Vércukor követés - 1. nap

 Szombat este rakattam fel a kütyüt [link], előre mondjuk kaptam egy frászt, mert kibontottam a műanyag belövőt és azzal a lendülettel vissza is csuktam, hogy még megnézem a videót meg elolvasom a használati utasítást. Abban az volt pont leírva, hogy ezzel tönkretehetem a tűt... /o 

Szerencsére egyébként elég könnyű volt felrakni a kütyüt a bal karomra, a videó alapján. Úgy tűnik hogy a ragasztó jól megtartja. Előtte alkoholos kendőkkel kellett le takarítani a bőrömet, majd megvárni hogy az alaposan megszáradjon mert az alkohol oldja azt a ragasztót. A belövés után elbíbelődtem az appal.

Egy fél óra várakozás után az app is elkezdte érzékelni a bejövő adatokat. Az appban van egy napló, amibe föl lehet vinni a mozgást, a gyógyszereket, az étkezéseket valamint az alvást.

Az étkezéseket elkezdtem naplózni: fél 9-kor vacsiztam, egy kicsit megcsúsztam a vacsorával a szerelés miatt. Mozzarellás lepényt ettem ami teljes kiőrlésű lisztből készült, némi görög joghurtot és salátát. Nagy meglepetésemre ez nagyjából semmit nem változtatott a a vércukromon. Vacsora előtt körülbelül 4,7 volt a vércukrom, ez 6.1-re ment föl jó másfél óra alatt, szóval semmi extra csúcs. Éjszaka többször volt meglehetősen alacsony a vércukrom: 2.8 és 3 körül, de valaki figyelmeztetett arra is, hogy az első éjszaka simán lehet hogy majd a riasztó kelt párszor hibás jelzések alapján. Végül is nem ébredtem föl a riasztásra, úgy tűnik hogy a do not disturb jobban működött, mint az app.

Az óraátállítás miatt egy kicsit később keltem úgyhogy most a testem szubjektív idejéhez igazodtam egész nap. Kilenc után reggeliztem: először benyomtam pár levél salátát, majd másfél szelet teljes kiőrlésű kenyeret, meg ittam egy kávét. Bevettem a gyógyszeremet és ezzel 6.9-ig ment fel a vércukrom nagyjából a másfél óra alatt. 

Ami itt érdekes volt, hogy reggel "zizegtem". Ilyenkor idegesnek tűnök, picit talán remeg a kezem is.  Ezt én annak szoktam tulajdonítani, hogy éhes vagyok már, vagyis nem éhes, de ennem kell, biztos leesett a vércukrom. De a napló szerint itt annyi volt, hogy esett 0.6-ot a vércukrom és utána elkezdett megint feléfelé mászni, de ennyi. Fura.

Uzsira görög joghurtot és kekszet ettem, nagyjából 20 gramm szénhidrátot. Ezek nagyon kicsit emelték csak meg a vércukromat egészen egészen lapos maradt a görbe (körülbelül 5.7-ig ment föl). A Detkinek van pár újdonsága: tk és cm csokis perec és fahéjas karika. Nyami.

Ebédre teljes kiőrlésű halrudacskákat ettem, basmati rizzsel és vajon párolt kukoricával. Ebéd környékén 5.5 volt a vércukrom, majd ezt fölment 7.8-ra kábé egy óra alatt, de ekkor elmentem gyalogolni, ami alatt villámgyorsan visszament a vércukrom 5.1-re és ez nagyjából így is maradt. Amikor hazajöttem megettem 80 gramm almát (edzés után ennyi jár), majd utána pihentem, olvastam,  de a vércukrom még mindig 5 körül volt folyamatosan. 

Fél hatkor is meguzsonnáztam: volt tegnapról egy fél dia-wellness kakaós csigám ami körülbelül 20 gramm szénhidrát. Ehhez ettem még előtte egy kis görög joghurtot. Ezóta már eltelt jó fél óra és konkrétan a világon semmi nem történt: tehát 5.0-ről 5,5-re ment föl a vércukrom, majd másfél óra alatt még tovább 6.0-ra.

Az első nap nagy meglepetése, hogy mennyire jól megy ez... Messze nem számolgatok annyit, mint amikor elkezdtem diétázni, mondjuk az érdekes lehet, hogy ebből mennyi a gyógyszer hatása és persze nem látom az inzulint, csak a glükózt. De ma egy csomót agyaltam azon, mi mindent kéne letesztelni ez alatt a két hét alatt... Szép lista lett...

Vércukor követés - az előző részek tartalmából

2014 óta diétázom (160g-os diéta), terhességi cukor miatt kezdtem (m=n), durván lefogytam közben, konkrétan kevesebb kilóval jöttem ki a kórházból (m=n-7), mint amivel kezdtem a várandósságom. Aztán a szülés után hat héttel már azt mondták, nem kell, villámgyorsan vissza is híztam arra a súlyra, amivel szülni mentem (m=n+6). Itt jutottam el oda, hogy ez nem oké, visszaálltam 180g-ra, amivel vissza sikerült mennem a terhességi kezdő súlyomra (m=n). Mikor befejeztem a szoptatást, akkor elmentem egy endokrinológushoz, aki 140g-ra lőtte be az adagom egy dietetikussal kézenfogja, plusz elkezdtem metformint szedni meg fogyni. Két éve nyáron voltam a legjobb súlyban (m=n-14), mondjuk erre mondják, hogy for all the wrong reasons. Aztán volt pár elég... hullámvölgyes évem. Most az lenne a cél, hogy kb. oda (m=n-14) jussak vissza, csak a jó módon, innen: m=n-6

Mivel január óta nem dolgozom és csak márciusban kezdtem el egy részmunkát, eléggé ráérek ezzel foglalkozni. Január óta igyekszem a heti 3 edzést betartani, járok jógára, néptáncolni és mobility-re. Március óta megint biciklizem és heti 3x járok gyalogolni, kb. 1-1 órát, 13x pulzuscéllal. Picit lógok is minden kör után a húzódzkodón.

