New York 2025. - 5+. nap

 Reggel jól keltem. Összepakoltam. Kicsekkoltam, a bőröndöt ott hagytam.

Az idő hűvösebb, de továbbra is brutál párás. Az első utam egy postafiókba vezetett, hogy a volt kollégám kisfiának feladjam a babát, amit horgoltam. A futárcégek brutál drágák lettek volna (60+ USD), ez végül kellemesen olcsóbbnak bizonyult (8 USD). Annyira párás volt a levegő, hogy az Empire State Building bizony ténylegesen felhőkarcoló volt.

Ezután elmetróztam a The Met-hez. Itt is kellett sétálni, ezalatt folyamatosan a híreket meg a FB-ot nyomkodtam, mert ekkor már elindult Budapesten a Pride. Nagyon sajnálom, hogy kihagytam, de így tudtam még ráhúzni pár napot.

A The Met óriási, nem is volt tervben, hogy bejárom. A festmények között mászkáltam sokat, volt sok terem, sok európai festménnyel, főleg középkor, reneszánsz. Aztán megkerestem a modernebbeket: Monet, pár van Gogh. Volt pár el Greco, róla eddig inkább csak hallottam, mint láttam.

Nem volt sok időm, mert még ebédelni is akartam, mielőtt f3-ra visszaérek a hotelhoz, hogy időben elindulhassak a vonathoz a reptérre.

Kifele beugrottam a Museum Shopba, ott láttam a Big Wave-es reprókat, meg is lepődtem, hogy itt van. Volt még jó negyed órám, így felszaladtam az Ázsia részre. Volt egy berendezett japán házikó, kerttel együtt, meg egy csomó nyomat, de mint kiderült a Big Wave-et 5 évre kölcsönadták valahová... Ezután még mondta az egyik őr, hogy az egyiptomi templomot feltétlen nézzem meg. Ezt az ember úgy elengedi a füle mellett, hogy "egyiptomi templom", nagyot néztem hát, mikor odaértem a terembe, ami egy jó kosárpályányi, két emelet magas, egyik oldalról üvegfalu "terem" volt, egy tavacskával meg... hát egy egyiptomi templommal. Úgy, en bloc. Fogták, oszt áthozták. A terület, ahol volt az ötvenes években, víz alá került egy gát miatt, így Egyiptomtól megkapták hálából, mert az USA segített finanszírozni a mentést. Nem nagy cucc, nem?

Aztán tényleg el kellett már indulnom. Az előző napi thai étterem 15 perc sétára volt, így a maradék kreditjeimet erre akartam ellőni. Megrendeltem ugyanaz a kaját, megjegyzésben megkérdeztem, leülhetek-e ott megenni. Ettől nem voltak elájulva, így végül elhoztam egy dobozban (az mááás, akkor a borravaló, stb., nekem meg nem volt kápém). A térképen kerestem egy közeli parkot, ami egy pöttöm játszótér volt. 1 óra után jártunk, pár kisgyerekes család izzadt lent, a gyerekek sem voltak épp top formában. Egy padon nekiláttam enni, konkrétan folyt rólam a víz... A toronyházak miatt pedig nagyjából árnyékban voltunk. Szóbaelegyedtem egy anyukával, mondta, hogy hát igen, nyáron nehéz, de le kell hozni a gyerekeket.

Ezután visszamentem a cuccomért a hotelbe, a maradék kreditjeimért vettem egy kávét a StarBucksban, majd jegyet vettem és futva elértem a Penn Station-ön a vonatom. Onnan kisvasút a reptérre. A security-n jóóó hosszú volt a sor. Gondoltam, hogy előtte becsekkoltatom a bőröndöm, hogy ne kelljen az átszállásnál szarakodnom vele, de olyan sor volt a check-in pultnál, hogy ezt inkább kihagytam. Helyette álltam sorban a Security-n vagy 40 percet. Mikor bejutottam, épp az orrom előtt bilincseltek meg egy nőt.

