Megkésett anyáknapi poszt.
6-7 éve lehetett, épp az unokahúgaimra vigyáztam, mikor a nagyobb kijelentette, hogy "te anya vagy"! Először köpni nyelni nem tudtam, de aztán elmagyaráztam, hogy nem vagyok az, hiába gondoskodom néha róluk egy pár órát én, én nem vagyok még anya, még nem volt a pocakomban baba. Majd egyszer. (Kicsit később ugyanez a kiskorú doktornéni meghallgatta a hasam, és közölte, hogy a baba jól van.)
Tegnap ezek motoszkáltak a fejemben. Mostanság - a kórház óta, ahol folyton anyának is hívtak - nap mint nap szembesítenek ezzel: anya vagyok. Igen, anya vagyok. Hihetetlen még mindig, és nagyon jó érzés. Életem első anyáknapja. Kicsit frontos, elég hisztis, pöttyet pánikolós (nem akart szopni az istenadta), de ez mind benne van. <3 kislányom.
No comments:
Post a Comment