A vércukor ellenőrzéssel már szemezek egy ideje. Mármint van egy ujjszúrós mérőm, de a fenének van ahhoz kezve. :D Nemrég olvastam a Glucose Goddess könyvét, A glükóz forradalom címűt. Mivel hosszú évek óta diétázom, vannak dolgok, amiket eleve csinálok: nem eszem hozzáadott cukrot* és fehér lisztet*, amiből van, abból cukormenteset, teljeskiőrlésűt eszem, rizsből basmatit, tésztából durumot, igyekszem a krumplit kerülni*. Van már cm csoki, túrórudi, jobb sütiket sütök mint a legtöbb mentes cukrászda (kivéve a Sovány vigaszt) és két éve állandóan főzök, zöldségkosárra is előfizettem. Tiszta egészségtudatos felnőtt lettem, igen. :D

Na, de a GG könyvben volt még pár tipp, amit most beépítek az életembe: először valami zöldet eszem amikor csak tudok, eszem joghurtot vagy pár magvat a kisétkezések előtt, sétálni megyek kaja után 20 perccel... És most jött el a pillanat, hogy kísérletezzek kicsit magamon is, mert a könyvértékelésemben írtam, hogy jó lenne, erre Juci átdobta, hogy most épp akciós a kütyü. És hát most épp baromira ráérek erre, nem? De. Szóval kísérlet indul. 

Oké, egy kis pontosítás a módszerekről és diétákról: a GG-tippek azoknak valók, akiknek nincs diagnosztizált ezük-azuk, csak pár plusz kilójuk és az az érzésük, hogy kéne valamit csinálni. Akiknek van diagózisuk, azoknak is hasznos lehet mindahhoz hozzátéve, amit a 160 grammos diétáról tudnak (már ha azt ajánlották nekik a gyógyszer mellé). Én a 160 grammos diétát csinálom, bár csak részben számolgatok már, aminek egyébként van egy rakás szabálya. Ebből is vannak olyan dolgok, amiket viszonylag könnyű követni és máris jobban étkezünk, mint előtte. Pl. apu sem számolt, csak alapanyagokat cserélt és rendszeresen evett, fogyott is 30 kilót. De kinek mit mond a dokija, a teste és mire van lelki ereje. :)

* oké, néha de. A sajtos kiflit és a croissant-t nem sikerült még reprodukálni diétás verzióban. Meg a krumplipürét se.

Spanyolország - 2. nap, Barcelona

 Az egész éjjel zúgó légkondi ellenére elég jól aludtam. Az előző nap vett kajámmal, meg a vitt kávémmal leültem reggelizni a konyhában. A mellettem lévő asztalnál egy hatvanas pasas sakkozott a tabletén, szóba elegyedtem vele, mert Tita is szeret sakkozni. Aztán leült mellénk a magas vékony srác, akiről addig nem tudtam, hogy felettem aludt. :D

A srác valami Open Source konferencián volt, holland. A pasas Chicago-ból jött át a feleségével, elég sokat tudott az építészetről. Megbeszéltük, hogy se a srác, se én nem kaptunk jegyet a Sagradába, erre ő ajánlott nekünk egy épületet, ami nagyon szép, a Palau de la Música Catalana-t. Felírtam, mert még nem tudtam, mit fogok csinálni.

Először is elsétáltam megint a Case de Batlló-felé, majd végig a Ramblán. Nagyon meleg volt és fülledt, a Ramble elején 4 fiatal próbált épp fellocsolni egy ájult lányt. Láb magasba, ketten meg egy sállal takarták... Szóval próbáltam én is lassabban sétálni. A Ramblát elég sok helyen épp felújítják, így elég zajos volt és kicsit kevésbé élvezhető. De a kikötőhöz leérve végre megmozdult a levegő! A rengeteg vitorlás melletti kis gyalogos hídra felérve irgalmatlanul nekiállt vijjogni, kiderült, hogy nem felemelkedős híd, hanem elfordulós. :D

Gondoltam, ott ebédelek a kikötőben, mert ott volt egy Timeout ebédlő, de délben kb. nem indult még be a biznisz, így tovább sétáltam a Picasso Múzeumba. Mellette ettem egy tapas-bárban, ami nagyon szűk volt, hiszen az óvárosban volt és sokan is voltak. A Picasso Múzeum elég... hát, ha nem is lehangoló, de a várakozásaimat mélyen alulmúló volt. Nagyon szép régi épületekben volt, de kicsit olyan érzés volt, mintha ha nincs elég ló, tegyünk be pár szamarat is. A gyerekei anyjának a képei érdekesek voltak kb., de kevés volt, na. Lehet, hogy ha idén nem járok ennyi csodálatos helyen, nem ezt mondanám, de ez van.

(Trollkodott-e Picasso?)

Amikor itt végeztem, ránéztem a zene palotájának a honlapjára, és 20 perccel később volt egy angol nyelvá vezetett túra (22 EUR), ami alig volt drágább, mint a sima belépő. Na, ez volt az első barcelonai aztak*rva-élményem. Az idegenvezető csaj (Helena) nagyon cuki volt, tök jó volt a szövege, vicces volt, informatív és hát amit be kellett mutatnia sem volt semmi!

Az épület az 1900-as évek elején épült, a helyi nemesség dobta rá össze a zsét, és a város egyetlen vegyeskórusának otthona volt. Ma is az. :) A világítást a nap adja, elképesztően gyönyörű a rengeteg üvegmozaik és a többi csempemozaik összhatása. A vezetett túrán megszólaltatták az orgonát is, amin újra le lehet játszani a korábbi zenészek által lejátszott dallamokat. Aztán ott lehet még maradni a nézőtéren, így én még a karzaton üldögéltem egy fél órát és vigyorogtam bele a látványba.

A következő állomás a Parc de la Cuitadella volt, itt voltak papagájok, kis csónakázó-tó, vízesés+szökőkút, pálmafák, egy rövid sétát megért. 

Itt már azért elég fáradt voltam, így visszafelé vettem az irányt a hostel felé, a diadalív mellett (szintén részben elkerítve felújítás miatt).