A várakozás alatt megint bepróbálkoztam a bőröndömtől megszabadulással, ez egy idő után sikerült is. Átöltöztem kényelmesebb ruhába, majd váááártam, mert persze késett egy órát a gép. Megint a középső oszlopban ültem, egy meglehetősen nagydarab pasi mellett. A képernyőm iszonyú késéssel reagált, így a filmnézés ki volt lőve, szerencsére csak 6 óra volt az út, abból 3.5-4 órát aludtam. Brutál fáradt voltam, mikor Frankfurba értünk. Az USA-EU beléptetésnél kaptam egy kisebb szívrohamot, de szerencsére az EU-s útlevelekkel ki lehetett kerülni a kígyózó sort és az automata kapunk bejutottam percek alatt.

Már majdnem elkezdték a beszállítást a budapesti járatra, amikor szerintem rájöttek, hogy baromi kevesen vagyunk a gépre, így mondták, hogy műszaki hiba van... (hát persze...) és jó két órával később indultunk csak el egy kisebb géppel, amin még így is baromi sok szabad hely volt. Egy teljes sorban elfeküdtem és ájultan aludtam jó egy órát. A sztyui pasas elég szemét volt, mert mikor felkeltett (bár be voltam kötve), már nem engedett felállni, hogy mosdóba menjek. Szerencsére útlevélellenőrzés nem volt, 200E és vonat kombóval kettő körül értem haza.

Próbáltam ébren maradni, de végül kénytelen voltam aludni délután jó két órát. Éjjel aludtam, hétfőn olyan voltam, mint akit agyonvertek. A hét további részén is eléggé megviselt voltam, délután baromi fáradt voltam és ezen az sem segített, hogy szerda, csüt. és péntek úsztunk Nyuszikával 30-40 perceket, pedig azt mondják, a testmozgás segít. Meg a melatonin. De nem. :D

Képeket frissítettem a mappában.

New York 2025. - 4. nap

 Közben már hazajöttem, csak egyszerűen nem volt időm írni.

Ez a nap már egész jó alvással indult, talán 8-kor ébredtem. Reggeliztem, elköszöntem a nemalvós kollégámtól, majd leültem megcsinálni a beszédem hiányzó slide-jait. Erre a napra megint eléggé lehűlt, de azért párás volt a levegő.

11 körül sétáltam el a Grand Central Stationre, ott volt ez a pop-up rendezvény, ahová bejelentkeztem beszédet tartani 1 órára. Ez mennyire egy gyönyörű épület, bakker! Voltam már itt, mert a Madagaszkárban ez az, ahol az öreglány megtámadja Alexet, meg ahol elkábítják őket... és hát ezt látni kellett.

Nagyon kevesen voltak, de a szervezők közül több embert is ismertem már az előző napok konferenciájáról, így dumáltunk, írtam dolgokat. Nagyon rendesek voltak, kaptunk Uber Eats kupont, ami nekem valamiért nem ment át az én telefonomra. Szóval valaki más rendelt nekem egy nagyon-nagyon finom kókuszos curryt egy Thep nevű étteremből. Végül 4-kor jött még egy srác, így mi ketten megtartottuk a beszédet. Eddigre megérkezett a régi PR-ügynökségünk 2 embere, akikkel még 2022-ben találkoztam személyesen, meg jött a CNN-től is valami tudósító. Ő talán a beszédek után, szóval világhírű nem leszek. :D

Zárás előtt a volt főnökömmel meló-lelkiztem, mondott érdekes dolgokat. Aztán hazagyalogoltam. És ekkor derült ki, hogy a kuponok mégis átértek, szóval a vacsimat abból rendeltem be a szomszédos pizzázóban, majd odamentem és mondtam, hogy itt eszem meg. Aztán olvastam még kicsit, eléggé ki voltam már bukva a nap végére, elég stresszes/megterhelő volt, szóval viszonylag hamar kidőltem.

Képeket frissítettem a mappában.

New York 2025. - 3. nap

Tök vicces, hogy a címbe beleírom, hogy melyik év. Amikor 2022-ben először jöttem NY-ba, mindent bele akartam paszírozni abba a pár napba, amit még extraként itt tudtam tölteni, mert azt gondoltam, hogy soha többet nem fogok ide eljutni...

