Papa.

Nagyon kicsi kora óta apám vigyáz Nudlira. Az elején szerintem konkrétan rettegett, de nekem muszáj volt visszamennem vezetni tanulni, ő meg kéznél volt, bár a viszonyunk tinikorom óta nem volt zökkenőmentes, hogy finoman fogalmazzak.
2 hónapos múlt Nudli, mikor először maradt vele kettesben, Nudlit megszoptattam, letettem aludni, mire felébredt, hazaértem. Az első pár alkalom így zajlott,aztán 10 perccel korábban ébredt, majd 15-tel. Aztán pelenkázni kellett, aztán etetni, szépen lassan összeszoktak. Apám megtanulta, amit meg kellett. Nem egy gyakorlatias ember, így voltak nagyon vicces esetek, pl. mikor az új popsitörlő csomagot lazán kinyitotta a végén. (Utána megmutattam neki a visszazárható részt. :D) De a lényeg: megoldotta. Amikor meglett a jogsim, láttam a szorongást az arcán, addigra pont akkora lett a szerelem, hogy inkább felajánlottam, akkor én eljárok jógázni, övé a gyerek heti kétszer, 10-től egyig, később kettőig. Tavasz óta játszótereznek, kacsát etetnek, mikor mit. Az előző helyünk mögötti játszótéren úgy is ismerték őket, hogy a kislány, akivel mindig a papája jön.
Apám megy és végtelen türelemmel hagyja, hogy felfedezze a világot. Ha kell, 100 méteren mind a 40 autót egyesével végignézték. Ami marha jó volt, mert nekem ez sokszor nagyon nehezemre esett, bár aztán tisztáztam magammal, hogy tökmindegy, hogy az autókat nézegetjük és ott ácsorgok vagy játszóterezünk és ott ácsorgok.
Apám megeteti táppal, régebben elaludt a kezében. Ma már nem, de simán leteszi aludni, ez nagyon jó. Mondjuk Nudli az ujja köré csavarja, pl. kifejezetten ki kellett kötnöm pár hete, hogy az nem oké, hogy egész nap mást sem eszik a gyerek, mint sajtot. "Mert azt kérte."
Viszont remekül elvannak és apám kb. bármikor ugrasztható (kivéve, ha meccs van, de akkor pl. átviszi magukhoz és együtt nézik). Szóval állati szerencsém van, szerintem már rég begolyóztam volna, ha nincs apám, bármennyire is imádom a Nudlit és bármennyire is cuki és jófej.

De igazából csak a ma délelőttöt akartam megörökíteni. Tegnap este felhívtam apám, hogy ma délelőtt dolgom lenne, bevinném hozzá délelőtt, nem viszem magammal, ha nem muszáj. Persze viszonylag későn, 9 után indultunk el, és mivel titokban reméltem, hogy ottmarasztalja aludni, el is raktam a vavát (alvósmacska) és az alvóscumiját is. A metrózás is tök jó volt, Nudlit beültettem az új metró elejébe, a leszerelt vezetőfülke helyére és ő ott visongott örömében minden állomás láttán. Mikor odaértünk, a táskából egyből a vavát kezdte követelni, erre apám arca felderült: "Itt alszik? Olyan jókat szokott itt aludni!" (Mmint jókat alszanak együtt, mert apám is ki szokott dőlni, tök jó alibi, hogy az egyszobás lakásban akkor aztán semmit nem lehet csinálni, max. a konyhában olvasni.) Mondtam, hogy hát lehet, hogy nem érek vissza altatásig, szóval maradhat. Apám erre: "Főztem neki ebédet: bulgurt, meg vajon párolt zöldséget meg csirkét." Annyira cukik. :))

Én is kábé így szerettem az apai nagyapám. Rémesen hiányzik.