A hostel alatti könyvesboltot akartam megnézni és még volt időm zárásig. Végül nem vettem semmit, mert nem volt túl nagy választék. Aztán vacsizni ugyanoda mentem, ahová előző nap, és ugyanazt is rendeltem, meg 4 db krokettet. Rohadt éhes voltam, de ezzel gyakorlatilag túlettem magam. :D Levezetésképp mentem a Casa Batlló-ba (kb. 25 EUR). Aznap sikerült jegyet vennem estére. 20.30-ra mentem, de volt vagy 20.45, mire bejutottam. 

Az út második aztak*rva-élménye. Fotózni igazából tökre nem érte meg, mert elég szűkek a helyek, a világítás meg a hangulat meg nem jön át. Automata audioguide járt hozzá, ami azt jelenti, hogy az emberek gyakorlatilag folyamatosan folytak át az épületen, lentről felfelé. Az első emeleten kaptunk egy pohár pezsgőfélét. 

És a legdurvább, hogy bakker, emberek itt éltek, egészen elképesztő! Mindenképp nagyon ajánlom, jó volt az esti világítással.

Este 10-kor jöttem ki, leültem egy padra a ház előtt, ahol négy huszonéves, egyiptomi kötődésű csajszival beszédbe elegyedtem, aztán még a közös fotóhoz is ragaszkodtak (felváltva), szörnyű vicces volt. :D

Ezután visszabattyogtam és megvitattuk a holland sráccal, ki merre járt, felírtuk, amit a másik ajánlott és elvonultunk aludni. A légkondit kikapcsoltuk, a másik két szobatárs nem reklamált. Aztán éjjel visszakapcsolta valaki, mert túl meleg/büdös lett. :D

Spanyolország - 1. nap, Barcelona

Hét körül landoltam Barcelonában. Az út sima volt, a francia Riviérát néztük végig, nagyon szép volt a magasból.

A reptéren elég sok gyaloglással, de a metrót céloztam meg, az nem olcsó (5 Euro körül), de hamar bevisz a központba. Itt volt az első nem működő mozgólécső, szerencsére lift volt. A metró bejáratnál volt egy segítő, aki segített volna jegyet venni, de csak érintésnélküli kártyás fizetés volt, azt meg a Wise elutasítja, ha akkor próbálsz először egy másik országban fizetni. Szóval végül a CASH ONLY!!! feliratú jegyárudában fizettem kártyával, de aztán a kapu nem engedett be. Mindegy, végül beengedett a kapun a pasas. A metró egyszercsak elindult, a menetrenddel még köszönőviszonyban sem. Az úton láttam az első pálmafát. :) Gondolom, mivel a menetrendet nem követtük, azért álltunk a Sents megállóban egy negyed órát :D Aztán amikor kiszálltam, nem működött a mozgólépcső, a séta végén pedig a hostel liftje. Itt azért már elég cifrákat mondtam.

A reptéren már elég melegem volt, mert bár tudtam, hogy meleg lesz, a 24 fok inkább 30-nak érződött. A cipekedés nem segített... A hostelben ajánlottak egy tapas helyet (Tapas de Madre), ami közel volt, ettem egy csípős olvasztott sajtkrémes krumpit pici virslikkel, meg ittam egy kellemes Aperol Spritzet, amit egy dugós kis üvegben hoztak ki, nagy cuki volt. Az adag egy picit kevés volt (igen, tudom, a tapas ilyen), de nem akartam dugig zabálni magam este.

A csípőstől még melegebbem lett, meg amúgy is csak 9 körül jártunk, úgyhogy még sétáltam egyet (Palau Ramon Montaner, La Pedrera - Casa Milà, Pg. de Gràcia, Casa Batlló, majd egyanerre vissza, La Sagrada Familia hátulsó fele). A kedvencem a kereszt felett egy keresztgerendán üldögélő angyal volt. Sötét volt, nem voltak sokan az utcán, jó volt, annak ellenére, hogy nem igazán terveztem sétálni, csak A. nyüstölt vele.

Hazafelé vettem reggelinek valót (tejszín, felvágott, vaj), kenyerem, kávém volt. Az egyik boltban szóltak, hogy a nálam lévő felvágott lehet nem jó már, nem látszott rendesen a lejárati dátum és picit fel volt puffadva a csomag. Micsoda lúzernek éreztem magam, hogy nem néztem lejáratott... (Nem hagyok cliffhangert, megettem másnap, oké volt.)

A hostel egy régebbi épület első emeletén van, gyakorlatilag háromszög alakú. Egy négyágyas szobában foglaltam ágyat, alsó ágyat kaptam, szép nagy lakatolható fiókkal, amibe nyitva is befért a bőröndöm, ami sokat segít. A hostel nagyon cuki volt, jó volt a dekor. A szobában volt egy utólag berakott rohadt hangos mobil klíma, de én hoztam maszkot meg füldugót, szóval nem igazán zavart. Felettem egy nagyon magas és vékony srác aludt, vele reggel ismeretséget kötöttem.

New York 2025. - 5+. nap

 Reggel jól keltem. Összepakoltam. Kicsekkoltam, a bőröndöt ott hagytam.

Az idő hűvösebb, de továbbra is brutál párás. Az első utam egy postafiókba vezetett, hogy a volt kollégám kisfiának feladjam a babát, amit horgoltam. A futárcégek brutál drágák lettek volna (60+ USD), ez végül kellemesen olcsóbbnak bizonyult (8 USD). Annyira párás volt a levegő, hogy az Empire State Building bizony ténylegesen felhőkarcoló volt.

Ezután elmetróztam a The Met-hez. Itt is kellett sétálni, ezalatt folyamatosan a híreket meg a FB-ot nyomkodtam, mert ekkor már elindult Budapesten a Pride. Nagyon sajnálom, hogy kihagytam, de így tudtam még ráhúzni pár napot.

A The Met óriási, nem is volt tervben, hogy bejárom. A festmények között mászkáltam sokat, volt sok terem, sok európai festménnyel, főleg középkor, reneszánsz. Aztán megkerestem a modernebbeket: Monet, pár van Gogh. Volt pár el Greco, róla eddig inkább csak hallottam, mint láttam.

