Csuklik és fáj.

Csuklik. Elég sokat, szegénykém. Nagyon vicces érzés. Elseje óta kb. minden nap legalább egyszer csuklott úgy 2-5 percig, de volt, hogy háromszor is. Ez kívülről hol látványosabb, hol nem annyira, és elvileg teljesen oké, de néha nekem sem annyira remek érzés.

Egyébként meg az elmúlt két hét nem volt annyira jó. Nyom a kölök. Hol jobban, hol kevésbé, de nyom. [Innen kicsit T(oo)M(uch)I(nfo), szóval akit nem érdekel/bírja, ne olvassa.] Nem vagyok egy doki, de briliánsan levontam a következtetést, hogy 1, ez nem aranyér, 2, a kölök nyomja a szöveteimet és ereimet a medencémben, és egyszerűen ez fáj. Néha annyira, hogy kb. nem bírok elindulni felállás után. Az első pár napi közepes pánik után (bakker, ezt így még hat hétig??) elkezdtem kísérletezni, és most már egészen oké a dolog. Az alábbi dolgok egyike, másika vagy mindegyike segített:
- Kriston-féle intimtorna (különös tekintettel a bemelegítés háton fekszik felhúzott lábakkal és nyit-zár a térdekkel részére)
- hideg-meleg váltózuhany
- csak és kizárólag szétvetett lábakkal ülni
- ha lehet, hátradőlve ülni
- gyakran felkelni ülésből
- alváskor oldalt, keményre tömött párnával a térdeim között feküdni (plusz még az a 3 másik párna, amivel kitámasztom magam)
- napi többször fél perc négykézláb, de könyökön, szóval a medence van a legmagasabban. Ez gyakorlatilag a Kriston-féle khmmm.... öblögetés, aminek nagyon hülye neve van, és annyi a lényege, hogy a vérkeringés meglóduljon.
Hát, kb. ennyi. A diéta óta ez az első komolyabban teher rész.

Némi terhelés.

Szegény kölök alaposan megkapta múlt héten az ívet.
Szerdán moziban voltam, Big Hero 6, hát, hangos volt, alienezett. Meg végigülni sem volt annyira kényelmes.
Csütörtökön a karácsonyra kapott színházjegyeinkkel voltunk a Karinthy Színházban a Nők c. darabon. A szünetben leült mögénk Karinthy Márton, ez elég vicces volt. A darab a második vh. alatt játszódott, igaz, hogy egy bérházban és a pincéjében, de időnként lövöldöztek, meg repülők bombáztak. Remek volt. A közönség nagy része nyugdíjas volt, egy néni oda is jött hozzám, míg Peti a kabátokat hozta, hogy mikorra várom és hogy kislány vagy kisfiú. Meg hogy hogy bírtam a hangoskodást, és képzeljem, ő ezt személyesen is átélte, és üdvözli a gyermeket, ha megszületik.
Pénteken délelőtt voltunk ultrahangon. A gyermek szépen nő, kb. 2,3 kg, és továbbra is gyűlöli az ultrahangot. Háton feküdtem, a hasam jobbra-balra rengett, ugrált. Aztán a kölök nekiállt csuklani, így fel-le is remegett a hasam, szép szabályos ütemben. A képen is jól látszott, ahogy szegénykémnek rándul össze a kicsi hasa minden csuklásnál. Aztán a lábát felhúzta a fejéig, ami nem annyira jó stratégia a csuklás elmulasztására, és nem elég, hogy a csuklás miatt a szívverését képtelenség volt rendesen mérni, a köldökzsinórt is rugdosta. Mi - empatikus szülőkként - röhögtünk. Végül kb. mindent lemértek, minden jó. Este mentem vezetni, majd Petiék céges partijára egy kaszinóba. Nem is tudom, hogy gondoltam. Először is, svédasztal volt. Volt saláta meg hús, meg lelegeltem a gyümölcsdíszeket, viszont álló asztalok voltak. Kac-kac. Találtam egy fedett radiátort, oda letelepedtem, és három villa elhasználásával sikerült megvacsoráznom. Egyszerűen kiestek a kezemből... Aztán nem maradtunk sokáig, mert a mélynyomótól rengett a mindenem, nemcsak a tüdőm vibrált, hanem a hasamban a víz is, a kölök is nekiállt ugrálni, szóval végül is vacsiztunk egy jót és ennyi.
Szombaton pedig megint színházban voltunk, a Tótékon. Igen, rettentő humoros vagyok, ez az én karácsonyi ajándék ötletem volt. Nemzeti Színház. Míg eljutottunk Peti tesójához, az sem volt semmi, metrópótlás, séta, stb, keményedett a hasam, fájt, szenvedtem. Ott feküdtem kicsit, attól jobb lett. A színházban persze megint volt lövöldözés, meg kihangosítás (rádió), meg nagyon hangos zene, meg őrjöngés. (Meg rántotthús-szag. Konkrétan a színpadon sütötték...) Már az egész család engem nézett, hogy élek-e még. :D
Vasárnapra megmondtam, hogy sehová. Végül csak ebédelni mentünk, ott meg majd 45 percet vártunk a kajára, azt hittem, éhen halok, mert eleve csúsztak a kajaidőpontok...

Nesze neked, Alien!

Videó. Csak erős idegzetűeknek. :D

Totálisan a pólóhoz igazította a viselkedését.

Pótlás - új év

Az új évet megint rögtön a dokikkal kezdtem. Védőnő, diabetológia hétfőn, csütörtökön nőgyógyász.
A védőnőnek mondtam, hogy fáj ez-az, de nem nagyon tudott rá mit mondani. A diabetológiás NASA mérleg szerint híztam 30 dekát, büszkék voltak rám. Az értékeim továbbra is jók, úgyhogy hurrá. A nőgyógyász már a 35. heti vérvétellel foglalkozott, ez már elég komolyan hangzik. Meg van már időpontom a szívhang és fájástevékenység mérős vizsgálatra is, anyám, borogass. :D
Továbbra is járok vezetni, elvileg 3-4 hét és mehetek vizsgázni.
Peti a szombati munkanap után vasárnap kiutazott Németországba, csütörtökig. Ez azért elég parás volt nekem, nem nagyon akartam egyedül maradni, meg reméltem, hogy a kisasszony nem az apja nélkül akar megérkezni. Attól azért elég rendesen bedühödtem volna. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. :)

Pótlás - karácsony

Sikerült a nagy csattanással járó viharban szépen eláznunk, és még akkor nem is volt gond. Csak a combomon volt vizes a farmerem, hazaérve bebugyoláltam magam, de ez kevésnek bizonyult, forró fürdő kellett volna...
Másnap (vasárnap) lementünk Ráckevére. Ott már náthásodtam. Odafelé nem volt gond a HÉV-vel, de visszafelé egy állat volt a vezető, mivel nem voltunk sokan a HÉV-en, nyomta neki, mint a meszes. Ülésen pattogni 30 hetes terhesen pedig nem vicces, picit sem. Úgyhogy álltam. És próbáltam rúgózni. Szólni kellett volna, hogy ezt most miért? Ment mint az ökör, majd állt a megállókban percekig. Vágóhídról már taxival mentünk, annyira nem voltam jól.
Hétfőre aztán kidőltem. Köhögés, takonykór, ami kell. Éjszaka alig bírtam aludni, mert egy idő után a szájon át légzéstől kiszáradt a torkom, fuldokoltam. 3 felé ébredtem, enni is kellett, 3-4 óránként álltam be a zuhany alá. hogy a gőztől kicsit jobb legyen.
Szegény családom is így járt emiatt. A bátyám jött fel karácsonyra és a szüleimnél lett volna a kései vacsora, de így aztán kénytelenek voltak összepakolni az egész karácsonyi menüt, és átcuccolni hozzánk. Nekem volt káposzta, a többire csorgathattam a nyálam. Egyébként kb. ezerszer ettem káposztát, mert az egyszerűség kedvéért mindenkinek az t mondtam, hogy azt ehetek. :D
25-én Peti nővéréék mentek Ajkára, így velük mentünk, majd Ajkára lejöttek értünk a szülei. Többnyire ott is házon belül voltam, lassan javultam. Hétvégén disznóvágás is volt, abból sem sikerült kivennem a részemet. A hazatérést követően is főleg pihentem, a köhögés nehezen múlt. A szilvesztert otthon töltöttük, micsoda meglepetés. :) Utána még volt egy utolsó gofriparti, és vége is volt a két hetes (beteg)szabinak.

Megfázásra cukormentes és kismamakompatibilis gyógyszerek:
- Tantum Verde
- Nózi orrstift
- Wick vaporub
- izlandi zuzmó szopogatótabletta, köhögésre
- Unguentum nasale orrkrém
- tea, sós víz

Fogy.

[Ábra.]

Karácsony előtti dokik.

Dec. 19-re várt mindenki magához: nőgyógyász, ultrahangos és diabetológus.

A nőgyógyász streptococcusra szűrt (hálistennek negatív), majd közölte, hogy Boldog karácsonyt, aztán bejglit ne egyen!
Az UH-ra még BuBival érkeztem, mert nem értem volna oda a melóból. :D A kölök nő, már másfél kilós kb., azt mondták, egy héttel nagyobbnak néz ki, mint amit számolgattak, és február 25-öt tippelték dátumnak. Az igazán fura az volt, hogy egy képernyőre már nem fér rá, eddig azért a fejétől a fenekéig látszott egyben, most meg már vagy csak a fejét, vagy csak a testét látjuk egyszerre. Az UH-s nő egyébként nagyon jófej volt, ránkvigyorgott, közölte, hogy Boldog karácsonyt, és átállt egy fél percre 4Ds képre. :)
De a legsokkolóbb a diabetológia volt. A terhességet 82 kilóval kezdtem. Mikorra kiderült, hogy cukros vagyok, 85 voltam, 11. 10-én 86,5 voltam, majd december elején 86,3. Aztán most 85,2. Nem voltak boldogok a fogyástól. Meg attól sem, hogy mondtam, hogy hajnali 3-kor ébredtem, és addig dörömbölt a gyerek, míg rohadt éhség nem tört rám, és kénytelen voltam enni valamit 4 körül. Aztán sikerült visszaaludni. Szóval kevés a kaja, amit megeszek, illetve a kalória, azaz szó szerinti idézetben: túl jól diétázom, szóval a karácsonyi szünet alatt legyek kedves dőzsölni. Ilyet persze általában nem mondanak a kismamáknak, de... szóval zsírosabb húsok, szalonna, kolbász, tejszínhab a gyümölcsökhöz, este pedig pótvacsorára pl. Macisajt, mondjuk egy almával. Hízókúra van. Nem pont így képzeltem a terhességemet. :D

Kis pótlás

Kicsit homályos, egy hetes, selfie, de ábra.

32.

Szaladnak a hetek. Nehezedem elfelé, lassulok, nem látom a lépcsőfokokat előttem és fáj ez-az. Nyom a gyerek, mmint a csípőmet. Ha a hátamon ébredek, teknősnek érzem magam, csak kalimpálok, mire sikerül az oldalamra fordulni. A gyerek rengeteget hancúrozik, lehetőleg este 11 és hajnali egy között. Ha Petihez bújok, őt rugdalja fenékbe. Én alszom és nyöszörgök. Aztán felébredek, többnyire háromkor. Aztán vagy sikerül rendesen visszaaludni, vagy nem.
A hasam mozog, ha épp olyanja van a kisasszonynak, látványosan. Egyébként fejvégű, szóval fejjel lefelé van, ami jó. Először elsején éreztem, hogy csuklik, azóta tán még kétszer. Elég vicces, ahogy piciket, ütemre rezdül a hasam.
Bögrét megtámasztani tökéletes a hasam teteje. Az ágyban tálcáról evés viszont felejtős, mintegy 20 centivel van arrébb a tálca, így viszont leeszem magam. :D
Mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyi van hátra vagy hogy mikor szülök, nem azt, hogy hogy vagyok. Meg hogy van-e nevünk. (Nincs.)