Egész jól aludtam, felébredtem vmikor, ettem pár falatot, visszaaludtam. 7 után ébredtem. A hotelban reggeliztünk, bakker, mennyire uncsi a kaja. A 60%-a édesség (lekvár, nutella, gyümölcs, gyümölcsjoghurt), van lapkasajt, vaj, saláta, koktélparadicsom, olivabogyó, túlfőtt virslidarabok, krumplipüré (:D), víz, kávé, tea. Kenyeret hoztam, de már nagyon unom a választékot...

A metróállomásokon még mindig baromi meleg van, egyáltalán nem hűltek le a megállók és az alagutak.  Átmetrózunk Brooklynba, majd taxival a helyszínre. Az is eggyel elviselhetőbb hőmérsékletű lett az előző nap óta, de azért még mindig sokkal melegebb volt, mint kényelmes. A második napok általában mindig sokkal lassabbak, mint az elsők, többet ültünk, de elég fáradtak is voltunk már. Jött egy másik volt kollégám előadni, jó volt őt is látni. 

A konferencia végén inkább a sétát választottuk, mint a buszozást a legközelebbi metróig. A zsidó negyeden mentünk keresztül, ami elvileg tök gazdag környék. Hááát, nagyon szemetes volt, viszont tök érdekes volt látni a bokától tokáig konzervatív ruhákba öltözött embereket, hiszen akármilyen meleg is van, ők nem vetkőznek neki. Ja, és természetesen mindenen héber feliratok voltak. A metró a Brooklyn-hídon ment át, na, az nem nagy szám, mert kb. semmit nem látni. :D

A hotelba visszaérve egy zuhanyt, és némi pihit követően összeszedtem szegény kollégámat, aki rohadtul nem bírt aludni az elmúlt napokban és elmentünk sétálni egyet. A hotel az Empire State Building mellett van, elbattyogtunk a Times Square-re, bementünk az M&Ms Store-ba, mert ő még nem volt ott. (Nem vettem semmit, pedig egy halványszürke hoodie szivárványos szélekkel és egy NY-os bögre megkísértett, de 50, illetve 16 dolcsit kicsit sokalltam értük, cukros csokit meg nem eszek...)

Ezután a kollégám evett egy jócskán túlárazott fagyit a Cold Stone Creamery-ben a Port Authority Bus Station mellett: 11 dollár volt egy tálkányi, hideg kövön kevertek bele csokidarabokat. Jól nézett ki, de persze nekik sem volt semmi cukormentesük... Ezután már mindketten elég fáradtak voltunk, így elindultunk vissza. Jó sok rendőr állt csoportokban az út mentén, ilyen gyorskötözős bilincsekkel, aztán láttunk egy rendőrségi drónt is, aztán egy izraeli-palesztin tüntetés kezdetét sikerült kikerülnünk, asszem jókor...

Ezután már csak egy kis próbapakolást tartottam, mert jópár pólót elhoztam a konferenciáról, meg hát ugye a könyvek... egyelőre úgy néz ki, beférek. A kollégám jól kiröhögött, mondta, hogy legközelebb nagyobb, check-in bőröndöt hozzak...  Zuhany, olvasás, kidőlés. Pedig még akartam foglalkozni a másnapi beszédem slide-jaival is, de azt végül a reggeli utánra halasztottam.

Képek: https://photos.app.goo.gl/UmCzuctoGK4SSnc26 

New York 2025. - 2. nap

Megint 4 körül ébredtem, de szerencsére ettem egy kis kekszet és sikerült vissza is aludnom.

Reggel viszonylag korán kellett kelnem, 6.10-kor, gyorsan megreggeliztünk a hotelban, aztán egy taxival elmentünk a helyszínre, ami Brooklynban egy raktár épület volt a parton. Viszonylag korán odaértünk, még semmi nem volt nyitva, és az egyik biztonsági ember helyből rossz irányba irányított minket, és végiggyalogoltuk a napon az épület hosszát, ami a már akkor rohadt melegben nekem nem esett különösebben jól… fél 8-kor sem lehetett 35 foknál sokkal kevesebb. Úgyhogy eléggé szédelegve ültem be végül az asztalunkhoz.

