Jó pár hete volt, de meg akartam örökíteni. Voltam bent a most már volt munkahelyemen (a szerződésem lejárt, megkaptam a kilépő papírjaimat is azóta). Két érdekes beszélgetésem is volt a volt kollégáimmal.
A marketinges lány kérdezte, hogy mi a legjobb benne. Ezen tök jó elgondolkozni. Mert persze cuki. És pici, és jószagú és hasonlít rám (meg a papámra, akit nagyon szerettem), de talán mégis az a legjobb benne, hogy van egy pici lény, akinek én vagyok az alapértelmezett őőőő, egység. És rajtam múlik, hogy kerek-e neki a világ. És ha igen, akkor vigyorog rám, és ez szívmelengető érzés.
A másik az volt, hogy mindenki azt mondta, milyen cuki és milyen pici. Egy valaki volt, aki döbbenten nézett a többiekre: ez a gyerek nem is kicsi! Na igen, ő volt az egyetlen ikres anya. :D
No comments:
Post a Comment