Gyerekszáj - június

Álmában: esösöjeak.

Futás után az apjának: "Apuka, gyere fürdeni, megizzadtál kicsit, gyere fürdeni! Jó? Kapsz játékot! Gyere fürdeni velem, jó?"

Köldökszepi = szemöldök. Elég nehéz volt rájönni. :D

Hisztizik, üvölt.
- Ki szirénázik?
Elhallgat. Majd:
- Nínónínó! Bimbambimbam! Tiktaktiktak!

Apjának, borotválkozás és hajvágás után:
"Apuka, levágtad a fejedet?"

A nagyszülőknél a kutya rámorgott, mert azt hitte, el akarja venni tőle a kajáját. Eleve mondtuk, hogy ne játsszon vele, mert fél a gyerekektől és megharaphatja.
- Benji engemre morogott. Harapszik.

"Papa nagyonhall."

Apai nagyszólőkre. Ha van apu...
"Papu, mamu."

"Anya, ha nagy leszel, majd te is motorozol."

Látogatóban voltunk a nagybátyjánál:
"Lackó, kölcsön adod a lakást?"

Legónak:
"Ne dőlj el, hát én csináltalak!"

"Megérkeztem, vége az állomásnak."

"Nagy vagyok, nagy a fejem."

Rita: - Ez az en cicim, nem adom.
Én: - Ez meg az én cicim.
- Én eszek belőle.
- Nem baj, hogy az enyém?
- Nem baj. Kölcsönadod?

"Nagy leszek, madár leszek és repülök."
(Meg kávét és sört fog inni.)

"Anya, jót aludtam?"

Gyerekszáj - május

Cirmos cica haj,
hová lett a vaj,
ott látom a bajuszodat,
most lesz nekem jaj.

Sípol a mosógép, asszem 5x, úgy 2 másodpercig, majd kikapcsol egy pittyenéssel. Megmagyarázom, hogy ez a hang mi volt.
- Kikapcsolt a mosógép. Magától.
- Egyedül.
- Magától.
- Ügyes volt. Kikapcsolt egyedül.

Nyolcszazadik "énegyedül" utan sóhajtok.
- Anya elfáradt.

- Nagy leszek.... Leteszem lábamat, és veszek papucsot. Lesz telefonom is. Nekem.
Nagy bugyim is, mint anyának. Megfoghatom a kést is. De... Nem nagy vagyok.

"Apa nem csinál semmit, dolgozik."

Odaszólt a Csepke nevű mostohaunokatesójának:

"Édes Csepikém!"

"Egy korty cicikét kérek!"

"Gyere fürdeni, adok játékot kölcsön."
"Neked adom, tiéd lehet örökre."
"Visszaadom kölcsön."

"Anya pipa. Anya nempipa legyel."

"Aludj nyugodtan." - és kivonul a nappaliba egyedül. :D

- Anya, szomorú vagyok.
- Miért vagy szomorú?
- Direkt vagyok szomorú.

Fogjal erősen, ölelj szorosan, anyuka.

- Milyen volt a pocakomban?
- Sötét. Vavának van pocakja, abban laktam.
(Vava az IKEÁ-s plüssmacskája.)

Szobatiszta

Már az egész áprilist azzal töltöttük, hogy ha valaki vécére ment, akkor ki kellett tárgyalni, kin milyen alsónemű van. Valamiért a bugyik nagyon motiválták, hogy akkor neki is olyanja lesz, ha már nem kell pelenka.
Már egy ideje fürdéskor szólt, ha pisilnie vagy kakálnia kellett, ilyenkor sikerült kivárni, míg eljut a 3 méterre lévő vécéig.

Gondoltam, hogy megvárom a nyarat, de május másodikán megláttam három cuki kis bababugyit, ami az ő mérete volt, megvettem, kimostam, gondoltam, majd megkapja, ha megszáradt. De kiszúrta, másnap reggel már fel kellett venni. A ruhászsákokban találtam még vagy 10 másikat, jól jöttek. :D Az első nap délelőtt még a vizes bugyikat vasaltam, hogy gyorsan megszáradjanak, mert délelőtt kétszer térdig bepisilt, de a maradék ment a vécébe. Ez után volt még két párcseppes bepisilés, majd az ötödik bugyi után ment aludni, pelenkában. Délután már nem pisilt be.
A kakálással gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű, mert az utolsó pár hétben többnyire elbújt, és a kanapé mögött vagy a szoba sarkában kakált. A második nap este is ez volt, elbújt, bekakált. Meglepődött. Üvöltött. Napközben 3-4 bugyit használt el, pár cseppes bepisilések voltak.
A harmadik nap elég jól ment minden, de este 10 és f12 között "pisilni kell" vagy "kakálni kell" követeléssel jártunk a vécére. Pizsi és pelenka le, persze semmi, sírás, vissza. Úgy 10x. Fé12-kor már baromi pipa voltam, ráripakodtam, hogy aludjon és ha kell akkor pisiljen a pelenkába. Lefeküdt, elaludt végre.
A negyedik napon megejtettük az első fűbepisilést.
Az ötödik napon volt az első önálló vécébe kakálás.
A hatodik napon pár csepp minden alkalommal a bugyiba jutott, így nem vártam meg, míg szól, hanem úgy óránként vittem pisilni. Ez működik. Ha kakálnia kell, fut a fürdőszobába.
A hetedik napon se a délelőtti játszóterezés alatt, se a délutáni alváskor nem pisilt a pelenkába.

Azóta többnyire nincsenek balesetek. Kakálni nem kakál minden nap, de ha kell, akkor előtte van 4-10 vaklárma, amikor rohanunk, felül a vécére és közli, hogy "nem kell". Ülni és várni nem hajlandó, ilyenkor felöltözik és kezdjük elölről.
A beépített, lehajtható ülőkéből kipisil, a két réteg között, így inkább a műanyagot használja.
Én vagy az apja pelus nélkül visszük játszóterezni, a papája inkább pelusban. :)
Alváshoz kap pelust, de van, hogy a délutáni száraz marad. Kb. óránként elküldöm pisilni, ha nagyon játszik, de sokszor megy magától is.

Tegnap óta a pisilést megoldja kb. egyedül, ha fel van építve az építmény: kissámli, nagysámli, ülőke. Tegnapelőtt este vagy 10x elgyakorolta egymás után, mit kell csinálni: letolja a ruháját, felmászik, lehajol, céloz, leül. Pisil. Egy kocka vécépapírral is kiszolgálja magát. Felöltözik, lemászik. Roppant vicces nézni, ahogy tudományos alapossággal végzi mindezt, baromira koncentrálva.

Nagyon büszke vagyok rá. :)

Mire emlékszik - újra.

Korábban már mesélte, hogy "Anya. Pocakjában. Baba. Kopogott."

Ma a délutáni alvás előtti szoptatáskor kezdte paskolni a hasam.
- Itt voltam bent. Kopogtam.
- Milyen volt kijönni?
Határozottan rávágta, hogy
- Nehéz! - halkabban: - volt ez. - büszkén: - Kiugrottam. Nagyot ugrottam.

Puff. Az állam koppant.

2017. 05. 14.
Kijöttem. Egyedül. Kinyitottam ajtót... "Anyaaaa!"

Gyerekszáj - április

Az van, hogy április közepe óta bővített mondatokban beszél. Az igekötős igék tagadása még nem jól megy ("nem kimész"), de egyébként elképesztő. Viszont kevésbé vicces. Azért van pár az ehavi gyűjtésben is. :)

Sanyavú.

Alszottam.

Fali óráról: Tiktaknak. Nincs szája. :D
Tiktak mondja, fürdeni kell.

Tizenhárom! - annyi kiló, úgyhogy mondja a mérlegre meg az órára is. Totális magabiztossággal.

Meg. Nyaltam. A kezemet. Ez finnom!

Megringat!

Menjél aludni nyugodtan. Szivike.

"Ne beszélj így velem." Mondja ő az apjának.

Kép a könyvben:
- Kakas...
- Nem kakas, papagáj. Színes a tolla.
- Összefirkálta!

Nem látjuk, majd megkeressük a holdat. Épp felettünk volt. Mutatta.
- Megkerestuk a Holdat.
- Hold! Ott repül! - Nyujtotta a pogacsat. - Kérsz? Adok pogácsát a Holdacskának!

- Apával beszélek. (Chaten)
- Apa! Pukiztam! Hallottad?

Apa szerintem lement mamához.

Anya kiveszett magunkat az ágyból.

Álmában: Oooo, kis(sapi), üümm [nem]
Nemtom.

Lóg a lámpa, nincsen lába (mondoka)

Megtöltöm, aztán fürdünk. - alkudozás és sorrend!

Álmában: Agyakegyogya.

Én vagyok én! - a telefonra mondja, de olyan, mint a mondóka eleje. :D

Alma. Hagyma van benne! - Elég soká tartott, de rájöttem, hogy magja van benne...

