Spanyolország - 2. nap, Barcelona

 Az egész éjjel zúgó légkondi ellenére elég jól aludtam. Az előző nap vett kajámmal, meg a vitt kávémmal leültem reggelizni a konyhában. A mellettem lévő asztalnál egy hatvanas pasas sakkozott a tabletén, szóba elegyedtem vele, mert Tita is szeret sakkozni. Aztán leült mellénk a magas vékony srác, akiről addig nem tudtam, hogy felettem aludt. :D

A srác valami Open Source konferencián volt, holland. A pasas Chicago-ból jött át a feleségével, elég sokat tudott az építészetről. Megbeszéltük, hogy se a srác, se én nem kaptunk jegyet a Sagradába, erre ő ajánlott nekünk egy épületet, ami nagyon szép, a Palau de la Música Catalana-t. Felírtam, mert még nem tudtam, mit fogok csinálni.

Először is elsétáltam megint a Case de Batlló-felé, majd végig a Ramblán. Nagyon meleg volt és fülledt, a Ramble elején 4 fiatal próbált épp fellocsolni egy ájult lányt. Láb magasba, ketten meg egy sállal takarták... Szóval próbáltam én is lassabban sétálni. A Ramblát elég sok helyen épp felújítják, így elég zajos volt és kicsit kevésbé élvezhető. De a kikötőhöz leérve végre megmozdult a levegő! A rengeteg vitorlás melletti kis gyalogos hídra felérve irgalmatlanul nekiállt vijjogni, kiderült, hogy nem felemelkedős híd, hanem elfordulós. :D

Gondoltam, ott ebédelek a kikötőben, mert ott volt egy Timeout ebédlő, de délben kb. nem indult még be a biznisz, így tovább sétáltam a Picasso Múzeumba. Mellette ettem egy tapas-bárban, ami nagyon szűk volt, hiszen az óvárosban volt és sokan is voltak. A Picasso Múzeum elég... hát, ha nem is lehangoló, de a várakozásaimat mélyen alulmúló volt. Nagyon szép régi épületekben volt, de kicsit olyan érzés volt, mintha ha nincs elég ló, tegyünk be pár szamarat is. A gyerekei anyjának a képei érdekesek voltak kb., de kevés volt, na. Lehet, hogy ha idén nem járok ennyi csodálatos helyen, nem ezt mondanám, de ez van.

(Trollkodott-e Picasso?)

Amikor itt végeztem, ránéztem a zene palotájának a honlapjára, és 20 perccel később volt egy angol nyelvá vezetett túra (22 EUR), ami alig volt drágább, mint a sima belépő. Na, ez volt az első barcelonai aztak*rva-élményem. Az idegenvezető csaj (Helena) nagyon cuki volt, tök jó volt a szövege, vicces volt, informatív és hát amit be kellett mutatnia sem volt semmi!

Az épület az 1900-as évek elején épült, a helyi nemesség dobta rá össze a zsét, és a város egyetlen vegyeskórusának otthona volt. Ma is az. :) A világítást a nap adja, elképesztően gyönyörű a rengeteg üvegmozaik és a többi csempemozaik összhatása. A vezetett túrán megszólaltatták az orgonát is, amin újra le lehet játszani a korábbi zenészek által lejátszott dallamokat. Aztán ott lehet még maradni a nézőtéren, így én még a karzaton üldögéltem egy fél órát és vigyorogtam bele a látványba.

A következő állomás a Parc de la Cuitadella volt, itt voltak papagájok, kis csónakázó-tó, vízesés+szökőkút, pálmafák, egy rövid sétát megért. 

Itt már azért elég fáradt voltam, így visszafelé vettem az irányt a hostel felé, a diadalív mellett (szintén részben elkerítve felújítás miatt).

A hostel alatti könyvesboltot akartam megnézni és még volt időm zárásig. Végül nem vettem semmit, mert nem volt túl nagy választék. Aztán vacsizni ugyanoda mentem, ahová előző nap, és ugyanazt is rendeltem, meg 4 db krokettet. Rohadt éhes voltam, de ezzel gyakorlatilag túlettem magam. :D Levezetésképp mentem a Casa Batlló-ba (kb. 25 EUR). Aznap sikerült jegyet vennem estére. 20.30-ra mentem, de volt vagy 20.45, mire bejutottam. 

Az út második aztak*rva-élménye. Fotózni igazából tökre nem érte meg, mert elég szűkek a helyek, a világítás meg a hangulat meg nem jön át. Automata audioguide járt hozzá, ami azt jelenti, hogy az emberek gyakorlatilag folyamatosan folytak át az épületen, lentről felfelé. Az első emeleten kaptunk egy pohár pezsgőfélét. 

És a legdurvább, hogy bakker, emberek itt éltek, egészen elképesztő! Mindenképp nagyon ajánlom, jó volt az esti világítással.

Este 10-kor jöttem ki, leültem egy padra a ház előtt, ahol négy huszonéves, egyiptomi kötődésű csajszival beszédbe elegyedtem, aztán még a közös fotóhoz is ragaszkodtak (felváltva), szörnyű vicces volt. :D

Ezután visszabattyogtam és megvitattuk a holland sráccal, ki merre járt, felírtuk, amit a másik ajánlott és elvonultunk aludni. A légkondit kikapcsoltuk, a másik két szobatárs nem reklamált. Aztán éjjel visszakapcsolta valaki, mert túl meleg/büdös lett. :D