Thursday, July 23, 2015

Minden nap valami új.

A járókában háton fekve haladt körbe-körbe. A feje középen, és mint a birkózók és egy óra keveréke, megtett három kört.
Folyik a nyála. Nem is kicsit. Főleg ha az öklét tömi a szájába, de ha kinyomja magát hasonfekvésből, akkor is.
Ha kinyomja magát hasonfekvésből, iszonyúan koncentrál. Ha valaki közben rávigyorog, visszavigyorog. Viszont a multitasking nem megy, úgyhogy a vigyor megjelenésének pillanatában lefejeli a padlót.
A hangrepertoárja döbbenetesen fejlődik. Megtanult sikoltozni. A korábbi egy-egy hangzós (óóóó, áááá, úúúú) válaszolgatós játék már nem működik, most már simán dumál.
Két fő célja van: az egyik öklét a szájába, a másik kezével meg fogja a lábujjait.
Imádja az anyagokat, bármit teszek a járóka rácsára, az előbb-utóbb bent végzi, lehetőleg a fején vagy a szájában.
Kapott egy színes játszószőnyeget, azon is nagyon szeret hason nézelődni.
[innen kb. július]
Nagyon szépen fog. A cumiját három ujjal távolítja el a szájából, visszatenni néha sikerül úgy, hogy a kezével arrébb húzza-vonja és utána rábukik fejjel.
Fog és húz. És ráz. És magyaráz neki.
Megvolt az első lábujjevés.
Szájpuki: pipa. (Fújja ki a levegőt és közben a szájával szórakozik, úgy, hogy Jajj, öcsém, nemár és legyintés.)
Legördült a játszószőnyegéről. Vagy hármat kellett hozzá fordulni.
A gyorsúszás menne: szoptatás közben a fenti karjával malomkörzött, a mellkasomon minden körben végigsimítva.
Egyébként olyan, mint egy kismacska: taperol, dagaszt, markol (jaj), karmol (mégjajjabb) evés közben. Ez ellen már próbálkoztam sok mindennel, egyelőre az anyagpelenka a legjobb, ebbe csomagolom a kezét.
Újabban megvan a négykézláb egy része: láb oké, kéz majdnem tökéletes, de a fej továbbra is a takarón. Szóval arcon csúszva halad.
Az anyagmánia továbbfejlesztése, hogy időként simán letakarom a fejét is egy pelenkával és lehet szabadulóművészest játszani. Háton már 2 mp a szintideje, hason úgy másfél perc. Emellett lehet még simán végigsimítani vele fejtől lábig, azt is imádja, kacag tőle.

És ma öt hónapos. És tegnap megvolt az első négykézláb. Kicsit kacsa, kicsit szétesős, de felemelte a fejét is.

Wednesday, July 22, 2015

Az alvásról

Mostanában az van, hogy zavarjuk a gyereket. Mármint kifejezetten nem kér az altatásból. Vagy egyszerűen elalszik, ott ahol épp van, pl. a járókában, vagy ha nem, akkor ott ahol van, felhúzza magát. Ekkor meg kell nyugtatni, kézben, majd letenni, és lehetőleg elhagyni a helységet, de úgy, hogy hallja, hogy ott vagyunk a közelben (berakni egy mosást, zuhanyozni, ilyenek), majd elalszik.
Ezt ki lehet cselezni úgy is, hogy fekve szoptatok a játszószőnyegén és egy jó lélektani pillanatban mell-cumi cserét hajtok végre, ekkor kerülgethetjük a szőnyegen.
Napközben a babakocsiban is jókat alszik, de ha hazaérünk, ritkán alszik tovább, mint 20 perc.
Kb. két hete nem állítok vekkert éjszakára, mert többnyire már ébred magától enni, úgy három felé. Ami van, hogy kettő, de néha négy. Általában a fejét emeli és forgatja, erre már felébredek, mivel úgy másfél méterre van a fejemtől az ágya. Így nem sír, nem ébreszti az apját.
Meg reggel is kel hét körül ébreszt. Kivéve ma, amikor 8.40-kor ébredt, ergo Peti szépen elkésett a melóból. Reggeli után van hogy azonnal visszaalszik, főleg ha nincs mozgás. Ha van, akkor megvárjuk, míg Peti elmegy dolgozni, és visszarakom aludni. Néha csatlakozom én is.