Note to self

A diéta visszanyal: ahányszor mellézabálok, mindig megbánom. (Oké. 90%-ban.)
Ez a hamburger rossz volt. Konkrétan rosszul vagyok. És nem a vércukorszintem miatt, hanem csak forog a gyomrom...
A múltkor az az isteni illatú fehér kifli... na, olyan rosszat rég kóstoltam. Az a Nescafé 3in1, amikor még nem diétáztam, csak cukormegvontam. Úgy köptem volna ki, mint a rajzfilmekben szokás, szanaszét spriccelve mindenfelé...
Ezekre kéne emlékezni és nem belelépni újra meg újra ugyanabba a kutyaszarba hibába.

Honnan ismerjük fel a kamu oldalakat és a kamu cikkeket?

Tök jó dolog az Internet, mindennek utána lehet nézni, rengeteg az információ, de sajnos egyre több az álhír, kamuoldal, kamucikk, így az ismeretlen forrásokkal érdemes szkeptikusan bánni, azaz nem elhinni mindent, amit az ember az interneten olvas.

Forrás: http://www.demotivalo.net/view/62714/az-a-baj-az-interneten-terjedo-idezetekkel

A kamuoldalak két dologra törekszenek:
1, hogy a semmi konkrétat nem állító, de figyelemfelkeltő címekkel odavonzzák az olvasókat, de csak akkor engedjék elolvasni a cikket, ha az ember megosztja a Facebookon
2, különböző politikai célokkal (bizonyos csoportok ellen) hamis információt terjesszenek

Ha egy cikkből nem derülnek ki a válaszok az alábbi kérdésekre:
Ki?
Mit?
Mikor?
Hol?
Miért?

Az rögtön gyanús. Sok "ismeretterjesztő" oldal friss hírként hoz le régebbi híreket is, bár ezek legalább nem rosszindulatúak.

A kamuoldalakról a HVG-nek is van egy listája:
http://hvg.hu/tudomany/20150119_atveros_weboldalak

Nyomozzunk!

Az első, hogy nézzük meg, máshol írnak-e arról, amit olvastunk! Lehetőleg megbízható oldalt keressünk, ahol névvel felvállalt szerkesztőség van (lásd: Impresszum).

Ha interjúról van szó, akkor persze nem biztos, hogy máshol is megjelent, így nézzünk meg alaposan egy kevésbé egyértelmű példát. Vajon valós-e ennek a cikknek a tartalma?http://www.vilaglato.info/ezek-a-szegeny-menekultek-egy-arab-no-vallomasa/

http://www.vilaglato.info/ezek-a-szegeny-menekultek-egy-arab-no-vallomasa/

1, Nézzük meg az oldalt!

- Nem ismerős a z URL-címe (az, ami úgy kezdődik, hogy www. ), ugye? De ha ismerős is, nem az az, amiről már hallottun. Mert pl. az origo-hirek.info nem azonos az origo.hu-val, direkt arra mennek rá az oldal készítői, hogy a hasonlóságnak bedől az ember.
- az oldalnak nincs szerzője, nincs impresszuma (alul szokott lenni), szóval névtelen az egész.
- már eleve fura, hogy az egérrel nem lehet jobb-klikkelni az oldal tartalmán

2, Nézzük a cikket!

Az első sorban van három adat: szerző, lap neve, dátum.

- név: ha a Google-ba beírjuk a nevet két idézőjel közé, csak magyar oldalakat ad ki találatnak.
- dátum: hát ezzel nem sokra megyünk
- lap: az oldalnak van honlapja és a névre keresés nem hozott eredményt: http://www.liberoquotidiano.it/ricerca?q=unrica+ventura

A blogstar olaszországi tudósítója meg jól hangzik, csak megkeresni elég nehéz, a blogstar nevű oldala szerintem kb. minden országnak van...

3, Nézzük a kép(ek)et!

Haladóbb, kitartóbb felhasználók a következő elemet is megvizsgálhatják: a képet, a napszemüveges nőről. Eleve gyanús lehet, hogy a képnek nincs feltünetve a forrása, de ez nem egy hétköznapi nő egy családi fotón, így érdemes megkeresni a kép eredetijét.

a, Chrome böngészőben:

- Egy sima oldalon, például az Index.hu egy random cikkén a képre jobb egérgombbal kattintva rá lehet keresni a képre a Google adatbázisában.

- Ha a jobbklikk nem elérhető, akkor a Ctrl+Shift+I gombokkal előhívható az Inspect oldal, ahol ctrl+f  -re előjön a kereső, és a kép feletti szöveg alapján megtalálhazó a kép URL-je (kék kiemelés).

Ezután a címet másoljuk ki, és vagy a Google képkeresőjében (lásd lejjebb) vagy egy új ablakba a címet bemásolva és a képet megnyitva a jobb-klikk - keresés módszerével keressünk rá.

b, Mozilla Firefoxban

A Firefox nevű böngésző nem keres azonnal a Google kép adatbázisában, ezért itt válasszuk a Kép helyének másolását (Copy Image Location)

És most jön a Google Képkereső

A Google.com vagy Google.hu oldal tetején van egy Images / Képek felirat, az a képkereső.

A Képkereső oldalon az egérrel a szövegdoboz fölé navigálva előjön a kis fényképezőgép, katt.

A kép URL-jét kell bemásolni ide:
(Azt, hogy http://www.vilaglato.info/tthirek/wp-content/uploads/2017/04/van-meg-kerdes.jpg)

És máris kiderül, ki van a képen és hogy honnan lopták el a fotót az oldal készítői.

Ugyanez a biciklis képpel:

Mivel a cikkben szereplő adatoknak semmi nyoma sehol máshol, 99%, hogy ez egy kamu cikk.

Fejlődik rendesen

Két éves és egy hónapos múlt. Két évesen volt 86 centi és 13 kiló. Tök izmos és hatalmas pocakja van. :D

Mozgás:
Márc. eleje: kinyitja az ajtót, ha kell, sámliról. Volt, hogy már a kulcsot is elforgatta a nappali ajtajában.
Belejött a futóbiciklizésbe. Az elején túl magas volt az ülés, de mikor leeresztettük, hamar ráérzett. A rollerrel is tud menni, de nem halad vele valami jól.

Ügyesen vetkőzik, a bodyn kívül mindent le tud venni, nadrágot, zoknit simán felvesz, egyszer-kétszer már sikerült a cipzározás is.

Megtanult bukfencezni.
Lelkesen ugrál, padkáról is, meg csíkokat és küszöböket át.
Az egyik kedvenc játéka, hogy feláll a kanapé karfájára, megkapaszkodik a könyvespolcban, majd hátraveti magát tök egyenes tartásban. Annyit sikerült elérni, hogy a párnákat lepakolja előtte és hátranéz, mielőtt eldől. Majd kacag, büszke magára és kezdi elölről.

Márc. vége: felmászik a "kalózhajó" kötélrácsán, átmászik a korláton, meredek falon kapaszkodókon felmászik.


Beszéd:
Lásd gyerekszáj.
Márc. 20. óta halandzsázik lelkesen
Énekel: Ma-ha-három angyal... (de ezt inkább mondja csak), Csip-csip-csóka eleje, Hinta palinta végig, Giling-galang-szól-a-arang. Cirmos cica haj (Ott látom a bajuszodat...) Úgy tűnik, jól emlékszik a dalszövegekre.

Egyéb:
Elbújik kakálni és ha közelítek, akkor hesseget és azt mondja, hogy "Vissza, vissza, anyuka, vissza!". Viszont napi többször is sikerül a vécébe pisilni, ez jó, mert mostanában folyton kipisilt, gondolom a bicikli meg a sok ugrálás nem segít...

Gyerekszáj - március

A ragozáson behalok.

Alszottam, Eszettem. Ő szokott, én szokottam.
(Az enni ige és mindenféle alakja komoly viccforrás.)

Ilyenekkel fűszerezi a beszédét:

Képzeld! Szerintem, ....! Látom. Hallod? Apa modtaaaa...

- Holdacska!

- Milyen hold? - nevetek, mert nappal van, Hold sehol.

- Fehér!

- Hol van?

- Csúszdán!

Hintázik a kertben, csicseregnek a madarak:

- Pipi, énekelj valami hintásat légy szíves!

Vavának mondja:

- Szerinted? Holnap jön B... papa.

Megy a daráló, elég hangos. Befogja a szemét:
- Apuka, lassabban!

Kajabál, hogy:
- Jövőőőők, jövőőők!

Este fürdés után, vonyít, miközben törölgetem.
- Álmos vagy, nyuszikám?
Hüppögve:
- Bizony, bizony.

A kanapén elkapom a lábát, húzom magam felé, röhögés, elmenekül.
- Anya, húzd magamat!

Lift: Felszín!
Rita: Tejszín!

- Aludj szépeket!

Villamos: A Csóka utca következik.
Rita: Csip-csip-csóka...

Próbál valamit elmagyarázni, nem értem.
- Nem értem, Rita, mondd még egyszer!
Néz rám, hogy gyerünk már, fogd fel. Csak ez úgy hangzik, amit akkor szoktam mondani, ha végre tényleg fel is fogom:
- Jaaaa. Értem!

Büppenc vagy böppenc: bukfenc
Palincsáta: palacsinta.
Mömömös: villamos.

Éjjel sírva ébred, rajtam csak egy trikó van felül. Cicit kér.
- Nincs cici csak reggel, tudod.
- De itt van!

A Cirmos cicát énekeljük, nézzük a könyvet. A cica ellopta a vajat.
- Nahát, ez a cica milyen!
- Ügyes!

