Reggel fél 9-kor kelt, én aludtam az etetés után tovább, Petivel volt. Fél 12-kor, újabb etetés után persze, felöltöztettem, bezsákoltam, beraktam a babakocsiba, ráhúztam a babakocsi zsákját, és mire felvettem a cipőm, már el is aludt. Mentem vele pár kört a gangon, mert Peti porszívózott bent, nem akartam az ajtó előtt hagyni, nehogy felébredjen. Ráraktam a babafigyelőt a hasára. Takarítottunk, ebédeltünk, még mindig alszik, még mindig. 2-2,5 órát szokott egyben aludni, 3 óra elteltével azért már kinéztem. Mozgott. 3,5 óra után behoztam, arra felébredt. Éjjel is alhatna egyben ennyit...
December első hetében eléggé beteg voltam, egész héten itthon ültem, jól megfázva, torokfájósan. Hogy ne kelljen egyfolytában kézben altatnom, kitaláltam, hogy jól beöltöztetem és berakom a babakocsiba, és a gangon körözve elaltatom. Így sem úszom meg, hogy kimenjek, de legalább emberek közé nem kell menni, meg ha gyorsan elalszik, én be tudok jönni. Közben olvashatok a kindle-n (orral lehet lapozni, tudtátok?), ha elaludt, az ajtó ablakán kirakom a babafigyelőt, és kész.
Ez alatt az egy hét alatt tök jól kialakult egy rendszer, ami most épp kényelmes neki, így könnyű volt megfigyelni, hogy alakul a bioritmusa: ha 8-9 közt kelt, akkor 11.30-12 között kirakom, 14-14.30 között ébredt, 17 körül megint kiraktam 30-50 percre, 21.30 fürdetés, szoptatás, tápszer, 22.30 alvás. Első ébredés 1-1.30, utána változó, hajnalban akad egy 3-3,5 órás alvás, egyébként gyakran ébred. (Megint dagad az ínye, több helyen is.)
Egy ideje egyébként bevezettük a boldogra aludta magát kifejezést. Legalább két óra alvás után összehasonlíthatatlanul vidámabb, mosolygósabb, boldogabb.
No comments:
Post a Comment