Az alvásról.

A kismamakönyvem szerint minél hamarabb át kell szokni arra, hogy a bal oldalamon alszom, magas fejpárnával, has/mellkas előtt egy másik párnával, valamint egy harmadikkal a felhúzott térdeim között. Mióta nem kényelmes a hasamon aludni (jóideje) és a hát sem az igazi, nagyjából így alszom, és elég jól működik.
Korábban főleg nagykifliként Petihez bújva aludtam, gondolom mondanom sem kell, hogy ez sem megy már, viszont azért valamennyire még mindig odaférek, max. a gyermek rugdalja kicsit az apját. Rövid időre kényelmes, ha Peti is alkalmazkodik kicsit. :D
Az első trimeszterben brutál álmos voltam már este nyolckor, aztán 3-4x keltem pisilni egy éjjel. A második trimeszter elejére ez elmúlt, aludni azért jól aludtam, de kicsit kevesebbet. Mostanában az a menő, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egyben alszom reggelig, viszont egészen megszoktam a 7.20-as kelést. Ha nem vagyok annyira kimerült, akkor felébredek 3-4 körül, felkelek pisilni, viszont utána már sokkal felszínesebben sikerül csak aludnom, na, ilyenkor álmodok össze-vissza jóóóó nagy baromságokat. Pl. hogy hasizomgyakorlatokat végzek. Képzelem, mit működött a kisasszony a hasamban éjjel, ha ez így jött át. :D

És (mégis) mozog...

Először a 16. héten éreztem, hogy behullámzik a hasam, hiába, nincs rá jobb hasonlatom. Ágyban feküdtem, háton, párnával a hátam mögött, olvastam. Jól meglepődtem.
Aztán még párszor éreztem, a kisasszony remekül ki tudta fejezni, hogy menjek már a fenébe. Illetve hogy hagyjam már abba, amit csinálok. Vagy legalábbis őt hagyjam. Először az első jógaórámon, amikor a kismamásított gyertya pózt csináltuk (fordítva ülni a széken, comb a támlán, majd leeresztenek: váll egy párnán, fej a földön, láb kinyújt, sarkak a falon). Amikor visszértem vízszintesbe, akkor rúgott. Meg aztán akkor, mikor a Badacsony-hegyre mentünk fel, jó, végülis fele magasságon mentünk körbe, de már annak a felénél (felfelé) kikérte magának. Aztán csönd volt.
A hétfői kórház-turné után hazaérve éreztem először este, ilyen fura rángásokat. Köldök alatt közvetlenül, középen. Elsőre azt hittem, a gyomrom kér ki magának valamit, de kiderült, hogy a lányom az. :) Mert aztán 4-5x, random időközökben éreztem, és azóta is, napi jópárszor. Fura érzés nagyon, de érdekes. És még minden alkalommal meglepődöm kicsit. Pedig már ideje van, meg minden. De hát az Alien-érzés... Ideje lesz beszerezni a vicces pólókat!

Miket szedek?

Már mikor kitaláltam ezt az egész békaprojekt dolgot, akkor megkérdeztem a gyógyszerészem, mit javasol, és aztán több-kevesebb kihagyással szedtem Femibiont, hogy legyen a szervezetemben folsav, mire kell. Elvileg azért kell, mert a nyitott gerinc az első nyolc hétben alakul ki, amikor még az anya nem is feltétlen tudja, hogy terhes. Vagy nem elég régen tudja.
Aztán szedtem ezt tovább, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, az első típusát a 12. hétig kell szedni. Utána már ugyanennek egy két tablettás verziója van. A dokim szerint kb. mindegy, melyiket szedem, a lényeges dolgok mindegyikben benne vannak. Valamint azt is mondta, hogy mivel egészséges vagyok, mást nem is kell szednem (vas, calcium, stb.).
Az elmúlt két hétben elkezdett éjszakánta görcsölni a vádlim, ezért most naponta iszom a gusztustalan magnézium pezsgőtablettát. Erre is azt mondta a doki, hogy nyugotan, de ha nem görcsölök, nem kell inni. Hát, görcsölök, szóval kell. Szerencse talán, hogy félálomban is képes vagyok visszafeszíteni a lábfejemet, így többnyire nem is ébredek fel teljesen.
(És jajj, a guglizás: "terhesség vádligörcs". Címek: "Fájdalmas lábszárgörcs - a terhesség megkeserítője", "Vészjósló tünetek a terhesség alatt"... na, ezért nem szeretek guglizni ilyeneket.)
Emellé, ha eszembe jut, néha szedek C-vitamint, de ezt abszolút ad hoc.

Azt már korábban is megállapítottam, hogy ami a terhességgel vagy kisbabákkal kapcsolatos, az mind drága. A vitaminnak is érdemes utánamenni: az Alléeban 5800 volt a havi adag, a Keletinél 5500, a Mester utcánál a körúton 6600, egy dél-budai gyógyszertárban meg 4800. Szóval van egy kis különbség...

Telitalálat.

