Mostanában nem annyira egyszerű itthon altatni, majd igyekszem erről is írni. Tegnap este meglehetősen fáradt voltam, meg Tita is, mert pénteken és szombaton nem akart elaludni ebéd után és 5-kor kidőlt és aludt egy-egy órát, vasárnap meg 20 percet Szegeden a buszon és a vonaton (a buszon állva aludt el :D). Az oviban meg két órát alszanak és az kevesebb, mint amihez szokott.
Szóval 20.45-kor ágyban volt, meséltem neki (versenyt ásítoztunk közben) majd picit odabújtam, puszilgattam, de mondtam, hogy megyek, mert én is nagyon fáradt vagyok. Kiment még egyet pisilni és látszott, hogy kezdi magát felpörgetni, attól meg az ég óvjon.
Szóval mikor lefeküdt, kínomban a fejére tettem a fejem, és random relaxációs mesét mondtam a sötétben:
- Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Tita-autó. A Tita-autó ment az úton, brrrrmmm, így. Gyorsan ment, nagyon gyorsan. Képzeld el, hogy te vagy az autó. Elképzelted? [halvány bólintás] Megy az autó az úton, brmmmm, de lassítani kell, mert jön egy kanyar. A kanyart laaasssaaaan kell bevenni. Egyre lasssssaaaabbban ment, aztán odaért a kanyarhoz és szép lassan befordult jobbra. Aztán már oda is ért a házikóhoz, ahol volt egy garázs. Bement, lekapcsolta a lámpát [két ujjal lecsuktam a szemét], éééés már aludt is. Jó éjszakát. - és kimentem.
És bakker úgy maradt. Én voltam a legjobban meglepve. :D
Meg negyed órát füleltem, hogy tényleg alszik-e... Aztán meg meglátjuk, működik-e másodszor is... :D