Nem volt sok időm, mert még ebédelni is akartam, mielőtt f3-ra visszaérek a hotelhoz, hogy időben elindulhassak a vonathoz a reptérre.

Kifele beugrottam a Museum Shopba, ott láttam a Big Wave-es reprókat, meg is lepődtem, hogy itt van. Volt még jó negyed órám, így felszaladtam az Ázsia részre. Volt egy berendezett japán házikó, kerttel együtt, meg egy csomó nyomat, de mint kiderült a Big Wave-et 5 évre kölcsönadták valahová... Ezután még mondta az egyik őr, hogy az egyiptomi templomot feltétlen nézzem meg. Ezt az ember úgy elengedi a füle mellett, hogy "egyiptomi templom", nagyot néztem hát, mikor odaértem a terembe, ami egy jó kosárpályányi, két emelet magas, egyik oldalról üvegfalu "terem" volt, egy tavacskával meg... hát egy egyiptomi templommal. Úgy, en bloc. Fogták, oszt áthozták. A terület, ahol volt az ötvenes években, víz alá került egy gát miatt, így Egyiptomtól megkapták hálából, mert az USA segített finanszírozni a mentést. Nem nagy cucc, nem?

Aztán tényleg el kellett már indulnom. Az előző napi thai étterem 15 perc sétára volt, így a maradék kreditjeimet erre akartam ellőni. Megrendeltem ugyanaz a kaját, megjegyzésben megkérdeztem, leülhetek-e ott megenni. Ettől nem voltak elájulva, így végül elhoztam egy dobozban (az mááás, akkor a borravaló, stb., nekem meg nem volt kápém). A térképen kerestem egy közeli parkot, ami egy pöttöm játszótér volt. 1 óra után jártunk, pár kisgyerekes család izzadt lent, a gyerekek sem voltak épp top formában. Egy padon nekiláttam enni, konkrétan folyt rólam a víz... A toronyházak miatt pedig nagyjából árnyékban voltunk. Szóbaelegyedtem egy anyukával, mondta, hogy hát igen, nyáron nehéz, de le kell hozni a gyerekeket.

Ezután visszamentem a cuccomért a hotelbe, a maradék kreditjeimért vettem egy kávét a StarBucksban, majd jegyet vettem és futva elértem a Penn Station-ön a vonatom. Onnan kisvasút a reptérre. A security-n jóóó hosszú volt a sor. Gondoltam, hogy előtte becsekkoltatom a bőröndöm, hogy ne kelljen az átszállásnál szarakodnom vele, de olyan sor volt a check-in pultnál, hogy ezt inkább kihagytam. Helyette álltam sorban a Security-n vagy 40 percet. Mikor bejutottam, épp az orrom előtt bilincseltek meg egy nőt.

A várakozás alatt megint bepróbálkoztam a bőröndömtől megszabadulással, ez egy idő után sikerült is. Átöltöztem kényelmesebb ruhába, majd váááártam, mert persze késett egy órát a gép. Megint a középső oszlopban ültem, egy meglehetősen nagydarab pasi mellett. A képernyőm iszonyú késéssel reagált, így a filmnézés ki volt lőve, szerencsére csak 6 óra volt az út, abból 3.5-4 órát aludtam. Brutál fáradt voltam, mikor Frankfurba értünk. Az USA-EU beléptetésnél kaptam egy kisebb szívrohamot, de szerencsére az EU-s útlevelekkel ki lehetett kerülni a kígyózó sort és az automata kapunk bejutottam percek alatt.

Már majdnem elkezdték a beszállítást a budapesti járatra, amikor szerintem rájöttek, hogy baromi kevesen vagyunk a gépre, így mondták, hogy műszaki hiba van... (hát persze...) és jó két órával később indultunk csak el egy kisebb géppel, amin még így is baromi sok szabad hely volt. Egy teljes sorban elfeküdtem és ájultan aludtam jó egy órát. A sztyui pasas elég szemét volt, mert mikor felkeltett (bár be voltam kötve), már nem engedett felállni, hogy mosdóba menjek. Szerencsére útlevélellenőrzés nem volt, 200E és vonat kombóval kettő körül értem haza.

Próbáltam ébren maradni, de végül kénytelen voltam aludni délután jó két órát. Éjjel aludtam, hétfőn olyan voltam, mint akit agyonvertek. A hét további részén is eléggé megviselt voltam, délután baromi fáradt voltam és ezen az sem segített, hogy szerda, csüt. és péntek úsztunk Nyuszikával 30-40 perceket, pedig azt mondják, a testmozgás segít. Meg a melatonin. De nem. :D

Képeket frissítettem a mappában.

New York 2025. - 4. nap

 Közben már hazajöttem, csak egyszerűen nem volt időm írni.

Ez a nap már egész jó alvással indult, talán 8-kor ébredtem. Reggeliztem, elköszöntem a nemalvós kollégámtól, majd leültem megcsinálni a beszédem hiányzó slide-jait. Erre a napra megint eléggé lehűlt, de azért párás volt a levegő.

11 körül sétáltam el a Grand Central Stationre, ott volt ez a pop-up rendezvény, ahová bejelentkeztem beszédet tartani 1 órára. Ez mennyire egy gyönyörű épület, bakker! Voltam már itt, mert a Madagaszkárban ez az, ahol az öreglány megtámadja Alexet, meg ahol elkábítják őket... és hát ezt látni kellett.

Nagyon kevesen voltak, de a szervezők közül több embert is ismertem már az előző napok konferenciájáról, így dumáltunk, írtam dolgokat. Nagyon rendesek voltak, kaptunk Uber Eats kupont, ami nekem valamiért nem ment át az én telefonomra. Szóval valaki más rendelt nekem egy nagyon-nagyon finom kókuszos curryt egy Thep nevű étteremből. Végül 4-kor jött még egy srác, így mi ketten megtartottuk a beszédet. Eddigre megérkezett a régi PR-ügynökségünk 2 embere, akikkel még 2022-ben találkoztam személyesen, meg jött a CNN-től is valami tudósító. Ő talán a beszédek után, szóval világhírű nem leszek. :D

Zárás előtt a volt főnökömmel meló-lelkiztem, mondott érdekes dolgokat. Aztán hazagyalogoltam. És ekkor derült ki, hogy a kuponok mégis átértek, szóval a vacsimat abból rendeltem be a szomszédos pizzázóban, majd odamentem és mondtam, hogy itt eszem meg. Aztán olvastam még kicsit, eléggé ki voltam már bukva a nap végére, elég stresszes/megterhelő volt, szóval viszonylag hamar kidőltem.

