Célzott leülés.

Tán két hete volt, hogy Ráckevén kinézett magának egy kissámlit, hogy ő arra leül. Megközelítette, lehajolt, megfogta, majd leült. És meglepődött, hogy nem sikerült ráülni. Másodszor, harmadszor már közelítette a hátsóját hozzá, szóval rájött.

Azóta megvan a megközelít, megfordul, tolat kicsit, feneket kidug, lehuppan sorozat. Ha leülök a földre nagyterpeszbe, akkor az ölembe ül. Ilyenkor lehet fél percig mesélni, cipőt ráadni. Hasznos és cuki is.

Ha lefekszem a szőnyegre, akkor vigyorogva a fejemre ül.

Egyébként már kevésbé pingvinesen megy, guggolni is képes (meg guggolva vörös fejjel betojni), támasz nélkül feláll és a motorozás is haladósabb lett, bár azért még nincs meg a sétatempónk. :D Nagyon élvezi, hogy egyre mozgékonyabb, a közeli játszótérig simán lemegyünk gyalog, bár egy negyed óra, mert mindent megnéz, minden autót megmutogat. A játszótéren nagyon szeret csúszdázni. Fekve, bár ülve is egyre kevésbé kell tartani.

És nagyon odavagyok ezért a szakaszért, annyira jó nézni a mozgásfejlődését. <3