Először a 16. héten éreztem, hogy behullámzik a hasam, hiába, nincs rá jobb hasonlatom. Ágyban feküdtem, háton, párnával a hátam mögött, olvastam. Jól meglepődtem.
Aztán még párszor éreztem, a kisasszony remekül ki tudta fejezni, hogy menjek már a fenébe. Illetve hogy hagyjam már abba, amit csinálok. Vagy legalábbis őt hagyjam. Először az első jógaórámon, amikor a kismamásított gyertya pózt csináltuk (fordítva ülni a széken, comb a támlán, majd leeresztenek: váll egy párnán, fej a földön, láb kinyújt, sarkak a falon). Amikor visszértem vízszintesbe, akkor rúgott. Meg aztán akkor, mikor a Badacsony-hegyre mentünk fel, jó, végülis fele magasságon mentünk körbe, de már annak a felénél (felfelé) kikérte magának. Aztán csönd volt.
A hétfői kórház-turné után hazaérve éreztem először este, ilyen fura rángásokat. Köldök alatt közvetlenül, középen. Elsőre azt hittem, a gyomrom kér ki magának valamit, de kiderült, hogy a lányom az. :) Mert aztán 4-5x, random időközökben éreztem, és azóta is, napi jópárszor. Fura érzés nagyon, de érdekes. És még minden alkalommal meglepődöm kicsit. Pedig már ideje van, meg minden. De hát az Alien-érzés... Ideje lesz beszerezni a vicces pólókat!
No comments:
Post a Comment