Képeket frissítettem a mappában.

New York 2025. - 3. nap

Tök vicces, hogy a címbe beleírom, hogy melyik év. Amikor 2022-ben először jöttem NY-ba, mindent bele akartam paszírozni abba a pár napba, amit még extraként itt tudtam tölteni, mert azt gondoltam, hogy soha többet nem fogok ide eljutni...

Egész jól aludtam, felébredtem vmikor, ettem pár falatot, visszaaludtam. 7 után ébredtem. A hotelban reggeliztünk, bakker, mennyire uncsi a kaja. A 60%-a édesség (lekvár, nutella, gyümölcs, gyümölcsjoghurt), van lapkasajt, vaj, saláta, koktélparadicsom, olivabogyó, túlfőtt virslidarabok, krumplipüré (:D), víz, kávé, tea. Kenyeret hoztam, de már nagyon unom a választékot...

A metróállomásokon még mindig baromi meleg van, egyáltalán nem hűltek le a megállók és az alagutak.  Átmetrózunk Brooklynba, majd taxival a helyszínre. Az is eggyel elviselhetőbb hőmérsékletű lett az előző nap óta, de azért még mindig sokkal melegebb volt, mint kényelmes. A második napok általában mindig sokkal lassabbak, mint az elsők, többet ültünk, de elég fáradtak is voltunk már. Jött egy másik volt kollégám előadni, jó volt őt is látni. 

A konferencia végén inkább a sétát választottuk, mint a buszozást a legközelebbi metróig. A zsidó negyeden mentünk keresztül, ami elvileg tök gazdag környék. Hááát, nagyon szemetes volt, viszont tök érdekes volt látni a bokától tokáig konzervatív ruhákba öltözött embereket, hiszen akármilyen meleg is van, ők nem vetkőznek neki. Ja, és természetesen mindenen héber feliratok voltak. A metró a Brooklyn-hídon ment át, na, az nem nagy szám, mert kb. semmit nem látni. :D

A hotelba visszaérve egy zuhanyt, és némi pihit követően összeszedtem szegény kollégámat, aki rohadtul nem bírt aludni az elmúlt napokban és elmentünk sétálni egyet. A hotel az Empire State Building mellett van, elbattyogtunk a Times Square-re, bementünk az M&Ms Store-ba, mert ő még nem volt ott. (Nem vettem semmit, pedig egy halványszürke hoodie szivárványos szélekkel és egy NY-os bögre megkísértett, de 50, illetve 16 dolcsit kicsit sokalltam értük, cukros csokit meg nem eszek...)

Ezután a kollégám evett egy jócskán túlárazott fagyit a Cold Stone Creamery-ben a Port Authority Bus Station mellett: 11 dollár volt egy tálkányi, hideg kövön kevertek bele csokidarabokat. Jól nézett ki, de persze nekik sem volt semmi cukormentesük... Ezután már mindketten elég fáradtak voltunk, így elindultunk vissza. Jó sok rendőr állt csoportokban az út mentén, ilyen gyorskötözős bilincsekkel, aztán láttunk egy rendőrségi drónt is, aztán egy izraeli-palesztin tüntetés kezdetét sikerült kikerülnünk, asszem jókor...

Ezután már csak egy kis próbapakolást tartottam, mert jópár pólót elhoztam a konferenciáról, meg hát ugye a könyvek... egyelőre úgy néz ki, beférek. A kollégám jól kiröhögött, mondta, hogy legközelebb nagyobb, check-in bőröndöt hozzak...  Zuhany, olvasás, kidőlés. Pedig még akartam foglalkozni a másnapi beszédem slide-jaival is, de azt végül a reggeli utánra halasztottam.

Képek: https://photos.app.goo.gl/UmCzuctoGK4SSnc26 

New York 2025. - 2. nap

Megint 4 körül ébredtem, de szerencsére ettem egy kis kekszet és sikerült vissza is aludnom.

Reggel viszonylag korán kellett kelnem, 6.10-kor, gyorsan megreggeliztünk a hotelban, aztán egy taxival elmentünk a helyszínre, ami Brooklynban egy raktár épület volt a parton. Viszonylag korán odaértünk, még semmi nem volt nyitva, és az egyik biztonsági ember helyből rossz irányba irányított minket, és végiggyalogoltuk a napon az épület hosszát, ami a már akkor rohadt melegben nekem nem esett különösebben jól… fél 8-kor sem lehetett 35 foknál sokkal kevesebb. Úgyhogy eléggé szédelegve ültem be végül az asztalunkhoz.

Volt valamennyi légkondi, meg óriási propellerek fönt a plafonon, de pont fölöttünk nem volt semmi… egyébként elképesztő mennyiségű és nagyságú légkondi felszerelés volt az épületben de valahogy mégsem sikerült az egészet lehűteni. A mi részünkön egyáltalán nem volt semmilyen légkondi, nem mozgott a levegő, úgyhogy iszonyatos melegünk volt egész nap. A kaja részen hűvös volt, de gyakorlatilag szélvihar és nagyon hangos is volt úgyhogy ezzel egésszel az elég sokat szívtunk.

Itt volt a volt cégem is érdekes volt őket látni... Egy srácot ismertem az öt fős különítményükből, vele beszélgettem. Egy másik cég, akikhez interjúztam még 2022-ben, szintén itt volt, náluk dolgozik most egy másik ex-kolléga, őt szintén jó volt látni. A volt főnököm új cége is itt van, az ő kollégáival is dumáltam. Volt jópár nagyon érdekes beszélgetésem.

