Wednesday, May 9, 2018

... vagyok

Volt egy jó két hónap tavasszal, amikor Tita mindenféle volt. Pl. bemutatkozott egy néninek a játszótéren, hogy "Én egy állat vagyok."
És időnként így is kellett szólítani, különben nem reagált.

Gyűjtés.

Hapcikirály vagyok.
Csillagszóró vagyok.
Sári vagyok. (Játszótéri barátnő és Maszat barátja)
Fantonbácsi vagyok. (Az operaház fantomjából.)
Fantonkutyus vagyok.
Mikulás vagyok.
Fantonbácsi Mikulás vagyok.
Süsü fantonbácsi vagyok.
Óvónéni tanítónéni vagyok.
Fantonnéni fantonbácsi vagyok.
Kisegér vagyok. (Anya nyúl, apa süni.)
Kiskutya, nagykutya, oroszlán vagyok.
Állat vagyok (:DD)
Kecske vagyok. IÁ-IÁ.

Monday, April 9, 2018

Csak egy kérdés

Mégis hogy a csába védjük meg a következő négy évtől a lányunkat?

Wednesday, March 28, 2018

Fogd rá a nyuszira!

Mivel az gyermek elmúlt már 3 éves és a fogain is látszik, hogy cumizik (az alsó és felső első négy foga visszább ment az ínyébe), úgy döntöttem, hogy húsvét alkalmából elbúcsúzunk a cumitól.

Titának az esti alap úgy volt tavaly novemberig, hogy vacsi, fürdés, cici, fogmosás, vava, cumi, alvás. November után vacsi, fürdés, fogmosás, vava, cumi, mese, alvás. Betonbiztos sorrend és kellékek.

Múlt szombat este fürdés utáni törcsizésnél mondtam Titának, felkészítésképp, hogy akkor a húsvéti nyuszi jön majd és elviszi a cumiját. Letárgyaltuk, hogy ő már nagylány és aki 3 éves, az már nem cumizik, csak a kisbabák cumiznak és hogy a nyuszi elviszi a cumikat egy kisbabának, akinek jobban szüksége van rá. Mondtam, hogy amikor nyuszi elviszi, majd hoz cserébe valamit. Először brekuszt akart, aztán abban maradtunk, hogy vakondos kirakós könyvet kap majd másnap délután (hogy addig megvegyük... :D).
Megkérdezte, hogy ma? Ma. Ha már lúd, legyen kövér. Akkor nem várunk.

Írtunk levelet a nyuszinak, masnit kötöttünk a cumira, alá is írta a levelet (lásd jobb oldalt), és azt mondta, hogy a nyúl Kata pici babájának vigye el a cumiját. (Kata pici babája őszre várható, de sebaj.) Utána korrigált, hogy inkább vakondos matricás könyvet akar, ezt javítottam, illetve illusztrálta is a szöveg és a cumi között egy matrica van, kiszínezve. :D
Jobb oldalt fentről lefelé az aláírása látható, olvashatóan most írta le először a nevét, mikor mondtuk, milyen betűket írjon le.

ábra


Az volt a mákom, hogy Vakondos matricás könyv pont volt otthon dugiban, úgyhogy másnap reggel ezzel nem volt gond. :) Ott volt az asztalon, ahol a cumit hagyta.

Az esti mese után már meggondolta magát, kérte vissza a cumiját, de szerencsére Peti el tudta rámolni az asztalról a levelet és a cumit, mikor kikiabáltam a gyerekszobából, hogy nézze meg, a nyuszi itt volt-e már, és mire Tita kiment, már hűlt helyük volt: a nyuszi elvitte a cumikat. Merthogy emlékezett, hogy a konyhaszekrényben volt egy pót-cumi, azt kérte akkor, azt meg pár másodpercnyi instant pántik után úgy sikerült eldugni, hogy elmentünk együtt a létráért, P. meg eldugta abban a 20 másodpercben. :D

Ekkor szívszaggatóan zokogott úgy 5 percig, de megringattam, visszafeküdtünk és úgy egy fél óra szenvedés után végül velem aludt az én nagyágyamban... Vasárnap a délutáni alvást is ott abszolváltuk, mert egyrészt átállították az órát, másrészt cumihiánya volt. Amikor kihúztam a kezem a feje alól, szegénykém azt motyogta, hogy "Kérem a cumim!"
Vasárnap este már a saját ágyában aludt. Azóta elég nehezen alszik el esténként, de ennek most több tényezője is van: pelenkáról leszokás, új bútorokat szereltünk esténként, óraátállítás...

Azóta mindenkinek elújságolja, hogy a nyuszi elvitte a cumiját és már ő olyan nagylány, stb. Az eddigi legidiótább válasz az volt erre, a játszótéren egy bébiszittertől, hogy
- Igen, ilyen önző volt az a nyuszi?
Alig győztem kimagyarázni...

Még most is sokkal később sikerül elaludnia, mint azt az óraátállítás önmagában indokolná, és a reggeli fetrengős ébredezésnél is hiányzik neki. Bár... tegnap reggel például bebújtam mellé 8.20-kor és nem ébredt fel rá, így nem is kezdett el nyígni, hanem úgy ébredt, hogy össze voltunk bújva és elképesztően cuki volt, nevetgéltünk és beszélgettünk és 10 orr-puszit is kaptam, szóval azért el tud feledkezni róla, ha úgy adódik. :))

Tuesday, March 6, 2018

Gyerekszáj - október

Könyvben a mókusokra:
- Baba rókák.

- Állj fel! - mondom vagy nyolcszor.
- Nem szabad kiabálni, mert alszanak a szomszédok!

Nemnemnemnemneeeem.

- Azt hittem, arra megyek, de nem.

Fonal címkéjét nézi:
- Elolvasom! Fonalfonalfonalfonal!

A Vuk dalára:
- Hipp-hopp, Facebook!

Volt egy kisfiú, elvette a labdámat. Mondtam neki, hogy
Rá van írva, hogy Rita, nem ééééérted? (Csak úgy Gallásan).
Mondta a néni, hogy ő még kicsi. Nem érti.

- Ne bohóckodj, mert beleesel a vécébe, és akkor mi lesz?
- Le kell húzni.
- És akkor mi lesz?
- Venni kell egy másik gyereket.

Állatkölykös fotógyűjtemény
- Ez egy orángután.
- Utánfutó!
Pingvin a hóban:
- Hóember.

Viszi a sámlit a fürdőszobaajtóhoz, amin van kampó.
- Azért zárom be, hogy nehogy kiszaladjak.

- Holnap szedünk gesztenyét, és csinálunk Kip Kopott, olyan gesztenyegyereket.
- ‎Nem, inkább én leszek a gesztenyegyerek!

Elkezdi húzni a traktort a gyerekszoba felé:
- Menjünk, traktor, most már alvás van.

Feláll mellettem a kanapén, ugorni készül, hogy elkapjam.
- Kislányom, nehogy rám ugorj! :) Félek tőled...
- ‎Nem kell félni tőlem, én gyerek vagyok. Én Tóth Rita Noémi vagyok. Rita vagyok.

- Már kicsit nagy vagyok. Gyerek vagyok azért.

Legózik, magyaráz:
- Ez meg úgy van, úgy van, hogy... nem is tudom, hogy van.

Udvarol:
- Anyu, anyuci, édesanyám...

pici voltam, és anyával voltunk a kórházban
B. papa, T. mama, meg a papa, meg mama jöttek látogatni
éppen sírtam
és ilyen pici vótam

Nem akar aludni. Hálózsák, cumi, vava, tentebaba, lefeküdt. Kijöttem. 10 perccel később: hálózsák nélkül jön ki. A nappali ajtóig jut, lábujjhegyen, picit szökdécselve lépeget, kezével lelkesen verdes:
- Nem akarok aludni.
- Nyuszika, húzzál vissza aludni! De most rögtön!
- Jó! - mondja ugyanolyan vidáman, majd visszamegy. Röhögőgörcs.
Utánamentem a hálózsákot ráadni, miután kiröhögtem magam. :)

Mennek a felhők, jó gyorsan. Jön egy nagyon vékony felhő:
- Nézd, anya, az elolvadt!

Thursday, March 1, 2018

Párbeszéd a jóéjtpuszihoz

Altatási idő után jó sokkal, ikszedszer már Peti megy be, hiába anyáért kiabál.

R: Apa, csinálj nekem szúrós vizet reggel!
P: Jó, de csak reggeli után. Reggeli után ihatsz...
R: Megihatlak?
P: Engem?
R: Igen, megiszlak. Tejjel. - ekkor eljátssza, hogy összeönti a hozzávalókat...
R: Most beleraklak téged is. - belerak
Megissza...
R: Megittalak.
P: Na jó, aludj. - próbál puszit adni.
R: - visszahőköl - Nem tudsz puszit adni! Benne vagy a pocakomban!

Friday, February 16, 2018

Szülinapi kívánságlista.

- Nyuszi, tudod, hogy jövő héten leszel három éves?
Büszkén, szelíden vigyorog. Bólint.
- Van valami, amit szeretnél szülinapodra?
Lelkesen:
- Én egy olyan... egy olyan... egy olyan könyvet! Egy olyan könyvet, amiből énekelni lehet.
- Amiben énekek vannak?
Bólint.
- Meg mondókák?
Bólint.
- És mesék?
Bólint.
- Azok is.

Note to self: végig kell vele nézegetni a Ringatókönyveket is. :)

Thursday, February 15, 2018

Gyökércsúcs-rezekció.