Korábban csak hason aludt, mostanában háton is, sőt, oldalt, kinyúlva, mint egy béka, teljesen szétfolyva. Keresztbe-kasul. Roppant cukin.
Ha esetleg mégis karban, szoptatás közben alszik el (nem éjjel, mert akkor aztán lerakom, alszik), felébred a hőmérsékletkülönbségre. Ezért negyven fokban is kell egy pelust a hátához fogni, majd azzal lerakni, akár a hátára. Ha mégis nyíg, két kör Tentebabára és odahajolásra megnyugszik. (Vagy nem. Olyankor felesleges próbálkozni, vissza a járókába és később újra.)

Ja, és a legjobb, amikor ébred. Úgy 90%-ban nem sír, hanem csak mocorog, forog, a fejét emelgeti. És amikor meglát, úgy vigyorog, mint a tejbetök. Olyan szívolvasztósan.

Tuesday, July 21, 2015

Én gyártottam: csipkés füzet

Ezen lett volna még mit kísérletezni, hogy jobb legyen a végeredmény, mert nem mindegy, hogy milyen a füzet, a festék, a csipke...

A neten talált tutorial:


És az én végeredményem. Streccs csipkét sikerült csak szerezni, azzal borítottam be a keménykötésű füzetet. A festéksprayt hobbiboltban vettem. Gondolom másra is lehetne használni ezt a technikát, de ez azóta sem történt meg. :D


Monday, July 20, 2015

Én gyártottam: ki nevet a végén társas

Oké, ez nem szigorúan vett kézimunka, de egyszerű és örültek neki a lányok, mert az ő nevető fotóik vannak rajta (most cenzúrázva). Ki nevet a végén társas. Azóta már rájöttem, hogy a kezdőnégyzet nem jó helyen van, de majd a következő jó lesz. :D
A bábuk egy kreatív boltból vannak, a tok is. A mappa egy papírírószerből. Kinyomtattam, lamináltattam, ennyi.


Egyébként csináltam olyat is, szintén az unokahúgaimnak ajándékba, hogy összeállítottam egy-egy foglalkoztatókönyvet nekik. Az melósabb volt, mert össze kellett válogatni, volt amit magyarítani kellett, nyomtatás, spiráloztatás. A címlapra a nevük és az óvodai jelük került.

Járhatnék győzelmi táncot is, de..

... inkább csak üzenem mindenkinek* aki szerint nem elég, nem elég zsíros és vagy biztos nagyon vizes a tejem, hogy a kölök most kakált zöldet**, ami a védőnők szerint az anyatejes túletetés jele (de ez baromság egyébként), valamint 170 g-t hízott csüt-vas, mert épp olyanja volt. Csókolom! :D

* védőnő, gyerekorvos, némely idősebb nőrokonok
** a zöld az inkább csak szürkészöld, de azért elég vicces.

(Én kérek elnézést.)

Egyébként kedden megkapta végre a négyhónapos oltását, az öthónapost meg eltoltuk a hatodikra, hogy ne kelljen egyfolytában a dokihoz járnom. A súlyával végre nem kötözködtek.

A múlt hétvégén újabb idősebb nőrokonhoz szerencsém, aki szerint nem hasonlítok anyámra, mert
- tudok szoptatni
- lassan szültem
Anyám nem tudott szoptatni, a nőrokon sem, valamint a nagyanyám sem. Ellenben mindhárman villámszülők voltak. Vagy hamar elfelejtették, hogy is volt. Mindegy, amúgy is tudjuk már, hogy anyám biztos forogna a sírjában.... én meg nem húzom fel magam rajtuk. Ámen.

Tuesday, July 14, 2015

Én gyártottam: Space Invaders-es laptop és telefonvédő

Az ötlet az enyém, hiszen az összes pixeles izé kiált azért, hogy keresztszemes minta legyen belőle. A mintát aztán a volt kollégám, Angéla segített megcsinálni, mert ő egy tündér és volt már ilyesmi sablonja készen.

