Idén életemben először (2018)

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

szánkóztam a Bikás-dombon
ettem céklafőzeléket (cékla-sütőtök), paszternákot
volt gyökércsúcs rezekcióm és lyukas arcüregem
mention on Medium (cikket korrektúráztam)
vettem részt hackathlonon
voltam egész éjjel bent az irodában
bőgtem a választási eredményeket nézve.
fordult meg komolyan a fejemben, hogy el kéne innen menni
voltam Prágában
aludtam hálókocsiban
mentem kulfoldre koncertert (WOTE)
igényeltem erkölcsi bizonyítványt
voltam szülői értekezleten
szorultam be liftbe
hallottam sünt muszogni
„húztam le” egy piszoárt :D
Ettem igazán érett mangót
Faragtam töklámpást
szuletett unokaocsem, meghozza a szulinapomon
pilateseztem
vettem részt kocsmakvízen és játszottam győztes csapatban
fogytam egy even belul 10+ kilot

Gyerekszáj: 2018. július és augusztus

Libegőn hűvös volt. Rita:
- Anya, kéne nekem egy sapka meg egy kesztyű.

Foci vébét néz

• A 9 éves könnyen feláll? Ott van a pólóján, hogy 9 éves.

• És akkor ott vannak a pirospólósok, sárgapólósok, zöldpólósok, meg a kékpólósok. És ki hozta ki a labdát?

• Rita ül az autósülésében, kezében egy rossz egér: Kattintgatok a bírónak, hogy menjen oda ahhoz, aki fekszik.

Felcsöngetett a szórólapos, beengedtem. Aztán 5 perc múlva kopogott Rita az ajtómon, hogy nem jött, aki felcsengetett.
"Itt ücsörögtem és vártam."

Felrobban két nagy ló...

Csak nézegetek és bámulok és az van írva a papírra, hogy a fenébe!

Úszáson az edzőt úgy hívják, hogy Jocó bácsi. Helyettesítés volt, egy néni. Rita megszólította:
- Jocó néni!

A lapika (robotporszívó) is alszik mar, és én ide lealkonyodtam mellé.

Jó-jó teszvesz város... (V.ö.: https://www.facebook.com/snl/videos/kate-mckinnon-flawlessly-performs-a-hungarian-rap/10156715429528896/)

Anya, én is összehajtogatok mindent, mint te mosás után. Csak én kicsit jobban csinálom, mert ügyesebb vagyok.

Jól vagyunk a héven, nem esik, nem dörög, nem villámlik.

Limodádé.

Lingizek a combomon. Az egy hangszer. Két ujj kell hozzá.

- Anya ez mi?
- Nyugágy.
- Nézd apa, ebben meg lehet nyugodni.

- Vagy így felhúzhatod az orrodra. Te, kis bandita!
- Bandita? Banrita?

Anya, nem Rita vagyok, hanem Bence. Lánybence.

Anya, ez mi?
Szellőző.
És honnan jön a szellő?

Gyerekszáj: 2018. május és június

Hány éves vagy anya, 18?

A: Neked van barátod?
R: Nekem te vagy a barátom. A legszebb baratom.

Skrupcsk - az eső hangja

- Anya, te egy szörny vagy! Egy hatttalmas naggy sörnyeteg!
- O-o-oké, akkor te meg egy szörnygyerek vagy. A lányom vagy, ha én szörny vagyok, te is az vagy!

A Harangozó vezetéknevet sikerült Ragadozóra cserélnie.

Fogd a Vavát és a kulacsod.
De akkor tele lesz a kezem és nem tudom az orrom túrni.

Fogmosáskor a fogkefén megnyom egy "gombot", mint anya az elektromos fogkeféjén. Amikor szólunk, hogy kapcsolja már be és haladjunk, akkor kezdte el ezt mondani, azóta mindig ezzel kezdi.
- Jó-jó, tudom, nem kell mondani.

Tartóka. = Szatyor, doboz, bármi. :D

Még valamit akartam mondani. Én azt akartam mondani... hogy egy kis alvás jó lenne még nekem.

- Anya, te egy kutya vagy.
- Igen? Miért?
- Mert mindig ugatsz.

Most én vagyok a te anyukád és te az enyém.

Anya, te egy pisi vagy, apa kaka, én meg puki vagyok.

Felveszi a napszemcsit:
Nézd, milyen jól állok benne.

Sós (= sas) madár. Az azt jelenti, be van sózva.

Nézd, anya! Ki tudom húzni a bugyimmal a fiókot! (És tényleg.)

- Az autóra fel van tedve a bicikli. Ezt hogy mondják?
- Téve.
- Rakva. Inkább így mondom.

Belém jön a fáradtság meg az álmosság.

Budapest park koncert, valami pop/rock.
- Ez egeszen olyan, mintha a Kaláka lenne.

A: És ha kettőt tüsszentesz, meg utána megint kettőt, az mennyi?
R: Négy!

Rettttttenetes, az a nyomorult [tárgy].
A papától átvette, hogy "abszolválok" (=pisilek).

Utolkaptalak = utolértelek.

Répa retek mogyoró korán reggel felkiált a varga.

Mert a rétes nagyon jó,
A kovácsnak az a jó.

Gyerekszáj: 2018. március és április

Anya, én a pocakodban akarok lenni, mert picibaba vagyok.

A papának egy napon majd megmondom, hogy sajnos tönkrement.

Mogzatom egy kicsit a fejemet. Az egész lábamat és a nagy testemet.

- Mérges fiú.
- Hol? Ki?
- Valamelyik bácsi.

Apa süni, anya nyúl, én kisegér. Te vagy a nyúl. Aki senkitől sem fél.

Középsős iskolás... középső csoportos iskolás.

Megkérdezték, mi a nevem. Mondtam, hogy Rita. És mondtam, hogy úgy neveztem el magam, hogy kisegér. És ők nevettek.

A: megnőtt a körmöd
R: a fenekem is megnőtt

Tudod, apa... minden vonat, nyilván, minden vonat néha eltörik, azért van rajta ilyen csavar.

Nyuszika, miért van a lábfejeden az a hajgumi?
Mert én katona vagyok.

Dörög az ég, akkor nyilván nem is tudok aludni.

Lebuktál, nyuszikám.
Igen, lebuktalak téged, anya.

Gyerekszáj: 2018. január és február

Újévi lencseleves felett:
Babona, babona,
bab, lencse,
legyen benne
leveske.

- Na, inhalálok egyet.
- Anya, hova állsz?

Ott az ég! Ott lehet csúszkálni, korcsolyával.

Megszomjazottam teával.

- Krisztofóóóóróóóóó!
- Tiszta forróóóóó!

- Pukiztam!
- Akkor elhagyom a helyszínt.
- Neee! Hagyd a tejszínt.

- Fáj a vádlim.
- Megmasszírozom! - és elkezdi masszirozni Peti vállát.

- Mi van, nyuszi, viszketsz?
- Nem viszketlek.

- Nyuszi, ne [csináld ezt]!
- De én szívesen [csinálom ezt].

- ... feelgood film.
- Fingós!

Ezeket megeszem és akkor a pocakomban nem fognak fázni.

Folyton eltuűnt nyomás közben. = Nyomtalanul eltűnt

- Nyuszikám, lehetne egy kis sütnivalód!
- Jó, anya, sütök neked palacsintát!

Mert én olyan nagyon kedves vagyok.

Sikitozik.
- Ne sikíts, mert a Sebi nem hallja a tévét.
- ‎Én se...

József Attila telep megálló következik:
- József Attila, jól lekakilta! Apa, azt is írd fel, hogy József Attila jól lekalilta!

- Ne ücsörögj olyan sokat, mert felfázol...
- Felfázok a levegőbe? (mutatja is)

Anya, olyat tudsz, hogy odafekszel, ahol fekszel?

Egyik nap, sohatöbbé nap ne egyél meg.

Ütögeti magát: a behajlított mutatóujjával az állát:
- Ez nem is fáj, mert olyan puha vagyok!

Pici baba van a pocakomban, bemászott a köldökömön.

Gólyás levest eszünk.

- Nyugati pályaudvar.
- Hogy megnyugodjon az ember?

Mutatja a karóráját.
- Óra Ferenc!

Kajás lett az ujja.
- Nyald le!
- Nem!
- Az is kaja, nyald le!
- Nem, mert akkor kajás lesz a nyelvem!

Gyerekszáj: 2017. december

- Jön majd a Mikulás.
- Jön a Miki.
- És akkor ti is látni fogjátok az egérkét.
- Milyen egérkét?
- A Miki egeret.

Mindent megcsináltam: jól ettem, szót fogadtam, kaphatok jutalomfalatot?

Anyának:
"Amikor nagy leszek és te kicsi leszel, majd bepelenkázlak. Elmegyek a boltba és veszek neked gyerekpelenkát. A dm mellett van egy olyan bolt es ott veszek. És ha kicsi leszel bepelenkázlak. Jó?  Jó."

Bölcsiseknek van bölcsisekfoga.

Tudom, hogy nem jó ötlet, de nem érdekel.

Bankla = Blanka
KuBlóf = kuglóf
Valavol = valaholl.

Papa szereli a radiátort:
- Papa, ha tudok segíteni, szóljál!

Badacsonyban, nagyszülőknél. Lila foltja van. Anyának mondja:
"Beütöttem. Nálatok. A mi utcánkban."

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhen hal.

- Nekem is lesz bajuszom.
- Mikor?
- Majd ha fiú leszek.
- Mikor leszel fiu?
- Tegnap.

Elbizsergett a lábam. A csonthusim.

- Orvosi igazolast.
- Izagolást... Orvosi ölelést.

Süss fel nap dallamára: (Nem tudom, honnan vette.)
Kisbaba, kisbaba,
Mondd el mi az álmod
Mondd el nekem is
Hadd tudjam en is.

Gyerekszáj: 2017. november

(Állatira le vagyok maradva, igen...)

És akkor megijedtem. Véletlenül.

Legutóbb (=előbb-utóbb) a fejünkre esik, és ha a fejemre esik (a konyhaszekrény ajtaja), akkor én csak nevetni fogok.

Ravasz, mint a róka,
nincsen semmi dolga.

Fetreng a földön:
Volt egy kislány, aki gurult, gurult, dühbe gurult.

Rámutat a Disney logóra:
- Ez milyen betű?
- Ez egy rajzolt D-betű.
- Itt egy D-betű fordítva, ez meg olyan, mint egy horgolótű.



Ha ide felállok, magasabb vagyok, mint én!

Utolsó tejfog apropóján:
- Majd ezek a kicsik kipotyognak és nőnek helyettük nagyok.
- ‎Kipotyognak és... és összeszedik őket a kéményseprő bácsik.

- Attól függ.
- Függöny?

Sírni voltam kénytelen. (Varró D.)

- Hogy hívják a babát?
- Szőke baba.
- Nincs rendes neve?
- Legyen akkor... házi... szekrény.

- Összepakoltam, mert nem szeretlek.
- Mert nem szeretsz?
- Majd később szeretlek.

P: Te vagy a pukimanó.
R: Nem, én a hap-ci ki-rály vagyok.
P: És anya mi?
R: Királylány. - anya vigyorog.
P rutinosan: Ne örüljél még.
R folytatja: Anya, te egy állat vagy. Egy naaaagyon nagy állat vagy.

Nyitott szemmel akarok aludni!

Pukkantónibusz vagyok.

- Igen, az a Normafa.
- Milyen fa?