Túl vagyok rajta. Szóval az úgy volt, hogy még 2009-ben (ha jól emlékszem), gyökérkezelték a jobb felső, hátulról második fogam, közvetlenül a két bölcsességfogműtétem után. A fogból kevés maradt, egy porcelán pótlást ragasztottak be. Jó drágán. (Talán) '12-ben aztán melegre fájt, lüktetett, az új fogorvosom hümmögött, majd átküldött a kolléganőjéhez, mert ha valaki, hát ő ért a foggyökerekhez. Kifúrta a porcellánt, kitakarította azt a mellékgyökeret, amit nem sikerült megtalálnia az előző fogásznak, gyógyszer, visszatömés. Hurrá. Az esküvőnk előtti héten (2015) sajgott kicsit, akkor megint visszamentem, asszem antibiotikumot kaptam rá a vészhelyzetre tekintettel. Tavaly januárban megint sajgott kicsit, de mivel pont akkor sikerült egy fasza kis torokgyulladást is beszereznem, az arra kapott antibiotikum ezt is megoldotta. Még örültem is, hogy de jó, totál nem fáj...
Aztán két hete kedden megint elkezdett sajogni. Szerdára sikerült bejutni a dokimhoz, nos, addigra már rendesen fájt. Előre keresztet vetettem a fogamra, azt hittem, akkor most túl leszek életem első proper foghúzásán. A röntgenen látszott, hogy a fogam felett van egy fekete (szerintem úgy borsónyi) folt. Góc. Gyulladás. Fasza. A dokim azt mondja, meg lehet még ezt menteni, ha minden jól megy, köv. pénteken este akkor műtét. WTF. Műtét. Íny felhajt, góc kitisztít, foggyökér lefűrészel, íny visszavarr. Épp csak el nem hánytam magam, mikor belegondoltam.
Csütörtökön nagyon szar volt, napközben lementem fájdalomcsillapítóért, péntekre hatott az antibogyó. Köv. pénteken pöttyet rettegve mentem a dokihoz, főleg, hogy az időzítés elég szar: P. vidéken, apám vidéken, Tita meg velem lesz. Szombat késődélutánig sikerült társaságot szereznem. Meg fuvart hazafelé.

A műtétig szerencsére elég jól voltam, leszámítva persze a rettegést. Pénteken elvittem Titát úszni (erről majd írok még), aztán rohantam az Árkádba, gyors vacsi a Mekiben (közepes krumpli és cézársali öntet nélkül), mintegy 8 percem volt enni és odaérni, de a gyógyszereket is be kellett venni, szóval muszáj volt enni rendesen.
Épp csak odaértem, kezembe adták a beleegyező nyilatkozatot, már mentem is be. Egy csomó injekciót kaptam, szájpadlásba is, ami fáj. A dokim rám is szólt, hogy lazítsak már, mert a mutatóujjam körmét belevájtam a hüvelykujjamba... Aztán kaptam egy fertőtlenítő szájvizet, és felmentünk az emeletre, a műtőbe... Ott kb. le kellett feküdnöm, lemosták a szám környékét alkohollal és a nagy lámpa miatt innentől csukva volt a szemem. Rá kellett harapnom a másik oldalon egy ujjnyi vastag gézcsomóra és már kezdték is. Szerencsére fájdalmat már akkor sem éreztem, egy csomó ideig azon filóztam, hogy ez most még az előkészítés vagy már a műtét. Persze a fúrót azt hallottam, de nem éreztem. Amikor a gyulladáshoz ért, akkor picit éreztem, így a morgásomra máris kaptam még egy injekciót, innentől elég vidám voltam. Aztán volt egy kisebb vicces epizód, a dokim közölte, hogy be fogja fogni az orrom és fújjak. És hát a sebem szelelt. A gyulladás kilyukasztotta a csontot az arcüregem felé (fölfelé).
A dokim összefoltozott, majd közölte, hogy oké, viszont akkor most nemcsak hogy a tejtermékek nagyjáról kell lemondanom, de nem emelgethetek ééééés: nem fújhatok orrot. A tüsszentést ne fogjam vissza, telibe mehet. :DD
Mire leértünk, szerencsére pont odaért értem a főnököm is, szóval kb. azonnal indulhattunk.

Miután nyolcvanszor megbeszéltük, hogy a B-vel jöttem haza, igen, neki van autója, és piros autója van, és elöl ültem, és feljött velem a lépcsőn is, és igen, ő a főnököm, Tita kb. megnyugodott, addig nagyon pörgött. Ledőltem, mert nem voltam épp virgonc (a lépcsőn is kapaszkodtam és pihegni is meg kellett állni), végül Titáig is eljutott, hogy valami baj van. Kérte (úgy ötször), hogy megnézhesse a varrataim (asszem 5 db van és szúrnak, mint állat), majd adott leheletfinom gyógypuszikat és meg is ringatott.
Szombat estig még hármasban voltunk, vasárnap viszont kettesben. Tita épp... hangyányit ingadozó hangulatú, magyarul hisztizik, ha bármi is nem úgy van, ahogy elképzelné, szóval ez nem épp életem legszebb vasárnapja volt.
Szerencsére az arcom nem dagadt be, mondjuk se nem hajolgattam, se laposan nem aludtam és Titát sem emelgettem. A pelenkázóra is ő mászott fel egy székről, remélem megértette, hogy ez egy egyszeri eset volt...
Hétfő este vettem be az utolsó Cataflamot, csütörtökig antibogyó, jövő szerdán varratszedés.

Friday, February 2, 2018

Gyerekszáj - szeptember

(Jól le vagyok maradva.)

Látja, hogy leszakadt a körme.
- Anyuuuu, meg akarok gyógyulni!

Boci-boci tarka,
se füle, se farkas.

Magyarázza, hogy miért nem csinált meg valamit:
- Azt hittem, hogy nem kell.
- Jó szöveg, de nem veszem be.
- Nem veszed be? A szádba? Hogy?

Majdnem ráültél engemre.

A bejárati ajtó rácsát nézi:
A rácson van egy csavar pukli... Itt valakinek a foga kiesett. Egy vízilónak.

Belepisil a kádba.
- Gyere fürdeni!
- Nem, mert már belepisiltél.
Arrébbhúzza a játékokat. Mutat.
- Ott meg nem pisis.

Ácsorog az ajtóban (szellőztetünk), és kiabál kifelé:
- Jaaaa... Ott jön valaki. Szia, szeretlek!
(A papája után szokta ezt kiabálni.)

Fent kopogtak, felújítanak. Felnéztem.
- Nem lehet átlátni a falon. Hiába felnézel.

Hosszan sorolja, mit látott a tüzijátékkor.
- Ez ilyen. Mindent láttam.

Nyökög, hogy:
- Hm hm, falatok! ... Elfelejtettem beszelni.

Olyan a szemed, mintha kenyér lenne.

Apa: Kumbaja my lord...
Rita: Kenguru melo..

Papa: Megeszlek!
Tita: Papa, csak viccelsz, ugye?

Iderohan, bekukucskál a szobába:
- Csak én benéztem. Véletlenül.

Nem tudtam aludni, mert bekakáltam, és felébredtem. És szomorkodtam.

- Mi az ott?
- Egy tigris.
- Hol?

Megharaptam a nyelvemmel a fogamat.

Csak így hátrateszem a hajadat. Nagyon szép vagy!

Anya, akkor is szeretsz, ha sírok? És ha nyavalygok?

Cirmos cica haj,
Hol van a vaj?
Ott látom a bajuszodat,
Most lesz nekem jaaaaj.

Ilyen vagyok. Pont ilyen vagyok, mint te.

Majdnem elütöttünk egy őzet az úton. Satufék.
- Őzike átszaladt az úton és nem körülnézett. Nagyot pattantunk.

Wednesday, January 31, 2018

Kormányzati akcióterv helyett az én javaslataim, hogy több legyen a gyerek.

Azt mondják, nagyon fogy a magyar, kell egy akcióterv, hogy több gyerek szülessen. Ehhez pl. megkérdezhetnék azokat, akiket ez a leginkább érint: a nőket. Mivel ez úgysem fog megtörténni, segítek kicsit, mert proaktív vagyok.

- Ne nyomasszanak. A gyerekvállalást valaki vagy akarja, vagy nem akarja. Ha nem akarja, hagyják békén. Aki akarja, de bizonyos okok miatt nem vállalja, azokat kéne segíteni, úgy ahogy nekik jó. Komolyan segíteni, hogy tényleg annyi gyereket vállaljanak, amennyit akarnának, csak nem vállalják, mert... nézzük a valóságot, nem nehéz az okokat megtalálni. (Lásd lejjebb.)
- Ja, vagy akkor nyomasszák a pasikat is. "Már negyven vagy és nincs gyereked?"

Szülés(ig)
- Jó lenne egy rendes orvosi ellátás. Modern elvekkel, kevés beavatkozással, úgy, hogy nem kell mindenre órákat várni, ne kelljen magánorvos, magánlabor, magánakármi, ha már az ember fizeti a TB-t.
- Normálisan felszerelt kórház, személyzettel, normális, modern ellátással. Kulcsszavak: zsebbe  fizetés, természetes szülés, beavatkozások csökkentése, baba-barát ellátás, szoptatástámogatás. Jó lenne a WHO (30 éves!) ajánlását bevezetni minden kórházban.
- A szülő nő partnerként kezelése, a protokollok nyilvánossá tétele, hogy lássuk, melyik kórházban mi vár.
- Ha valaki veszélyeztetett terhes, kéthetente kell igazolásért üldögélnie a háziorvosnál. Amikor valszeg inkább feküdnie kéne.
- Legyen a kórháznak alternatívája: otthonszülés vagy születésház.
- Opcionális utó- anyagondozás: szoptatástámogatás, szülés utáni helyreállítás (a hat hetes kontroll az egy vicc), pszichológus. Talán könnyebben vállal következő gyereket, aki jól van fizikailag, lelkileg...

