Fogd rá a nyuszira!

Mivel az gyermek elmúlt már 3 éves és a fogain is látszik, hogy cumizik (az alsó és felső első négy foga visszább ment az ínyébe), úgy döntöttem, hogy húsvét alkalmából elbúcsúzunk a cumitól.

Titának az esti alap úgy volt tavaly novemberig, hogy vacsi, fürdés, cici, fogmosás, vava, cumi, alvás. November után vacsi, fürdés, fogmosás, vava, cumi, mese, alvás. Betonbiztos sorrend és kellékek.

Múlt szombat este fürdés utáni törcsizésnél mondtam Titának, felkészítésképp, hogy akkor a húsvéti nyuszi jön majd és elviszi a cumiját. Letárgyaltuk, hogy ő már nagylány és aki 3 éves, az már nem cumizik, csak a kisbabák cumiznak és hogy a nyuszi elviszi a cumikat egy kisbabának, akinek jobban szüksége van rá. Mondtam, hogy amikor nyuszi elviszi, majd hoz cserébe valamit. Először brekuszt akart, aztán abban maradtunk, hogy vakondos kirakós könyvet kap majd másnap délután (hogy addig megvegyük... :D).
Megkérdezte, hogy ma? Ma. Ha már lúd, legyen kövér. Akkor nem várunk.

Írtunk levelet a nyuszinak, masnit kötöttünk a cumira, alá is írta a levelet (lásd jobb oldalt), és azt mondta, hogy a nyúl Kata pici babájának vigye el a cumiját. (Kata pici babája őszre várható, de sebaj.) Utána korrigált, hogy inkább vakondos matricás könyvet akar, ezt javítottam, illetve illusztrálta is a szöveg és a cumi között egy matrica van, kiszínezve. :D
Jobb oldalt fentről lefelé az aláírása látható, olvashatóan most írta le először a nevét, mikor mondtuk, milyen betűket írjon le.

Az volt a mákom, hogy Vakondos matricás könyv pont volt otthon dugiban, úgyhogy másnap reggel ezzel nem volt gond. :) Ott volt az asztalon, ahol a cumit hagyta.

Az esti mese után már meggondolta magát, kérte vissza a cumiját, de szerencsére Peti el tudta rámolni az asztalról a levelet és a cumit, mikor kikiabáltam a gyerekszobából, hogy nézze meg, a nyuszi itt volt-e már, és mire Tita kiment, már hűlt helyük volt: a nyuszi elvitte a cumikat. Merthogy emlékezett, hogy a konyhaszekrényben volt egy pót-cumi, azt kérte akkor, azt meg pár másodpercnyi instant pántik után úgy sikerült eldugni, hogy elmentünk együtt a létráért, P. meg eldugta abban a 20 másodpercben. :D

Ekkor szívszaggatóan zokogott úgy 5 percig, de megringattam, visszafeküdtünk és úgy egy fél óra szenvedés után végül velem aludt az én nagyágyamban... Vasárnap a délutáni alvást is ott abszolváltuk, mert egyrészt átállították az órát, másrészt cumihiánya volt. Amikor kihúztam a kezem a feje alól, szegénykém azt motyogta, hogy "Kérem a cumim!"
Vasárnap este már a saját ágyában aludt. Azóta elég nehezen alszik el esténként, de ennek most több tényezője is van: pelenkáról leszokás, új bútorokat szereltünk esténként, óraátállítás...

Azóta mindenkinek elújságolja, hogy a nyuszi elvitte a cumiját és már ő olyan nagylány, stb. Az eddigi legidiótább válasz az volt erre, a játszótéren egy bébiszittertől, hogy
- Igen, ilyen önző volt az a nyuszi?
Alig győztem kimagyarázni...

Még most is sokkal később sikerül elaludnia, mint azt az óraátállítás önmagában indokolná, és a reggeli fetrengős ébredezésnél is hiányzik neki. Bár... tegnap reggel például bebújtam mellé 8.20-kor és nem ébredt fel rá, így nem is kezdett el nyígni, hanem úgy ébredt, hogy össze voltunk bújva és elképesztően cuki volt, nevetgéltünk és beszélgettünk és 10 orr-puszit is kaptam, szóval azért el tud feledkezni róla, ha úgy adódik. :))

Hogyan nem szoktunk le (most) a cumiról

Nudli cumizik, úgy kéthetes kora óta, addig bírtam idegekkel.
Korlátozom a dolgot, cumizni lehet:
- alváskor
- a járókában (bár most épp nincs ott cumi és nem is hiányolja)
- hosszabb babakocsis utakon (kivéve a papával, mert vele még a babakocsiig sem jutnak el, máris kéri az "utit", de mit bánom én)

Szombaton viszont az történt, hogy reggel kirágta az alvós cumiját. Lehet, hogy előbb már, de most tömte az én számba*-, és most vettem észre.