A konferencia Silent Disco formátumban ment volna, de sajnos nem működött elég jól a cucc, volt némi időbeli csúszás, plusz azt akarták, hogy mindenki a saját fülhallgatóját hozza, csak azt nem mondták, hogy ne blutooth-osat, mert ennyi embernél összeakad. A színpadok egymás mellett vannak, így egy idő után elég nagy lett a hangzavar. Ez a rendszer egyébként baromi jó, mert több színpad tud egymás mellett menni úgy, hogy még a kiállítók standjainál is tudnak az emberek egymással beszélgetni kiabálás nélkül.

Érdekes egyébként, hogy mennyire jó volt az ebéd, sokféle volt, kiegyensúlyozott, már-már egészséges. Na, a reggeli az nem, az csupa édesség meg gyümölcs, de a konferenciákhoz képest ez nagyon jó volt.

Még egy dolog, amit megfigyeltem, hogy az emberek a brutál meleg ellenére nem hordanak szandált. Ami talán összefügg azzal, hogy mennyire mocskos egyébként New York... Dzsuva, húgy(szag), szemét, minden ragad. A metrón használt dolgokat instant fertőtleníteném.

A konferencia után kisétáltunk a kikötő területéről, bár mondhatnám, hogy kiszenvedtük magunk, nem volt egy hosszú séta, de nagyon is elég volt... :D A cég tartott egy happy hourt egy kellemes kis helyen Brooklynban, aminek pöttyed ex-bordély hangulata volt: vörös drapériák, kis fülkék... de lehet. hogy eredetileg szenespincék voltak és csak a mi fantáziánk szaladt meg... Én most nem ittam, mert csak a sör és bor volt "ingyen", egy Aperol Spritz úgy 15 dolcsi lett volna, annyit meg nem ért. Jó sokan eljöttek, jó volt a hangulat. Más is tartott bulikát, a többiek átmentek oda, én inkább visszamentem a hotelba, este 9-re már elég hulla voltam. Zuhany és némi blogolás után kiájultam.

New York 2025. - 1. nap

Hajnalban ébredtem, helyi 4 körül, de ettem kicsit és sikerült visszafeküdni.

Reggel 7-kor ébredtem, a hotelban a reggeli nem volt túl nagy extra, de volt saláta meg paradicsom, amit még eddig nem nagyon tapasztaltam máshol...

Már reggel brutális párás meleg volt, egészen elképesztő, olyan érzés, mintha egy szaunában kellene ugrálni. Nem kellemes sétálni sem, még árnyékban sem.

A kollégám a Union Square-re akart menni a Barnes and Noble-ba. Csatlakoztam hozzá. Ő kb. fél óra alatt bevásárolt és rohant tovább, én majd 3 órát elszöntyögtem. Hát egy komolyabb vagyont el tudtam volna költeni, az is biztos... Vettem pár könyvet, meg ajándékokat. Utána még beugrottam a mellette lévő papírírószerboltba, ott nem volt annyi napló/naptár, mint amit vártam volna, eskü a BN-ben több volt. Aztán szaladtam vissza a hotelba, mert volt egy meetingem.

Utána elugrottam a legközelebbi Shake Shackbe. Nem épp diétás, de nagyon szeretem a hamburgereiket. Ott üldögéltem még egy darabig, de őszintén szólva fáztam a légkondijukban. Ez a másik, ami nagyon nehéz a forróságban, hogy kint megdöglesz a letaglózó melegtől, aztán bemész valahová, ahol meg rádfagy az izzadság... Kicsit nehéz nyelnem, de szerencsére eddig elég jól bírom. 

A nagy melegben egyébként szandált egyelőre nem volt kedvem venni, annyira mocskosak az utcák...

Az ebéd után megcéloztam a Morgan Library and Museumot. Kedden 3-tól 5-ig ingyen látogatható a könyvtár rész. A bejáratnál várnom kellett kicsit, aztán kaptam egy fekete matricát, és bementem. Épp egy idősebb, jómódúnak kinéző nőkből álló csoportnak tartott valaki idegenvezetést. A földön találtam egy kék matricát, amit felvettem, majd felhasználtam és bementem vele az ideiglenes kiállításokra. Szerintem még sosem csináltam ilyet, hogy belógtam volna bárhová is. A két időszaki kiállításból az egyik Jane Austenről volt, mondjuk mindent is kiállíttottak, ami vele vagy a korszakkal kapcsolatos volt. Az amerikai első "kalózkiadások" érdekesek voltak, bár már hallottam róluk, meg volt pár első kiadás is.

A másik egy fényképész nő képeiből állt, ott is volt pár érdekes portré.

A könyvtár maga lenyűgöző, meg a dolgozószobája is... hát, volt pénze rendesen, az világos. 

Ezután visszajöttem a hotelba, őszintén szólva, fáradok. Este 10 múlt otthon. Nem mondom, hogy könnyű volt megint kimenni a brutális hőségbe, de ha maradok, tuti lefekszem és akkor felébredek éjfélkor, aztán meg mit kezdek a maradék éjszakával?

Végül elgyalogoltam a Times Square-re, ott van a Lion King színháza. A nagyobb darabokat annyiszor játsszák, hogy egy-egy színház csak azt játssza, egy héten 6-8x. Reméltem, hogy ha a kezdés előtt egy kicsivel megyek oda, adnak kedvezményt és nem lesz olyan drága a jegy. Szép nagy sor volt már a bejáratnál, de a jegyirodánál nem volt senki. A biztonságiak beengedtek a hidegbe, pár perc dekkolás után a kasszás azt mondta, ad nekem egy 200 dolláros jegyet 99 dollárért, annyi a legolcsóbb jegykategória. A hatodik sor szélén, de nem a legszélén. Itt azért kaptam egy kisebb szívszélhűdést, mert bár ez egy kurva jó deal volt, 99 dolcsi azért egy vagyon. A csávókám nem értette, mondta, hogy "This is where you say thank you!", és mondtam, hogy igen, Thank you!, de ez az én országomban egy kisebb vagyon. "Welcome to New York!"