Játékból telefonál.
"Most kakáltam. Igen. Most meg pukiztam. Igeeeeen. Most kakiltaaaaam. Azt mondtam, hogy pikk, pakk, pukk."

Házi relaxáció

Mostanában nem annyira egyszerű itthon altatni, majd igyekszem erről is írni. Tegnap este meglehetősen fáradt voltam, meg Tita is, mert pénteken és szombaton nem akart elaludni ebéd után és 5-kor kidőlt és aludt egy-egy órát, vasárnap meg 20 percet Szegeden a buszon és a vonaton (a buszon állva aludt el :D). Az oviban meg két órát alszanak és az kevesebb, mint amihez szokott.
Szóval 20.45-kor ágyban volt, meséltem neki (versenyt ásítoztunk közben) majd picit odabújtam, puszilgattam, de mondtam, hogy megyek, mert én is nagyon fáradt vagyok. Kiment még egyet pisilni és látszott, hogy kezdi magát felpörgetni, attól meg az ég óvjon.
Szóval mikor lefeküdt, kínomban a fejére tettem a fejem, és random relaxációs mesét mondtam a sötétben:
- Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Tita-autó. A Tita-autó ment az úton, brrrrmmm, így. Gyorsan ment, nagyon gyorsan. Képzeld el, hogy te vagy az autó. Elképzelted? [halvány bólintás] Megy az autó az úton, brmmmm, de lassítani kell, mert jön egy kanyar. A kanyart laaasssaaaan kell bevenni. Egyre lasssssaaaabbban ment, aztán odaért a kanyarhoz és szép lassan befordult jobbra. Aztán már oda is ért a házikóhoz, ahol volt egy garázs. Bement, lekapcsolta a lámpát [két ujjal lecsuktam a szemét], éééés már aludt is. Jó éjszakát. - és kimentem.
És bakker úgy maradt. Én voltam a legjobban meglepve. :D
Meg negyed órát füleltem, hogy tényleg alszik-e... Aztán meg meglátjuk, működik-e másodszor is... :D

Mínusz tizenkettő

Még szeretnék fogyni pár kilót, szóval nem lezárásként írom ezt a posztot, csak azért, mert a héten ketten is megjegyezték, hogy nem ismertek meg. :D

Az egyik barátnőm tavasz óta nem látott:

- Meg sem ismertelek. Mármint a sziluettedet. Aztán a vigyorgásból leesett, hogy te vagy az.

A másik a Ringatós lány volt, aki nem ismert meg elsőre, pedig még az Almássyról ismerjük egymást.

Jól esett mindkettő, na. 

Novemberben választotta le magát Tita, utána voltam terhelésen, decemberben endokrinológusnál és karácsony előtt elkezdtem szedni a Merckformint (inzulincsökkentő). Januárban voltunk egy dietetikusnál, aki picit változtatott az addigi diétámon és lejjebb is vitte az adagot 160g-ról 140-re. És innen kezdtem el fogyni. Különösebben nem sportoltam, lépcsőztem az ötödikre, rollerezek, görkorizom.

Szép lassan haladok, nem sürgős. Van még miből fogyni. :)

Hogyan rémisszünk halálra egy háromésfélévest

Nyaralni voltunk Horvátországban és a kompra akartunk jegyet venni. Az iroda falán kívül volt egy bankautomata, bent a doboz hátulján pár betűs és számos mini-billentyűzet. Tita persze rá is repült volna, de időben elkaptuk.
- Tita, ne nyomkodd, mert megszólal a riasztó és jönnek a rendőr bácsik és elvisznek.
Máskor rád szólnak volt már (vagy leszállít a kalauz...), szeme sem rebbent. Esetleg belekérdezett a részletekbe és addig sem nyávogott.
Na, most elkámpicsorodott és rettenetesen elkezdett sírni, és látszott, hogy ez most tényleg elkeserítette. Vagy 10 percig vigasztaltam utána, ringatva és magyarázva, hogy sosem hagyjuk magára mindig segítünk.
- Anya és ha elvisznek a rendőrbácsik, akkor ti mit fogtok csinálni? Akkor velem mi lesz? Elmennétek? Utánam jönnétek? Elvinnétek?
Megszakadt a szívünk.

... vagyok

Volt egy jó két hónap tavasszal, amikor Tita mindenféle volt. Pl. bemutatkozott egy néninek a játszótéren, hogy "Én egy állat vagyok."
És időnként így is kellett szólítani, különben nem reagált.

Gyűjtés.

Hapcikirály vagyok.
Csillagszóró vagyok.
Sári vagyok. (Játszótéri barátnő és Maszat barátja)
Fantonbácsi vagyok. (Az operaház fantomjából.)
Fantonkutyus vagyok.
Mikulás vagyok.
Fantonbácsi Mikulás vagyok.
Süsü fantonbácsi vagyok.
Óvónéni tanítónéni vagyok.
Fantonnéni fantonbácsi vagyok.
Kisegér vagyok. (Anya nyúl, apa süni.)
Kiskutya, nagykutya, oroszlán vagyok.
Állat vagyok (:DD)
Kecske vagyok. IÁ-IÁ.

Csak egy kérdés

Mégis hogy a csába védjük meg a következő négy évtől a lányunkat?

Fogd rá a nyuszira!

Mivel az gyermek elmúlt már 3 éves és a fogain is látszik, hogy cumizik (az alsó és felső első négy foga visszább ment az ínyébe), úgy döntöttem, hogy húsvét alkalmából elbúcsúzunk a cumitól.

Titának az esti alap úgy volt tavaly novemberig, hogy vacsi, fürdés, cici, fogmosás, vava, cumi, alvás. November után vacsi, fürdés, fogmosás, vava, cumi, mese, alvás. Betonbiztos sorrend és kellékek.