Ezt a képeslapot még július végén kaptam egy Postcrossertől:

Vagy egy percig álltam és bámultam, hogy de én még nem is írtam ki, hogy babát várok! :D

Jól beletrafált, no.

http://www.postcrossing.com/postcards/DE-3359548

Ultrahangok a 12. (13.) héten

Két ultrahangos vizsgálaton is voltunk két egymást követő napon.

A dokim írt egy beutalót a Péterfybe, "rendes, nagy UH-ra", de mondta, hogy ha Down-szűrést is akarok, akkor az pénzbe kerül, és máskorra adnak időpontot, de ugyanoda kell menni. Úgy voltunk vele, hogy ha már egyszer Down-szűrés, akkor megyünk az Istenhegyi úti Géndiagnosztikára. Vérvételt nem kértem, mert ha jó az UH, akkor minek, ha meg rossz, akkor majd utána. Egyetlen egy időpontjuk volt már a kérdéses két hétre, szóval végülis szerencsénk volt. A rendelő nagyon szép, mindenki nagyon kedves volt, az ultrahangot meg végig vigyorogtam-könnycsorgattam. Meglepetésemre hasi ultrahang volt, és nagyon jó érzés volt elsőre látni a kölökformájú békát. Aludt. A doki jól megbökdöste az UH-fejjel a hasam, hát felébredt. Nyújtózkodott egyet, épp csak az hiányzott, hogy azt mondja, hogy Hagyjatok már békén aludni! Aztán nekiállt kalimpálni, mint egy jólnevelt örökmozgó. Bokszolt, nyújtogatta a lábait, nyomkodta kifelé a magzatburkot. (Gondolom nem sokára már érezni is fogom ezt. :D)
Az ultrahangos megmérte a tarkóredőjét, az orrát, a fejkörfogatát, a haskörfogatát, a combcsontját, láttuk, ahogy a szíve dobog, meg (többedszeri nézésre) a bordáit, ujjait egy-egy pillanatra. Nézték, hogy a szív mind a négy pitvarában jó-e a vérkeringés. És a végén feltették a kérdést, hogy akarjuk-e tudni, hogy mi a neme. Akartuk. Lány. :) Kaptunk képeket nyomtatva és videófelvételt is, úgyhogy nézegethetjük a kalimpáló kisasszonyt.
A leendő nagyszülők is örültek a felvételeknek, nézegetik buzgón. Az én szüleim örülnek, hogy lány, P. szülei azt mondták mindegy, csak gyerek legyen. :)
A buszon melófelé (Fruzsi szavaival élve) majd szétpukkadtam a büszkeségtől. Aztán leültem a főnökömmel, és elmondtam, mizu. Meg a többieknek is, jól meglepődtek.

Másnap mentünk a Péterfybe. A kórház elsőre elég... viktoriánus. Századfordulós. Ijesztő, na. Beljebb már láttuk, hogy azért modernizálva is van, de azért...
Ahhoz képest, hogy alap ultrahangra mentünk, egyből az orrcsonttal és a nyaki redővel kezdték... Aztán megnevezett pár szervet, amit az előző UH-n nem hallottunk (vagy nem emlékszem), itt a hölgy köhögtetett, nem bökdösött. Minden rendben, jó volt megint látni (bár még mindig kicsit hihetetlen), fotó 500 Ft, köszönjük, viszlát.

Azóta a felvételt látta családon belül gyerekorvos (aki szerint is lány), valamint kardiológus is (aki szerint jó a szíve).

Reggeli

Ülök a céges kajáldában, reggel 10-kor. Eszem. Jön két kolléga, egyik a másiknak:
- Na tessék, van aki reggelizik!
Én:
- Sőt, ez már a második reggelim. (Reggel vezetni voltam, 7 előtt reggeliztem.)
- Mi vagy te, hobbit?
- Nem. Terhes.

Válasz a Hogy vagy?-ra (első trimeszter)

A sztereotípiákból hoztam az álmos és éhes kategóriákat.

Az első pár héten este fél 10-kor már végem volt, még ha nem is feltétlen aludtam el. Vagy elaludtam, meló után a szőnyegen.

** TMI figyelmeztetés ON **
Úgy a 8. héttől aztán jött a 2-3 óránkénti kötelező evés. Néha éjszaka is felébredtem (pisilni), majd nem tudtam visszaaludni, olyan rohadt éhes voltam. Szóval kénytelen voltam valamit enni... Aztán volt olyan éjszaka is pár, amikor a szervezetem nem tudta eldönteni, hogy éhes vagyok, hánynom kell vagy esetleg a hasam fog menni.

A párásabban meleg napok nem voltak a kedvenceim, olyankor néha akár egy órát is ültem sűrűn nyeldekelve a tetőteraszon, na, de túléltem, még egyszer sem hánytam. *** OFF ***

Ami a kajálást illeti az elején volt pár dolog, amit egy kóstolás után adtam tovább P-nek, aztán kiderült, hogy a bodzának a szagát nagyon nem szeretem, egyszer valaki a Mekit emlegette, úgyhogy aznap ott vacsiztunk (előtte évekig nem, és azóta sem). Sőt, egyszer valaki a fánkokról beszélt, én meg elálmodoztam, hogy hmmmm, fánk. Aztán rájöttem, hogy utálom a fánkot...