Szóval megvettem a jegyet, kimentem a sor végére, majd be a színházba. A helyem tényleg marha jó volt, jól láttam és jól hallottam mindent. A darab érdekes mixe volt a színészetnek és a bábozásnak. Sajnos sem a képeken, sem a videón nem látszik pl. Timon és Zazu, akik kvázi úgy voltak elbábozva, hogy ott volt az ember mögöttük. Nagyon érdekes és jó színpadi megoldásokat találtak pl. a csorda vonulására is, meg a zsiráfokra... ezek lenyűgözőek voltak. Annyira nem tudott bevonzani a drámája, mint pl. a rajzfilm, zavart pl., hogy Mufasa egy fiatal pasi volt. Scar viszont nagyon jó volt, ez egy elég jól megírt karakter. Az extra dalok nem voltak túl jók, az élő zene meg persze át volt hangszerelve. És ez az, amit a legjobban imádok az egész rajzfilmben. Persze ennek ellenére óriási élmény volt, akkor is, ha a végére már eléggé kókadoztam (itthoni hajnali 4).

Kifele menet felkaptam pár elhagyott fedeles poharat, amin az előadás logója volt, ilyenem van a Moulin Rouge-ból is. 10 körül volt vége, de mivel a panorámaablakok a Times Square-re nyíltak, komolyan azt hittem egy pillanatra, hogy még nem ment le a nap. :D

Utána hazagyalogoltam, picit lejjebb ment a hőmérséklet, de nem sokat. A TS-en meg a Broadwayen nagyon sokan voltak. Aztán zuhany és kiájultam.

Igyekszem valami fotóválogatást is csinálni valamikor.

New York 2025. - 0. nap

 Hú, jó rég írtam blogot, de lehet ezt kellett volna a többi utazásról is. Hátha visszaszokom az írásra.

Szóval Budapesten elég kevés időm volt tervezni, így némi ChatGPTs segítsélggel azt totóztam össze, hogy a következő dolgokat kéne megnézni/csinálni:

- The Morgan Library

- MoMA

- The Met

- Broadway: Lion King

- 2 nap konferencia

- 1 lightning talk egy pop-up tech eseményen

Nem tudom, mi lesz belőle. :D

Vasárnap este még lesütöttem a hamuba sült pogácsámat (úti chocolate chip cookie), meg G-t támogattam lelkileg, míg bizonyítványokat írt, plusz R. is velem volt és asszem fél 7-kor értünk vissza Szegedről. Fogalmazzunk úgy, nem aludtam ki magam, mire mindent megcsináltam, összepakoltam, stb. A vonathoz elég rohanós volt a kijutás, de elértem, mert kivitt kocsival. :D

A reptéren találkoztam a kollégámmal, megpróbáltuk beüzemelni az eSIM-et, meg kávéztunk. Az már a kapunál látszott, hogy rohadtul nem fogunk időben elindulni, ami azért szívás, mert a Lufi 1ó10p-et hagyott az átszállásra Frankfurban... Végül jó 40 perc késéssel indultunk, ebből kicsit behozott a gép, de nem voltam nyugodt. Viszont a nemfeladós csomagom feladtam a kapunál, ami később nagyon hasznosnak bizonyult.

A repcsin egy ausztrál nő mellett ültem, aki a horgolásomat látva beszédbe elegyedett velem. majd az utolsó 20 percben megtanítottam láncszemeket horgolni.

Frankfurban elég sok utas már nagyon ideges volt, volt aki le is késte a csatlakozást. A kollégám rohant mint állat, ő előrébb is ült, szóval ő hamarabb kijutott. Nem örültem, hogy hátrahagyott, de azt mondta, feltartotta volna a repcsit. :D Szóval én jó 20 percet powerwalk-kal töltöttem, az útlevélellenőrzésen mondták, hogy nincs gond, de épp akkor mondták be, hogy "immediately" menjünk a kapuhoz. Hát, mindenki már a gépen volt. Ami nem volt tele. A gép leghátuljában ültem és volt két helyem, így bár elég sokat forgolódtam, meg kerestem a helyem, de végülis egész sokat tudtam aludni.

NY-ban kb. 10 perc alatt átjutottam az immigration-ön, kilépve pedig pofán csapott a 35 fok, amit a páratartalom nem segít. 35 fok este nyolckor. A metró brutál retkes és baromi forróság van bent, meg egy csomó plakát, hogy mik a kiszáradás meg a hőguta jelei. :D

A hotel az Empire State Building mellett van, én egy picike szobát kaptam a 11. emeleten. A kollégám egy tök nagyot, egy k. nagy kanapéval. Semmi extra, de az ágy elég kényelmes, van légkondi és füldugó sem kellett. 11-kor aldutam el (hajnali 5), persze 4-kor (10-kor) ébredtem, ettem egy-két kekszet is sikerült visszaaludni. 

Gyerekszáj: 2022. július-szeptember

Július

Mesélek neki az Internet hőskoráról: hősember.net, tétova teve klub stb...
- Milyen teve?
- Tétova teve
- Jaa, tudom: vatevör. Tétovatevör

Kakál. Kérdezem, végzett-e már.
- Persze. Már réges-régen... Egy messzi-messzi galaxisban...

Barkochbáznak. 
- Nőnemű?
- Hímnemű?
- Ágynemű?

Felolvas valami angol reklámot:

- Viribiri. Az e az i!

(Very berry) 

Augusztus

Anya, én téged még nem is láttalak sírni!

Anya, puha és meleg vagy, hogy csinálod ezt? 

Szeptember

- A Hófehérkét amúgy miért így hívják?
- Hát, gondolom, mert olyan fehét a bőre, mint a hó.
- Hm, azt azért nem mondanám... Kicsit olyan, mint a... pisis... hó.

Gyerekszáj: 2022. első félév

Január

Úgy ennék valami édeset... mondjuk kolbászt!

Fürdés előtt idézi.
Ha sokat tivornyázik, mindig előjön a köszvénye... De mit jelent a tivornya és a köszvény? 

- Mi ez?
- Whiskey. Megszagolod?
- Fhmm, fúj... Mindig kimaradok a mókából.