Volt valamennyi légkondi, meg óriási propellerek fönt a plafonon, de pont fölöttünk nem volt semmi… egyébként elképesztő mennyiségű és nagyságú légkondi felszerelés volt az épületben de valahogy mégsem sikerült az egészet lehűteni. A mi részünkön egyáltalán nem volt semmilyen légkondi, nem mozgott a levegő, úgyhogy iszonyatos melegünk volt egész nap. A kaja részen hűvös volt, de gyakorlatilag szélvihar és nagyon hangos is volt úgyhogy ezzel egésszel az elég sokat szívtunk.

Itt volt a volt cégem is érdekes volt őket látni... Egy srácot ismertem az öt fős különítményükből, vele beszélgettem. Egy másik cég, akikhez interjúztam még 2022-ben, szintén itt volt, náluk dolgozik most egy másik ex-kolléga, őt szintén jó volt látni. A volt főnököm új cége is itt van, az ő kollégáival is dumáltam. Volt jópár nagyon érdekes beszélgetésem.

A konferencia Silent Disco formátumban ment volna, de sajnos nem működött elég jól a cucc, volt némi időbeli csúszás, plusz azt akarták, hogy mindenki a saját fülhallgatóját hozza, csak azt nem mondták, hogy ne blutooth-osat, mert ennyi embernél összeakad. A színpadok egymás mellett vannak, így egy idő után elég nagy lett a hangzavar. Ez a rendszer egyébként baromi jó, mert több színpad tud egymás mellett menni úgy, hogy még a kiállítók standjainál is tudnak az emberek egymással beszélgetni kiabálás nélkül.

Érdekes egyébként, hogy mennyire jó volt az ebéd, sokféle volt, kiegyensúlyozott, már-már egészséges. Na, a reggeli az nem, az csupa édesség meg gyümölcs, de a konferenciákhoz képest ez nagyon jó volt.

Még egy dolog, amit megfigyeltem, hogy az emberek a brutál meleg ellenére nem hordanak szandált. Ami talán összefügg azzal, hogy mennyire mocskos egyébként New York... Dzsuva, húgy(szag), szemét, minden ragad. A metrón használt dolgokat instant fertőtleníteném.

A konferencia után kisétáltunk a kikötő területéről, bár mondhatnám, hogy kiszenvedtük magunk, nem volt egy hosszú séta, de nagyon is elég volt... :D A cég tartott egy happy hourt egy kellemes kis helyen Brooklynban, aminek pöttyed ex-bordély hangulata volt: vörös drapériák, kis fülkék... de lehet. hogy eredetileg szenespincék voltak és csak a mi fantáziánk szaladt meg... Én most nem ittam, mert csak a sör és bor volt "ingyen", egy Aperol Spritz úgy 15 dolcsi lett volna, annyit meg nem ért. Jó sokan eljöttek, jó volt a hangulat. Más is tartott bulikát, a többiek átmentek oda, én inkább visszamentem a hotelba, este 9-re már elég hulla voltam. Zuhany és némi blogolás után kiájultam.

New York 2025. - 1. nap

Hajnalban ébredtem, helyi 4 körül, de ettem kicsit és sikerült visszafeküdni.

Reggel 7-kor ébredtem, a hotelban a reggeli nem volt túl nagy extra, de volt saláta meg paradicsom, amit még eddig nem nagyon tapasztaltam máshol...

Már reggel brutális párás meleg volt, egészen elképesztő, olyan érzés, mintha egy szaunában kellene ugrálni. Nem kellemes sétálni sem, még árnyékban sem.

A kollégám a Union Square-re akart menni a Barnes and Noble-ba. Csatlakoztam hozzá. Ő kb. fél óra alatt bevásárolt és rohant tovább, én majd 3 órát elszöntyögtem. Hát egy komolyabb vagyont el tudtam volna költeni, az is biztos... Vettem pár könyvet, meg ajándékokat. Utána még beugrottam a mellette lévő papírírószerboltba, ott nem volt annyi napló/naptár, mint amit vártam volna, eskü a BN-ben több volt. Aztán szaladtam vissza a hotelba, mert volt egy meetingem.

