Jogsi.

Éééés megvan. Még nemterhesen kezdtem el a KRESZ-t, aztán terhesen vezetni, aztán volt egy csomó tökfölösleges reggeli vezetés-órám. Tök hülye voltam, csomó pénzem bánta, reggel amúgy sem vagyok sem beszámítható sem koncentrálni nem tudok, plusz még terhes is voltam. Nóóóóómális? Nem. Na, sebaj, a délutánra váltás már jobb volt, de aztán a kapott vizsgaidőpont már a 39. héten volt, és a vizsga előtt két nappal a front meghozta Kisnudlit. Két hónapot kihagytam, majd újra irány a forgalom. Apukám lett a bébiszitter. Eleinte kicsit féltem, hogy hogy fognak kijönni egymással, de az elején mindig indulás előtt etettem és vagy még a lakásban bealudt a lányzó vagy mire kiszálltunk a liftből. Apukám ment vele pár kört a parkban biztos ami biztos, majd akkortájt ébredt, mikorra hazaértem. Az egész vezetési cécó ajtótól ajtóig 2,5 óra volt, szóval pont jó volt időzítési szempontból is. Pár héttel ezelőtt viszont elkezdett akkortájt nemaludni, úgyhogy apunak hagytam itt egy adag tápot a biztonság kedvéért. Szórakoztatta, sétáltak, ringatta, megetette, büfiztette, néha még elaltatnia is sikerült, szóval működik a dolog. Nekem ez nagyon jó. (A heti kétszer három óra bébisintelést azt hiszem ezek után is igénybe fogom venni.) A vizsga maga Budaörsön volt, csupa már ismerős útvonalon. Az oktató kicsit segített, négy hibapontom lett. Átengedtek. Mondjuk ez az egész rohadt szubjektív, bárkit meghúzhatnak és át is engedhetnek ugyanazért a teljesítményért... A papírokkal (vöröskeresztes igazolás, személyi, diploma) kiváltottam vizsgaigazolást, ezzel mehetek az okmányirodába. Aztán egyszercsak tényleg lesz jogsim. Menő. Az oktatóm azt mondta, az elején alaposan tervezzem meg az útvonalakat, ha meg veszünk autót, először menjünk ki valami nem túl forgalmas helyre gyakorolni egy kicsit. Kapcsolódó vicces párbeszéd: - Tök jó, pont annyit alszik a kölök, amennyit én távol vagyok vezetni. - Otthon hagyod egyedül?