Gyerekkel
Lehet mondani, hogy milyen anyagiasak a mai nők, de a kieső fizetés nagyon komoly érvágás, főleg ha hitelt is fizet az ember. Szóval igen, támogatni kéne a gyerekvállalást!
- TGyás még oké, gyed kevésbé, a gyes egy vicc (28e). A családi pótlék röhej (12e).
- Ha két éven belül szülsz másodikat, ugyanazt kapod, mint az első után: ez a két év nagyon rövid határidő. Ha meg megszűnik közben a munkaviszony, pl. a határozott idejű szerződés, olyan, mintha az anya sosem dolgozott (fizetett) volna (egy vagyont az államnak). Legalábbis nekem ezt mondta kormányablakos telefonos ügyfélszolgálat 2016 elején (azóta ez lehet, hogy változott).
- BÜRÖKRÁCIA CSÖKKENTÉSE: az összes támogatáshoz ugyanazokat az adatokat kell beadni, csak más űrlapon és máshová, külön a kerületi támogatáshoz, az egyszeri anyasági juttatáshoz, csed, gyed, gyes, családi pótlék. Kihagytam valamit? Fénymásolgatni, kézzel leadni, meghatalmazásokat írni, ha nem a frissen szült nő megy. A tájékoztatás nulla vagy bikkfanyelvű, a beadás még mindig nem megy online, meg egyébként is, adják tovább az adatokat! Akkor kelljen szólni, ha valami változik. A kisgyerekes BKV-bérlethez fél évente(!!) igazolni kell, hogy még mindig gyesen vagyok, levélben igazolást kérni, bemutatni, 2. év végén új igazolvány kell, új fotóval.
- Orvos és védőnő sokszor nyomaszt és számonkér, ezer éve lejárt elvekkel.
- Bölcsi: kevés, lepukkant, sok gyerek, kevés személyzet, a magánbölcsi drága.
- Ovi: kevés, lepukkant, sok gyerek, kevés személyzet, magánovi drága. A 3. betöltött év utáni szeptembertől kötelező, de a gyes csak 3. szülinapig jár. Ha nem veszik fel a gyereket még egy fél évig, akkor anya ingyen marad otthon vagy fizetős helyre mehet a gyerek. Rugalmas időbeosztás az ovikban.
- Ha beteg a gyerek: kórházban földön alvás... Várólisták... Időpont két hét múlvára. Próbálj időpontot szerezni csípőszűrésre. Három hónappal később van csak, mint ahogy kötelező lenne.
- Munkába visszaállás segítése. Ki kéne valami hatásosat találni, mert az egyik fizetés kiesése brutális, így nemhogy harmadik, de második gyereket is nehéz bevállalni.
- Tartósan beteg gyerekek gondozása és ellátása... (lásd: https://444.hu/2017/04/03/a-sulyos-beteg-gyerekedet-apolod-otthon-ja-az-nem-munka)

Csak így hirtelen.

Tuesday, January 30, 2018

Relatív.

Holnap fogorvoshoz megyek, esélyes, hogy foghúzás lesz a vége. F*sok. És akkor elkezdem mondogatni magamnak, hogy:

Bazzeg, te már fájdalomcsillapító nélkül megszültél egy gyereket!

Nem segít. /o

Saturday, January 13, 2018

A kis alvástroll.

Mostanában általában 4 és 5 között harsan az "Anyaaaaa, nem találom a cumiiiiiimat/Vaváááááámat!". Odacaplatok, odaadom, jó esetben hamar visszaalszom. Tegnapra virradóra kétszer is kiabált, másodszor mondjuk inni akart, hatkor. Mára virradóra is asszem két kör volt, mindenesetre reggel nyolc körül nagyon boldogan jött át, amikor mondtam, hogy jöhet, mert már reggel van. Kb. másfél percre bebújt mellém, aztán nagy vidáman közölte, hogy olvas nekem ébredős mesét. Hiába tiltakoztam elhalón, becipelte a kisszékét, felkapcsolta a nagyvillanyt(!), üdvözült vigyorral bekukucsolt a fejemre húzott paplan alá, közölte, hogy nem jó helyen van a fejem a párnán, majd elcipelte a kisszéket a gyerekszobába, felkapcsolta a lámpát, megkereste a Pötty könyvet és bebújt mellém. És elkezdte mesélni. Az első felét tudja már fejből, utána meg-megkérdezte, mi van odaírva, de elolvasta. Aztán még egyszer elolvasta volna, de addigra már felébredtem teljesen. /o

Egyébként küzdünk.
A karácsonyi időben az este 10-es alvásból 11 lett, meg f12 (akkor már anya nagyon pipa szokott lenni). Pár napja áttértem arra, hogy fél 9-kor fürdés, utána egy mese, ének, odafekszem mellé, aztán viszlát. Persze még van, hogy f11-kor is azt hallom, hogy karattyol. És amikor lefekszem mellé, akkor nekiáll kukacolni, ficereg, forgolódik, egy pillanatra nem nyugszik le. Ha kimegyek, kikéri magának.
Aztán ha meg fel kell kelni, és hát nyolcnál tovább nem hagyom aludni, akkor meg megy a feszengés meg az üvöltés. De így járt... Délután egykor kidől és jó 3 órát alszik. Mint a tök. Lehet, hogy ez a sok, de egyelőre ezt nem akarom zavarni.

Wednesday, January 10, 2018

Érintés.

Mondjuk én testkontaktot mondanék, de ez szebb, tényleg. Kicsiként persze sokat ringattam meg hordoztam Titát, de miután már kinyílt a világ, meg már nem bírtam el, nem igazán igényelte, hogy odabújjon, összebújjunk. Szoptattam, főleg kartartásban, meg úgy, hogy szemben ült az ölemben, és itt ki is merült az igénye az érintésre. Mélyen legbelül kicsit fájt ez nekem, mert hát vannak gyerekek, akik bújnak az anyjukhoz és hát Tita nem... Igen, ő kis vagány dömper volt, és ez tök jó, tudom én, de akkor sem bántam volna némi időszakos anyásságot. :D
Ha bármi baj volt, "Ciiciiiiiii! Aja, Ciiiiciiiii!" ha kapott cicit, a világ összes gondja megoldódott hirtelen és kész. (Két éves kora +/- 3 hónap) Bárki kérdezte, hogy hányszor szoptatok egy nap, azt mondtam, 800x. :D Aztán amikor ez lecsökkent, pláne, mikor drasztikusan, napi 2-3 alkalomra, akkor rájöttem, hogy néha azért olyan kis kerge Tita, mert anyahiánya van. Szóval elkezdtem tudatosan többet ölelgetni, és ő is elkezdte kérni, hogy "Megringass.", ha valami baj volt.
Aztán szeptemberben átköltözött a "nagyágyába", a saját szobájába, és akkor jött az esti szoptatás után a "Mellémfekszel?" és az "Ittmaradsz kicsit?" és az "Anyahiányom van." Szóval azóta este is odabújok hozzá egy kicsit, bármennyire is nehéz ez nekem, mert a sötétben, vízszintesben, a jó meleg paplan alatt a szuszogó gyerekkel, pillanatok alatt elalszom... Meg van, hogy reggel is odabújok hozzá, ha épp úgy van időm és még nem kelt fel, és kiskiflizünk, vagy a Vavával bábozunk (beszélgetünk, hogy ki hogy aludt, Vava ugrál, mert kell neki is egy trambulin, Vava puszilgatja Titát és néha anyát is, stb.)
Ilyen napokon tartósabb a béke is, mert egyébként itt a hisztikorszak ám...

Monday, January 1, 2018

Napi jócselekedet: dicsérj meg egy kisgyerekes anyukát!

Olvastam ma egy hosszabb írást a FB-on: egy egy éves kisfiú mellé született ikerlányok anyukája írta, hogy milyen kib***ott nehéz volt az első év. És az első pontja az volt, hogy mennyire kevés az elismerő szó, dicséret, mekkora az izoláció. És ez valahogy tökre megragadt bennem és eszembe is jutott pár eset. Mindjárt el is mesélem, de először is a lényeg:

Dicsérj meg egy kisgyerekes anyukát! Ne a gyereket, őt! Mondd neki, hogy szuperül csinálja (hiszen él, alszik, eszik, nő a gyereke), biztos nem könnyű, találj ki ide még pár hasonló mondatot. Meg fogsz lepődni a hatáson. Ugyanis kb. mindenki meg fog döbbenni, de legalábbis örülni fog a kedves szavaknak.

Ha van gyereked, emlékszel milyen volt, ha nincs, akkor meg (bocsi, de) úgysem tudod elképzelni, milyen az a kialvatlanság, testi-lelki kimerültség, a szünetnélküli rendelkezésreállás... Úgy, hogy a baba gondozását jó eséllyel senki nem tanította meg, szóval mindenki kísérletezik és próbálja nem hagyni, hogy agyonnyomja a felelősség, hogy életben kell tartania egy pici babát. Kb. zéró visszajelzéssel.

A Bikásról sétáltunk haza, hármasban, mikor kb. belénk ütközött egy szintén ikres anyuka, semeddig nem látott, körözött a házuk körül és altatta a gyerekeket, miközben ő sétálva aludt. Baromi cukik voltak a picik, megnéztem, rájukvigyorogtam, épp talán csak annyit mondtam, hogy nagyon szépek és remekül néznek ki, ahhoz képest, hogy az ikrek milyen picik szoktak lenni, remekül csinálja, kitartást, biztos baromi kemény heteken van túl. (Az ikrektől rettegek, baromira tisztelem az összes ikres anyát.) Nos, szegény csajszi kb. úgy kapaszkodott ebbe a pár mondatba, mint fuldokló a szalmaszálba. Tita és apukája már előrébb jártak, de mégis maradtam még váltani vele pár mondatot arról, hogy az én lányom is imádott kint aludni, stb., meg hogy kitartás, mert nem volt szívem otthagyni. Rettenetesen kimerült volt és valószínűleg nem volt túl sok segítsége sem.

Egy másik alkalommal szintén egy játszótéren Tita letámadott egy kislányt, aki épp banánt evett, anyukája odajött, megbeszéltük, hogy köszöjük, adhat neki a banánból, nekünk kekszünk van, szóval a csajok osztoztak és uzsiztak. Volt még egy babakocsi vele, az árnyékban, amiben egy másik baba aludt, ő láthatóan sérült volt. Beszélgettünk, elmesélte, mi a helyzet, én csak kérdezgettem, totál semlegesen, de  látszott, hogy általában nem kérdezik a másik gyerekéről, örült, hogy mesélhetett. Neki is pár együttérző-dicsérő szót próbáltam belefűzni, hátha.

Meg egy szintén elég bizonytalan picibabás a környezetemben, aki csak annyit kérdezett vissza döbbenten, mikor mondtam, hogy szuperül csinálja és nagyon szépen haladnak (nő a gyerek, eszik, alszik, vigyorog is), hogy "Tényleg?"

+1 Hogy az én gyerekorvosom és korábbi védőnőm mindig azt éreztette velem, hogy anyai kompetenciáim mennyire kevesek. És milyen jól esett, mikor a Dévényes gyógytornász azzal kezdte, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, szuper, hogy már ott vagyunk nála, fogok tudni szoptatni és csak hogy egyszerűen megnyugtató volt és partnerként kezelt.

Szóval dicsérj meg egy kisgyerekest! Esetleg, ha tovább akarsz menni a jócselekedetek sorában, mosogass el helyette vagy csak beszélgess vele (hagyd, hogy kibeszélje magát és hümmögjél időnként), vagy küldd el hajat mosni, te addig ringass, sétáltass.

Köszi!

Sunday, December 31, 2017

Idén életemben először (2017)

- (és utoljára) ettem vadnyulat
- ettem édesburgonya pirítóst és még sokszor fogok, mert szuper (via Dragomán Gy.)
- lett határozatlan idejű munkaszerződésem, ami elég szomorú, ha összeszámoljuk, eddig hány évet dolgoztam
- dolgoztam csak pasikkal, de elmúlt, mert dec. elején felvettük a másik lányt, harmadik viszont asszem jódarabig nem lesz
- dolgoztam MacBookkal, az érzéseim vegyesek
- csináltam én, sk. Pull requestet GitHubon, de persze olyan is volt, hogy a főnököm fél órát küzdött, mire visszacsinálta :D
- teljesítettem a Hacktoberfestet
- írtam angolul céges blogot, készítettem hírlevelet
- használtam Google Analytics-et, InterComot, Safarit
- írtam fizetős hirdetés szövegét
- éreztem azt, hogy a nekem tökéletes helyen dolgozom, nem pedig csak will do
- vittem rollerrel gyereket
- ettem running sushi étteremben
- voltam olyan koncerten, ahol tömegnyomor volt (Pink, Sziget) :D
- találkoztam Orhan Pamukkal és Ashton Kutcherrel
- voltam fáramászós kalandparkban
- csináltam gesztenyetortát, először a szülinapomra, majd karácsonyra
- voltam Mikulás :D
- rendeltem vicces pólókat a netről
- rendeltem Aliexpressről
- használtam Foxpostot, egyből mindkét irányba :)
- csináltam sk. termékfotózást, lightboxszal meg minden
- voltam VIP moziban
- voltam endokrinológusnál
- kezdtem el huzamosabban gyógyszert szedni
- aludtam külön a gyerekemtől
- volt nálunk mindenki karácsonykor és mi nem mentünk sehová, csak 27-én

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Monday, November 6, 2017

Gyerekszáj - augusztus

Villámlik a víz! = Hullámzik a kádban.

Ne félj, itt vagyok veled!

Menjél dolgozni! Ki a konyhába! (Az ágyon akart volna ugrálni.)

Légyszíves nézd meg, van még-e!

- Anya, hazahoztad a cicidet?

Nekimentelek.

Összetört autó az út szélén:
- Autó. Eltört. Majd megragasztják.

- Ne nyúlkálj a szádba.
- Ez az orrom volt.

Ma van a szülinapJA Pom-pom-por-ro-rom. (V.ö.: ezzel)

Dzöncöl szekér.

Dobd olyan magasra mint ég.

Dinoszaru. = Dinoszaurusz

Amikor aludtam, akkor fúrtak, meg kalapáltak. Fúrtaaaak, meg kalapáltaaaak, fúúúúrtaaaaak, kalapáltaaaaak. És felébredtem és azt mondtam, hogy Papaaaaa, papaaaaa. Ezt mondtam.

Töltelékszóként:
Ilyenek.

Előzmény: Anita és Zoli egy pár. Nem tudom, mennyire vágta, hogy a családon belüli párokon kívül is vannak ilyenek. :D Fotót lát:
- Az ott a Zoli. A másik apám.
- Milyen másik apád???
- Majd meglátod. Olyan, ami Anitának van. Olyan Zolim lesz.

Friday, September 29, 2017

Vignetták.

Tegnap este baromi büszke voltam magamra. A Tita új szekrényébe való ruhaarchiváló fiókokat átnéztem (már folyamatosan ilyenekbe gyűjtöttem a kinőtt ruhákat), elrámoltam, ami még szanaszét volt, felmatricáztuk, elpakoltunk.

Az előbb P. írt chaten:
öhm.....
te
ott felejtettük a Rita szobájában a polcon a vignettákat




Felmászott érte az ágyra és a 2x4-es Kallax tetejéről levadászta.


"Hogy ne üssem be a fejem.
Nem baj?"





Azért vitt be kézenfogva, hogy légyszi, tegyem vissza a polcra 
Szegényke amúgy rögtön kérdezte, hogy nem baj, apuka? nem baj?

Másfél órával azután, hogy a papája lerakta aludni. Végülis ennyi idő alatt bármit is csinálhatott volna... 

Thursday, September 28, 2017

Gyerekszáj - július

Jöttek fogai, ez a téma minden nap. Szerinte nekünk is lesznek új fogaink.
- Pici voltál, lesz új fogad, képzeld, tudod?
- Apa, majd lenősz és nő új fogad.

Anya:  Te vagy a legjobb!
Nudli: Nem, te vagy a legjobb. Én nem vagyok a legjobb.

Apácskám, gyere!

Legóról: "Én csináltam ezt... Csak.. nem volt teljesen jó."

Lek...fál = lekvár
Piszojó = porszívó

„Anya, mit csinálsz? Anya, mit csinálsz? Anya, mit csinálok én?”
Valamint „mit mondott?” visszaismétlem, „mit mondott?” megint megismétlem, „mit mondott?” "szerinted?" és visszaismétli. :D

Folyik az orrom! A szemem is folyik.

- Mit esznek a kacsák?
- Reggelit!

Menjünk Májkrémbe! (Veszprémbe)
Joghurt (ukkút!), bálna (málna)

- Mondd a papának, hogy hozza ki a hokedlit!
- Papa, hozd ki nekem a nokedlit!

Köszönöm, nem kérek. Tévedtem.

Móricz Zsigmond körtér. Mint a körte.

Pa-la-csin-ta. Lek-vár. Vil-la-mos. (Nehéz szavak listája, szótagolva sorolja.)

Friday, September 22, 2017

Külön alvás.

Tegnapra virradóra aludt Nudli az új ágyában először, a gyerekszobában, ami a hálószobánk mellett van közvetlenül. Egy órát ott feküdtem mellette, én már háromszor elaludtam, de ő a cumi hiányában nehezen aludt el. Cuppogott csomót, meg gyömködte a vavát. :D Aztán megágyazott a sötétben a macirongyának (kék), és a nappaliból bevonszolt nagy díszpárnán kinyúlt, mint egy kis béka.

Alszik
Éjjel fél 2-kor lefejelte az egyik keresztfát, a csattanásra riadtam fel, most van egy lila folt az orra felett a homlokán. Üvöltött, megvigasztaltam, de inkább álmost volt, mint sebesül: Anyaaaa, aludjunk! Hatkor megjelent, hogy hol a cumim? És befeküdt mellém az ágyba. Mert volt egy ilyen kísérlet, hogy cumi nélkül alhat csak a nagyágyában. Tegnap délután inkább a kiságyában aludt... csak legyen cumi. Az éjjeli műsor után aludt 4 órát. :D Én is tudtam volna.
A délutáni alvás után körbebugyoláltuk a kemény felületeket, betömködtük a lyukat a matrac és a fal között és a gumis lepedő alá is került az ágy szélére egy pokróc-hurka, leesés ellen. Este kapott cumit (mert apa lemaradt a cumimentességről és beígérte neki, és egyébként is elég zaklatott volt miatta),  és hálózsákba bújt és csak ötkor kelt először. De akkor is csak a vavát nem találta, utána visszafeküdt. Aztán f9-kor kelt.

Én tegnap este, 2.5 év után először villanyt gyújtottam lefekvéshez és bevittem egy kislámpát. És annál olvastam. Az üres kiságy nagyon fura. Nagyon-nagyon fura. De legalább végre van esélyem, hogy a papír alapú könyveimmel is haladjak. De hol a kisbabám???
(Cici ügyben úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását, kevesebbszer marad ki a kettőből egy, mint nem. De akkor is, kérem vissza a kisbabám!)

Monday, September 18, 2017

Megint változunk.