Egy négyéves és a pocak

A leendő nagyszülőknél voltunk, vendégek jöttek: P. unokatesója, a német felesége, és a két gyerek, a lány 4 körül, a fiú még nincs 2.

A lány nagyon szeretett velem mászkálni, felfedeztük a kertet, fára mászott, megnéztük a pipíííket, fogta a kezem, néha még hozzám is bújt. Aztán egy idő után mondtam, hogy nem emelgetem többet, mert baba van a pocakomban. Kérte, hogy mutassam meg, és elég csalódott volt, mikor kiderült, hogy ott csak a bőrömet látja. :D

Ebéd után én egyszerűen kidőltem, elaludtam a kanapén. Úgy tűnik, hogy a csalódottsága ellenére foglalkoztatta még a téma, mert behozta az autóból a babáját és betömte a pólója alá. Aztán lefeküdt a velem szemben lévő fotelba, úgy mint én, és alvást színlelt. (Engem meg felkeltettek, hogy lássam én is.)

Látszik!!

Szombaton már kényelmetlen volt az egyik nadrágom, ami eddig teljesen jó volt. Vasárnap megállapítottuk, hogy bár eddig is volt némi pocakom, a köldököm alatti púp az már nem a véletlen, szóval átalakult. Dagadok a büszkeségtől (jó, meg a terhességtől). :)

Dokik - az eleje

Bár alapjában tudtam, hogy felesleges nagyon sietni a dokihoz rohangálással, felhívtam a kerületi SZTK-t, hogy adjanak időpontot. Egyelőre azt gondolom, hogy nem akarok magánrendelésre járni, fizetek elég sok TB-t, alig szoktam beteg lenni, szóval jár az ellátás. Később meglátjuk.

Sokkal korábbanra adtak időpontot, mikor mondtam, hogy miért mennék. Így az első ultrahangon még csak az látszott, hogy ott a petezsák, de a béka még nem látszott (6. hét + 2 nap). Nem gond, így is majd kiestem a számon a vigyorgástól. Mondta is a doki, hogy 8 nappal későbbre ad időpontot, mert látja, hogy nem férek a bőrömbe. Ezután el is mentünk apukámékhoz, ő is csak vigyorgott leginkább.

A következő ultrahangon (7. hét + 4 nap) már látszott a kölök, majd egy centisre nőtt nyolc nap alatt. Meghallgattuk a szívét is. Az azért mekkora már, hogy még egy centis sem volt, de ver a kis szíve! 140-es pulzussal. Másnap megmondtuk az apósoméknak is, ők még ma is 3 centivel járnak a föld felett. Úgy 10 éve várják az első unokájukat, kicsit már lemondóan, de minden látogatásunkkor megkérdezték, hogy Na? Most azán meglepődtek alaposan. Az időzítés esetükben sem volt rossz, anyósom most vonult nyugdíjba, az ünnepi ebéden adtuk oda az UH képet. Apósom nem hallotta, mit mondtunk, amikor elismételtük, a meglepetéstől lezöttyent a székére.

A doki írt egy rakás beutalót, labor, védőnő, EKG, 12. heti UH a kórházba.

Ebből már megvolt a labor, a vérvétel igen jól sikerült... Már napközben is fájt a bicepszem, nem volt kényelmes kinyújtani a karom. Este jegeltem, másnap estére így néztem ki:

Már egészen biztos a vércsoportom is, szerencsére RH+. Apukám rohangászhatott a papírokért, hozzám az irodába meg az SZTK-ba. De a nevelőanyám szerint én csak ne rohangásszak feleslegesen.

A békaprojekt

Szóval hát béka nő a hasamba'. Már lassan 10 hete.

Már egy ideje készültünk rá, most aztán mégis kb. meglepetés volt. Ősz óta minden alkalommal biggyedt lefele a szám, mikor kiderült, hogy hát most megint nem. De volt a diplomamunkák leadása, meg az esküvői előkészületek, meg az államvizsgák, szám szerint három, szóval január végéig azt sem tudtam, hol áll a fejem.

Aztán május végén voltam Londonban, utána voltunk a szőlőben, meg a nyaralóban kerítést építeni, szóval elfoglaltuk magunkat. Ez hatott, a kölöktéma eszünkbe sem jutott. Peti elment a kollégákkal a Balatonra, és meg számoltam a napokat. Az ötödik plusz napon vettem egy tesztet. Nos, a tesztekre nem véletlenül van ráírva, hogy 5 perc után kell megnézni. Merthogy bele kell mártani a pisibe (alternatívaként lehet próbálni célozni), és az szépen felázik a csíkokig. A tesztcsík azonnal látszott, de a másiknak se híre, se hamva. Én meg álltam ott a klotyó mellett félálomban tökéletes értetlenségben, hogy na de akkor mi volt ez az öt nap?? 5+5 napig az ember nem produkál csak úgy PMS tüneteket, valaminek ennyi idő alatt csak KELL lennie, nem? Aztán a két és feledik percben megjelent a csík. \o/

Estére hazaért Peti, névnapja volt, kötöttem hát masnit a hasamra. Meglepődött.