Fogd rá a nyuszira!

Mivel az gyermek elmúlt már 3 éves és a fogain is látszik, hogy cumizik (az alsó és felső első négy foga visszább ment az ínyébe), úgy döntöttem, hogy húsvét alkalmából elbúcsúzunk a cumitól.

Titának az esti alap úgy volt tavaly novemberig, hogy vacsi, fürdés, cici, fogmosás, vava, cumi, alvás. November után vacsi, fürdés, fogmosás, vava, cumi, mese, alvás. Betonbiztos sorrend és kellékek.

Múlt szombat este fürdés utáni törcsizésnél mondtam Titának, felkészítésképp, hogy akkor a húsvéti nyuszi jön majd és elviszi a cumiját. Letárgyaltuk, hogy ő már nagylány és aki 3 éves, az már nem cumizik, csak a kisbabák cumiznak és hogy a nyuszi elviszi a cumikat egy kisbabának, akinek jobban szüksége van rá. Mondtam, hogy amikor nyuszi elviszi, majd hoz cserébe valamit. Először brekuszt akart, aztán abban maradtunk, hogy vakondos kirakós könyvet kap majd másnap délután (hogy addig megvegyük... :D).
Megkérdezte, hogy ma? Ma. Ha már lúd, legyen kövér. Akkor nem várunk.

Írtunk levelet a nyuszinak, masnit kötöttünk a cumira, alá is írta a levelet (lásd jobb oldalt), és azt mondta, hogy a nyúl Kata pici babájának vigye el a cumiját. (Kata pici babája őszre várható, de sebaj.) Utána korrigált, hogy inkább vakondos matricás könyvet akar, ezt javítottam, illetve illusztrálta is a szöveg és a cumi között egy matrica van, kiszínezve. :D
Jobb oldalt fentről lefelé az aláírása látható, olvashatóan most írta le először a nevét, mikor mondtuk, milyen betűket írjon le.

Az volt a mákom, hogy Vakondos matricás könyv pont volt otthon dugiban, úgyhogy másnap reggel ezzel nem volt gond. :) Ott volt az asztalon, ahol a cumit hagyta.

Az esti mese után már meggondolta magát, kérte vissza a cumiját, de szerencsére Peti el tudta rámolni az asztalról a levelet és a cumit, mikor kikiabáltam a gyerekszobából, hogy nézze meg, a nyuszi itt volt-e már, és mire Tita kiment, már hűlt helyük volt: a nyuszi elvitte a cumikat. Merthogy emlékezett, hogy a konyhaszekrényben volt egy pót-cumi, azt kérte akkor, azt meg pár másodpercnyi instant pántik után úgy sikerült eldugni, hogy elmentünk együtt a létráért, P. meg eldugta abban a 20 másodpercben. :D

Ekkor szívszaggatóan zokogott úgy 5 percig, de megringattam, visszafeküdtünk és úgy egy fél óra szenvedés után végül velem aludt az én nagyágyamban... Vasárnap a délutáni alvást is ott abszolváltuk, mert egyrészt átállították az órát, másrészt cumihiánya volt. Amikor kihúztam a kezem a feje alól, szegénykém azt motyogta, hogy "Kérem a cumim!"
Vasárnap este már a saját ágyában aludt. Azóta elég nehezen alszik el esténként, de ennek most több tényezője is van: pelenkáról leszokás, új bútorokat szereltünk esténként, óraátállítás...

Azóta mindenkinek elújságolja, hogy a nyuszi elvitte a cumiját és már ő olyan nagylány, stb. Az eddigi legidiótább válasz az volt erre, a játszótéren egy bébiszittertől, hogy
- Igen, ilyen önző volt az a nyuszi?
Alig győztem kimagyarázni...

Még most is sokkal később sikerül elaludnia, mint azt az óraátállítás önmagában indokolná, és a reggeli fetrengős ébredezésnél is hiányzik neki. Bár... tegnap reggel például bebújtam mellé 8.20-kor és nem ébredt fel rá, így nem is kezdett el nyígni, hanem úgy ébredt, hogy össze voltunk bújva és elképesztően cuki volt, nevetgéltünk és beszélgettünk és 10 orr-puszit is kaptam, szóval azért el tud feledkezni róla, ha úgy adódik. :))