Az van, hogy végre berendezzük a gyerekszobát, és Tita eléggé be van sózva, hogy nagy ágya lesz. Mondtam neki, hogy a nagy ágyban már nincs cumizás, az csak a kicsiben.
Eddig velünk egy szobában aludt, a saját kiságyában, de hallottam, ahogy szörcsög, cuppog, szuszog, magyaráz, forgolódik, nyünnyög, van. Mostanában hajnalban meg-megjelent, hozzámbújt kicsit, majd visszament aludni a saját ágyába... Mondjuk ez gondolom onnan sem lesz akadály.
A másik meg, hogy mostanában már amúgy is csak reggel-este kért cicit, meg ha valami nagy balhé volt. :) De ez is kikopóban van, a szombat este kimaradt, vasárnap délelőtt eszébe jutott, de se este, se ma reggel...
Korábban is gondolkoztam rajta, hogy vajon tudni fogom, hogy na, ez az utolsó? Gondolom, még lesz pár alkalom, de búcsúzni kell. Kb. olyan szívfacsaró ez, mint amikor pár hetesen néztem, hogy ilyen kicsi sem lesz már soha... És most is kurva nehéz megállni, hogy ne bőgjek, mint a záporeső. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a szoptatást elengedni.
Jöhet a gyászmunka...

Thursday, August 31, 2017

Naptár.

Eddig is sűrűn éltem azzal, hogy igyekeztem elmagyarázni pár napra előre, hogy mire számíthat, hogy pl. hétvégén megyünk a nagyszülőkhöz, így a meglepetések okozta hisztizést majdnem nullára lehetett redukálni.
Július 1. óta dolgozom, de erről majd később. :) Augusztus elején elkezdtük magyarázni Nudlinak, hogy mi lesz a heti menetrend, mert kicsit mintha agyára ment volna a sok munkanap és a hétvége váltakozása. Meg pár szabadságos nap, gyakran borult a rendszer. Meg ott volt a tüzijáték, amit beígértünk neki, hogy lesz. Ekkor jutott eszembe, hogy van itthon egy kisvakondos naptár, amit már félig megtépett, kb. március óta hányódott a lakásban, a képeket nézegette, de sosem akasztottuk fel, szóval nem olyan meglepő, hogy nem bírta a kiképzést.

Mellékvágány: a beígérésről. Még tavasszal egyszer belefutottunk egy olyanba, hogy a nagyszülők beígérték neki, hogy megyünk hajózni. Csakhogy még messze nem volt elég jó idő hozzá, meg kétévesen az egy hétre előre látás is sok volt, szerintem akkortájt úgy hétfőtől péntekig ért az időtudata, azt nagyjából értette, hogy pénteken utaznunk. Szóval sokat emlegette a hajózást, de mikor két-három hétig nem valósult meg, ejtette a témát. Azóta törekedtünk rá, hogy ilyen ne legyen. Most (2,5 évesen) meg már 2-3 hét simán belefér, sőt. Lehet, hogy hosszabb is lehetne.

Szóval berajzoltuk a tüzijátékot a helyére. Aztán beírkáltam a papabetűket azokra a napokra, amikor apukám jön. A rajztudásom hagy maga után némi hiányérzetet, de mivel megbeszéljük Nudlival, mi mit jelent, elég jól követi. Az elején kiikszeltem a napokat, ma már csak kis ikszeket rakok.


Magyarázat:
1.: strand papával és a húgával
4-6.: Balaton lett volna, vonattal és fürdéssel, de Nudli beteg volt.
9.: játszótér Botival
11-13.: Balaton, nagyszülők, a szombati rajzon a papucsa látható, azt kérte, azt rajzoljam oda, mint az ottani jelenlét jelét. :D
17-20.: lekvárfőzés @negyvenketto-nél, majd HÉV-vel Ráckevére. A G és S azt jelöli, akiknél voltunk látogatóban.  Tüzijáték.
21-23.: 3 mostohaunokatesó látogatóban az itteni nagyszülőknél, velük program (hálistennek azt nem kellett lerajzolni, mert volt Margitsziget, Gyermekvasút és Természettudományi múzeum)
(23.: Nudli 2,5 éves.)
24.: A legkisebb mostohaunokatesó szülinapja, látogatás náluk (a rajzon a torta meg a gyertyák).
25-27.: L. autójával irány Badacsony, apai nagypapa szülinapja, másnap pancsolás a Balcsiban, utána haza. (Jó zsúfolt másfél hét volt.)
28-31.: rendes munkahét, papával.

Nem mondom, hogy minden nap megnézzük a naptárat, de mondjuk kétnaponta előkerül és tök jól működik.

Tuesday, August 29, 2017

Kiskifli.

A viharos együttalvás után pár napja mondtam neki, hogy kiskifli-nagykifliben aludtuk. Ez nagyon tetszik neki, apjának is magyarázta, hogy anya mondta, stb. Ő akkor lefekszik, kicsit összehúzza magát és kiskifli.

Ma reggel fél 8-kor ébredt, jött, bebújt mellém, mondta, hogy kiskifli. Illetve, hogy fiflifli, mert a cumit ki nem venné a szájából. :D Aztán vagy öt percig szuszogott mellettem, majd megkérdezte, világos van-e már (éljen a redőny!), majd nyolcig azt játszottuk, hogy "Anya, mondjad, hogy gyere ide kiskiflim!" Anya mondta, hogy "Gyere ide, kiskiflim!" Tita mondta, hogy "Jó, akkor odamegyek!" És felmászott mellém, elfészkelt, betakartam, 10 mp szünet, kimászás. "Beleszorult a lábam az alagútba, ami a takaró alatt van." Kitakar, lemászik. "Anya, mondjad, hogy..." Szerintem vagy negyven ilyen kört futottunk, de legalább kb. csukva lehetett a szemem, fekhettem és rövid időszakokra hozzám is bújt. A kiskiflim. :)

Sunday, August 27, 2017

Temető.

Kíváncsi lennék, mit fog fel az egészből. Mármint hogy nekem még gyerekkoromban meghalt anyukám. Az megvan neki, hogy a családi fotókon ott van Zsuzsimama, meg a dolgozószobában a falon a babakorú Zsuzsimama, a nappaliban a felnőtt Zsuzsimama, aki anya anyukája. Mert hát van anya apukája, aki a(z egyik) L. papa, meg van a T. mama, aki a papa-mama páros egyike, de nem anya anyukája.

Na, mindenesetre májusban voltunk a temetőben, vittünk virágot. Az elején fogta a kezem, kis visszafogott volt, de a virágöntözésbe végül csak beszállt. Utána már nagyon élvezte a temető labirintusát, rohangált a sírok között, alig bírtuk leszedni a sírokról... mert persze mászókának akarta használni őket. Meg talált díszkavicsot is, amit nagyon szeret túrni bárhol, bármikor.
Én épp a sírnál álltam és próbáltam nem bőgni, amikor is visszajött egy felfedező köréről Kavicsmániás Tita, és letett egy marék kavicsot a sír szélére.
- Tessék Zsuzsi mama, hoztam kavicsot.

Friday, August 25, 2017

Hogy telik egy napunk? (2017 első félév)

Reggel f8 és 9 között kelés.
Cici és reggeli vagy reggeli és cici.
10 körül játszótér (heti min. 2x a papával), vagy egyéb elfoglaltság.
12-13 között valamikor egy többnyire sikertelen evés, majd cici, pelus, vava, cumi, tente.
Jó esetben 4-f5-ig.
Utána ebéd, majd játék, míg jön haza apa.
Apanyúzás. :D
F9-9-től fürdés, jó 40 percet, f10-ig max.
10 körül cici, pelus, vava, cumi, tente.
Altatáshoz 4 vsz Tente baba tente (alszik az ibolya, a Tita, a Vava), puszi kint apának, puszi bent anyának, lefekvés.
Egy-két kelés, mert inni azt kell.

Thursday, August 24, 2017

Viharok és tüzijátékok

A nyár folyamán több vihar is volt, dörgött az ég, villámlott. Az utolsó viharos időszak olyan rég volt, hogy már nem emlékezett rá, szóval most újdonságként hatott a dolog. Az első viharnál addig nem volt gond, míg csak a távolban morajlott, meg villogott. Addig néztük az ablakből. Aztán csattant pár nagyobbat, és máris üvöltött. Annyira, hogy egyszer (épp alvás előtti cicizésnél) kénytelenek voltunk bunkit rögtönözni és elbújni, mert a kezemből is ki akart ugrani, annyira előtört belőle a menekülési ösztön.
A második nagyobb vihar alatt próbáltam neki elmagyarázni, hogy meleg van, nagyon meleg, ő is sokat iszik, a növények, a virágok, bokrok, fű, fa, mind szomjasak nagyon. És akkor tudnak inni, ha esik. És azért dörög meg villámlik, mert a felhők összeütköznek: bummm! Így nem-éjjel már elég jó a helyzet.
19-én viszont éjjel jött a vihar. Éjfél körül már morajlott, gondolkoztam is rajta, hogy lefeküdjek-e egyáltalán, ha úgyis mindjárt kelni kell, mert tuti felébred. Elaludtam, kb. negyed óra múlva jelent meg a nyüszítő gyerek az ágyam mellett. Kiskifli-nagykiflibe összebújtunk, rögtön vissza is aludt szerencsére. Időnként megremegett és rettenetesen vert a kis szíve. De szorosan átkaroltam, meg bebugyoláltam, és arra gondoltam, ez sem lesz már sokáig. :)