* "Aaaaszom"-ot játszottunk ugyanis, meglehetősen hosszan, ez annyit tesz, hogy vigyorogva kijelenti, hogy "aaaaszom" és lehetőleg cumistól végigvágja magát a saját ágyában, a mi ágyunkon, a kanapén, és a Vavát, baglyot vagy egyéb hálótársát magával rángatva mutatja, én hová feküdjek ("eeefész"), illetve mutatja, hogy takarjam be. Jobb napjaimon tényleg oda is fekszem vele huszadszor, átkarolom, ha kéri, éneklek, ha nem kéri, csak szuszogok a nyakába és idült vigyorral szagolgatom az isteni romlottjoghurt illatú tokáját babaszagát. Mellékszál vége.

Szóval elrágta, mondtam neki, hogy kuka, kidobta. Aztán gondoltam, itt a nagy lehetőség a leszokásra: mondtam neki, hogy nem lesz cumi alváshoz, mert "kirágtad, eltört, kidobtad".
Úgy tűnt, érti, de mikorra elálmosodott, kérte az "amm"-ot. Fél egytől fél kettőig altattam, többnyire üvöltött. A másik két cumiját eldugtam, neki meg szerencsére nem jutott eszébe. Nagy nehezen elaludt (én tentéztem, szoptattam, ringattam, kitaláltam neki egy mesét, majd az apja mondta neki, hogy na akkor aludjál és elaludt). Kevesebbet aludt, mint szokott, kisírt szemmel ébredt. Gondoltam, kitartok. Este megint nagy üvöltés volt, de fáradt volt, hagyta magát lerakni, csak csomót magyarázott, meg a falat kapirgálta.
Vasárnap már könnyebben elaludt, mármint kevesebbet sírt, de vagy egy órát szórakoztatta magát az ágyban. És hát tiszta idegroncs volt, meg én is. Szelektív süketség, sírt marhaságokért, jól összevesztünk párszor.
Hétfőre másfél órával aludt kevesebbet, mint szokott, megint csak elég kis nyavalyás volt egész nap, szóval meginogtam. Egyébként is lassan vissza kéne mennem melózni, emiatt/meg az éjszakai szoptatásról is próbálom leállítani már egy ideje, szóval rájöttem, hogy lehet, hogy ez sok egy kicsit egyszerre**.

** Eufemizmus arra, hogy lelkiismeretfurdalásomban és tépelődésemben azon agyaltam, hogy mekkora tetű vagyok, hogy szivatom a gyereket.

Keddre megint korábban kelt, és cicivel a szájában kb. visszaaludt a karomban, pedig ilyet nagyon-nagyon régen nem csinált már, fekve meg aztán kb. soha... Szóval készen volt szegénykém rendesen.
Meginterjúvoltam Stippit, aki pszichológus, és hát ő sokkal jobban meg tudta fogalmazni, amit én itt most ilyen könnyedén leírtam, szóval kedden délután, amikor először mozdultam ki otthonról a cumiszétrágás óta***, vettem egy alvós cumit neki.****

*** Szmogriadó, hogy a fene vinné el, Tita már egy hete nem volt kint...
**** Ha ez ilyen egyszerű lett volna, kaptam egy kicsit a karmától... NUK világítós cumi: nincs sehol. Ez volt az útvonalam: Allée Spar - Elefáni (Kosztolányi) - Rossman (Móricz) - Allée gyógyszertár - Allée DM - Allée Spar (itt megvettem kínomban a 6-18 hónaposoknak valót, mert máshol olyan sem volt) - DM (Móricz) - Spar (Móricz)... Mindegy, jó ez a kicsi is.

Apám szerint rettenetesen örült, mikor látta, hogy cumisüvegből kap azért tápszert, ez nem szűnik meg (pedig majdnem ezt is hozzácsaptam), apám így altat még ma is. Én meg hagyom, mert látom, milyen sokat jelent neki, hogy így altat, még akkor is, ha már nem alszik el a kezében, hanem önállóan vonul az ágyába.
Ébredés után is kért cumit, akkor még előtte szoptattam, majd mikorra kivakartuk magunkat az ágyból (ilyenkor visszafekszem és a szoptatás közben/után hentergünk, mert luxus az élet), mutattam neki, hogy anya volt boltban ééééés hozott: cumit. Asszem sokáig megmarad az a kép, ahogy Nudli leeresztett. Kiveszett belőle a feszültség. Megvárta, míg kibontom, leforrázom, és nagy boldogan cumizhatott. Rögtön ment is "aaaaszom"-ot játszani, meg én is, bújt, cuki volt, én meg majdnem bőgtem. Azért persze nem javult meg egyszerre, alig bírtam elvenni tőle a cumit, pedig az alvós az ugye alvós, szóval csak az ágyban, de végül ezzel megbékélt, ez a szabály korábban is élt. Este még azért volt egy-két kör hiszti, anya idegroncs lett megint, de sokat javult a tendencia.
Lefekvésre megint nagyon boldog volt, kérdezte, hogy "Cumi? Jo. Jóó." Aztán ma aludt negyed tízig. És napközben többnyire cukorbogár volt, nem hisztizett, játszottunk, délután is rendesen aludt.

Szóval asszem jól döntöttem, hogy hagytam a konzekvensséget a picsába ezt most feladtam. Majd valamikor később leszokik.