- Vava, kávét kérsz?

Belefeledkezni

Jó azoknak, akik mindig tudnak... nos, nekem a február jócskán arról szólt, hogy nem tudtam belefeledkezni. Mmint az itthonülő anyaszerepbe. Nem ülök mindig itthon, van is segítségem, messze nem vagyok egyedül a gyerek körüli teendőkben, de mégis. Napfénymentesség, nem elég mozgás. Rutin, ismétlés, ugyanazok a körök. És megszámolni sem tudom, hányszor kapott el a harci ideg...

Ja, az sem segít, hogy Rrrrr-tita megtanulta a "Nem akarom" szókapcsolatot, és úgy két hétig mindenre és az ellenkezőjére is, zsigerből nemet mondott. De tényleg. Egy idő után nem vitatkoztam, hanem ráhagytam. Az segített.
Érzékeltetésképp idézem. Délután 4, cicin kívül fél szelet kenyeret evett reggel.
- Kérsz enni?
- Nem.
- Bulgurt?
- Nem.
- Husikát?
- Nem.
- Répát?
- Nem.
[Közben azért bemászik a székébe.]
- Tejfölt?
- Nem.
- Oké, akkor nem. Elteszem.
[szünet]
- Bulgurt. Csak bulgurt.
- Oké. Tejfölt?
- Nem.
- Oké.
- Megmelegítem.
- Nem... [megkóstolja] Hideg.
[Megmelegítem. Rakok bele mást is.]
- Neeeeemnemnemnemnem, csak bulgurt.
- Van benne más is, ami nem kell, hagyd ott.
[Esetleg futunk még pár kört a tányér színe, a kanál/villa és annak színe kapcsán. Majd jóízűen megeszi az egészet, sőt, második kört is, addigra elfelejt kötözködni.]

Na, szóval a gyerek két éves, nekem meg úgy tűnik, lejárt az itthonlévőanya c. lemezem, munkát keresek és vágyom is rá, hogy felnőtt társaságban legyek és pénzt is keressek, mert a GYES huszonikszezer forint, ami nem sok mindenre elég.

De koncentráltam, hogy a jó pillanatokat vegyem észre és próbáljak meg belefeledkezni, meg előkaptam a Duolingót, meg kerestem egy jógaprogramot a YouTube-on, azóta meg kisütött végre a nap. Rég vártam ennyire a tavaszt.

Elengedni

A nagy cuccszelektálás (Conmari) apropóján valaki mesélt az emberek elengedéséről is, és ezen mostanában elég sokat agyaltam. Már korábban is felmerült bennem, hogy lehet azon mérni a kapcsolataimat, hogy ki hányszor látta Nudlit... és ezt végigvéve elég szomorú az eredmény. Pedig nem lakunk a világ végén. Pedig már terhesen is igyekeztem erre felkészíteni magam rá, hogy ez tipikus probléma, így rugalmasan mentünk/mentem mindenfelé, hozzánk is lehetett jönni, meló után is, mert fél 9 előtt sosem fürdetünk. Hívtam, szerveztem, újraszerveztem és átszerveztem, és a legjobb(nak hitt) barátaim így sem látom negyedévnél gyakrabban. Sőt. A félév szerintem jellemzőbb.
Kb. karácsony óta nem erőlködöm, mert eléggé úgy tűnt, itt csak én erőlködöm. Nem is keresnek, a régi nemkisgyerekes baráti körömből egy hamvába holt kávézási szervezés jött, egyébként semmi. És ez azért lehangoló. És elgondolkodtató.

Gyerekszáj - február

Berongyol a dolgozószobába, elbújik a polc függönye mögött, mi látványosan keressük. Valamit mond halkan.
- Hm, te is hallottál valamit? Vajon mégis itt van? 
Rita a függöny mögül: - Nincs!

Sötétedik, jövünk haza. Fent van egy csillag, Rita észreveszi:
- Nézd, repülő!
- Nem drágám, az egy csillag!
A következő két percben ping-pongozunk: repülő-csillag-repülő-csillag.
- Mondom, az egy csillag.
- Szerintem. Repülő.

Tovább pontosította a mire emlékszik témakört:
Anya. Pocakjában. Baba. Kopogott.

Szoptatáskor szokta a vavát is etetni, én erre türelmetlenebb hangulatomban ironikusan azt szoktam mondani, hogy "de jóóó..." Na, ma visszakaptam, hogy "de jóóó vavának" és cuppogott...

Random családtagokat könnyesre meghat, mikor közli, hogy "szeketlek". Ehhez ölel és hümmög is.

Bukós-sisak. Zabkáska. Ázsoka (= hálózsák).
Sapi. Anya óóógóóóta (= horgolta)

Anyuka evett. Én is evettem.

Rémtörténet

Esti szoptatáskor kezdte nagy elánnal mesélni, hogy

- másik baba

- bement a szobába

- nem akar fehér autóval menni

Aztán nekiállt lefelé görbülni a szája és már bömbölt is. Mondta tovább, de nem lehetett érteni. Mondtam neki, hogy jó, majd megmondjuk, hogy nem akar a másik baba autóval menni és akkor nem kell. Próbáltam még kihúzni belőle részleteket, de a kérdéseimre vagy nem válaszolt (Kinek van fehér autója?), vagy a saját nevét mondta (Hogy hívják a másik babát?).

Ez asszem már sosem derül ki.

Számol

Egy, kettő - számolja a melleimet, ennek örülni kell, két kézzel. Ez már megy egy ideje, tán egy hónapja is. Múlt héten megtanulta a hármat, most meg már mondja a négyet és az ötöt is, igaz, a négy néha egy. Nudli szájából egyébként sem sok különbség van a kettő közt. :D
Van humora a gyereknek, néha háromig jut a mell-számolással, és persze én nem az Emlékmásból szoktam, ő meg látszik, hogy tudja, mit mond.
Két nappal a második szülinapja előtt számoltuk meg mutatóujjal mutogatva először a negyedik és ötödik akármit. Elsőre a csillagokat úgy számolta a könyvben, hogy egy - kettő - három - zöld. Tényleg az volt. :D
A kettest időnként felismeri, mert hiszen a Sebibetű miatt már tudja, hogy van olyan is...

Betűk

Minden a Rrrrr-tita pólóval kezdődött. Mondtuk, hogy mi van ráírva, megjegyezte a Rita-betűt. Aztán jöt az Anyabetű, meg a Sebibetű (Rita szerint Sebitű), a Papabetű, a Vavabetű, I-betű, Kerekebetű ("o"), Cicabetű, Melcsibetű, Egérbetű. Ja, meg a kettest próbálja, mert arra mindig mondja, hogy Sebitű, én meg mondom, hogy nem.
Az előbb meg Peti mondta neki, hogy Tééé-betű, és erre Rita közölte, hogy Tutyibetű. Mi nem mondtuk ezt neki... 2-3 van, amit kever néha, de akkor is az ész megáll, hogy milyen jól megtanulja őket.
Megyünk a városban és sorolja a betűket, amiket lát mindenütt. Igazából nem is kéne, hogy meglepjen nagyon, hogy ennyire érdeklik a betűk, mert látja, hogy mindenütt ott vannak...
Most áll a kanapé szélén, a könyvespolc előtt és olvassa a gerinceket. Majd hátravágja magát a kanapéra, hogy a mozgás is meglegyen. :D

Valentin-nap helyett anyanap

Máma igen jó dolgom van, fenébe a Valentin-nappal, ma anyanap van. Tegnap beszéltem apámmal, lábra sem tud állni, de szerencsére otthon van a nevelőanyám, szóval vigyem át Ritát, ha már egyszer két teendőm is akadt tőlük egy kilométeres körben, meg amúgy is, gondolom, hogy unokázni akar. Tegnap 11 után kicsivel már aludtam, Rita csak hét körül ébredt (amikor félálomban magyarázta, hogy "Böfi. Volt.", akkor én még épp jógáztam, Peti próbált csak aludni.), de sikerült még visszaálombanyünnyögnöm, először mellettem a nyakába szuszogva a saját álmomat, aztán visszavonult a saját kiságyába háromnegyed kilencig. Rohanós reggeli után öltözés, villamos, mozgólépcsőzés (tök profi!), metró. Metró elejében ülés, séta, leadás nagyszülőknél. Rohanás, gyors ügyintézés, majd 2 óra nyugis olvasgatás a Libriben, utána bevásárlás. Itthon ebédeltem és nem kellett főznöm, mert Peti már tegnap megfőzte a borsófőzeléket, volt desszert is, mert én közben tegnap megcsináltam a körtésrétest. A koszos tányért otthagytam a p*csába az asztalon, az előszoba csupa sár, de most kávézok és lesz*rom, még van 3 szabad órám, amiből kettőésfélben azt csinálok, amit akarok, utána muszáj feltakarítani, vagy majd Rita mos fel a ruhájával, szóval most blogolok kicsit a kávém mellett, aztán asszem horgolni és hangoskönyvezni fogok. Home alone. Tiszta részegségérzés.

Mondja a magáét

Ez állandó szöveg:
"Hóóód. Napocska lement. Aaaaszik. Szemét. [Becsukja a szemét, hátradől a székben] Jeje [=lámpa] kell."
Vagy
"Napocska. Süt. Jeje. Kell."