Nyár közepén épp a Balatonon voltunk, mikor hallottuk, hogy kint tüzijátékoznak. Felkaptam Nudlit, kirohantunk az erkélyre, majd visszarohantunk az üvöltő gyerekkel. A lelkesedés kevés volt, túl hangos volt és túl meglepő. Aztán sokat mesélte, hogy a tüzijáték így meg úgy, hát beharangoztuk, hogy lesz Budapesten is, majd meglátja. Néztünk vele videókat a YT-on, jópárszor megbeszéltük, hogy ez bizony hangos lesz. Lelkes lett. Aznap jöttünk haza vidékről, felöltöztünk, összeszedtük a papát a Gellért téren (alias ahol apa futott (még a Vivicittán áprilisban)) és elindultunk az Erzsébet híd felé. Tita nagyon lelkes volt, mert időközben besötétedett és - jobban belegondolva - úgy március óta nem volt sötétben kint, az meg marha régen volt már. Apja nyakában ült, és mutogatott: "Valamit látok!" azaz ott egy csillag, a kivilágított Szabadság szobor, a Dunán a fények, a villamos, az autók, a rendőrautók, repülők, csillagok, meg még csillagok... :D Az Erzsébet híd után rögtön letáboroztunk, 10 perccel a kezdés előtt. Az elején valaki játszott még egy repülős világítő pörgettyűs játékkal, az izgalmasabb volt, mint maga a tüzijáték... Pár perc után benyögte, hogy "Én közben nézegetem az embereket, a hajókat, ilyenek." Viszonylag hamar elunta, mászkált kicsit, aztán nézte, mondtam, hogy vége lesz hamar, utána meg sokáig nem lesz ilyen. :D
Hazafelé elsétáltunk (rollereztünk) megint a Gellért térig, ahonnan papa hazament, mi meg bementünk a Mekibe a Móriczon, mert semmi kaja nem volt otthon. Iszonyat tömeg volt, de tök jól megoldották, mert egy srác a sorban tabletre felvette a rendeléseket és amikorra odaértél a pulthoz, már csak kb. át kellett venni. Tita sültkrumplizott, semmi más nem érdekelte a kínálatból, pedig a salátámban volt bébiparadicsom is. A mosdóban egyszer halálra rémült, mert a kézszárítónak olyan hangja volt, mint egy sugárhajtású repülőnek. Már f11 volt, de csak egyszer hisztizett. Hazafelé két depóba tartó villamos is elment mellettünk anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtaját, de a 3. megállt. F12-re került ágyba, jó kis élmény volt. :)

Monday, July 10, 2017

Gyerekszáj - június

Álmában: esösöjeak.

Futás után az apjának: "Apuka, gyere fürdeni, megizzadtál kicsit, gyere fürdeni! Jó? Kapsz játékot! Gyere fürdeni velem, jó?"

Köldökszepi = szemöldök. Elég nehéz volt rájönni. :D

Hisztizik, üvölt.
- Ki szirénázik?
Elhallgat. Majd:
- Nínónínó! Bimbambimbam! Tiktaktiktak!

Apjának, borotválkozás és hajvágás után:
"Apuka, levágtad a fejedet?"

A nagyszülőknél a kutya rámorgott, mert azt hitte, el akarja venni tőle a kajáját. Eleve mondtuk, hogy ne játsszon vele, mert fél a gyerekektől és megharaphatja.
- Benji engemre morogott. Harapszik.

"Papa nagyonhall."

Apai nagyszülőkre. Ha van apu...
"Papu, mamu."

"Anya, ha nagy leszel, majd te is motorozol."

Látogatóban voltunk a nagybátyjánál:
"Lackó, kölcsön adod a lakást?"

Legónak:
"Ne dőlj el, hát én csináltalak!"

"Megérkeztem, vége az állomásnak."

"Nagy vagyok, nagy a fejem."

Rita: - Ez az en cicim, nem adom.
Én: - Ez meg az én cicim.
- Én eszek belőle.
- Nem baj, hogy az enyém?
- Nem baj. Kölcsönadod?

"Nagy leszek, madár leszek és repülök."
(Meg kávét és sört fog inni.)

"Anya, jót aludtam?"

Sunday, July 2, 2017

Gyerekszáj - május

Cirmos cica haj,
hová lett a vaj,
ott látom a bajuszodat,
most lesz nekem jaj.

Sípol a mosógép, asszem 5x, úgy 2 másodpercig, majd kikapcsol egy pittyenéssel. Megmagyarázom, hogy ez a hang mi volt.
- Kikapcsolt a mosógép. Magától.
- Egyedül.
- Magától.
- Ügyes volt. Kikapcsolt egyedül.

Nyolcszazadik "énegyedül" utan sóhajtok.
- Anya elfáradt.

- Nagy leszek.... Leteszem lábamat, és veszek papucsot. Lesz telefonom is. Nekem.
Nagy bugyim is, mint anyának. Megfoghatom a kést is. De... Nem nagy vagyok.

"Apa nem csinál semmit, dolgozik."

Odaszólt a Csepke nevű mostohaunokatesójának:
"Édes Csepikém!"

"Egy korty cicikét kérek!"

"Gyere fürdeni, adok játékot kölcsön."
"Neked adom, tiéd lehet örökre."
"Visszaadom kölcsön."

"Anya pipa. Anya nempipa legyel."

"Aludj nyugodtan." - és kivonul a nappaliba egyedül. :D

- Anya, szomorú vagyok.
- Miért vagy szomorú?
- Direkt vagyok szomorú.

Fogjal erősen, ölelj szorosan, anyuka.

- Milyen volt a pocakomban?
- Sötét. Vavának van pocakja, abban laktam.
(Vava az IKEÁ-s plüssmacskája.)

Monday, May 22, 2017

Szobatiszta

Már az egész áprilist azzal töltöttük, hogy ha valaki vécére ment, akkor ki kellett tárgyalni, kin milyen alsónemű van. Valamiért a bugyik nagyon motiválták, hogy akkor neki is olyanja lesz, ha már nem kell pelenka.
Már egy ideje fürdéskor szólt, ha pisilnie vagy kakálnia kellett, ilyenkor sikerült kivárni, míg eljut a 3 méterre lévő vécéig.

Gondoltam, hogy megvárom a nyarat, de május másodikán megláttam három cuki kis bababugyit, ami az ő mérete volt, megvettem, kimostam, gondoltam, majd megkapja, ha megszáradt. De kiszúrta, másnap reggel már fel kellett venni. A ruhászsákokban találtam még vagy 10 másikat, jól jöttek. :D Az első nap délelőtt még a vizes bugyikat vasaltam, hogy gyorsan megszáradjanak, mert délelőtt kétszer térdig bepisilt, de a maradék ment a vécébe. Ez után volt még két párcseppes bepisilés, majd az ötödik bugyi után ment aludni, pelenkában. Délután már nem pisilt be.
A kakálással gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű, mert az utolsó pár hétben többnyire elbújt, és a kanapé mögött vagy a szoba sarkában kakált. A második nap este is ez volt, elbújt, bekakált. Meglepődött. Üvöltött. Napközben 3-4 bugyit használt el, pár cseppes bepisilések voltak.
A harmadik nap elég jól ment minden, de este 10 és f12 között "pisilni kell" vagy "kakálni kell" követeléssel jártunk a vécére. Pizsi és pelenka le, persze semmi, sírás, vissza. Úgy 10x. Fé12-kor már baromi pipa voltam, ráripakodtam, hogy aludjon és ha kell akkor pisiljen a pelenkába. Lefeküdt, elaludt végre.
A negyedik napon megejtettük az első fűbepisilést.
Az ötödik napon volt az első önálló vécébe kakálás.
A hatodik napon pár csepp minden alkalommal a bugyiba jutott, így nem vártam meg, míg szól, hanem úgy óránként vittem pisilni. Ez működik. Ha kakálnia kell, fut a fürdőszobába.
A hetedik napon se a délelőtti játszóterezés alatt, se a délutáni alváskor nem pisilt a pelenkába.

Azóta többnyire nincsenek balesetek. Kakálni nem kakál minden nap, de ha kell, akkor előtte van 4-10 vaklárma, amikor rohanunk, felül a vécére és közli, hogy "nem kell". Ülni és várni nem hajlandó, ilyenkor felöltözik és kezdjük elölről.
A beépített, lehajtható ülőkéből kipisil, a két réteg között, így inkább a műanyagot használja.
Én vagy az apja pelus nélkül visszük játszóterezni, a papája inkább pelusban. :)
Alváshoz kap pelust, de van, hogy a délutáni száraz marad. Kb. óránként elküldöm pisilni, ha nagyon játszik, de sokszor megy magától is.

Tegnap óta a pisilést megoldja kb. egyedül, ha fel van építve az építmény: kissámli, nagysámli, ülőke. Tegnapelőtt este vagy 10x elgyakorolta egymás után, mit kell csinálni: letolja a ruháját, felmászik, lehajol, céloz, leül. Pisil. Egy kocka vécépapírral is kiszolgálja magát. Felöltözik, lemászik. Roppant vicces nézni, ahogy tudományos alapossággal végzi mindezt, baromira koncentrálva.

Nagyon büszke vagyok rá. :)

Friday, May 5, 2017

Mire emlékszik - újra.

Korábban már mesélte, hogy "Anya. Pocakjában. Baba. Kopogott."

Ma a délutáni alvás előtti szoptatáskor kezdte paskolni a hasam.
- Itt voltam bent. Kopogtam.
- Milyen volt kijönni?
Határozottan rávágta, hogy
- Nehéz! - halkabban: - volt ez. - büszkén: - Kiugrottam. Nagyot ugrottam.

Puff. Az állam koppant.

2017. 05. 14.
Kijöttem. Egyedül. Kinyitottam ajtót... "Anyaaaa!"

Thursday, May 4, 2017

Gyerekszáj - április

Az van, hogy április közepe óta bővített mondatokban beszél. Az igekötős igék tagadása még nem jól megy ("nem kimész"), de egyébként elképesztő. Viszont kevésbé vicces. Azért van pár az ehavi gyűjtésben is. :)

Sanyavú.

Alszottam.

Fali óráról: Tiktaknak. Nincs szája. :D
Tiktak mondja, fürdeni kell.

Tizenhárom! - annyi kiló, úgyhogy mondja a mérlegre meg az órára is. Totális magabiztossággal.

Meg. Nyaltam. A kezemet. Ez finnom!

Megringat!

Menjél aludni nyugodtan. Szivike.

"Ne beszélj így velem." Mondja ő az apjának.

Kép a könyvben:
- Kakas...
- Nem kakas, papagáj. Színes a tolla.
- Összefirkálta!

