Reggel jól keltem. Összepakoltam. Kicsekkoltam, a bőröndöt ott hagytam.
Az idő hűvösebb, de továbbra is brutál párás. Az első utam egy postafiókba vezetett, hogy a volt kollégám kisfiának feladjam a babát, amit horgoltam. A futárcégek brutál drágák lettek volna (60+ USD), ez végül kellemesen olcsóbbnak bizonyult (8 USD). Annyira párás volt a levegő, hogy az Empire State Building bizony ténylegesen felhőkarcoló volt.
Ezután elmetróztam a The Met-hez. Itt is kellett sétálni, ezalatt folyamatosan a híreket meg a FB-ot nyomkodtam, mert ekkor már elindult Budapesten a Pride. Nagyon sajnálom, hogy kihagytam, de így tudtam még ráhúzni pár napot.
A The Met óriási, nem is volt tervben, hogy bejárom. A festmények között mászkáltam sokat, volt sok terem, sok európai festménnyel, főleg középkor, reneszánsz. Aztán megkerestem a modernebbeket: Monet, pár van Gogh. Volt pár el Greco, róla eddig inkább csak hallottam, mint láttam.
Nem volt sok időm, mert még ebédelni is akartam, mielőtt f3-ra visszaérek a hotelhoz, hogy időben elindulhassak a vonathoz a reptérre.
Kifele beugrottam a Museum Shopba, ott láttam a Big Wave-es reprókat, meg is lepődtem, hogy itt van. Volt még jó negyed órám, így felszaladtam az Ázsia részre. Volt egy berendezett japán házikó, kerttel együtt, meg egy csomó nyomat, de mint kiderült a Big Wave-et 5 évre kölcsönadták valahová... Ezután még mondta az egyik őr, hogy az egyiptomi templomot feltétlen nézzem meg. Ezt az ember úgy elengedi a füle mellett, hogy "egyiptomi templom", nagyot néztem hát, mikor odaértem a terembe, ami egy jó kosárpályányi, két emelet magas, egyik oldalról üvegfalu "terem" volt, egy tavacskával meg... hát egy egyiptomi templommal. Úgy, en bloc. Fogták, oszt áthozták. A terület, ahol volt az ötvenes években, víz alá került egy gát miatt, így Egyiptomtól megkapták hálából, mert az USA segített finanszírozni a mentést. Nem nagy cucc, nem?
Aztán tényleg el kellett már indulnom. Az előző napi thai étterem 15 perc sétára volt, így a maradék kreditjeimet erre akartam ellőni. Megrendeltem ugyanaz a kaját, megjegyzésben megkérdeztem, leülhetek-e ott megenni. Ettől nem voltak elájulva, így végül elhoztam egy dobozban (az mááás, akkor a borravaló, stb., nekem meg nem volt kápém). A térképen kerestem egy közeli parkot, ami egy pöttöm játszótér volt. 1 óra után jártunk, pár kisgyerekes család izzadt lent, a gyerekek sem voltak épp top formában. Egy padon nekiláttam enni, konkrétan folyt rólam a víz... A toronyházak miatt pedig nagyjából árnyékban voltunk. Szóbaelegyedtem egy anyukával, mondta, hogy hát igen, nyáron nehéz, de le kell hozni a gyerekeket.
Ezután visszamentem a cuccomért a hotelbe, a maradék kreditjeimért vettem egy kávét a StarBucksban, majd jegyet vettem és futva elértem a Penn Station-ön a vonatom. Onnan kisvasút a reptérre. A security-n jóóó hosszú volt a sor. Gondoltam, hogy előtte becsekkoltatom a bőröndöm, hogy ne kelljen az átszállásnál szarakodnom vele, de olyan sor volt a check-in pultnál, hogy ezt inkább kihagytam. Helyette álltam sorban a Security-n vagy 40 percet. Mikor bejutottam, épp az orrom előtt bilincseltek meg egy nőt.
A várakozás alatt megint bepróbálkoztam a bőröndömtől megszabadulással, ez egy idő után sikerült is. Átöltöztem kényelmesebb ruhába, majd váááártam, mert persze késett egy órát a gép. Megint a középső oszlopban ültem, egy meglehetősen nagydarab pasi mellett. A képernyőm iszonyú késéssel reagált, így a filmnézés ki volt lőve, szerencsére csak 6 óra volt az út, abból 3.5-4 órát aludtam. Brutál fáradt voltam, mikor Frankfurba értünk. Az USA-EU beléptetésnél kaptam egy kisebb szívrohamot, de szerencsére az EU-s útlevelekkel ki lehetett kerülni a kígyózó sort és az automata kapunk bejutottam percek alatt.
Már majdnem elkezdték a beszállítást a budapesti járatra, amikor szerintem rájöttek, hogy baromi kevesen vagyunk a gépre, így mondták, hogy műszaki hiba van... (hát persze...) és jó két órával később indultunk csak el egy kisebb géppel, amin még így is baromi sok szabad hely volt. Egy teljes sorban elfeküdtem és ájultan aludtam jó egy órát. A sztyui pasas elég szemét volt, mert mikor felkeltett (bár be voltam kötve), már nem engedett felállni, hogy mosdóba menjek. Szerencsére útlevélellenőrzés nem volt, 200E és vonat kombóval kettő körül értem haza.
Próbáltam ébren maradni, de végül kénytelen voltam aludni délután jó két órát. Éjjel aludtam, hétfőn olyan voltam, mint akit agyonvertek. A hét további részén is eléggé megviselt voltam, délután baromi fáradt voltam és ezen az sem segített, hogy szerda, csüt. és péntek úsztunk Nyuszikával 30-40 perceket, pedig azt mondják, a testmozgás segít. Meg a melatonin. De nem. :D
Képeket frissítettem a mappában.