Pénteken telehold volt:
"Labda! Neeeem! Hóóóód!
Látod, Hóóód? Látom én is."

"Néni. Énekel." Ezt az Operaház fantomja videót már úgy 200x láttuk, apám kezdte el vele, azóta rengetegszer kéri. Tudja azt is, hogy Fantom(ka). Tegnap este fürdéskor nézték Petivel, kommentár a 2:06-nál kezdődő zoomoláshoz, ahol 2:11-nél a zenekari árokban van egy:
"Tányér. Eszik. Valamiiit. Sajtot. Vajat. Kenyeret. [taps-taps-taps] Bácsi. Tapsolt. Baba. Is. Tapsolt."

Zokogunk a röhögéstől.

Felvehetem?

Eddig többnyire elkerültük az idiótákat, de azért múlt héten a piacon alaposan leesett az állam. Jöttünk ki az ábécéből, teszem le a kosarat, a kosárszedő srác meg ránéz Ritára:
- De cuki! Felvehetem?
Mielőtt egyáltalán felfogtam volna, mit kérdez, már nemet mondtam, de mégis, WTF?

Tita egyébként sokat interakciózik, buszon, metrón, villamoson magyaráz, integet, kommunikál mindenkivel. Többnyire hagyom, ha leszállunk, mondom, hogy intsen pát, oszt jó. De ilyen még nem nagyon volt, hogy csak úgy valaki vadidegen meg akarta volna fogni...

Minden napra egy mese - 17/01

01. 01.
Tegnap este 10-től hajnali egyig megállás nélkül durrogtattak. Nudli fél 2-kor ébredt, hogy "Inni, inni."
Ma a csúszda elég zúzmarás volt, akkorát csúszott, hogy teljesen vízszintesen, háton landolt mintegy fél méterre a csúszda végétől... :D

01. 02.
Énekli, hogy "inta-palinta, intázik a baba-ja"
Meséli a karácsonyi találkozók névsorait. Meg van egy-két beakadt lemez: "Atika. pizzát. evett". "Kata eeeement. (széttárja a kezét, majd bizonytalanul) Si (= Zoli). (boldogan:) Kék! (autó)"

01. 03.
Anya beteg, Papánál egész nap. Azzal jött haza, hogy "elem, elem". Kifogyott a mérlegből. :D
Déli altatáskor a cumit kivéve közölte apámmal a Peti teljes nevét. Reggel is az első mondandói között volt - még az ágyban - az én nevem.
Este végighallgatta az egész A legcsinosabb óriást. Ez kb. az első ilyen volt, eddig sosem érdekelte egyik könyv szövege sem.
Árulkodott a papára: "csokit. ettem. papánál." :D

01. 04.
Éjjel Nudli nyugtalan volt, egyszer az én helyemről kurjongatott értem.
Apámat szembesítettem a Nudli önkéntes vallomásával, nagyon nevetett. Azt mondta, szaloncukrot rekvirált a fa alól, 2 db-ot, a többit eldugta.
Anya továbbra is torokgyíkos.

01. 05.
Reggel nehezen indultak el, még hintáztak itthon egy kört. Én ezalatt el-elszunyókáltam a kanapén. Antibiotikum és fájdalomcsillapító, yeah.
Este úgy jön haza, hogy rohan felém. :)
Este tök jó hangulatban zajlik az esti rutin, még nem dögfáradt, bohóckodunk. Befekszik a takaróm alá a kanapén, úgy olvas.

01. 06.
Délelőtt elvitte papa.
7-kor ért haza, elmesélte, hogy "kacsák nem, aaaaaszik". Nem voltak már ott a tónál, biztos elmentek aludni :D
Látszik, hogy napok óta a papával van, ha rászólok, bömbölni kezd. Van, hogy látszik, hogy műbalhé, erőlteti a sírást.

01. 07.
Kettesben itthon.
Éjjel bepótolta a kimaradt cicizéseket, régen nem evett ilyen hosszan.

01. 08.
Délelőtt a nagyapja elvitte Nudlit kicsit levegőzni, úgy tűnt nem zavarta nagyon a hideg. Fél órát hintázott délután, éneklős kívánságműsorral: röfögés - Micimackó, madár - Szérű mellett sudár fa, inta - hinta-palinta, cica - cirmos cica hajj. Meg volt az Egy boszorka. Ezt nem kérte, de énekeltem. :D Lufiztunk, kidurrant, sírt. Elmesélte. Sírt. :D Mondtam, hogy majd holnap veszünk, leadta a rendelést, hogy zöldet.

01. 09.
Délelőtt park, jó hideg van, de süt a nap. Tök ügyesen használt egy háromkerekű rollert.

01. 10.
Egy jó nagy plédet kiterített a szőnyegre és eligazgatta, hogy szépen simuljon.
Apa kaját eszett. - Túlkompenzál

01. 11.
Tufi (=lufi) mánia van.

01. 12.
Megtanulta, hogy "csak". Csak anya, csak baba, csak bulgurt. :D
Név+birtokos+tárgyrag, Anya álla leesik.

01. 13.
Egész nap papával, délután mégsem megyünk Badacsonyba az ónos eső miatt.

01. 14.
Délelőtt apával felavatták a Duplo vonatot. Nagyon élvezi. Délután megtalálta a mozdonyon a tankoló gombot, amit egy tankolópisztollyal lehet megnyomni és akkor a vonat glüggyög. "Vonat iszik." :D

01. 15.
Normafa. Kicsit szánkóztatják kedves idegenek, de nagyon meglepődik és inkább leszáll. A hóembereket viszont élvezi. Remek hangulatú nap.

Alszom. Alszom. Ez az új kedvenc játék, rengeteget játsszuk.

01. 20.
Csüngeni próbál Peti húzódzkodóján, nem sikerül, lecsúszik a keze, Peti fogja, nevet. Majd lefejeli Petit. Két metszőfog nyoma a bal szemöldöke fölött.

01. 21.
23 hónaposan van már kisírt szem. (Lásd: a cumi ügy) Este csigát kér (=kínomban kitalált mese: a csigamama és a 3 kiscsiga, akik a fa alatt laknal)

01. 22.
Csigáék töretlenül népszerűek. Délután apámmal ébred, nehezen vigasztalható, a teljes nevemen hiányol. :D

01. 23.
"Muszáj" - üvöltötte hajmosás közben. :D
Ma kölcsönadtam neki egy 10-es horgolótűt. Nagy sikere volt. "Baba orgol. Kicsit. Vavát! Cicát!"

Bent töltött napok a szmogriadó miatt.

01. 26.
Végre egy kicsit tisztább délután, egy hét után kimegyünk.
Este vendégség, üvölt, mikor valaki túl gyorsan akar vele ismerkedni, egyébként nagyon pörög.

01. 27.
Reggel teljesen száraz pelenkával ébred. Felültetem vécére, 3x pisil (és mindent össze-vissza). Rém büszke magára.
Papával egész nap, mert anya munkaügyben elfoglalt.

01. 28-29.
Itt voltak az apai nagyszülők, meg a nagynénje, nagybátyja. Nagyon örült a figyelemnek.
Szombatra virradóra semennyit sem alszunk, folyton ébred. Bőg, nem jövünk rá, mi baja, pipák vagyunk. Reggel 9 felé felkelés, de ébredés után is mindenen bőg, dühömben megkérdem, hogy visszavigyelek aludni? Jóó-hóóó-hóóó-hóóó. És a 20 perces relax helyett tényleg bealudt. És délután is aludt egy 2,5 órát, pedig 11.40-kor ébredt.

01. 30.
Reggel meg délután is szunyál mellettem kicsit, most én vagyok rém elégedett. Meg megint náthás, hogy a fene vinné el.
A vendégszobában játszottak az apjával, ő elaludt. Húsz perc múlva riadt fel. Tita a polcrendszer aljából kihúzott egyik nagy műanyag dobozon térdelt és épp függönycsipeszeket pakolt ki és be egy dobozból. Mondtuk, hogy ez nem túl jó ötlet, szálljon le, stb. Másfél órával később megtaláltam az egyik karácsonyfadísztartó dobozt, üresen. A gömbök hiányoztak belőle... Mintegy öt perc keresgélés után megtaláltam a polcon egy üres project-tatyóba bepakolva az összeset, talált neki helyet...

Próbáltam minden nap írni, nem sikerült. Meg kéne örökíteni apróságokat, de végül hosszabbakat is ide írtam. Még agyalok ezen a formán.

Motyog.

Ma végre voltunk kint, motorozni, játszóterezni kicsit. Örült, hogy végre kimentünk, a csúszdán nagyon vigyorgott, a  libikókát is élvezte. Hazafelé fogta Ani-ta meg az én kezem, és egyszercsak azt hallottam, hogy ismételgeti, hogy
- Baba boldog. Baba boldog.
És akkor az ember szíve ne olvadjon el. :)

Hogyan nem szoktunk le (most) a cumiról

Nudli cumizik, úgy kéthetes kora óta, addig bírtam idegekkel.
Korlátozom a dolgot, cumizni lehet:
- alváskor
- a járókában (bár most épp nincs ott cumi és nem is hiányolja)
- hosszabb babakocsis utakon (kivéve a papával, mert vele még a babakocsiig sem jutnak el, máris kéri az "utit", de mit bánom én)

Szombaton viszont az történt, hogy reggel kirágta az alvós cumiját. Lehet, hogy előbb már, de most tömte az én számba*-, és most vettem észre.

* "Aaaaszom"-ot játszottunk ugyanis, meglehetősen hosszan, ez annyit tesz, hogy vigyorogva kijelenti, hogy "aaaaszom" és lehetőleg cumistól végigvágja magát a saját ágyában, a mi ágyunkon, a kanapén, és a Vavát, baglyot vagy egyéb hálótársát magával rángatva mutatja, én hová feküdjek ("eeefész"), illetve mutatja, hogy takarjam be. Jobb napjaimon tényleg oda is fekszem vele huszadszor, átkarolom, ha kéri, éneklek, ha nem kéri, csak szuszogok a nyakába és idült vigyorral szagolgatom az isteni romlottjoghurt illatú tokáját babaszagát. Mellékszál vége.

Szóval elrágta, mondtam neki, hogy kuka, kidobta. Aztán gondoltam, itt a nagy lehetőség a leszokásra: mondtam neki, hogy nem lesz cumi alváshoz, mert "kirágtad, eltört, kidobtad".
Úgy tűnt, érti, de mikorra elálmosodott, kérte az "amm"-ot. Fél egytől fél kettőig altattam, többnyire üvöltött. A másik két cumiját eldugtam, neki meg szerencsére nem jutott eszébe. Nagy nehezen elaludt (én tentéztem, szoptattam, ringattam, kitaláltam neki egy mesét, majd az apja mondta neki, hogy na akkor aludjál és elaludt). Kevesebbet aludt, mint szokott, kisírt szemmel ébredt. Gondoltam, kitartok. Este megint nagy üvöltés volt, de fáradt volt, hagyta magát lerakni, csak csomót magyarázott, meg a falat kapirgálta.
Vasárnap már könnyebben elaludt, mármint kevesebbet sírt, de vagy egy órát szórakoztatta magát az ágyban. És hát tiszta idegroncs volt, meg én is. Szelektív süketség, sírt marhaságokért, jól összevesztünk párszor.
Hétfőre másfél órával aludt kevesebbet, mint szokott, megint csak elég kis nyavalyás volt egész nap, szóval meginogtam. Egyébként is lassan vissza kéne mennem melózni, emiatt/meg az éjszakai szoptatásról is próbálom leállítani már egy ideje, szóval rájöttem, hogy lehet, hogy ez sok egy kicsit egyszerre**.

** Eufemizmus arra, hogy lelkiismeretfurdalásomban és tépelődésemben azon agyaltam, hogy mekkora tetű vagyok, hogy szivatom a gyereket.

Keddre megint korábban kelt, és cicivel a szájában kb. visszaaludt a karomban, pedig ilyet nagyon-nagyon régen nem csinált már, fekve meg aztán kb. soha... Szóval készen volt szegénykém rendesen.
Meginterjúvoltam Stippit, aki pszichológus, és hát ő sokkal jobban meg tudta fogalmazni, amit én itt most ilyen könnyedén leírtam, szóval kedden délután, amikor először mozdultam ki otthonról a cumiszétrágás óta***, vettem egy alvós cumit neki.****

*** Szmogriadó, hogy a fene vinné el, Tita már egy hete nem volt kint...
**** Ha ez ilyen egyszerű lett volna, kaptam egy kicsit a karmától... NUK világítós cumi: nincs sehol. Ez volt az útvonalam: Allée Spar - Elefáni (Kosztolányi) - Rossman (Móricz) - Allée gyógyszertár - Allée DM - Allée Spar (itt megvettem kínomban a 6-18 hónaposoknak valót, mert máshol olyan sem volt) - DM (Móricz) - Spar (Móricz)... Mindegy, jó ez a kicsi is.

Apám szerint rettenetesen örült, mikor látta, hogy cumisüvegből kap azért tápszert, ez nem szűnik meg (pedig majdnem ezt is hozzácsaptam), apám így altat még ma is. Én meg hagyom, mert látom, milyen sokat jelent neki, hogy így altat, még akkor is, ha már nem alszik el a kezében, hanem önállóan vonul az ágyába.
Ébredés után is kért cumit, akkor még előtte szoptattam, majd mikorra kivakartuk magunkat az ágyból (ilyenkor visszafekszem és a szoptatás közben/után hentergünk, mert luxus az élet), mutattam neki, hogy anya volt boltban ééééés hozott: cumit. Asszem sokáig megmarad az a kép, ahogy Nudli leeresztett. Kiveszett belőle a feszültség. Megvárta, míg kibontom, leforrázom, és nagy boldogan cumizhatott. Rögtön ment is "aaaaszom"-ot játszani, meg én is, bújt, cuki volt, én meg majdnem bőgtem. Azért persze nem javult meg egyszerre, alig bírtam elvenni tőle a cumit, pedig az alvós az ugye alvós, szóval csak az ágyban, de végül ezzel megbékélt, ez a szabály korábban is élt. Este még azért volt egy-két kör hiszti, anya idegroncs lett megint, de sokat javult a tendencia.
Lefekvésre megint nagyon boldog volt, kérdezte, hogy "Cumi? Jo. Jóó." Aztán ma aludt negyed tízig. És napközben többnyire cukorbogár volt, nem hisztizett, játszottunk, délután is rendesen aludt.

Szóval asszem jól döntöttem, hogy hagytam a konzekvensséget a picsába ezt most feladtam. Majd valamikor később leszokik.

Ragoz és árulkodik (magára)

Nagyon vicceseket mond már Nudli.
Ma reggel azzal kelt, hogy
- Anya. Hozott. Másik. Elemet.
(- Igen, Nudli, hoztam, majd kicseréljük, DE MOST TESSÉK VISSZAFEKÜDNI ÉS ALUDJ MÉG!)
Apám is ezt hozta fel, hogy most született, most meg arról beszélget vele, hogy a vonatban kifogyott az elem és kell másik. :DDD

Meg ilyeneket, hogy
Paci (=maci). Tütün. Ül. - az egyik felsőjén ez van.
Pulcsi. Nemkell. Vedd le.

Délutáni alvás után elújságolta, hogy
Papa. Köhögött. Kicsit. Csempére. Rajzoltam.
És én meg ahelyett, hogy elkezdtem volna sikítozni, társalgási hangon megkérdeztem tőle, hogy Igen? Hol? Megmutatod anyának?
Szerencsére csak a konyhában az egyik padkára rajzolt két 1 centis pacát. Meg rajzolt papírra is, _cicát_, két szemnek is minősíthető csíkocskát, aztán meg egy pacát rá, mint fej :D
Aztán kisatírozta az egészet, és közölte, hogy _eeeebújt._

(Ide egy smiley szivecske jött volna, ha lehetne ilyet a címbe...)

Jó, félig csak azért mondta, hogy ne hagyjam még ott a kiságyban aludni, de azért volt benne őszinte lelkesedés, mikor utánamszólt Nudli, hogy
- Szeketlek!
- Én is szeretlek!
Fölpattant és ölelésre nyújtotta fel a két karját. Megölelt. Puszit is kaptam. (Aztán harmadszor is kért inni, negyedszer is betakartam és kijöttem.)
Még mindig hallom a babafigyelőn, hogy dumál.
<3

Pólóprojekt

Vettem uncsi fehér bodykat, és muszáj volt valamit alkotni rá. Mivel én nem tudok rajzolni, ezért persze mással rajzoltattam meg.

A két kék Maya műve, a másik három Petié. A pitypang ötlete Gizusé, a többi az enyém.

-- Rrrr-tita: így hívja magát
-- Moly leszek: azt kellett volna írni, hogy Már most is Moly vagyok
-- VAVA: a macskája, amivel alszik
-- Hóember: fél éves kora körül annyira sokat óóóóó-zott, hogy azon mulattunk, hogy gyakoroltattuk vele, hogy hó-em-ber. Nyilván nem ment. Most meg azt mondja már, hogy óóó-ember.
-- Pitypang: "A" virág. Minden virágot el akart ezek után fújni, és még ma is így jelzi, hogy virág.

Eddig a hóembert és a Vavát horda, mindkettőért odavolt. :)

Mire emlékezhet?

Kezd egész jó memóriája lenni, 3-4 héttel később is emleget embereket és történéseket. Pl. N. és fia, B. hintáját, meg a karácsonyi látogatásokról a nevek és egy-egy beragadt emlék. Ezeket aztán naponta többször is felhozza.
Valaki egyszer mesélte, hogy megkérdezte a két év körüli lányát, hogy emlékszik-e, hogy milyen volt, mikor megszületett, és a lányka (asszem) havat emlegetett. Na, mi is belefutottunk kicsit ebbe, mert Nudli cicizéskor a pocakomat nyúzta-simogatta. Mondtam-mutattam neki, hogy ott volt bent, anyának jóóó nagy pocakja volt. Erre nagyon lelkesen vigyorogva elkezdte finoman püfölni a hasam, és mondta, hogy kop-kop-kop. Amit persze lehet többféleképp is magyarázni, mindenesetre érdekes volt. Majd ha már jobb szókincse lesz, faggatom még. :)

Újabb kommunikációs fejlődés

Ilyeneket mond, hogy ketten, együtt, elférsz (= gyere ide mellém)
Aztán mondja még noszogatólag, hogy na.
Meg ha valamit rosszul mond, akkor: kék. [suttogva, fejet rázva] nem. [hangosan] zöld.
Bocsi, köszi, teccsék, lészi.
Ebéd után magyarázta, hogy (h)ó-ember és mutogatott a mikró felé: fönt. Nem értettük. Egy idő után rájöttünk, hogy tegnap kapott egy kézzelfestett dobozban 3 db mézest, abból az utolsó volt a hóember, amit tegnap látott.
Az előbb azt mondta, hogy Atika pizzát evett. Ez egy 28-i emlék, amikor is Atika tényleg pizzát evett és a pizzásautót az ablak előtt állva kellett megvárni (25 perc).