Nem látjuk, majd megkeressük a holdat. Épp felettünk volt. Mutatta.
- Megkerestuk a Holdat.
- Hold! Ott repül! - Nyujtotta a pogacsat. - Kérsz? Adok pogácsát a Holdacskának!

- Apával beszélek. (Chaten)
- Apa! Pukiztam! Hallottad?

Apa szerintem lement mamához.

Anya kiveszett magunkat az ágyból.

Álmában: Oooo, kis(sapi), üümm [nem]
Nemtom.

Lóg a lámpa, nincsen lába (mondoka)

Megtöltöm, aztán fürdünk. - alkudozás és sorrend!

Álmában: Agyakegyogya.

Én vagyok én! - a telefonra mondja, de olyan, mint a mondóka eleje. :D

Alma. Hagyma van benne! - Elég soká tartott, de rájöttem, hogy magja van benne...

Wednesday, May 3, 2017

Note to self

A diéta visszanyal: ahányszor mellézabálok, mindig megbánom. (Oké. 90%-ban.)
Ez a hamburger rossz volt. Konkrétan rosszul vagyok. És nem a vércukorszintem miatt, hanem csak forog a gyomrom...
A múltkor az az isteni illatú fehér kifli... na, olyan rosszat rég kóstoltam. Az a Nescafé 3in1, amikor még nem diétáztam, csak cukormegvontam. Úgy köptem volna ki, mint a rajzfilmekben szokás, szanaszét spriccelve mindenfelé...
Ezekre kéne emlékezni és nem belelépni újra meg újra ugyanabba a kutyaszarba hibába.

Tuesday, April 11, 2017

Honnan ismerjük fel a kamu oldalakat és a kamu cikkeket?

Tök jó dolog az Internet, mindennek utána lehet nézni, rengeteg az információ, de sajnos egyre több az álhír, kamuoldal, kamucikk, így az ismeretlen forrásokkal érdemes szkeptikusan bánni, azaz nem elhinni mindent, amit az ember az interneten olvas.

Forrás: http://www.demotivalo.net/view/62714/az-a-baj-az-interneten-terjedo-idezetekkel

A kamuoldalak két dologra törekszenek:
1, hogy a semmi konkrétat nem állító, de figyelemfelkeltő címekkel odavonzzák az olvasókat, de csak akkor engedjék elolvasni a cikket, ha az ember megosztja a Facebookon
2, különböző politikai célokkal (bizonyos csoportok ellen) hamis információt terjesszenek

Ha egy cikkből nem derülnek ki a válaszok az alábbi kérdésekre:
Ki?
Mit?
Mikor?
Hol?
Miért?

Az rögtön gyanús. Sok "ismeretterjesztő" oldal friss hírként hoz le régebbi híreket is, bár ezek legalább nem rosszindulatúak.

A kamuoldalakról a HVG-nek is van egy listája:
http://hvg.hu/tudomany/20150119_atveros_weboldalak

Nyomozzunk!

Az első, hogy nézzük meg, máshol írnak-e arról, amit olvastunk! Lehetőleg megbízható oldalt keressünk, ahol névvel felvállalt szerkesztőség van (lásd: Impresszum).

Ha interjúról van szó, akkor persze nem biztos, hogy máshol is megjelent, így nézzünk meg alaposan egy kevésbé egyértelmű példát. Vajon valós-e ennek a cikknek a tartalma?http://www.vilaglato.info/ezek-a-szegeny-menekultek-egy-arab-no-vallomasa/


http://www.vilaglato.info/ezek-a-szegeny-menekultek-egy-arab-no-vallomasa/

1, Nézzük meg az oldalt!

- Nem ismerős a z URL-címe (az, ami úgy kezdődik, hogy www. ), ugye? De ha ismerős is, nem az az, amiről már hallottun. Mert pl. az origo-hirek.info nem azonos az origo.hu-val, direkt arra mennek rá az oldal készítői, hogy a hasonlóságnak bedől az ember.
- az oldalnak nincs szerzője, nincs impresszuma (alul szokott lenni), szóval névtelen az egész.
- már eleve fura, hogy az egérrel nem lehet jobb-klikkelni az oldal tartalmán

2, Nézzük a cikket!

Az első sorban van három adat: szerző, lap neve, dátum.

- név: ha a Google-ba beírjuk a nevet két idézőjel közé, csak magyar oldalakat ad ki találatnak.
- dátum: hát ezzel nem sokra megyünk
- lap: az oldalnak van honlapja és a névre keresés nem hozott eredményt: http://www.liberoquotidiano.it/ricerca?q=unrica+ventura

A blogstar olaszországi tudósítója meg jól hangzik, csak megkeresni elég nehéz, a blogstar nevű oldala szerintem kb. minden országnak van...


3, Nézzük a kép(ek)et!

Haladóbb, kitartóbb felhasználók a következő elemet is megvizsgálhatják: a képet, a napszemüveges nőről. Eleve gyanús lehet, hogy a képnek nincs feltünetve a forrása, de ez nem egy hétköznapi nő egy családi fotón, így érdemes megkeresni a kép eredetijét.

a, Chrome böngészőben:

- Egy sima oldalon, például az Index.hu egy random cikkén a képre jobb egérgombbal kattintva rá lehet keresni a képre a Google adatbázisában.




- Ha a jobbklikk nem elérhető, akkor a Ctrl+Shift+I gombokkal előhívható az Inspect oldal, ahol ctrl+f  -re előjön a kereső, és a kép feletti szöveg alapján megtalálhazó a kép URL-je (kék kiemelés).




Ezután a címet másoljuk ki, és vagy a Google képkeresőjében (lásd lejjebb) vagy egy új ablakba a címet bemásolva és a képet megnyitva a jobb-klikk - keresés módszerével keressünk rá.

b, Mozilla Firefoxban

A Firefox nevű böngésző nem keres azonnal a Google kép adatbázisában, ezért itt válasszuk a Kép helyének másolását (Copy Image Location)


És most jön a Google Képkereső

A Google.com vagy Google.hu oldal tetején van egy Images / Képek felirat, az a képkereső.


A Képkereső oldalon az egérrel a szövegdoboz fölé navigálva előjön a kis fényképezőgép, katt.


A kép URL-jét kell bemásolni ide:
(Azt, hogy http://www.vilaglato.info/tthirek/wp-content/uploads/2017/04/van-meg-kerdes.jpg)

És máris kiderül, ki van a képen és hogy honnan lopták el a fotót az oldal készítői.


Ugyanez a biciklis képpel:



Mivel a cikkben szereplő adatoknak semmi nyoma sehol máshol, 99%, hogy ez egy kamu cikk.

Sunday, April 2, 2017

Fejlődik rendesen

Két éves és egy hónapos múlt. Két évesen volt 86 centi és 13 kiló. Tök izmos és hatalmas pocakja van. :D

Mozgás:
Márc. eleje: kinyitja az ajtót, ha kell, sámliról. Volt, hogy már a kulcsot is elforgatta a nappali ajtajában.
Belejött a futóbiciklizésbe. Az elején túl magas volt az ülés, de mikor leeresztettük, hamar ráérzett. A rollerrel is tud menni, de nem halad vele valami jól.

Ügyesen vetkőzik, a bodyn kívül mindent le tud venni, nadrágot, zoknit simán felvesz, egyszer-kétszer már sikerült a cipzározás is.

Megtanult bukfencezni.
Lelkesen ugrál, padkáról is, meg csíkokat és küszöböket át.
Az egyik kedvenc játéka, hogy feláll a kanapé karfájára, megkapaszkodik a könyvespolcban, majd hátraveti magát tök egyenes tartásban. Annyit sikerült elérni, hogy a párnákat lepakolja előtte és hátranéz, mielőtt eldől. Majd kacag, büszke magára és kezdi elölről.

Márc. vége: felmászik a "kalózhajó" kötélrácsán, átmászik a korláton, meredek falon kapaszkodókon felmászik.


Beszéd:
Lásd gyerekszáj.
Márc. 20. óta halandzsázik lelkesen
Énekel: Ma-ha-három angyal... (de ezt inkább mondja csak), Csip-csip-csóka eleje, Hinta palinta végig, Giling-galang-szól-a-arang. Cirmos cica haj (Ott látom a bajuszodat...) Úgy tűnik, jól emlékszik a dalszövegekre.

Egyéb:
Elbújik kakálni és ha közelítek, akkor hesseget és azt mondja, hogy "Vissza, vissza, anyuka, vissza!". Viszont napi többször is sikerül a vécébe pisilni, ez jó, mert mostanában folyton kipisilt, gondolom a bicikli meg a sok ugrálás nem segít...

Friday, March 31, 2017

Gyerekszáj - március

A ragozáson behalok.
Alszottam, Eszettem. Ő szokott, én szokottam.
(Az enni ige és mindenféle alakja komoly viccforrás.)

Ilyenekkel fűszerezi a beszédét:
Képzeld! Szerintem, ....! Látom. Hallod? Apa modtaaaa...

- Holdacska!
- Milyen hold? - nevetek, mert nappal van, Hold sehol.
- Fehér!
- Hol van?
- Csúszdán!

Hintázik a kertben, csicseregnek a madarak:
- Pipi, énekelj valami hintásat légy szíves!

Vavának mondja:
- Szerinted? Holnap jön B... papa.

Megy a daráló, elég hangos. Befogja a szemét:
- Apuka, lassabban!

Kajabál, hogy:
- Jövőőőők, jövőőők!

Este fürdés után, vonyít, miközben törölgetem.
- Álmos vagy, nyuszikám?
Hüppögve:
- Bizony, bizony.

A kanapén elkapom a lábát, húzom magam felé, röhögés, elmenekül.
- Anya, húzd magamat!

Lift: Felszín!
Rita: Tejszín!

- Aludj szépeket!

Villamos: A Csóka utca következik.
Rita: Csip-csip-csóka...