Múlt szombat este fürdés utáni törcsizésnél mondtam Titának, felkészítésképp, hogy akkor a húsvéti nyuszi jön majd és elviszi a cumiját. Letárgyaltuk, hogy ő már nagylány és aki 3 éves, az már nem cumizik, csak a kisbabák cumiznak és hogy a nyuszi elviszi a cumikat egy kisbabának, akinek jobban szüksége van rá. Mondtam, hogy amikor nyuszi elviszi, majd hoz cserébe valamit. Először brekuszt akart, aztán abban maradtunk, hogy vakondos kirakós könyvet kap majd másnap délután (hogy addig megvegyük... :D).
Megkérdezte, hogy ma? Ma. Ha már lúd, legyen kövér. Akkor nem várunk.

Írtunk levelet a nyuszinak, masnit kötöttünk a cumira, alá is írta a levelet (lásd jobb oldalt), és azt mondta, hogy a nyúl Kata pici babájának vigye el a cumiját. (Kata pici babája őszre várható, de sebaj.) Utána korrigált, hogy inkább vakondos matricás könyvet akar, ezt javítottam, illetve illusztrálta is a szöveg és a cumi között egy matrica van, kiszínezve. :D
Jobb oldalt fentről lefelé az aláírása látható, olvashatóan most írta le először a nevét, mikor mondtuk, milyen betűket írjon le.

Az volt a mákom, hogy Vakondos matricás könyv pont volt otthon dugiban, úgyhogy másnap reggel ezzel nem volt gond. :) Ott volt az asztalon, ahol a cumit hagyta.

Az esti mese után már meggondolta magát, kérte vissza a cumiját, de szerencsére Peti el tudta rámolni az asztalról a levelet és a cumit, mikor kikiabáltam a gyerekszobából, hogy nézze meg, a nyuszi itt volt-e már, és mire Tita kiment, már hűlt helyük volt: a nyuszi elvitte a cumikat. Merthogy emlékezett, hogy a konyhaszekrényben volt egy pót-cumi, azt kérte akkor, azt meg pár másodpercnyi instant pántik után úgy sikerült eldugni, hogy elmentünk együtt a létráért, P. meg eldugta abban a 20 másodpercben. :D

Ekkor szívszaggatóan zokogott úgy 5 percig, de megringattam, visszafeküdtünk és úgy egy fél óra szenvedés után végül velem aludt az én nagyágyamban... Vasárnap a délutáni alvást is ott abszolváltuk, mert egyrészt átállították az órát, másrészt cumihiánya volt. Amikor kihúztam a kezem a feje alól, szegénykém azt motyogta, hogy "Kérem a cumim!"
Vasárnap este már a saját ágyában aludt. Azóta elég nehezen alszik el esténként, de ennek most több tényezője is van: pelenkáról leszokás, új bútorokat szereltünk esténként, óraátállítás...

Azóta mindenkinek elújságolja, hogy a nyuszi elvitte a cumiját és már ő olyan nagylány, stb. Az eddigi legidiótább válasz az volt erre, a játszótéren egy bébiszittertől, hogy
- Igen, ilyen önző volt az a nyuszi?
Alig győztem kimagyarázni...

Még most is sokkal később sikerül elaludnia, mint azt az óraátállítás önmagában indokolná, és a reggeli fetrengős ébredezésnél is hiányzik neki. Bár... tegnap reggel például bebújtam mellé 8.20-kor és nem ébredt fel rá, így nem is kezdett el nyígni, hanem úgy ébredt, hogy össze voltunk bújva és elképesztően cuki volt, nevetgéltünk és beszélgettünk és 10 orr-puszit is kaptam, szóval azért el tud feledkezni róla, ha úgy adódik. :))

Gyerekszáj - október

Könyvben a mókusokra:
- Baba rókák.

- Állj fel! - mondom vagy nyolcszor.
- Nem szabad kiabálni, mert alszanak a szomszédok!

Nemnemnemnemneeeem.

- Azt hittem, arra megyek, de nem.

Fonal címkéjét nézi:
- Elolvasom! Fonalfonalfonalfonal!

A Vuk dalára:
- Hipp-hopp, Facebook!

Volt egy kisfiú, elvette a labdámat. Mondtam neki, hogy
Rá van írva, hogy Rita, nem ééééérted? (Csak úgy Gallásan).
Mondta a néni, hogy ő még kicsi. Nem érti.

- Ne bohóckodj, mert beleesel a vécébe, és akkor mi lesz?
- Le kell húzni.
- És akkor mi lesz?
- Venni kell egy másik gyereket.

Állatkölykös fotógyűjtemény
- Ez egy orángután.
- Utánfutó!
Pingvin a hóban:
- Hóember.

Viszi a sámlit a fürdőszobaajtóhoz, amin van kampó.
- Azért zárom be, hogy nehogy kiszaladjak.

- Holnap szedünk gesztenyét, és csinálunk Kip Kopott, olyan gesztenyegyereket.
- ‎Nem, inkább én leszek a gesztenyegyerek!

Elkezdi húzni a traktort a gyerekszoba felé:
- Menjünk, traktor, most már alvás van.

Feláll mellettem a kanapén, ugorni készül, hogy elkapjam.
- Kislányom, nehogy rám ugorj! :) Félek tőled...
- ‎Nem kell félni tőlem, én gyerek vagyok. Én Tóth Rita Noémi vagyok. Rita vagyok.

- Már kicsit nagy vagyok. Gyerek vagyok azért.

Legózik, magyaráz:
- Ez meg úgy van, úgy van, hogy... nem is tudom, hogy van.

