Wednesday, May 18, 2016

Szókincs és szövegértés

13,5 hónapos volt, mikor egyszer azt mondtam neki (csöppet sem komolyan), mikor letettem a földre, hogy "Kapaszkodj meg a székben, míg felveszem a cipőm". És megkapaszkodott. Nekem meg leesett az állam. Nagyjából az volt az a nap, amikortól mindent ért.

A szókincse: az első a papa/pápá volt, ezeket többnyire jókor (is) használta, bár persze csak úgy is karattyolt. Aztán jött a mama, azt tényleg úgy ismételte vissza a nagyanyjának, hogy látszott, tudatos erőfeszítés volt, kicsit más volt a hangja is. Aztán apa, először a fürdőszobaajtó előtt, míg az apja fürdött. Utána jött a nem, fejrázással. Aztán az ana. És egyelőre ennyi. Anázni néha percekig képes, ilyenkor mindig mondom, hogy itt vagyok, tessék, stb., nagyon vigyorog válaszul. De azt még nem érti, hogy ezzel hívhatna is. Néha visszaismétel dolgokat, többször majdnem megvoltak szavak, de csak egyszer. Pl. szombaton mondta, hogy palénta.
Ezen kívül rengeteget hablatyol, csicsereg, magyaráz, néha hosszú mondatokban. Csak egy mukkot nem értek belőle. :D
Persze azért másképp is jó ideje kommunikál, oda mutogatva, ahol a tárgyakat többnyire tartjuk. Ha inni akar, a nappali asztalra mutogat, mert oda szoktam tenni az itatóját, a konyhapultra mutogatva a zabkenyeret kéri.
Nem tárgyakra, hanem cselekvésekre most kezdett inkább utalni. Mivel már egy ideje meg van fázva, és sűrűn kiszívtuk az orrát, a porszívó a szoba egyik sarkában lakott. Többször előfordult, hogy szoptatás közben mutogatott oda, hogy szívjuk ki az orrát, mert így nem tud enni. Tegnap is kérte, pedig már jó két hete nem használtuk az orrszívót.
Tegnap előtt óta pedig mutogat a szoptatós fotelre, hogy akkor én most üljek oda, vegyem az ölembe azt a párnát és akkor ő enne. (Amikor már biztos benne, hogy kap cicit, akkor többnyire nagyon boldogan viháncolni kezd, ez elképesztően vicces és cuki.) A cipőjét már múlt héten is hozta, hogy menjünk ki. Motorra száll, a bejárati ajtóra kapaszkodik, ezek is a kimegyek másképp. Múlt héten egyszer nem mentünk, addig piszkálta az ajtót, míg ki nem nyílt, a folyosó közepén kaptuk el. Vitt magával pulcsit és állati büszke volt magára. Én szívbajt kaptam. Azóta mindig zárom az ajtót.

1 comment:

Zsuzsa said...

Még szoptatod? Hányszor egy nap? Vagy már csak elalváshoz kell?