Minden napra egy mese - 16/12

12. 16.
Videotelefonáltunk az apai nagyszülőkkel fürdés közben. Elég elmosódott volt a kép, de egy idő után rájött, hogy mi ez az egész. :D

12.17.
Délelőtt nem mentünk ki, ezért keveset aludt, sokat nyígott. Megevett 3 gofrit, nagyon pörgött. A "vendégek" szó nagyon tetszett neki.

12. 18.
azsoka = hálózsák :DD
Tóth Baba...
Dobálózik, szelektíven süket, fárasztó

12. 19.
Papáéknál volt egész nap. Este újabb nevet tanult.

12. 20.
Meg mindig dobálózik és kenyeret enne kenyérrel. Egy óra motorozás után 4 órát aludt délután, én keltettem. Utána ritka jókedvű volt. :)

12. 21.
Sebi, Sebi! Sebi nincs oda azért, ha valaki ölelgeti. Ritát ez kicsit sem zavarja. Sebi olvad.
Látott kis havazást: (h)óóó!

12. 22.
Egész jó fotókat csinált a fényképezőgéppel. Mármint volt benne olyan, ami célra tartva készült és egyetlen ujja sincs benne. :D
Ülésen ülte végig a HÉV utat. Eddig mindig babakocsizott.
Hazafelé próbált először kacsintani. Félrehajtott fejjel, két szem becsuk, egyik kicsit, mindkettő kinyit. Nagyon vigyorog.

12:23.
Kereke = Kerekecske dombocska
Benne = Babona, babona, bab lencse...
Malachangok = Micimackó
Ezeket kéri :)

12. 24.
Némi. Inta. Boti. - Ez pont 3 hete volt! Voltunk Noémi barátnőmnél és ott hintázott Boti hintáján, ami egy helyen van felfüggesztve és rugózik is. Nagyon élvezte.
Aztán rajzolt, és mutogatta, hogy Némi, Boti. Meg rajzolt kis karikákat, hogy "cica". "Szeme".

(A karácsonyról majd írok külön.)

12. 25.
Énekli, hogy
Csicsijja bábáját
Alszika bábáját

12. 27.
"Ápá! Petike!" - így hívta az apját ebédelni.
Kint viharos szél fújt, de kimentünk kicsit levegőzni. Elfújta a szél. Őt is, meg a nagybátyját is.

12. 28.
Első gyurmázás.

12. 29.
Szép idő volt délelőtt, a Duna-parton játszóterezünk. Felmászott egy meredek deszkafalon.
Sebit (aki nem szereti, ha bárki csak úgy hozzáér) megölelte, és még puszit is adott neki. Sebi hagyta.

12. 30.
Családi banzáj. Eléggé megilletődött, de voltak más gyerekek, velük jól elvolt. Gyakorolta a neveket. Hazafelé egy hajléktalan is utazott a villamoson, aki egy dobozban vitt magával egy nyulat. Jól megbeszélték, hogy "nyú!" És a bácsi ki is nyitotta a doboz ajtaját, hogy jól lássa.

12. 31.
Ma reggel próbáltam volna tovább aludni, de nem hagyta magát bepelenkázni és reggelizni sem akart. Kétszer is visszafeküdt mellém inkább.

Idén életemben először (2016)

- olvastam mangát
- voltam ringatón
- vezettem tök egyedül
- mondta nekem a gyerekem, hogy anya, anyu, anyuka
- vettem fel hitelt
- vezettem többet, mint egy órát
- vezettem autópályán (130-140-nel!)
- előztem, igaz, csak autópályán
- ettem lókolbászt
- szóltam bele aktívan egy lakásfelújításba
- főztem lekvárt
- sütöttem rétest
- aludtam el mozin (pedig jó volt)
- volt ilyen rövid a listám...

Papa.

Nagyon kicsi kora óta apám vigyáz Nudlira. Az elején szerintem konkrétan rettegett, de nekem muszáj volt visszamennem vezetni tanulni, ő meg kéznél volt, bár a viszonyunk tinikorom óta nem volt zökkenőmentes, hogy finoman fogalmazzak.
2 hónapos múlt Nudli, mikor először maradt vele kettesben, Nudlit megszoptattam, letettem aludni, mire felébredt, hazaértem. Az első pár alkalom így zajlott,aztán 10 perccel korábban ébredt, majd 15-tel. Aztán pelenkázni kellett, aztán etetni, szépen lassan összeszoktak. Apám megtanulta, amit meg kellett. Nem egy gyakorlatias ember, így voltak nagyon vicces esetek, pl. mikor az új popsitörlő csomagot lazán kinyitotta a végén. (Utána megmutattam neki a visszazárható részt. :D) De a lényeg: megoldotta. Amikor meglett a jogsim, láttam a szorongást az arcán, addigra pont akkora lett a szerelem, hogy inkább felajánlottam, akkor én eljárok jógázni, övé a gyerek heti kétszer, 10-től egyig, később kettőig. Tavasz óta játszótereznek, kacsát etetnek, mikor mit. Az előző helyünk mögötti játszótéren úgy is ismerték őket, hogy a kislány, akivel mindig a papája jön.
Apám megy és végtelen türelemmel hagyja, hogy felfedezze a világot. Ha kell, 100 méteren mind a 40 autót egyesével végignézték. Ami marha jó volt, mert nekem ez sokszor nagyon nehezemre esett, bár aztán tisztáztam magammal, hogy tökmindegy, hogy az autókat nézegetjük és ott ácsorgok vagy játszóterezünk és ott ácsorgok.
Apám megeteti táppal, régebben elaludt a kezében. Ma már nem, de simán leteszi aludni, ez nagyon jó. Mondjuk Nudli az ujja köré csavarja, pl. kifejezetten ki kellett kötnöm pár hete, hogy az nem oké, hogy egész nap mást sem eszik a gyerek, mint sajtot. "Mert azt kérte."
Viszont remekül elvannak és apám kb. bármikor ugrasztható (kivéve, ha meccs van, de akkor pl. átviszi magukhoz és együtt nézik). Szóval állati szerencsém van, szerintem már rég begolyóztam volna, ha nincs apám, bármennyire is imádom a Nudlit és bármennyire is cuki és jófej.

De igazából csak a ma délelőttöt akartam megörökíteni. Tegnap este felhívtam apám, hogy ma délelőtt dolgom lenne, bevinném hozzá délelőtt, nem viszem magammal, ha nem muszáj. Persze viszonylag későn, 9 után indultunk el, és mivel titokban reméltem, hogy ottmarasztalja aludni, el is raktam a vavát (alvósmacska) és az alvóscumiját is. A metrózás is tök jó volt, Nudlit beültettem az új metró elejébe, a leszerelt vezetőfülke helyére és ő ott visongott örömében minden állomás láttán. Mikor odaértünk, a táskából egyből a vavát kezdte követelni, erre apám arca felderült: "Itt alszik? Olyan jókat szokott itt aludni!" (Mmint jókat alszanak együtt, mert apám is ki szokott dőlni, tök jó alibi, hogy az egyszobás lakásban akkor aztán semmit nem lehet csinálni, max. a konyhában olvasni.) Mondtam, hogy hát lehet, hogy nem érek vissza altatásig, szóval maradhat. Apám erre: "Főztem neki ebédet: bulgurt, meg vajon párolt zöldséget meg csirkét." Annyira cukik. :))

Én is kábé így szerettem az apai nagyapám. Rémesen hiányzik.

Fejlődési ugrás

Csütörtökön kimondta az első rendesen 3 szótagos szavát: A-ni-ta. Egész úton odafelé ezt gyakorolta: Nudli: A-ni Anya: ta. Mire odaértünk, meglett. :D
(Korábban mondta már, hogy autó, meg hogy Noémi, de ezek valahogy nem voltak 3 szótagosak...)

Kb. ugyanaznapra esett, hogy elkezdett balhézni pelenkázás közben. Előtte elbújt a sarokba, mint kiderült, kakálni, és hát utána olyan hisztit levágott pelenkázás közben, hogy alig bírtam lefogni. (Már levett pelenkában, a horrort megakadályozandó.) Szóval: helló, szégyenlés.
Nem mindig és nem mindenkinek csinálja, de elég rossz.