Udvarol:
- Anyu, anyuci, édesanyám...

pici voltam, és anyával voltunk a kórházban
B. papa, T. mama, meg a papa, meg mama jöttek látogatni
éppen sírtam
és ilyen pici vótam

Nem akar aludni. Hálózsák, cumi, vava, tentebaba, lefeküdt. Kijöttem. 10 perccel később: hálózsák nélkül jön ki. A nappali ajtóig jut, lábujjhegyen, picit szökdécselve lépeget, kezével lelkesen verdes:
- Nem akarok aludni.
- Nyuszika, húzzál vissza aludni! De most rögtön!
- Jó! - mondja ugyanolyan vidáman, majd visszamegy. Röhögőgörcs.
Utánamentem a hálózsákot ráadni, miután kiröhögtem magam. :)

Mennek a felhők, jó gyorsan. Jön egy nagyon vékony felhő:
- Nézd, anya, az elolvadt!

Párbeszéd a jóéjtpuszihoz

Altatási idő után jó sokkal, ikszedszer már Peti megy be, hiába anyáért kiabál.

R: Apa, csinálj nekem szúrós vizet reggel!

P: Jó, de csak reggeli után. Reggeli után ihatsz...

R: Megihatlak?

P: Engem?

R: Igen, megiszlak. Tejjel. - ekkor eljátssza, hogy összeönti a hozzávalókat...

R: Most beleraklak téged is. - belerak

Megissza...

R: Megittalak.

P: Na jó, aludj. - próbál puszit adni.

R: - visszahőköl - Nem tudsz puszit adni! Benne vagy a pocakomban!

Szülinapi kívánságlista.

- Nyuszi, tudod, hogy jövő héten leszel három éves?
Büszkén, szelíden vigyorog. Bólint.
- Van valami, amit szeretnél szülinapodra?
Lelkesen:
- Én egy olyan... egy olyan... egy olyan könyvet! Egy olyan könyvet, amiből énekelni lehet.
- Amiben énekek vannak?
Bólint.
- Meg mondókák?
Bólint.
- És mesék?
Bólint.
- Azok is.

Note to self: végig kell vele nézegetni a Ringatókönyveket is. :)

Gyökércsúcs-rezekció.

Túl vagyok rajta. Szóval az úgy volt, hogy még 2009-ben (ha jól emlékszem), gyökérkezelték a jobb felső, hátulról második fogam, közvetlenül a két bölcsességfogműtétem után. A fogból kevés maradt, egy porcelán pótlást ragasztottak be. Jó drágán. (Talán) '12-ben aztán melegre fájt, lüktetett, az új fogorvosom hümmögött, majd átküldött a kolléganőjéhez, mert ha valaki, hát ő ért a foggyökerekhez. Kifúrta a porcellánt, kitakarította azt a mellékgyökeret, amit nem sikerült megtalálnia az előző fogásznak, gyógyszer, visszatömés. Hurrá. Az esküvőnk előtti héten (2015) sajgott kicsit, akkor megint visszamentem, asszem antibiotikumot kaptam rá a vészhelyzetre tekintettel. Tavaly januárban megint sajgott kicsit, de mivel pont akkor sikerült egy fasza kis torokgyulladást is beszereznem, az arra kapott antibiotikum ezt is megoldotta. Még örültem is, hogy de jó, totál nem fáj...
Aztán két hete kedden megint elkezdett sajogni. Szerdára sikerült bejutni a dokimhoz, nos, addigra már rendesen fájt. Előre keresztet vetettem a fogamra, azt hittem, akkor most túl leszek életem első proper foghúzásán. A röntgenen látszott, hogy a fogam felett van egy fekete (szerintem úgy borsónyi) folt. Góc. Gyulladás. Fasza. A dokim azt mondja, meg lehet még ezt menteni, ha minden jól megy, köv. pénteken este akkor műtét. WTF. Műtét. Íny felhajt, góc kitisztít, foggyökér lefűrészel, íny visszavarr. Épp csak el nem hánytam magam, mikor belegondoltam.
Csütörtökön nagyon szar volt, napközben lementem fájdalomcsillapítóért, péntekre hatott az antibogyó. Köv. pénteken pöttyet rettegve mentem a dokihoz, főleg, hogy az időzítés elég szar: P. vidéken, apám vidéken, Tita meg velem lesz. Szombat késődélutánig sikerült társaságot szereznem. Meg fuvart hazafelé.

A műtétig szerencsére elég jól voltam, leszámítva persze a rettegést. Pénteken elvittem Titát úszni (erről majd írok még), aztán rohantam az Árkádba, gyors vacsi a Mekiben (közepes krumpli és cézársali öntet nélkül), mintegy 8 percem volt enni és odaérni, de a gyógyszereket is be kellett venni, szóval muszáj volt enni rendesen.
Épp csak odaértem, kezembe adták a beleegyező nyilatkozatot, már mentem is be. Egy csomó injekciót kaptam, szájpadlásba is, ami fáj. A dokim rám is szólt, hogy lazítsak már, mert a mutatóujjam körmét belevájtam a hüvelykujjamba... Aztán kaptam egy fertőtlenítő szájvizet, és felmentünk az emeletre, a műtőbe... Ott kb. le kellett feküdnöm, lemosták a szám környékét alkohollal és a nagy lámpa miatt innentől csukva volt a szemem. Rá kellett harapnom a másik oldalon egy ujjnyi vastag gézcsomóra és már kezdték is. Szerencsére fájdalmat már akkor sem éreztem, egy csomó ideig azon filóztam, hogy ez most még az előkészítés vagy már a műtét. Persze a fúrót azt hallottam, de nem éreztem. Amikor a gyulladáshoz ért, akkor picit éreztem, így a morgásomra máris kaptam még egy injekciót, innentől elég vidám voltam. Aztán volt egy kisebb vicces epizód, a dokim közölte, hogy be fogja fogni az orrom és fújjak. És hát a sebem szelelt. A gyulladás kilyukasztotta a csontot az arcüregem felé (fölfelé).
A dokim összefoltozott, majd közölte, hogy oké, viszont akkor most nemcsak hogy a tejtermékek nagyjáról kell lemondanom, de nem emelgethetek ééééés: nem fújhatok orrot. A tüsszentést ne fogjam vissza, telibe mehet. :DD
Mire leértünk, szerencsére pont odaért értem a főnököm is, szóval kb. azonnal indulhattunk.

