A cukor vége

Ééééés vége! Hálistennek.

Szóval az úgy volt (erről már írtam egy korábbi posztban), hogy a kórházban kb. le lettem szúrva, hogy de szülés után is diétázni kell ám, aztán csupa olyan kaját kaptam, amit nem is ehettem volna... Szóval továbbra is rendeltem/ettem a BéresAlexandra féle CH-számolós kaját, meg ettem gyümölcsöt, mert egyszerűen azt kívántam, de nagyon. Meg a gullón csokis kekszet, szintén hozzáadott cukor nélküli, diétás.
Itthon az elején főleg diétás kajákat ettem, csak többet, meg nem számolgattam. Szép lassan ettem fehérlisztes és fehrécukros dolgokat is, de egyszerre mindig keveset. Néha méregettem, de nem vittem túlzásba, azt mondták, hogy másfél órával kajálás után nem mehet 8 fölé. Főleg azért nem mértem egyébként, mert ritkán voltam ébren egy-egy rendes étkezés után másfél órával... :D
Az ötödik héten voltam a diabetológián, terhelésesen. Itthon kellett meginni a 75 g cukrot (továbbra is blőőőe), nem esett valami jól, még ablakot is kellett rám nyitni, hogy ne hányjam ki... Szerencsére bennem maradt, de szoptattam is, és rohadt éhes voltam. Apukámmal találkoztam a Keletinél, ő jött tologatni a babakocsit, míg bemegyek. Háromnegyed 9-kor értünk oda, pont akkor nézett ki a diabetológiás nővér, aki eddig is gondozott, integettem neki, hogy itt a kölök, nézze meg, egyből levágta, hogy terhelésesre jöttem, behívott, levette a vért, majd kikunyeráltam, hogy ráállhassak a jobb mérlegükre is. 80 kg, azaz kettővel kevesebb, mint amit meztelenül a terhességem előtt mértünk... És az a szép, hogy eddigre már tuti hogy híztam 2-4 kilót... Most nyilván felszedek párat, 4 hónap féléhezés után. De nem érdekel, vagy legalábbis ezt állítom. :)