32.

Szaladnak a hetek. Nehezedem elfelé, lassulok, nem látom a lépcsőfokokat előttem és fáj ez-az. Nyom a gyerek, mmint a csípőmet. Ha a hátamon ébredek, teknősnek érzem magam, csak kalimpálok, mire sikerül az oldalamra fordulni. A gyerek rengeteget hancúrozik, lehetőleg este 11 és hajnali egy között. Ha Petihez bújok, őt rugdalja fenékbe. Én alszom és nyöszörgök. Aztán felébredek, többnyire háromkor. Aztán vagy sikerül rendesen visszaaludni, vagy nem.
A hasam mozog, ha épp olyanja van a kisasszonynak, látványosan. Egyébként fejvégű, szóval fejjel lefelé van, ami jó. Először elsején éreztem, hogy csuklik, azóta tán még kétszer. Elég vicces, ahogy piciket, ütemre rezdül a hasam.
Bögrét megtámasztani tökéletes a hasam teteje. Az ágyban tálcáról evés viszont felejtős, mintegy 20 centivel van arrébb a tálca, így viszont leeszem magam. :D
Mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyi van hátra vagy hogy mikor szülök, nem azt, hogy hogy vagyok. Meg hogy van-e nevünk. (Nincs.)