Próbál valamit elmagyarázni, nem értem.
- Nem értem, Rita, mondd még egyszer!
Néz rám, hogy gyerünk már, fogd fel. Csak ez úgy hangzik, amit akkor szoktam mondani, ha végre tényleg fel is fogom:
- Jaaaa. Értem!

Büppenc vagy böppenc: bukfenc
Palincsáta: palacsinta.
Mömömös: villamos.

Éjjel sírva ébred, rajtam csak egy trikó van felül. Cicit kér.
- Nincs cici csak reggel, tudod.
- De itt van!

A Cirmos cicát énekeljük, nézzük a könyvet. A cica ellopta a vajat.
- Nahát, ez a cica milyen!
- Ügyes!

- Vava, kávét kérsz?

Thursday, March 16, 2017

Belefeledkezni

Jó azoknak, akik mindig tudnak... nos, nekem a február jócskán arról szólt, hogy nem tudtam belefeledkezni. Mmint az itthonülő anyaszerepbe. Nem ülök mindig itthon, van is segítségem, messze nem vagyok egyedül a gyerek körüli teendőkben, de mégis. Napfénymentesség, nem elég mozgás. Rutin, ismétlés, ugyanazok a körök. És megszámolni sem tudom, hányszor kapott el a harci ideg...

Ja, az sem segít, hogy Rrrrr-tita megtanulta a "Nem akarom" szókapcsolatot, és úgy két hétig mindenre és az ellenkezőjére is, zsigerből nemet mondott. De tényleg. Egy idő után nem vitatkoztam, hanem ráhagytam. Az segített.
Érzékeltetésképp idézem. Délután 4, cicin kívül fél szelet kenyeret evett reggel.
- Kérsz enni?
- Nem.
- Bulgurt?
- Nem.
- Husikát?
- Nem.
- Répát?
- Nem.
[Közben azért bemászik a székébe.]
- Tejfölt?
- Nem.
- Oké, akkor nem. Elteszem.
[szünet]
- Bulgurt. Csak bulgurt.
- Oké. Tejfölt?
- Nem.
- Oké.
- Megmelegítem.
- Nem... [megkóstolja] Hideg.
[Megmelegítem. Rakok bele mást is.]
- Neeeeemnemnemnemnem, csak bulgurt.
- Van benne más is, ami nem kell, hagyd ott.
[Esetleg futunk még pár kört a tányér színe, a kanál/villa és annak színe kapcsán. Majd jóízűen megeszi az egészet, sőt, második kört is, addigra elfelejt kötözködni.]

Na, szóval a gyerek két éves, nekem meg úgy tűnik, lejárt az itthonlévőanya c. lemezem, munkát keresek és vágyom is rá, hogy felnőtt társaságban legyek és pénzt is keressek, mert a GYES huszonikszezer forint, ami nem sok mindenre elég.

De koncentráltam, hogy a jó pillanatokat vegyem észre és próbáljak meg belefeledkezni, meg előkaptam a Duolingót, meg kerestem egy jógaprogramot a YouTube-on, azóta meg kisütött végre a nap. Rég vártam ennyire a tavaszt.

Tuesday, March 14, 2017

Elengedni

A nagy cuccszelektálás (Conmari) apropóján valaki mesélt az emberek elengedéséről is, és ezen mostanában elég sokat agyaltam. Már korábban is felmerült bennem, hogy lehet azon mérni a kapcsolataimat, hogy ki hányszor látta Nudlit... és ezt végigvéve elég szomorú az eredmény. Pedig nem lakunk a világ végén. Pedig már terhesen is igyekeztem erre felkészíteni magam rá, hogy ez tipikus probléma, így rugalmasan mentünk/mentem mindenfelé, hozzánk is lehetett jönni, meló után is, mert fél 9 előtt sosem fürdetünk. Hívtam, szerveztem, újraszerveztem és átszerveztem, és a legjobb(nak hitt) barátaim így sem látom negyedévnél gyakrabban. Sőt. A félév szerintem jellemzőbb.
Kb. karácsony óta nem erőlködöm, mert eléggé úgy tűnt, itt csak én erőlködöm. Nem is keresnek, a régi nemkisgyerekes baráti körömből egy hamvába holt kávézási szervezés jött, egyébként semmi. És ez azért lehangoló. És elgondolkodtató.

Monday, March 13, 2017

Gyerekszáj - február

Berongyol a dolgozószobába, elbújik a polc függönye mögött, mi látványosan keressük. Valamit mond halkan.
- Hm, te is hallottál valamit? Vajon mégis itt van? 
Rita a függöny mögül: - Nincs!

Sötétedik, jövünk haza. Fent van egy csillag, Rita észreveszi:
- Nézd, repülő!
- Nem drágám, az egy csillag!
A következő két percben ping-pongozunk: repülő-csillag-repülő-csillag.
- Mondom, az egy csillag.
- Szerintem. Repülő.

Tovább pontosította a mire emlékszik témakört:
Anya. Pocakjában. Baba. Kopogott.

Szoptatáskor szokta a vavát is etetni, én erre türelmetlenebb hangulatomban ironikusan azt szoktam mondani, hogy "de jóóó..." Na, ma visszakaptam, hogy "de jóóó vavának" és cuppogott...

Random családtagokat könnyesre meghat, mikor közli, hogy "szeketlek". Ehhez ölel és hümmög is.

Bukós-sisak. Zabkáska. Ázsoka (= hálózsák).
Sapi. Anya óóógóóóta (= horgolta)

Anyuka evett. Én is evettem.

Tuesday, February 28, 2017

Rémtörténet

Esti szoptatáskor kezdte nagy elánnal mesélni, hogy
- másik baba
- bement a szobába
- nem akar fehér autóval menni
Aztán nekiállt lefelé görbülni a szája és már bömbölt is. Mondta tovább, de nem lehetett érteni. Mondtam neki, hogy jó, majd megmondjuk, hogy nem akar a másik baba autóval menni és akkor nem kell. Próbáltam még kihúzni belőle részleteket, de a kérdéseimre vagy nem válaszolt (Kinek van fehér autója?), vagy a saját nevét mondta (Hogy hívják a másik babát?).
Ez asszem már sosem derül ki.

Thursday, February 23, 2017

Számol

Egy, kettő - számolja a melleimet, ennek örülni kell, két kézzel. Ez már megy egy ideje, tán egy hónapja is. Múlt héten megtanulta a hármat, most meg már mondja a négyet és az ötöt is, igaz, a négy néha egy. Nudli szájából egyébként sem sok különbség van a kettő közt. :D
Van humora a gyereknek, néha háromig jut a mell-számolással, és persze én nem az Emlékmásból szöktem, ő meg látszik, hogy tudja, mit mond.
Két nappal a második szülinapja előtt számoltuk meg mutatóujjal mutogatva először a negyedik és ötödik akármit. Elsőre a csillagokat úgy számolta a könyvben, hogy egy - kettő - három - zöld. Tényleg az volt. :D
A kettest időnként felismeri, mert hiszen a Sebibetű miatt már tudja, hogy van olyan is...

Wednesday, February 22, 2017

Betűk

Minden a Rrrrr-tita pólóval kezdődött. Mondtuk, hogy mi van ráírva, megjegyezte a Rita-betűt. Aztán jöt az Anyabetű, meg a Sebibetű (Rita szerint Sebitű), a Papabetű, a Vavabetű, I-betű, Kerekebetű ("o"), Cicabetű, Melcsibetű, Egérbetű. Ja, meg a kettest próbálja, mert arra mindig mondja, hogy Sebitű, én meg mondom, hogy nem.
Az előbb meg Peti mondta neki, hogy Tééé-betű, és erre Rita közölte, hogy Tutyibetű. Mi nem mondtuk ezt neki... 2-3 van, amit kever néha, de akkor is az ész megáll, hogy milyen jól megtanulja őket.
Megyünk a városban és sorolja a betűket, amiket lát mindenütt. Igazából nem is kéne, hogy meglepjen nagyon, hogy ennyire érdeklik a betűk, mert látja, hogy mindenütt ott vannak...
Most áll a kanapé szélén, a könyvespolc előtt és olvassa a gerinceket. Majd hátravágja magát a kanapéra, hogy a mozgás is meglegyen. :D

Tuesday, February 14, 2017

Valentin-nap helyett anyanap

Máma igen jó dolgom van, fenébe a Valentin-nappal, ma anyanap van. Tegnap beszéltem apámmal, lábra sem tud állni, de szerencsére otthon van a nevelőanyám, szóval vigyem át Ritát, ha már egyszer két teendőm is akadt tőlük egy kilométeres körben, meg amúgy is, gondolom, hogy unokázni akar. Tegnap 11 után kicsivel már aludtam, Rita csak hét körül ébredt (amikor félálomban magyarázta, hogy "Böfi. Volt.", akkor én még épp jógáztam, Peti próbált csak aludni.), de sikerült még visszaálombanyünnyögnöm, először mellettem a nyakába szuszogva a saját álmomat, aztán visszavonult a saját kiságyába háromnegyed kilencig. Rohanós reggeli után öltözés, villamos, mozgólépcsőzés (tök profi!), metró. Metró elejében ülés, séta, leadás nagyszülőknél. Rohanás, gyors ügyintézés, majd 2 óra nyugis olvasgatás a Libriben, utána bevásárlás. Itthon ebédeltem és nem kellett főznöm, mert Peti már tegnap megfőzte a borsófőzeléket, volt desszert is, mert én közben tegnap megcsináltam a körtésrétest. A koszos tányért otthagytam a p*csába az asztalon, az előszoba csupa sár, de most kávézok és lesz*rom, még van 3 szabad órám, amiből kettőésfélben azt csinálok, amit akarok, utána muszáj feltakarítani, vagy majd Rita mos fel a ruhájával, szóval most blogolok kicsit a kávém mellett, aztán asszem horgolni és hangoskönyvezni fogok. Home alone. Tiszta részegségérzés.