Vignetták.

Tegnap este baromi büszke voltam magamra. A Tita új szekrényébe való ruhaarchiváló fiókokat átnéztem (már folyamatosan ilyenekbe gyűjtöttem a kinőtt ruhákat), elrámoltam, ami még szanaszét volt, felmatricáztuk, elpakoltunk.

Az előbb P. írt chaten:

öhm.....
te
ott felejtettük a Rita szobájában a polcon a vignettákat

Felmászott érte az ágyra és a 2x4-es Kallax tetejéről levadászta.


"Hogy ne üssem be a fejem.
Nem baj?"

Azért vitt be kézenfogva, hogy légyszi, tegyem vissza a polcra 

Szegényke amúgy rögtön kérdezte, hogy nem baj, apuka? nem baj?

Másfél órával azután, hogy a papája lerakta aludni. Végülis ennyi idő alatt bármit is csinálhatott volna... 

Gyerekszáj - július

Jöttek fogai, ez a téma minden nap. Szerinte nekünk is lesznek új fogaink.
- Pici voltál, lesz új fogad, képzeld, tudod?
- Apa, majd lenősz és nő új fogad.

Anya:  Te vagy a legjobb!
Nudli: Nem, te vagy a legjobb. Én nem vagyok a legjobb.

Apácskám, gyere!

Legóról: "Én csináltam ezt... Csak.. nem volt teljesen jó."

Lek...fál = lekvár
Piszojó = porszívó

„Anya, mit csinálsz? Anya, mit csinálsz? Anya, mit csinálok én?”
Valamint „mit mondott?” visszaismétlem, „mit mondott?” megint megismétlem, „mit mondott?” "szerinted?" és visszaismétli. :D

Folyik az orrom! A szemem is folyik.

- Mit esznek a kacsák?
- Reggelit!

Menjünk Májkrémbe! (Veszprémbe)
Joghurt (ukkút!), bálna (málna)

- Mondd a papának, hogy hozza ki a hokedlit!
- Papa, hozd ki nekem a nokedlit!

Köszönöm, nem kérek. Tévedtem.

Móricz Zsigmond körtér. Mint a körte.

Pa-la-csin-ta. Lek-vár. Vil-la-mos. (Nehéz szavak listája, szótagolva sorolja.)

Külön alvás.

Tegnapra virradóra aludt Nudli az új ágyában először, a gyerekszobában, ami a hálószobánk mellett van közvetlenül. Egy órát ott feküdtem mellette, én már háromszor elaludtam, de ő a cumi hiányában nehezen aludt el. Cuppogott csomót, meg gyömködte a vavát. :D Aztán megágyazott a sötétben a macirongyának (kék), és a nappaliból bevonszolt nagy díszpárnán kinyúlt, mint egy kis béka.

Alszik

Éjjel fél 2-kor lefejelte az egyik keresztfát, a csattanásra riadtam fel, most van egy lila folt az orra felett a homlokán. Üvöltött, megvigasztaltam, de inkább álmost volt, mint sebesül: Anyaaaa, aludjunk! Hatkor megjelent, hogy hol a cumim? És befeküdt mellém az ágyba. Mert volt egy ilyen kísérlet, hogy cumi nélkül alhat csak a nagyágyában. Tegnap délután inkább a kiságyában aludt... csak legyen cumi. Az éjjeli műsor után aludt 4 órát. :D Én is tudtam volna.
A délutáni alvás után körbebugyoláltuk a kemény felületeket, betömködtük a lyukat a matrac és a fal között és a gumis lepedő alá is került az ágy szélére egy pokróc-hurka, leesés ellen. Este kapott cumit (mert apa lemaradt a cumimentességről és beígérte neki, és egyébként is elég zaklatott volt miatta),  és hálózsákba bújt és csak ötkor kelt először. De akkor is csak a vavát nem találta, utána visszafeküdt. Aztán f9-kor kelt.

Én tegnap este, 2.5 év után először villanyt gyújtottam lefekvéshez és bevittem egy kislámpát. És annál olvastam. Az üres kiságy nagyon fura. Nagyon-nagyon fura. De legalább végre van esélyem, hogy a papír alapú könyveimmel is haladjak. De hol a kisbabám???
(Cici ügyben úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását, kevesebbszer marad ki a kettőből egy, mint nem. De akkor is, kérem vissza a kisbabám!)

Megint változunk.

Az van, hogy végre berendezzük a gyerekszobát, és Tita eléggé be van sózva, hogy nagy ágya lesz. Mondtam neki, hogy a nagy ágyban már nincs cumizás, az csak a kicsiben.
Eddig velünk egy szobában aludt, a saját kiságyában, de hallottam, ahogy szörcsög, cuppog, szuszog, magyaráz, forgolódik, nyünnyög, van. Mostanában hajnalban meg-megjelent, hozzámbújt kicsit, majd visszament aludni a saját ágyába... Mondjuk ez gondolom onnan sem lesz akadály.
A másik meg, hogy mostanában már amúgy is csak reggel-este kért cicit, meg ha valami nagy balhé volt. :) De ez is kikopóban van, a szombat este kimaradt, vasárnap délelőtt eszébe jutott, de se este, se ma reggel...
Korábban is gondolkoztam rajta, hogy vajon tudni fogom, hogy na, ez az utolsó? Gondolom, még lesz pár alkalom, de búcsúzni kell. Kb. olyan szívfacsaró ez, mint amikor pár hetesen néztem, hogy ilyen kicsi sem lesz már soha... És most is kurva nehéz megállni, hogy ne bőgjek, mint a záporeső. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a szoptatást elengedni.
Jöhet a gyászmunka...