Kánikula.

Kisnudli annyira nem örül ennek a melegnek. Az első nap látszott a fején, hogy nem érti, mi van, miért van ez, de elmúlhatna. A naptejezést kifejezetten élvezi, vigyorog, mikor kenem, csikis vagy csak simogatásnak érzi, igazából mindegy is. A védőnő egyébként azt mondta, hogy 10-16-ig szobafogság, hát peeeersze... Naptej, meg vettünk egy babakocsira szerelhető napernyőt. Mondjuk aki ezt kitalálta, az sem sétáltatott még gyereket: egy tekerős szorítóval lehet rögzíteni, és egy gombbal lehet egy síkban mozgatni az ernyőt. Sokkal praktikusabb lett volna, ha egy k. nagy csipesszel lehetne rögzíteni egy pillanat alatt, hogy gyorsan áthelyezhető legyen pl. egy kanyarodás után, vagy esetleg egy olyan minden irányban hajlítható tartója is lehetne, mint a jobb asztali lámpáknak, ha már mozgunk is vele... Egyébként van rajta némi rugó, de csak a rezgéscsillapításhoz és a vásárlók megtévesztésére. Hétvégén voltunk a szőlőben, mi egész nap az árnyékban táboroztunk, Nudlinak raktam a babakocsiba egy vízálló lepedőt, arra egy anyagpelenkát összehajtva, majd meztelenre vetkőztettem, és ráraktam a bogárhálót. Elég vidám volt egész nap. :D Ha pisilt, cseréltem alatta a pelust. Az apja egyszer felvette meggondolatlanul, Nudli természetesen lepisilte. Egyébként most nem sok ruhát használunk, egy szál pelenka is túl meleg neki, kézben csatakosra izzad a buksija. Ruha, sőt takaró is kell viszont a BKV-ra, mert tökéletesen agyatlanul légkondiznak. Kint 35 fok, a buszon/villamoson meg 18-20. Átizzadt gyerekkel felszállni kész tüdőgyula. Ja, és ha már BKV: a metrózás szívás. A mozgólépcsőre elvileg nem lehet felszállni babakocsival, csak ha kiveszed a gyereket, úgyhogy tegnap magamra kötöttem Nudlit este, mikor metróznunk kellett. Pöttyet összeizzadtunk. A kánikula monnyon le.