Thursday, August 24, 2017

Viharok és tüzijátékok

A nyár folyamán több vihar is volt, dörgött az ég, villámlott. Az utolsó viharos időszak olyan rég volt, hogy már nem emlékezett rá, szóval most újdonságként hatott a dolog. Az első viharnál addig nem volt gond, míg csak a távolban morajlott, meg villogott. Addig néztük az ablakből. Aztán csattant pár nagyobbat, és máris üvöltött. Annyira, hogy egyszer (épp alvás előtti cicizésnél) kénytelenek voltunk bunkit rögtönözni és elbújni, mert a kezemből is ki akart ugrani, annyira előtört belőle a menekülési ösztön.
A második nagyobb vihar alatt próbáltam neki elmagyarázni, hogy meleg van, nagyon meleg, ő is sokat iszik, a növények, a virágok, bokrok, fű, fa, mind szomjasak nagyon. És akkor tudnak inni, ha esik. És azért dörög meg villámlik, mert a felhők összeütköznek: bummm! Így nem-éjjel már elég jó a helyzet.
19-én viszont éjjel jött a vihar. Éjfél körül már morajlott, gondolkoztam is rajta, hogy lefeküdjek-e egyáltalán, ha úgyis mindjárt kelni kell, mert tuti felébred. Elaludtam, kb. negyed óra múlva jelent meg a nyüszítő gyerek az ágyam mellett. Kiskifli-nagykiflibe összebújtunk, rögtön vissza is aludt szerencsére. Időnként megremegett és rettenetesen vert a kis szíve. De szorosan átkaroltam, meg bebugyoláltam, és arra gondoltam, ez sem lesz már sokáig. :)

Nyár közepén épp a Balatonon voltunk, mikor hallottuk, hogy kint tüzijátékoznak. Felkaptam Nudlit, kirohantunk az erkélyre, majd visszarohantunk az üvöltő gyerekkel. A lelkesedés kevés volt, túl hangos volt és túl meglepő. Aztán sokat mesélte, hogy a tüzijáték így meg úgy, hát beharangoztuk, hogy lesz Budapesten is, majd meglátja. Néztünk vele videókat a YT-on, jópárszor megbeszéltük, hogy ez bizony hangos lesz. Lelkes lett. Aznap jöttünk haza vidékről, felöltöztünk, összeszedtük a papát a Gellért téren (alias ahol apa futott (még a Vivicittán áprilisban)) és elindultunk az Erzsébet híd felé. Tita nagyon lelkes volt, mert időközben besötétedett és - jobban belegondolva - úgy március óta nem volt sötétben kint, az meg marha régen volt már. Apja nyakában ült, és mutogatott: "Valamit látok!" azaz ott egy csillag, a kivilágított Szabadság szobor, a Dunán a fények, a villamos, az autók, a rendőrautók, repülők, csillagok, meg még csillagok... :D Az Erzsébet híd után rögtön letáboroztunk, 10 perccel a kezdés előtt. Az elején valaki játszott még egy repülős világítő pörgettyűs játékkal, az izgalmasabb volt, mint maga a tüzijáték... Pár perc után benyögte, hogy "Én közben nézegetem az embereket, a hajókat, ilyenek." Viszonylag hamar elunta, mászkált kicsit, aztán nézte, mondtam, hogy vége lesz hamar, utána meg sokáig nem lesz ilyen. :D
Hazafelé elsétáltunk (rollereztünk) megint a Gellért térig, ahonnan papa hazament, mi meg bementünk a Mekibe a Móriczon, mert semmi kaja nem volt otthon. Iszonyat tömeg volt, de tök jól megoldották, mert egy srác a sorban tabletre felvette a rendeléseket és amikorra odaértél a pulthoz, már csak kb. át kellett venni. Tita sültkrumplizott, semmi más nem érdekelte a kínálatból, pedig a salátámban volt bébiparadicsom is. A mosdóban egyszer halálra rémült, mert a kézszárítónak olyan hangja volt, mint egy sugárhajtású repülőnek. Már f11 volt, de csak egyszer hisztizett. Hazafelé két depóba tartó villamos is elment mellettünk anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtaját, de a 3. megállt. F12-re került ágyba, jó kis élmény volt. :)

No comments: