Dec. 19-re várt mindenki magához: nőgyógyász, ultrahangos és diabetológus.
A nőgyógyász streptococcusra szűrt (hálistennek negatív), majd közölte, hogy Boldog karácsonyt, aztán bejglit ne egyen!
Az UH-ra még BuBival érkeztem, mert nem értem volna oda a melóból. :D A kölök nő, már másfél kilós kb., azt mondták, egy héttel nagyobbnak néz ki, mint amit számolgattak, és február 25-öt tippelték dátumnak. Az igazán fura az volt, hogy egy képernyőre már nem fér rá, eddig azért a fejétől a fenekéig látszott egyben, most meg már vagy csak a fejét, vagy csak a testét látjuk egyszerre. Az UH-s nő egyébként nagyon jófej volt, ránkvigyorgott, közölte, hogy Boldog karácsonyt, és átállt egy fél percre 4Ds képre. :)
De a legsokkolóbb a diabetológia volt. A terhességet 82 kilóval kezdtem. Mikorra kiderült, hogy cukros vagyok, 85 voltam, 11. 10-én 86,5 voltam, majd december elején 86,3. Aztán most 85,2. Nem voltak boldogok a fogyástól. Meg attól sem, hogy mondtam, hogy hajnali 3-kor ébredtem, és addig dörömbölt a gyerek, míg rohadt éhség nem tört rám, és kénytelen voltam enni valamit 4 körül. Aztán sikerült visszaaludni. Szóval kevés a kaja, amit megeszek, illetve a kalória, azaz szó szerinti idézetben: túl jól diétázom, szóval a karácsonyi szünet alatt legyek kedves dőzsölni. Ilyet persze általában nem mondanak a kismamáknak, de... szóval zsírosabb húsok, szalonna, kolbász, tejszínhab a gyümölcsökhöz, este pedig pótvacsorára pl. Macisajt, mondjuk egy almával. Hízókúra van. Nem pont így képzeltem a terhességemet. :D
No comments:
Post a Comment