A kis alvástroll.

Mostanában általában 4 és 5 között harsan az "Anyaaaaa, nem találom a cumiiiiiimat/Vaváááááámat!". Odacaplatok, odaadom, jó esetben hamar visszaalszom. Tegnapra virradóra kétszer is kiabált, másodszor mondjuk inni akart, hatkor. Mára virradóra is asszem két kör volt, mindenesetre reggel nyolc körül nagyon boldogan jött át, amikor mondtam, hogy jöhet, mert már reggel van. Kb. másfél percre bebújt mellém, aztán nagy vidáman közölte, hogy olvas nekem ébredős mesét. Hiába tiltakoztam elhalón, becipelte a kisszékét, felkapcsolta a nagyvillanyt(!), üdvözült vigyorral bekukucsolt a fejemre húzott paplan alá, közölte, hogy nem jó helyen van a fejem a párnán, majd elcipelte a kisszéket a gyerekszobába, felkapcsolta a lámpát, megkereste a Pötty könyvet és bebújt mellém. És elkezdte mesélni. Az első felét tudja már fejből, utána meg-megkérdezte, mi van odaírva, de elolvasta. Aztán még egyszer elolvasta volna, de addigra már felébredtem teljesen. /o

Egyébként küzdünk.
A karácsonyi időben az este 10-es alvásból 11 lett, meg f12 (akkor már anya nagyon pipa szokott lenni). Pár napja áttértem arra, hogy fél 9-kor fürdés, utána egy mese, ének, odafekszem mellé, aztán viszlát. Persze még van, hogy f11-kor is azt hallom, hogy karattyol. És amikor lefekszem mellé, akkor nekiáll kukacolni, ficereg, forgolódik, egy pillanatra nem nyugszik le. Ha kimegyek, kikéri magának.
Aztán ha meg fel kell kelni, és hát nyolcnál tovább nem hagyom aludni, akkor meg megy a feszengés meg az üvöltés. De így járt... Délután egykor kidől és jó 3 órát alszik. Mint a tök. Lehet, hogy ez a sok, de egyelőre ezt nem akarom zavarni.