem kértem, mert ha jó az UH, akkor minek, ha meg rossz, akkor majd utána. Egyetlen egy időpontjuk volt már a kérdéses két hétre, szóval végülis szerencsénk volt. A rendelő nagyon szép, mindenki nagyon kedves volt, az ultrahangot meg végig vigyorogtam-könnycsorgattam. Meglepetésemre hasi ultrahang volt, és nagyon jó érzés volt elsőre látni a kölökformájú békát. Aludt. A doki jól megbökdöste az UH-fejjel a hasam, hát felébredt. Nyújtózkodott egyet, épp csak az hiányzott, hogy azt mondja, hogy Hagyjatok már békén aludni! Aztán nekiállt kalimpálni, mint egy jólnevelt örökmozgó. Bokszolt, nyújtogatta a lábait, nyomkodta kifelé a magzatburkot. (Gondolom nem sokára már érezni is fogom ezt. :D)
Az ultrahangos megmérte a tarkóredőjét, az orrát, a fejkörfogatát, a haskörfogatát, a combcsontját, láttuk, ahogy a szíve dobog, meg (többedszeri nézésre) a bordáit, ujjait egy-egy pillanatra. Nézték, hogy a szív mind a négy pitvarában jó-e a vérkeringés. És a végén feltették a kérdést, hogy akarjuk-e tudni, hogy mi a neme. Akartuk. Lány. :) Kaptunk képeket nyomtatva és videófelvételt is, úgyhogy nézegethetjük a kalimpáló kisasszonyt.
A leendő nagyszülők is örültek a felvételeknek, nézegetik buzgón. Az én szüleim örülnek, hogy lány, P. szülei azt mondták mindegy, csak gyerek legyen. :)
A buszon melófelé (Fruzsi szavaival élve) majd szétpukkadtam a büszkeségtől. Aztán leültem a főnökömmel, és elmondtam, mizu. Meg a többieknek is, jól meglepődtek.

Másnap mentünk a Péterfybe. A kórház elsőre elég... viktoriánus. Századfordulós. Ijesztő, na. Beljebb már láttuk, hogy azért modernizálva is van, de azért...
Ahhoz képest, hogy alap ultrahangra mentünk, egyből az orrcsonttal és a nyaki redővel kezdték... Aztán megnevezett pár szervet, amit az előző UH-n nem hallottunk (vagy nem emlékszem), itt a hölgy köhögtetett, nem bökdösött. Minden rendben, jó volt megint látni (bár még mindig kicsit hihetetlen), fotó 500 Ft, köszönjük, viszlát.

Azóta a felvételt látta családon belül gyerekorvos (aki szerint is lány), valamint kardiológus is (aki szerint jó a szíve).

Reggeli

Ülök a céges kajáldában, reggel 10-kor. Eszem. Jön két kolléga, egyik a másiknak:
- Na tessék, van aki reggelizik!
Én:
- Sőt, ez már a második reggelim. (Reggel vezetni voltam, 7 előtt reggeliztem.)
- Mi vagy te, hobbit?
- Nem. Terhes.

Válasz a Hogy vagy?-ra (első trimeszter)

A sztereotípiákból hoztam az álmos és éhes kategóriákat.

Az első pár héten este fél 10-kor már végem volt, még ha nem is feltétlen aludtam el. Vagy elaludtam, meló után a szőnyegen.

** TMI figyelmeztetés ON **
Úgy a 8. héttől aztán jött a 2-3 óránkénti kötelező evés. Néha éjszaka is felébredtem (pisilni), majd nem tudtam visszaaludni, olyan rohadt éhes voltam. Szóval kénytelen voltam valamit enni... Aztán volt olyan éjszaka is pár, amikor a szervezetem nem tudta eldönteni, hogy éhes vagyok, hánynom kell vagy esetleg a hasam fog menni.

A párásabban meleg napok nem voltak a kedvenceim, olyankor néha akár egy órát is ültem sűrűn nyeldekelve a tetőteraszon, na, de túléltem, még egyszer sem hánytam. *** OFF ***

Ami a kajálást illeti az elején volt pár dolog, amit egy kóstolás után adtam tovább P-nek, aztán kiderült, hogy a bodzának a szagát nagyon nem szeretem, egyszer valaki a Mekit emlegette, úgyhogy aznap ott vacsiztunk (előtte évekig nem, és azóta sem). Sőt, egyszer valaki a fánkokról beszélt, én meg elálmodoztam, hogy hmmmm, fánk. Aztán rájöttem, hogy utálom a fánkot...

Egy négyéves és a pocak

A leendő nagyszülőknél voltunk, vendégek jöttek: P. unokatesója, a német felesége, és a két gyerek, a lány 4 körül, a fiú még nincs 2.

A lány nagyon szeretett velem mászkálni, felfedeztük a kertet, fára mászott, megnéztük a pipíííket, fogta a kezem, néha még hozzám is bújt. Aztán egy idő után mondtam, hogy nem emelgetem többet, mert baba van a pocakomban. Kérte, hogy mutassam meg, és elég csalódott volt, mikor kiderült, hogy ott csak a bőrömet látja. :D

Ebéd után én egyszerűen kidőltem, elaludtam a kanapén. Úgy tűnik, hogy a csalódottsága ellenére foglalkoztatta még a téma, mert behozta az autóból a babáját és betömte a pólója alá. Aztán lefeküdt a velem szemben lévő fotelba, úgy mint én, és alvást színlelt. (Engem meg felkeltettek, hogy lássam én is.)

