Ma ültem a hintaszékemben. Nudli állt a kanapé előtt. Elérte a fehér puha pokrócot, azon volt a szürke melegítőnacija. Lerángatta a pokróccal a nadrágot, aztán odamászott hozzám, felállt, majd egyik kezével kapaszkodva, másikkal mutogatva, viszonylag sok szótaggal kísérve először a nadrágja eredeti helyére, majd a földre mutogatott. Elmagyarázta, mit csinált.
A mutogatás már konstans. Emellett két kézen fogva sétál is, baromi büszke magára. És nagyon lelkes is néha: két kézzel csapkod. Ha mééég lelkesebb, akkor beül a két lába közé (W-alak), és fel-le rugózik. Szó szerint a földhöz csapkodja a seggét örömében. :D
No comments:
Post a Comment