Miután nyolcvanszor megbeszéltük, hogy a B-vel jöttem haza, igen, neki van autója, és piros autója van, és elöl ültem, és feljött velem a lépcsőn is, és igen, ő a főnököm, Tita kb. megnyugodott, addig nagyon pörgött. Ledőltem, mert nem voltam épp virgonc (a lépcsőn is kapaszkodtam és pihegni is meg kellett állni), végül Titáig is eljutott, hogy valami baj van. Kérte (úgy ötször), hogy megnézhesse a varrataim (asszem 5 db van és szúrnak, mint állat), majd adott leheletfinom gyógypuszikat és meg is ringatott.
Szombat estig még hármasban voltunk, vasárnap viszont kettesben. Tita épp... hangyányit ingadozó hangulatú, magyarul hisztizik, ha bármi is nem úgy van, ahogy elképzelné, szóval ez nem épp életem legszebb vasárnapja volt.
Szerencsére az arcom nem dagadt be, mondjuk se nem hajolgattam, se laposan nem aludtam és Titát sem emelgettem. A pelenkázóra is ő mászott fel egy székről, remélem megértette, hogy ez egy egyszeri eset volt...
Hétfő este vettem be az utolsó Cataflamot, csütörtökig antibogyó, jövő szerdán varratszedés.

Gyerekszáj - szeptember

(Jól le vagyok maradva.)

Látja, hogy leszakadt a körme.
- Anyuuuu, meg akarok gyógyulni!

Boci-boci tarka,
se füle, se farkas.

Magyarázza, hogy miért nem csinált meg valamit:
- Azt hittem, hogy nem kell.
- Jó szöveg, de nem veszem be.
- Nem veszed be? A szádba? Hogy?

Majdnem ráültél engemre.

A bejárati ajtó rácsát nézi:
A rácson van egy csavar pukli... Itt valakinek a foga kiesett. Egy vízilónak.

Belepisil a kádba.
- Gyere fürdeni!
- Nem, mert már belepisiltél.
Arrébbhúzza a játékokat. Mutat.
- Ott meg nem pisis.

Ácsorog az ajtóban (szellőztetünk), és kiabál kifelé:
- Jaaaa... Ott jön valaki. Szia, szeretlek!
(A papája után szokta ezt kiabálni.)

Fent kopogtak, felújítanak. Felnéztem.
- Nem lehet átlátni a falon. Hiába felnézel.

Hosszan sorolja, mit látott a tüzijátékkor.
- Ez ilyen. Mindent láttam.

Nyökög, hogy:
- Hm hm, falatok! ... Elfelejtettem beszelni.

Olyan a szemed, mintha kenyér lenne.

Apa: Kumbaja my lord...
Rita: Kenguru melo..

Papa: Megeszlek!
Tita: Papa, csak viccelsz, ugye?

Iderohan, bekukucskál a szobába:
- Csak én benéztem. Véletlenül.

Nem tudtam aludni, mert bekakáltam, és felébredtem. És szomorkodtam.

- Mi az ott?
- Egy tigris.
- Hol?

Megharaptam a nyelvemmel a fogamat.

Csak így hátrateszem a hajadat. Nagyon szép vagy!

Anya, akkor is szeretsz, ha sírok? És ha nyavalygok?

Cirmos cica haj,
Hol van a vaj?
Ott látom a bajuszodat,
Most lesz nekem jaaaaj.

Ilyen vagyok. Pont ilyen vagyok, mint te.

Majdnem elütöttünk egy őzet az úton. Satufék.
- Őzike átszaladt az úton és nem körülnézett. Nagyot pattantunk.

Kormányzati akcióterv helyett az én javaslataim, hogy több legyen a gyerek.

Azt mondják, nagyon fogy a magyar, kell egy akcióterv, hogy több gyerek szülessen. Ehhez pl. megkérdezhetnék azokat, akiket ez a leginkább érint: a nőket. Mivel ez úgysem fog megtörténni, segítek kicsit, mert proaktív vagyok.

- Ne nyomasszanak. A gyerekvállalást valaki vagy akarja, vagy nem akarja. Ha nem akarja, hagyják békén. Aki akarja, de bizonyos okok miatt nem vállalja, azokat kéne segíteni, úgy ahogy nekik jó. Komolyan segíteni, hogy tényleg annyi gyereket vállaljanak, amennyit akarnának, csak nem vállalják, mert... nézzük a valóságot, nem nehéz az okokat megtalálni. (Lásd lejjebb.)
- Ja, vagy akkor nyomasszák a pasikat is. "Már negyven vagy és nincs gyereked?"

Szülés(ig)
- Jó lenne egy rendes orvosi ellátás. Modern elvekkel, kevés beavatkozással, úgy, hogy nem kell mindenre órákat várni, ne kelljen magánorvos, magánlabor, magánakármi, ha már az ember fizeti a TB-t.
- Normálisan felszerelt kórház, személyzettel, normális, modern ellátással. Kulcsszavak: zsebbe  fizetés, természetes szülés, beavatkozások csökkentése, baba-barát ellátás, szoptatástámogatás. Jó lenne a WHO (30 éves!) ajánlását bevezetni minden kórházban.
- A szülő nő partnerként kezelése, a protokollok nyilvánossá tétele, hogy lássuk, melyik kórházban mi vár.
- Ha valaki veszélyeztetett terhes, kéthetente kell igazolásért üldögélnie a háziorvosnál. Amikor valszeg inkább feküdnie kéne.
- Legyen a kórháznak alternatívája: otthonszülés vagy születésház.
- Opcionális utó- anyagondozás: szoptatástámogatás, szülés utáni helyreállítás (a hat hetes kontroll az egy vicc), pszichológus. Talán könnyebben vállal következő gyereket, aki jól van fizikailag, lelkileg...

