Már 9 hónapos múlt. Azon a héten kezdett a kanapé mentén lépegetni oldalirányba. Pár nappal később elkezdett teljes felsőtesttel és fejjel bólogatni. Ez irgalmatlan cuki.
Egy héttel később megtanult integetni. Többször csinálta szándékosan, válaszul arra, hogy mi integetünk neki, néha mondja is mellé, hogy pápá. Vagy dádá.
Emellett egyre ügyesebben kombinálja, amit tud, négykézlábból leül hátrafelé, kinyújtja a lábát és ezzel egyidőben hátra is fordul.
Most pedig már a polcra merőleges székről átoldalaz és átkapaszkodik. A könyvespolcokon nagyon szeret támaszkodni. Többnyire megérti, hogy a könyvekhez nem nyúlhat.
Hurcol dolgokat. Négykézlábazva, felrámolja a kanapéra. Főleg a papucsokat.
Mindenhová bemászik: a kanapé mögé, a számítógépasztal alá és mögé.
Nagyon ritkán esik el, bár az előbb épp taknyolt egyet. Kezében volt a keféje és a másikkal elengedte a kanapét. Hogy vajon a kefébe akart kapaszkodni vagy csak elfelejtette, hogy nincs neki harmadik keze? A nem annyira stabil dolgokat is elég jól használja, ha a szék, amin támaszkodik, csúszik el lassan, nem esik kétségbe. A hintafotelom hintás lábtámaszán sokat gyakorolt előtte, amellett is remekül fel tud kapaszkodni.
És ami a legeslegmegdöbbentőbb, hogy lemászik a nekem térd fölé érő franciaágyról. Párszor megmutattuk neki, hogy hasonfekve, lábbal előre kell lejönni, ezt fejlesztette tovább: ha ott ül valaki mellette, az öléba mászik, szembe ül, térdel és lecsúszik a földre az ember lábán. Nyilván kézzel lekövettük, de nem fogtuk és nem segítettük. Többször is megcsinálta, nem csak szerencséje volt. :)
No comments:
Post a Comment