A védőnő és a testmozgás

A védőnőm gondoskodik a megfelelő testmozgásomról.

A rendelőjük az út túloldalán nyíló utcában van, ha átvágok a 4-sávoson, akkor 2 percre, ha zebrán megyek, akkor 4. 

Egy hónapja jött hozzánk családlátogatni. Kitakarítottunk a kedvéért, reggel nyolcra itt volt, átbeszéltük a kelengyelistát, mmint ő kb. elmondta, hogy mi volt a védőnők által összeállított listán, szerinte mi hülyeség belőle, végülis hasznos volt, de ez mellékszál. Na, szóval akkor a lelkemre kötötte, hogy legközelebb ne reflexből a szomszédba menjek, hanem adott egy címet a Szent Gellért templom megállótól egy köpésre, hogy addigra átköltöznek.

Ma reggel szépen felkeltem hétkor. Oké, negyedkor, zuhany, reggeli, negyvenkor már indultam is, jó kis reggeli séta, kicsit rohamtempóban, de jó lesz. Odaértem 55-re a címre, irodaépület. Bemegyek, kérdem a portást, elég furán nézett rám. Itt bizony nincs védőnői szolgálat. Fasza. Felhívtam a védőnőt, ja, bocsánat, úgy tűnik, nekem nem szólt, de október végén fognak csak költözni. De megvár amott. Remek. Visszafelé már villamosoztam, a gyaloglásból is megárt a sok.

Külön rendelő nem volt, de a váróban lerendezett negyed óra alatt, gondolom nem akart még váratni. 120/76 vérnyomás, betippelt súly 83,5 (85 mínusz farmer és cipő, ezeréves mérlegen, amin még úgy kell a rovátkákba beállítani a súlyokat), meg valami színes indikátoros vizeletvizsgálat, elvileg az is jó volt. Szívhangnézés nuku, sebaj, csütörtökön ultrahang.