Azóta meg gyakorlatilag beszél. Megvolt az első mondat: "jájá (=lámpa) ég". Meg ilyenek, hogy: "Nem! Apa! Vissza!" - és kizavarta az apját a szobából.
Amikor beszélünk hozzá, sokszor látszik, hogy állatira koncentrál.
A viccesebbek:
Peti = Pita
Gizus = Guza
Zzzzupsz! = Zsupsz! - karlengetéssel illusztrálva

Ja, és továbbra is mesél, félig pantomim, egy-két szóval vegyítve. Jó kis rejtvény, hogy mikor mit akar mesélni. Pl.: fürdés közben a szemébe fröccsent a víz. Csapkod a vízbe, mutatja a szemét, közben karattyol: víííz, zzzzupsz. Egyéb hangeffektek. Nagyon szórakoztató.

Éneklünk.

Nudli nagyon viccesen próbálja énekelni a Búúbúúúbúúú, Ápápáp, Gágágá részeket a Falusi hangversenyből.
Ja, meg a duettünk:
Anya: "Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy"
Nudli a megfelelő lélektani pillanatban suttogja bele a végére, hogy "iá".

Egyébként tudja, hogy a Tente baba tente az a "tente", meg mintha a Tavaszi szél vizet áraszt dallama menne neki, legalábbis én azt véltem hallani, a nevelőanyám meg állítja, hogy ő szokta neki azt énekelni. A többi ringatós cuccot általában letojja, a lovaglós játékokon kívül (Pl: Így lovagolnak az öreg emberek, Így lovagolnak a hu-szá-rok, leng a mentéjük utánuk. Zutty.)

Ma kicsit éneklősebb voltam a szokásosnál, mert a hétvégén végre rászánta magát P, hogy tönkreteszi az ajtót felfúrja a hintát. A nappaliba nyíló nagy ajtóba nem sikerült, mert a fa alatt nincs semmi még vagy 8 centiig, de a dolgozószoba-vendégszoba ajtaja elég jó, remélem az is marad. Az előszobapadra leülve tudtam lökni Nudlit, ő örült, vidámkodott és magyarázott (apa-hinta-porszívóhangok-kicsi (kinőtt cipő a láthatáron) anya-Anna-anyu-hinta-baba-én-enyém-ajtó-taccs és ezek kombinációja) én untam. Szóval énekeltem. Az elején jól bírta, 2x2 versszak Micimackó, millió Hintapalinta, meg énekeltem neki a ma eszembe juttatott "Ma három angyal ringat el" c. altatót, ez eddig oké is volt. Aztán gondoltam, hogy felelevenítem a régebbi mantra dalainkat, pl. a Cirmos cicát, meg az Egy boszorkát. Na, a Cirmos cica elsőre még oké volt, mutogattam a bajszát, meg a jajnál a mutatóujjam ráztam. Innen konyult a szája lefelé, ezt látva dalt váltottam, de két körrel később zokogott. Ki kellett venni és meg kellett ölelgetni és elmagyarázni, hogy a Cica szereti a vajat és megette.

Kicsit később megint kellett énekelni a Micimackót (= a malackásat, mert a torkával röfögött). Az első versszakot rendesen kommentálta, majd megfulladtam a visszafojtott röhögéstől:

Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne --- enni (bólint)
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, --- torokból röfögés
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé, --- aza!
Miközben sűrűn hullt a hó. --- hóóóó!
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló...

Este altatáskor megint megpróbáltam az angyalos dalt, másfél sorig bírta, majd kivette a cumit a szájából és közölte, hogy Tente. Ennyit az újításokról.

Alkohol

N. férje belekortyolt valami piásüvegbe. Lecsaptam rá:
- Mit iszol, B? Whiskeyt?
- Nem, ez A..... (valami mandula-marcipán illatú női pia, a nevét már el is felejtettem) Kértek?
N. nem kért, N. húga meg én kértünk, én nyilván csak épp belenyaltam a pohárba, finom volt. A maradékot a húg itta meg. Mondtam, hogy én néha cidert iszom, de már egy üvegtől is nagyon vidám bírok lenni.
N. a kóstolgatás közben:
- Hmm, én a [mittoménmilyen] bort szeretem, a [nemtoménkiknek] van egy ilyen könnyű fehér bora, abból egy komolyabb mennyiség is lecsúszna. - Elmerengek egy pillanatra, hogy na, jó lenne már inni, mi? - Meg tudnék inni belőle vagy egy decit!
A húggal összeröhögtünk, hogy az ám a mennyiség!
- Én azt hittem egy üveggel minimum!
- Kismamák beszélgetnek... - mondta N.

Gyors beszédfejlődés

Ma pl. azt mondta, hogy bulgur. Mintegy ötvenszer, és persze minden esetben hiányzott legalább két hangzó, de felismerhető volt.

Mondja, hogy tente, a(l)szik, egyik reggel a kukurikút gyakorolta lelkesen, a Falusi hangversenyből már van bú és mú, ápápáp, a pulykának pörgeti az r-t és rázza a fejét, a malacnak torokból ad ki hangot.
Hájó és ia a köszönés, öltözésnél mondja, hogy keze.
Eszi(k).
Tyapi (=sapi)
Ideg -- a víz a kádban. Ezt magától mondta, nem ismételte.

És a verbális kommunikáció is alakul. Az "e" mellett most már úgy is tud igent mondani, hogy "jó." Persze, sokszor kérdeztem vissza úgy, hogy "Most eszünk valamit, jó?" De nem csak erre mondja vissza, hanem az igen helyett is. Nagyon vicces. :)

Múlt héten voltunk valahol, a hátamra volt kötve. Hazafelé leesett a sapkája és szólt! Kb. azonnal mondogatta, hogy tyapi, tyapi, én meg hátranéztem és láttam, hogy nincs a fején. Kb. három méterre volt a földön. Pöttyet le voltam döbbenve.

Minden nap van 2-3 új dolog, amit mond, sokszor csak ismétel, de néha magától is benyög régebben hallott szavakat. Tök jó figyelni. :)

Álom

Azt álmodtam, hogy szülök. Mármint hogy vajúdok. De valahogy egyszerre voltam egy alternatív univerzumban, ahol még nem szültem, meg egy évvel a valódi szülés után. És egyrészt vártam az erősebb fájásokat, másrészt meg néztem az órát, hogy egy éve ilyenkor már oxitocin infúzión voltam. Meg hogy ha még nem kaptam, akkor lehet, hogy sikerülni fog anélkül megszülni. És járkáltam először a kórházban, majd a járdán valami lakótelepfélén, és valami lejtőn kellett volna felmenni, de nem ment csak nagyon küzdve. Nem volt túl nagy hasam. Aztán felébredtem.

Kakahelyzet.

Október elején megvolt az első vécébe kakálás. Sokszor fürdéskor a kádba kakál mindenki nagy örömére, mert a sok vaklárma mellett nehéz eltalálni, hogy mikor jelent tényleg kakálását a "kaka!", mikor csak pukit és mikor semmit. De okt. elején egy jól eltalált pillanatban ültette Nudlit a vécére P. és oda kakált. Ettől viszont eléggé megrémült, azóta nem akar a vécére ülni, pedig ez már augusztus óta nagyon népszerű programpont volt, főleg a vécépapír miatt, meg mindig pápát integet annak, amit lehúzunk és ettől lelkes. Azóta a pelenkából is a vécébe kerül a kaka és integetünk neki, hátha újra kedvet kap. Tudom, hogy ráérünk, de láthatólag foglalkoztatta a dolog.
(2,5 héttel később) Megint hajlandó vécére ülni. Nyom, pukizik, de ennyi. Nem erőltetjük, ha kérdezzük és oda akar ülni, odaültetjük, ha nem, nem.
Várom már a szobatisztaságot, mert folyton ficánkol és tetű nehéz időnként tisztába tenni.

20 hónapos (volt két hete)

Ült az ölemben és két tenyere közé fogta az arcom és szájon puszilt. <3 Nem egy bújós gyerek, ezek nagyon jól esnek.

Mostanában mindig a következő párbeszéd zajlik köztünk szoptatáskéréskor.
- Cici! / Sziszi!
- Kérsz cicit?
- E. - bólint. Boldogan vigyorog. Időnként hozzáteszi, hogy - Cici! / Sziszi!
- Melyik cicit kéred először?
Vigyorog.
- Egy(et). - mindkét keze ökölben, mutatja a hüvelykujjait, hogy egy.
- Melyik egy? Ez az egy, vagy a másik egy? - ezt már nehéz vigyorgás nélkül.
Választ, cicit kap.

Ma azért még vigyorogva közölte, hogy "tejcsi".
A héten még mondta sokszor, hogy "enyém".
Megkapta a Falusi hangversenyt, és énekli jó hamisan, megilletődve mosolyogva, hogy "Mú, mú" (mú, boci szomorú.)
Emellett az aktuális kedvenc a Bóbita, főleg a Tavaszköszöntő rajzai a nénikkel és a babákkal.

Vannak szavak, amiket fordítva mond: tacs = csat
Aktuális friss szókincs: (sz)ia, páp (= táp), jája (= lámpa), fa, cica, buba (= bubi az orrában)

Az sokat elmond a személyi igazolványok fényképeinek minőségéről és értelméről, hogy Rita egyikünket sem ismert fel róla... Petire és rám is csak azt mondta, hogy "néni". Azóta is néni mindenki, aki felnőtt.