A telefontokot a céges húzásra készítettem el, nem tudom, végül a gazdája használta-e valaha.

  

A laptopvédőt Peti kapta, az első képen még nincs megvarrva, csak a hímzés volt készen. Így kapta meg, mert nem akartam tönkretenni a rendes laptoptartóját anélkül, hogy megkérdezném róla. Végül inkább ez egy védő lett, ami a szivacsos tartón belül volt, már amikor Peti használta. Azt mondja, félti. :)



Tuesday, July 7, 2015

4 hónapos védőnő és csípőszűrés, valamint 4,5 hónapos dokizás

A védőnő jött házhoz. A gyerek épp kómázott, de a végére felébredt. Mondtam, hogy forog minden irányba, halad koppig hason előre, háton hídba feszíti magát és arrébbugrik. Meg hogy folyamatosan dumál. Kicsit meglepődött rajta. :D
A súlya 4,8 kg körül volt, arra azt mondta, hogy rendben, akkor mivel fejlődésileg kb. egy hónappal megelőzi az elvártat, akkor elfogadják, hogy azért ilyen kicsi, mert kisnövésű. (Valószínűleg tápszerrel meg lehetne hízlalni, de hát minek, én nem akarom azzal tömni.)

A csípőszűrésen (az előzővel ellentétben, amikor közölték, hogy a mai babák már nem akkorák ilyen korban) nagy sikerünk volt. Amint letettem a pelenkázóra, hogy a doki megvizsgálja, a kezében elkezdett megfordulni hasra, majd kinyomta magát. A doki vizsgálgatta, majd megultrahangozta, és csak annyit mondott, hogy tökéletes, nem is kell többet mennünk. Az asszisztense meg átkiabált a számítógép mellől, hogy van-e olyan kódjuk, hogy tökéletes, mert nem találja. Később még hozzáfűzték, hogy valószínűleg hamar lábra fog állni.
Aztán gyorsan bezzeggyerek lett, mert a köv. pár babája nem csinált túl sok mindent, és míg öltöztettem, rámutattak Ritára, hogy na így kéne. esetleg itthagyhatnám őt bemutatóbabának.
Ez egyébként a Baleseti Központban volt, ahol, képzeljétek, volt külön szoptatós helység, karfás székkel és szappannal(!!) a mosdón. Bár az ottani wc le volt zárva, a közös meg elég undorító volt.

A gyerekdoki szabin volt eddig, így tegnap a legnagyobb kánikulában mentünk oltásra. A védőnő megcsodálta a "sonkáit" meg a tokáját, szóval elégedettek továbbra is a hízásával. 5050 g volt az ő mérlegük szerint, szóval megvan az 5 kiló végre! 60-61 cm hosszú, a feje is szépen nő, és még mindig nagyobb a körfogata, mint a mellkasáé. :D A dokinak mondtam, hogy úgy vizsgálja, hogy leugrik az asztalról, ha épp olyanja van. Kérdezték, hogy mit eszik, mondtam, hogy kap némi tápszert, de főleg anyatejet. Tápszert, anyatejet és öklöt - mondta erre a védőnő.
(Oltást nem kapott, mert nem volt oltóanyag, majd talán jövő héten.)

Sunday, July 5, 2015

Új rovat: én gyártottam

Mert kell egy ilyen is. Nem túl sok mindent gyártottam eddig életemben, de azokat most szépen fel fogom ide pakolászni.


Ez kb. az első nagyobb prozsém. Még gimis lehettem, mikor beleszerettem a Modern keresztszemes hímzések c. könyvbe. Akkor el is kezdtem a hímzést, majd vissza kellett vinnem a könyvtárba a könyvet. Aztán nagy nehezen beszereztem, és némi molykézimunkástársi ösztönzésre úgy 10 évvel később be is fejeztem.
Van még más olyan minta is a könyvben, ami tetszik, csak sajnálom használati tárgyakra a hímzést, de majd egyszer...
Addig is: ábra.