Gyerekkel
Lehet mondani, hogy milyen anyagiasak a mai nők, de a kieső fizetés nagyon komoly érvágás, főleg ha hitelt is fizet az ember. Szóval igen, támogatni kéne a gyerekvállalást!
- TGyás még oké, gyed kevésbé, a gyes egy vicc (28e). A családi pótlék röhej (12e).
- Ha két éven belül szülsz másodikat, ugyanazt kapod, mint az első után: ez a két év nagyon rövid határidő. Ha meg megszűnik közben a munkaviszony, pl. a határozott idejű szerződés, olyan, mintha az anya sosem dolgozott (fizetett) volna (egy vagyont az államnak). Legalábbis nekem ezt mondta kormányablakos telefonos ügyfélszolgálat 2016 elején (azóta ez lehet, hogy változott).
- BÜRÖKRÁCIA CSÖKKENTÉSE: az összes támogatáshoz ugyanazokat az adatokat kell beadni, csak más űrlapon és máshová, külön a kerületi támogatáshoz, az egyszeri anyasági juttatáshoz, csed, gyed, gyes, családi pótlék. Kihagytam valamit? Fénymásolgatni, kézzel leadni, meghatalmazásokat írni, ha nem a frissen szült nő megy. A tájékoztatás nulla vagy bikkfanyelvű, a beadás még mindig nem megy online, meg egyébként is, adják tovább az adatokat! Akkor kelljen szólni, ha valami változik. A kisgyerekes BKV-bérlethez fél évente(!!) igazolni kell, hogy még mindig gyesen vagyok, levélben igazolást kérni, bemutatni, 2. év végén új igazolvány kell, új fotóval.
- Orvos és védőnő sokszor nyomaszt és számonkér, ezer éve lejárt elvekkel.
- Bölcsi: kevés, lepukkant, sok gyerek, kevés személyzet, a magánbölcsi drága.
- Ovi: kevés, lepukkant, sok gyerek, kevés személyzet, magánovi drága. A 3. betöltött év utáni szeptembertől kötelező, de a gyes csak 3. szülinapig jár. Ha nem veszik fel a gyereket még egy fél évig, akkor anya ingyen marad otthon vagy fizetős helyre mehet a gyerek. Rugalmas időbeosztás az ovikban.
- Ha beteg a gyerek: kórházban földön alvás... Várólisták... Időpont két hét múlvára. Próbálj időpontot szerezni csípőszűrésre. Három hónappal később van csak, mint ahogy kötelező lenne.
- Munkába visszaállás segítése. Ki kéne valami hatásosat találni, mert az egyik fizetés kiesése brutális, így nemhogy harmadik, de második gyereket is nehéz bevállalni.
- Tartósan beteg gyerekek gondozása és ellátása... (lásd: https://444.hu/2017/04/03/a-sulyos-beteg-gyerekedet-apolod-otthon-ja-az-nem-munka)

Csak így hirtelen.

Relatív.

Holnap fogorvoshoz megyek, esélyes, hogy foghúzás lesz a vége. F*sok. És akkor elkezdem mondogatni magamnak, hogy:

Bazzeg, te már fájdalomcsillapító nélkül megszültél egy gyereket!

Nem segít. /o

A kis alvástroll.

Mostanában általában 4 és 5 között harsan az "Anyaaaaa, nem találom a cumiiiiiimat/Vaváááááámat!". Odacaplatok, odaadom, jó esetben hamar visszaalszom. Tegnapra virradóra kétszer is kiabált, másodszor mondjuk inni akart, hatkor. Mára virradóra is asszem két kör volt, mindenesetre reggel nyolc körül nagyon boldogan jött át, amikor mondtam, hogy jöhet, mert már reggel van. Kb. másfél percre bebújt mellém, aztán nagy vidáman közölte, hogy olvas nekem ébredős mesét. Hiába tiltakoztam elhalón, becipelte a kisszékét, felkapcsolta a nagyvillanyt(!), üdvözült vigyorral bekukucsolt a fejemre húzott paplan alá, közölte, hogy nem jó helyen van a fejem a párnán, majd elcipelte a kisszéket a gyerekszobába, felkapcsolta a lámpát, megkereste a Pötty könyvet és bebújt mellém. És elkezdte mesélni. Az első felét tudja már fejből, utána meg-megkérdezte, mi van odaírva, de elolvasta. Aztán még egyszer elolvasta volna, de addigra már felébredtem teljesen. /o

Egyébként küzdünk.
A karácsonyi időben az este 10-es alvásból 11 lett, meg f12 (akkor már anya nagyon pipa szokott lenni). Pár napja áttértem arra, hogy fél 9-kor fürdés, utána egy mese, ének, odafekszem mellé, aztán viszlát. Persze még van, hogy f11-kor is azt hallom, hogy karattyol. És amikor lefekszem mellé, akkor nekiáll kukacolni, ficereg, forgolódik, egy pillanatra nem nyugszik le. Ha kimegyek, kikéri magának.
Aztán ha meg fel kell kelni, és hát nyolcnál tovább nem hagyom aludni, akkor meg megy a feszengés meg az üvöltés. De így járt... Délután egykor kidől és jó 3 órát alszik. Mint a tök. Lehet, hogy ez a sok, de egyelőre ezt nem akarom zavarni.

Érintés.

Mondjuk én testkontaktot mondanék, de ez szebb, tényleg. Kicsiként persze sokat ringattam meg hordoztam Titát, de miután már kinyílt a világ, meg már nem bírtam el, nem igazán igényelte, hogy odabújjon, összebújjunk. Szoptattam, főleg kartartásban, meg úgy, hogy szemben ült az ölemben, és itt ki is merült az igénye az érintésre. Mélyen legbelül kicsit fájt ez nekem, mert hát vannak gyerekek, akik bújnak az anyjukhoz és hát Tita nem... Igen, ő kis vagány dömper volt, és ez tök jó, tudom én, de akkor sem bántam volna némi időszakos anyásságot. :D
Ha bármi baj volt, "Ciiciiiiiii! Aja, Ciiiiciiiii!" ha kapott cicit, a világ összes gondja megoldódott hirtelen és kész. (Két éves kora +/- 3 hónap) Bárki kérdezte, hogy hányszor szoptatok egy nap, azt mondtam, 800x. :D Aztán amikor ez lecsökkent, pláne, mikor drasztikusan, napi 2-3 alkalomra, akkor rájöttem, hogy néha azért olyan kis kerge Tita, mert anyahiánya van. Szóval elkezdtem tudatosan többet ölelgetni, és ő is elkezdte kérni, hogy "Megringass.", ha valami baj volt.
Aztán szeptemberben átköltözött a "nagyágyába", a saját szobájába, és akkor jött az esti szoptatás után a "Mellémfekszel?" és az "Ittmaradsz kicsit?" és az "Anyahiányom van." Szóval azóta este is odabújok hozzá egy kicsit, bármennyire is nehéz ez nekem, mert a sötétben, vízszintesben, a jó meleg paplan alatt a szuszogó gyerekkel, pillanatok alatt elalszom... Meg van, hogy reggel is odabújok hozzá, ha épp úgy van időm és még nem kelt fel, és kiskiflizünk, vagy a Vavával bábozunk (beszélgetünk, hogy ki hogy aludt, Vava ugrál, mert kell neki is egy trambulin, Vava puszilgatja Titát és néha anyát is, stb.)
Ilyen napokon tartósabb a béke is, mert egyébként itt a hisztikorszak ám...

Napi jócselekedet: dicsérj meg egy kisgyerekes anyukát!

Olvastam ma egy hosszabb írást a FB-on: egy egy éves kisfiú mellé született ikerlányok anyukája írta, hogy milyen kib***ott nehéz volt az első év. És az első pontja az volt, hogy mennyire kevés az elismerő szó, dicséret, mekkora az izoláció. És ez valahogy tökre megragadt bennem és eszembe is jutott pár eset. Mindjárt el is mesélem, de először is a lényeg:

Dicsérj meg egy kisgyerekes anyukát! Ne a gyereket, őt! Mondd neki, hogy szuperül csinálja (hiszen él, alszik, eszik, nő a gyereke), biztos nem könnyű, találj ki ide még pár hasonló mondatot. Meg fogsz lepődni a hatáson. Ugyanis kb. mindenki meg fog döbbenni, de legalábbis örülni fog a kedves szavaknak.

Ha van gyereked, emlékszel milyen volt, ha nincs, akkor meg (bocsi, de) úgysem tudod elképzelni, milyen az a kialvatlanság, testi-lelki kimerültség, a szünetnélküli rendelkezésreállás... Úgy, hogy a baba gondozását jó eséllyel senki nem tanította meg, szóval mindenki kísérletezik és próbálja nem hagyni, hogy agyonnyomja a felelősség, hogy életben kell tartania egy pici babát. Kb. zéró visszajelzéssel.

A Bikásról sétáltunk haza, hármasban, mikor kb. belénk ütközött egy szintén ikres anyuka, semeddig nem látott, körözött a házuk körül és altatta a gyerekeket, miközben ő sétálva aludt. Baromi cukik voltak a picik, megnéztem, rájukvigyorogtam, épp talán csak annyit mondtam, hogy nagyon szépek és remekül néznek ki, ahhoz képest, hogy az ikrek milyen picik szoktak lenni, remekül csinálja, kitartást, biztos baromi kemény heteken van túl. (Az ikrektől rettegek, baromira tisztelem az összes ikres anyát.) Nos, szegény csajszi kb. úgy kapaszkodott ebbe a pár mondatba, mint fuldokló a szalmaszálba. Tita és apukája már előrébb jártak, de mégis maradtam még váltani vele pár mondatot arról, hogy az én lányom is imádott kint aludni, stb., meg hogy kitartás, mert nem volt szívem otthagyni. Rettenetesen kimerült volt és valószínűleg nem volt túl sok segítsége sem.

Egy másik alkalommal szintén egy játszótéren Tita letámadott egy kislányt, aki épp banánt evett, anyukája odajött, megbeszéltük, hogy köszöjük, adhat neki a banánból, nekünk kekszünk van, szóval a csajok osztoztak és uzsiztak. Volt még egy babakocsi vele, az árnyékban, amiben egy másik baba aludt, ő láthatóan sérült volt. Beszélgettünk, elmesélte, mi a helyzet, én csak kérdezgettem, totál semlegesen, de  látszott, hogy általában nem kérdezik a másik gyerekéről, örült, hogy mesélhetett. Neki is pár együttérző-dicsérő szót próbáltam belefűzni, hátha.

Meg egy szintén elég bizonytalan picibabás a környezetemben, aki csak annyit kérdezett vissza döbbenten, mikor mondtam, hogy szuperül csinálja és nagyon szépen haladnak (nő a gyerek, eszik, alszik, vigyorog is), hogy "Tényleg?"

+1 Hogy az én gyerekorvosom és korábbi védőnőm mindig azt éreztette velem, hogy anyai kompetenciáim mennyire kevesek. És milyen jól esett, mikor a Dévényes gyógytornász azzal kezdte, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, szuper, hogy már ott vagyunk nála, fogok tudni szoptatni és csak hogy egyszerűen megnyugtató volt és partnerként kezelt.

Szóval dicsérj meg egy kisgyerekest! Esetleg, ha tovább akarsz menni a jócselekedetek sorában, mosogass el helyette vagy csak beszélgess vele (hagyd, hogy kibeszélje magát és hümmögjél időnként), vagy küldd el hajat mosni, te addig ringass, sétáltass.

Köszi!