Bunkermánia lépett életbe. A fotelt P. felborítja, a párnákból oldalfalak, pléd a tető. Beviszi az horgolt és plüss állatkáit, végre használja őket.

Segít: ma P-nek a lefolyó pumpálását utánozta, reggel meg nekem adogatta a ruhákat a lavórból teregetni, marha gyorsan kész lettünk, nem totojázott.
Egy hete kb. reggel apával együtt főzik anya kávéját. Lelkesen önti a kanálból a kávét a bögrébe és kevergeti.

Gyógypuszit osztogat, pl. az államon van egy pici seb, arra egy nap alatt kaptam úgy 15 puszit

Lomtalanítottunk neki egy hintalovat, nagyon szereti.

Egyedül felveszi a mamuszát, a zoknival próbálkozik, a tágulós nadrágokat felhúzza. Csálén, de felhúzza. (A szandál már rég megy. Meg a vetkőzés is...)

A kád végén csúszdázik.

Utálom, hiányozni fog.

3,5 évig laktunk az előző helyen, és mivel tudtuk már márciusban, hogy elköltözünk, hosszasan agyalhattam azon, mit utálok és mi fog hiányozni. Az utálom listát azért is össze akartam állítani, mert a főnéni kérte, hogy szedjem össze, hogy mivel lehetne a lakáson javítani. Hát összeszedtem.

Utálom:
- konyhabútor, de főleg a takaríthatatlan, lyukacsos munkalap és a sütő, ami kívül elégetett, belül nyersen hagyott mindent. Meg a takaríthatatlan linó.
- az átfolyós bojlert, amiben két opció volt: k*** forró és a melegből fél perc alatt kihűlő. Javíthatatlan. Később találtunk egy áthidaló megoldást, de akkor is.
- a rohadt recsegő parkettát! Fúúú, de gyűlöltem!
- a klotyót, amiben nem volt fűtés, ellenben egy szál üveges nagy ablaka volt...
- a kamrát, ami a déli oldalra nyílt, tehát nyáron 35+ fok volt benne
- a lakás elrendezését, a sok rossz helyen lévő nyílászáróval, ami zabálta a használható négyzetmétereket
- a kis fürdőszobát, amibe nem fért be a mosógép és amiben kétnaponta megbüdösödtek a törcsik
- a bejárati ajtót és a beszögelt konyhai ajtót, amiken csak úgy áradt be a hideg

Hiányozni fog:
- a terasz. Az nagyon. A szomszéd lakóparkra nyílt, zöld park, játszótér. Be nem mehettünk, de szép volt. Meg a parkban a díszcseresznye fa. Ami pont az erkélyünk előtt nőtt.
- a szoba, amiből a terasz nyílt. Szuper napfényes volt, sokat tanyázunk ott most nyáron Nudlival, ő a járókában, és a fotelban horgolva, olvasva.
Durva, de ennyi. A mostani kecó minden mást ver...

Persze simán lehetett élni a lakásban, nagypolgári 2 nagy szoba konvektorokkal meg a fűtetlen kisszoba (lásd az erkélynél), fürdő, klotyó, spájz, konyha, előszoba. Kiköltözés után, takarítás előtt azért nagyon látszott, hogy eléggé ráférne egy felújítás... Mi anno ezen is sokat agyaltunk, szívesen megvettük volna akár azt is, de nem akarták eladni. Most már nem bánom. :)

Elköltöztünk végre!

Ezen kívül is sok minden volt, de most jutok el idáig, mert nagyjából normalizálódott a helyzet. Augusztus 29-én végeztek a májsztróék, szept. 10-én költöztünk. A kettő közt takarítottunk, konyhabútort újítottunk fel, konyhabútort vettünk, takarítottunk, összedobozoltunk. Költöztünk, majd kitakarítottuk az albérletet, kidobozoltunk, megpróbáltuk kitalálni, mit hová rakunk, mivel más a szobák száma és itt nincs kamra. Takarítottam. Ezt mondtam már?

A másodikon vagyunk, lift nincs. A kondim egyre jobb. Kipakoltunk, az előző helyről a bútorok a helyükre kerültek, de újonnan már vannak függönyök (köszi, Lauróca), meg zuhanyfüggöny, meg kalaptartó és pad az előszobában. Nincs viszont még mindig mosogatóm, és ezért rohadtul haragszom az IKEA-ra. Mert simán eladták nekünk a konyhabútort hozzá, levágattuk egy vagyonért a nemderékszögű munkalapot, Peti megcsinálta két nap kínlódással a többi reszelnivalót rajta, de a rohadt mosogató még mindig nincs meg. Augusztus elején nem volt épp raktáron, azt mondták, van valami probléma a lefolyóval, de szeptemberben lesz már. Kérdeztük, most épp október vége a köv. dátum. Addig is a kádban lavórban vagy a nem épp erre alkalmas mosdóban mosogatunk, remek... Ezen kívül a fűtés/melegvíz szórakozik néha, de egyelőre Peti meg tudta kalapálni. És kb. minden más pöpec. Ja, nem, mert vannak még csótányok is, a házban múlt héten irtottak, hozzánk hétfőn jönnek. Addig is csapdában összefogdostunk tizenpár darabot, de pár napja már alig van új. Remélem csak az irtás miatt menekültek be és mind megfogtuk. Na, de ennyi.
Az imádom lista sokkal hosszabb. :)
Pl.: van redőny, amitől mindenki sokáig alszik. Van törölközőszárító, végre nem rohadnak be a törölközők kétnaponta. Van vendégágyunk (köszi, negyvenkettő et al), ami nagyon kényelmes, ja, és van vendég/dolgozószobánk, ami persze egyelőre a kuplerájos, mert épp csak ösvény van benne járható... Dönörű zöld a konyhacsempém, imádom. A sütő! A sütőt is imádom, tud olyat, hogy este berakom a kenyértésztát és beállítom, hogy reggel nyolcig süsse 50 percet 200 fokon és nyolckor pittyeg, hogy háááálóóóó, reggeli! A Nudli imádja, hogy jóval nagyobb a kád, és még én is fürödtem már kétszer hosszasan, pedig nem szokásom. A fürdőszobában elfér a pelenkázó is, ami nagyon praktikus a kakaszag és a fürdés előtti vetkőzés szempontjából is. Mosható a fal. A gardróbszekrényt kettévettük (1/4 a hálószobánkban és 3/4-ed a közlekedőben) és átrendeztük a polcok és fiókok elosztását, a tárolódobozaimban átszortíroztam a dolgokat, kevesebb helyen, átláthatóbban, jobban. A gyerekruhák átkerültek a gyerekszobába, mert van gyerekszoba! Így rohadt sok hely van a gardróbszekrényben, meg az ágyneműtartóban is. Meg hát a gyerekszobában teregetek, mert a Nudli még a mi hálónkban alszik. :D Áh, és a legfontosabb: végre nem recseg a padló! Csendben is lehet közlekedni, egyszerűen szuper! Az előző helyen nem voltak halk részek a parkettán, itt a laminált padló a betonnal alatta pöpec. Nagyon pöpec.
Persze a még hiányzó bútorok listája azért elég hosszú, de majd szépen lassan... Nincs még ajtaja a gardróbszekrényünknek. Mert a tolóajtó a teljes szekrényre van, a folyosó meg derékszögű trapéz alakú, így majd a szét-fűrészelt darab helyett kell valami váz, hogy visszatehessük az ajtót.
A régi konyhabútor, amit az előző lakók itthagytak, meglepően használható a felújítás után. (Erről majd írok még külön.) Az új kecó 13 m2-rel nagyobb, mint az előző, mégis sokkal tágasabbnak tűnik, mert sokkal jobb az elrendezése. Baromi sokat törpöltünk rajta (főleg a Peti), de abszolút megérte.

Kell még egy polcrendszer a dolgozószobába.
Ajtó a gardróbszekrényekre.
Egy kisebb számítógépasztal.
Egy ágykeret a vendégágy alá.
A képek a falra.
A gyerekszobába valami szekrény.
Majd egyszer az új konyhabútor. De ez most nem annyira sürgős. :)

Dráma. Elmeséli.

Tegnapelőtt szoptattam, mikor a fejünk fölött megjelent egy bazinagy, repülő kaszáspók. Valami szúnyog lehet. Megrezzentem, Nudli nekiállt veszélyt nyígni. Elhessegettem a rovart, letettem a gyereket, majd kb. 3x-ra sikerült agyonütnöm papuccsal, felszedtem, kukába raktam.

Nudli még húsz perccel később is ezt mesélte: mutatott felfelé, majd a függönyre, ahol agyoncsaptam, majd a tenyeremre, végül a kukára. Nem is kell dumálni, a pantomim már nagyon megy. :)

(Pár hete azt is elmutogatta, hogy ott a hozdozó, a hátamra szoktam kötni és őt most akkor oda.) 

Apa!

Nudli apámmal játszóterezik, P- vel barkâcsboltba megyünk. Beszélgetve lépünk ki az ajtón, mikor P. visszafordul mondat közben, hogy "Igen?"

Egy kislány előtte kiabált türelmetlenül figyelmet követelve, hogy "Apa! Apa!"

Könnyesre röhögtem magam. :))