Utána elugrottam a legközelebbi Shake Shackbe. Nem épp diétás, de nagyon szeretem a hamburgereiket. Ott üldögéltem még egy darabig, de őszintén szólva fáztam a légkondijukban. Ez a másik, ami nagyon nehéz a forróságban, hogy kint megdöglesz a letaglózó melegtől, aztán bemész valahová, ahol meg rádfagy az izzadság... Kicsit nehéz nyelnem, de szerencsére eddig elég jól bírom. 

A nagy melegben egyébként szandált egyelőre nem volt kedvem venni, annyira mocskosak az utcák...

Az ebéd után megcéloztam a Morgan Library and Museumot. Kedden 3-tól 5-ig ingyen látogatható a könyvtár rész. A bejáratnál várnom kellett kicsit, aztán kaptam egy fekete matricát, és bementem. Épp egy idősebb, jómódúnak kinéző nőkből álló csoportnak tartott valaki idegenvezetést. A földön találtam egy kék matricát, amit felvettem, majd felhasználtam és bementem vele az ideiglenes kiállításokra. Szerintem még sosem csináltam ilyet, hogy belógtam volna bárhová is. A két időszaki kiállításból az egyik Jane Austenről volt, mondjuk mindent is kiállíttottak, ami vele vagy a korszakkal kapcsolatos volt. Az amerikai első "kalózkiadások" érdekesek voltak, bár már hallottam róluk, meg volt pár első kiadás is.

A másik egy fényképész nő képeiből állt, ott is volt pár érdekes portré.

A könyvtár maga lenyűgöző, meg a dolgozószobája is... hát, volt pénze rendesen, az világos. 

Ezután visszajöttem a hotelba, őszintén szólva, fáradok. Este 10 múlt otthon. Nem mondom, hogy könnyű volt megint kimenni a brutális hőségbe, de ha maradok, tuti lefekszem és akkor felébredek éjfélkor, aztán meg mit kezdek a maradék éjszakával?

Végül elgyalogoltam a Times Square-re, ott van a Lion King színháza. A nagyobb darabokat annyiszor játsszák, hogy egy-egy színház csak azt játssza, egy héten 6-8x. Reméltem, hogy ha a kezdés előtt egy kicsivel megyek oda, adnak kedvezményt és nem lesz olyan drága a jegy. Szép nagy sor volt már a bejáratnál, de a jegyirodánál nem volt senki. A biztonságiak beengedtek a hidegbe, pár perc dekkolás után a kasszás azt mondta, ad nekem egy 200 dolláros jegyet 99 dollárért, annyi a legolcsóbb jegykategória. A hatodik sor szélén, de nem a legszélén. Itt azért kaptam egy kisebb szívszélhűdést, mert bár ez egy kurva jó deal volt, 99 dolcsi azért egy vagyon. A csávókám nem értette, mondta, hogy "This is where you say thank you!", és mondtam, hogy igen, Thank you!, de ez az én országomban egy kisebb vagyon. "Welcome to New York!"

Szóval megvettem a jegyet, kimentem a sor végére, majd be a színházba. A helyem tényleg marha jó volt, jól láttam és jól hallottam mindent. A darab érdekes mixe volt a színészetnek és a bábozásnak. Sajnos sem a képeken, sem a videón nem látszik pl. Timon és Zazu, akik kvázi úgy voltak elbábozva, hogy ott volt az ember mögöttük. Nagyon érdekes és jó színpadi megoldásokat találtak pl. a csorda vonulására is, meg a zsiráfokra... ezek lenyűgözőek voltak. Annyira nem tudott bevonzani a drámája, mint pl. a rajzfilm, zavart pl., hogy Mufasa egy fiatal pasi volt. Scar viszont nagyon jó volt, ez egy elég jól megírt karakter. Az extra dalok nem voltak túl jók, az élő zene meg persze át volt hangszerelve. És ez az, amit a legjobban imádok az egész rajzfilmben. Persze ennek ellenére óriási élmény volt, akkor is, ha a végére már eléggé kókadoztam (itthoni hajnali 4).

