A gyermekágy vége

(Fizikai összegzés.)

A cukor elmúlt! \o/

A diéta végeztével egy pár kiló visszajött rám, van egy olyan tippem, hogy a kezdősúlyomhoz fogok visszatérni.

A csípőm valszeg kicsit szélesebb lett, pontos adatokat nem tudok, mert nincs "előtte" méret, de a régi nadrágjaim most nem jók rám. Az első pár héten jó voltak, de akkor még kevesebb kiló voltam, most meg még mindig nem vagyok talán annyi, mint voltam, de mégis szorítanak. Szóval most kénytelen vagyok szoknyában járni, mert a kismamanadrágjaim meg túl nagyok. Éljen.

A hasam nem lett csíkos, de a hasizmaim nagyon gyengék, attól függ, mekkora a hasam, hogy mennyit eszem, de sokkal durvábban, mint a terhesség előtt. A köldököm visszakaptam.

A további izomzatom: a hátam és derekam most kezd fájogatni, nincs mese, tornáznom kell, a mozgásszegény időszak és a kölök emelgetése nem tesz jót.

A melleim - úgy tűnik - hozzászoktak a szoptatáshoz. Már nem fáj a bőröm, mondjuk kenem sűrűn lanolinnal meg tejjel, meg mostanában bimbóvédővel szoptatok csak. Összességében (eddig) sikerült megóvni magam a komoly sérülésektől (lanolin és tej) és a mellgyulladástól (fejés).

Az egészen elképesztő mértékű izzadás kb. két hétig tartott és elmúlt. (Ezt valahogy nem mondta senki korábban, hogy egy csomó víz távozik a szervezetből szülés után, így is. A dolgok, amit senki nem mondott listáján ez az első helyezett.)

Az allergiás rohamokra inkább nem is akarok emlékezni.

Örömhír, hogy elérem a lábujjaimat, és végre magamnak vágom a körmöm. Valamint tudok összegömbölyödve aludni.

További örömhír, hogy a ciklusom még nem állt vissza, ez nagyon profán dolog, de az egyik, amit legjobban élveztem a terhességben az az, hogy nem kell menstruálni. :D

Sokkal kevésbé örömhír, hogy bár marha gyorsan regenerálódtam méhösszehúzódásilag és vérzésileg, meg varratkiesésileg, a gátsebem nem forrt össze rendesen. De ennek a sztorinak még messze nincs vége és nem is tudom, hogy mennyit akarok erről mesélni, ezt majd még megálmodom.

Az első hat héten példás magaviseletű voltam, sokat pihentem, üldögéltem, nem kezdtem el idejekorán tornázni, csak sétáltam, azt is csak fokozatosan. És a háztartást is főleg szegény Peti vitte. Mert az tény, hogy minél többet pihen az ember lánya a gyermekágy alatt, annál jobb lesz utána.

(Lelki összegzés)
Azt hiszem, elég jól vagyok lelkileg. Az itthonlét nem mindig annyira könnyű, bár remekül elfoglalom magam a gyerekkel meg olvasással.
Oké, talán egy kicsit érzékenyebb vagyok mint voltam és kevésbé veszem a poénokat.
Igyekszem társaságot szervezni magamnak és minden nap kimozdulni, de erről írok még külön posztot.