Vezetek!

Már áprilisban elkezdtem a KRESZ-t tanulni, online tanfolyamon. Jó a tanfolyam, mert 26 modul van, amit végig kell rendesen kattogtatni, nem lehet átlapozni részeket. Minden modul végén van egy összefoglaló kérdéssor, és csak akkor mehetsz tovább, ha 80% fölé sikerül. Aztán van a negyedénél, a felénél, a háromnegyedénél és a végén is egy-egy kérdéssor, amit sikeresen teljesíteni kell. Néha kicsit túlságosan is részletes, de a vizsgához jól jön. Meg a vizsgakérdések is jól jönnek, az a program, ami a vizsgán van, szintén elérhető, érdemes nyomkodni azt is.
A KRESZ-vizsga nekem másodszorra sikerült, elsőre 4 pont hiányzott. Meg némi szerencse. De sebaj.

Az elsősegély-tanfolyam 3 órás volt, kaptunk jegyzetet, nem volt vészes. A vizsga is gyorsan lement, kellett egy stabil oldalfekvést bemutatnom, meg volt még egy kérdés, és már meg is kaptam az igazolásom.

Ma volt az első dupla vezetésórám. SIKKes indulás, csak semmi gázpedál, fékezés, megállás, járdaszélhez húzódás, tolatás(!!), és egy tolatva parkolás. Menő.

Látszik!!

Szombaton már kényelmetlen volt az egyik nadrágom, ami eddig teljesen jó volt. Vasárnap megállapítottuk, hogy bár eddig is volt némi pocakom, a köldököm alatti púp az már nem a véletlen, szóval átalakult. Dagadok a büszkeségtől (jó, meg a terhességtől). :)

Dokik - az eleje

Bár alapjában tudtam, hogy felesleges nagyon sietni a dokihoz rohangálással, felhívtam a kerületi SZTK-t, hogy adjanak időpontot. Egyelőre azt gondolom, hogy nem akarok magánrendelésre járni, fizetek elég sok TB-t, alig szoktam beteg lenni, szóval jár az ellátás. Később meglátjuk.

Sokkal korábbanra adtak időpontot, mikor mondtam, hogy miért mennék. Így az első ultrahangon még csak az látszott, hogy ott a petezsák, de a béka még nem látszott (6. hét + 2 nap). Nem gond, így is majd kiestem a számon a vigyorgástól. Mondta is a doki, hogy 8 nappal későbbre ad időpontot, mert látja, hogy nem férek a bőrömbe. Ezután el is mentünk apukámékhoz, ő is csak vigyorgott leginkább.

A következő ultrahangon (7. hét + 4 nap) már látszott a kölök, majd egy centisre nőtt nyolc nap alatt. Meghallgattuk a szívét is. Az azért mekkora már, hogy még egy centis sem volt, de ver a kis szíve! 140-es pulzussal. Másnap megmondtuk az apósoméknak is, ők még ma is 3 centivel járnak a föld felett. Úgy 10 éve várják az első unokájukat, kicsit már lemondóan, de minden látogatásunkkor megkérdezték, hogy Na? Most azán meglepődtek alaposan. Az időzítés esetükben sem volt rossz, anyósom most vonult nyugdíjba, az ünnepi ebéden adtuk oda az UH képet. Apósom nem hallotta, mit mondtunk, amikor elismételtük, a meglepetéstől lezöttyent a székére.

A doki írt egy rakás beutalót, labor, védőnő, EKG, 12. heti UH a kórházba.

Ebből már megvolt a labor, a vérvétel igen jól sikerült... Már napközben is fájt a bicepszem, nem volt kényelmes kinyújtani a karom. Este jegeltem, másnap estére így néztem ki:

Már egészen biztos a vércsoportom is, szerencsére RH+. Apukám rohangászhatott a papírokért, hozzám az irodába meg az SZTK-ba. De a nevelőanyám szerint én csak ne rohangásszak feleslegesen.

A békaprojekt

Szóval hát béka nő a hasamba'. Már lassan 10 hete.

Már egy ideje készültünk rá, most aztán mégis kb. meglepetés volt. Ősz óta minden alkalommal biggyedt lefele a szám, mikor kiderült, hogy hát most megint nem. De volt a diplomamunkák leadása, meg az esküvői előkészületek, meg az államvizsgák, szám szerint három, szóval január végéig azt sem tudtam, hol áll a fejem.

Aztán május végén voltam Londonban, utána voltunk a szőlőben, meg a nyaralóban kerítést építeni, szóval elfoglaltuk magunkat. Ez hatott, a kölöktéma eszünkbe sem jutott. Peti elment a kollégákkal a Balatonra, és meg számoltam a napokat. Az ötödik plusz napon vettem egy tesztet. Nos, a tesztekre nem véletlenül van ráírva, hogy 5 perc után kell megnézni. Merthogy bele kell mártani a pisibe (alternatívaként lehet próbálni célozni), és az szépen felázik a csíkokig. A tesztcsík azonnal látszott, de a másiknak se híre, se hamva. Én meg álltam ott a klotyó mellett félálomban tökéletes értetlenségben, hogy na de akkor mi volt ez az öt nap?? 5+5 napig az ember nem produkál csak úgy PMS tüneteket, valaminek ennyi idő alatt csak KELL lennie, nem? Aztán a két és feledik percben megjelent a csík. \o/

Estére hazaért Peti, névnapja volt, kötöttem hát masnit a hasamra. Meglepődött.