Kifele menet felkaptam pár elhagyott fedeles poharat, amin az előadás logója volt, ilyenem van a Moulin Rouge-ból is. 10 körül volt vége, de mivel a panorámaablakok a Times Square-re nyíltak, komolyan azt hittem egy pillanatra, hogy még nem ment le a nap. :D

Utána hazagyalogoltam, picit lejjebb ment a hőmérséklet, de nem sokat. A TS-en meg a Broadwayen nagyon sokan voltak. Aztán zuhany és kiájultam.

Igyekszem valami fotóválogatást is csinálni valamikor.

New York 2025. - 0. nap

 Hú, jó rég írtam blogot, de lehet ezt kellett volna a többi utazásról is. Hátha visszaszokom az írásra.

Szóval Budapesten elég kevés időm volt tervezni, így némi ChatGPTs segítsélggel azt totóztam össze, hogy a következő dolgokat kéne megnézni/csinálni:

- The Morgan Library

- MoMA

- The Met

- Broadway: Lion King

- 2 nap konferencia

- 1 lightning talk egy pop-up tech eseményen

Nem tudom, mi lesz belőle. :D

Vasárnap este még lesütöttem a hamuba sült pogácsámat (úti chocolate chip cookie), meg G-t támogattam lelkileg, míg bizonyítványokat írt, plusz R. is velem volt és asszem fél 7-kor értünk vissza Szegedről. Fogalmazzunk úgy, nem aludtam ki magam, mire mindent megcsináltam, összepakoltam, stb. A vonathoz elég rohanós volt a kijutás, de elértem, mert kivitt kocsival. :D

A reptéren találkoztam a kollégámmal, megpróbáltuk beüzemelni az eSIM-et, meg kávéztunk. Az már a kapunál látszott, hogy rohadtul nem fogunk időben elindulni, ami azért szívás, mert a Lufi 1ó10p-et hagyott az átszállásra Frankfurban... Végül jó 40 perc késéssel indultunk, ebből kicsit behozott a gép, de nem voltam nyugodt. Viszont a nemfeladós csomagom feladtam a kapunál, ami később nagyon hasznosnak bizonyult.

A repcsin egy ausztrál nő mellett ültem, aki a horgolásomat látva beszédbe elegyedett velem. majd az utolsó 20 percben megtanítottam láncszemeket horgolni.

Frankfurban elég sok utas már nagyon ideges volt, volt aki le is késte a csatlakozást. A kollégám rohant mint állat, ő előrébb is ült, szóval ő hamarabb kijutott. Nem örültem, hogy hátrahagyott, de azt mondta, feltartotta volna a repcsit. :D Szóval én jó 20 percet powerwalk-kal töltöttem, az útlevélellenőrzésen mondták, hogy nincs gond, de épp akkor mondták be, hogy "immediately" menjünk a kapuhoz. Hát, mindenki már a gépen volt. Ami nem volt tele. A gép leghátuljában ültem és volt két helyem, így bár elég sokat forgolódtam, meg kerestem a helyem, de végülis egész sokat tudtam aludni.

NY-ban kb. 10 perc alatt átjutottam az immigration-ön, kilépve pedig pofán csapott a 35 fok, amit a páratartalom nem segít. 35 fok este nyolckor. A metró brutál retkes és baromi forróság van bent, meg egy csomó plakát, hogy mik a kiszáradás meg a hőguta jelei. :D

A hotel az Empire State Building mellett van, én egy picike szobát kaptam a 11. emeleten. A kollégám egy tök nagyot, egy k. nagy kanapéval. Semmi extra, de az ágy elég kényelmes, van légkondi és füldugó sem kellett. 11-kor aldutam el (hajnali 5), persze 4-kor (10-kor) ébredtem, ettem egy-két kekszet is sikerült visszaaludni.