Ránéz az időjárásjelentésre.
- Hú, 5 fok van? Végre megint meleg van!

Február

Anya! Te hogyhogy nem fogysz a diétától?
(A papa januárban kezdett el diétázni 110 kg-ról és ő keményen fogyásnak indult tőle.)

Április

Gyermektej - pitypang

Június

- Hol van Hajós? (a falu)
- Megmutatom.
- Halas itt van mellettünk.
- Milyen Halas?
- Ja, Diós! 

- Anya! Tudod mire hasonlít az a toronyház?
- Melyik, a MOL-torony?
- Igen!
- Na, mire?
- Egy gumicsizmára! De tényleg, ott fent van, ami a vádlidnál van...
- A tervezők biztos nagyon örülnének, ha ezt hallanák... 

Gyerekszáj: 2021. november-december

Mikszáth Kálmán utca.
Miért nem viszlát Kálmán utca?

- Képzeld anya, a fiúk kicsit dagibbak,mint a lányok.

- Milyen fiúk? Az osztályban? A játszón? 

- Az apukák...

- Nyuszi, kelj fel! Még a papának is rajzolnod kéne valamit a szülinapjára!

Csukott szemmel a másik oldalra fordulva:

- Kifogytam a rajzokból.

- A zizi az rizs, nem?
- Aha! Pukkasztott rizs!

- Nyuszi, szerinted mit kérjek a Jézuskától? 
- Kávét, kolbászt, a félhavi fizetésem, egy szép kis esernyőt. Valami olyan könyvet, aminek van másik része, amit szeretsz, de túl drága... valami szép ékszert... igazi gyémántokkal.

Ez a citromfacsaró olyan, mint egy dzsinnes lámpa... [facsar] öntök egy kis dzsint a teámba.

Mindent apától tanulok. Minden marhaságot.

Anya, az olvasó nők miért veszélyesek?

Úgyis én fogok nyerni, mert én művelt sakkozó vagyok

- Anya, büdös a szád!
- De hát most mostam fogat!
- Igen, a mentol! Büdös. 

Gyerekszáj: 2021. július-október

Július

a nap olyan mint egy nyomtató, rámnyomtatja a fürdőruhám mintáját

Aug

Miért van ennyi légi őrjárat?

Azért születtem meg, hogy legyen kit nyúzni, mi? 

Szept.

El-MANÓ-vereztem az asztal mellett.

Okt.

Megyünk felfelé a hegyre, el kell fordulni balra, irány a meredek.
- Itt fogunk felfordulni, anya.

6-6 gyerek lemehetett a paulába az ünnepségre.

Anya! Tudod, miért jó a kőgyűjtés? Mert ha gyémántot találok, elmehetünk nyaralni egy évre! Afrikába! 

Gyerekszáj: 2021. május-június

Május

- És a babák bele szoktak pisilni a magzatvízbe.
- Bele is kakálnak?
- Neeem. Akkor baj van, ha belekakálnak. Meg nem is nagyon van mit kikakálniuk, tudod.
- De akkor ott volt a lepény, és falatoztam.
- Hehe, az nem olyan lepény, mint a süti!
- Jaaaa.

Arra gondoltam, vacsorára lövök egy kacsát.

Ül a lépcsőn. Vernyákol.
- Menjél fel.
- De miért menjek fel, ha vécére kell mennem?

- Nem azt mondtam, hogy vedelj, hanem igyál!
- Nem vedlek! A Garfield vedlik!

Anya, miért létezik a Föld?

Céline Dion szám megy:

Ezek tudom kik! A szerelmesek!

- És ki az a cézár?
- A Kleopátrából egy fiúnév.

Június

Úttörő utca. Miért, folyton utat törtek?

Rita, a kisállatok, a Google és foci
- Anya, mi az a nyest?
Mutatok képet. 
- Meg van egy ilyen focista is... Ja, nem. Pocoknak hívják.
- Pocoknak? 
- Aha. Barna... Apa mutatta. Hogy ne a focistát keressem, hanem az állatot.
Döbbent csönd. 
- Pelé?

De én olyan fehér akarok lenni mint anya.

Mítoszokról és vallásokról van szó. Elmesélem, hogy különböző népek milyen történetekkel magyarázták meg a természeti történéseket. (Görögök, Egyiptom, Paradicsom, Ádám és Éva, stb.) 
- Tudod, nehéz dolog bebizonyítani, hogy van-e isten, és hogy hány... Emberek nem tudják, hanem hisznek benne, mert senki nem tudja bebizonyítani, hogy látta vagy találkozott vele.
- De Jézuska létezik, csak láthatatlan, mert különben ki hozná az ajándékokat?
- Oh fuck.
- Na, de a görögöknél volt az a titán...

Hamupipőkének szént és babot kellett szétválogatnia. 

Anya, hány kiló vagy?
(megmondom)
És hatvan kiló mikor voltál?
(morgás) 

Évértékelő, 2021/2

Mint már mondtam, júliussal kicsit jobb lett: végre bejárhattam az irodába. Meleg volt, Tita itthon volt, P. is bejárt.

Mivel a kondim a béka segge alatt volt, a bokám nem volt még mindig tökéletes és a hócipőm tele volt az otthoni mozgással (meleg ÉS otthon), eldöntöttem, úszni fogok járni. A Nyékiben az udvari nagymedence reggel 8-ig elérhető a pórnépnek, meg amúgy is a meló előtti 1,5 órát otthon akartam tölteni, szóval egy jó nagy levegővel eldöntöttem, hogy akkor hatkor kelek, hétre ott vagyok, úszom 7.45-ig és 8.15-re otthon vagyok. Heti 2x. Nem volt egyszerű. Kb. minden reggel az első 10 perc arról szólt, hogy áh, majd holnap, én ugyan fel nem kelek. De aztán kivakartam magam az ágyból, gyors reggeli, bicajjal az usziig és csobbanás. Jó volt, mert még nem volt dög meleg és nagyon sokan sem voltak. És elfáradtam és éreztem a hátizmaim. A gyorsúszásom javult valamennyit, bár eleinte a bokám miatt hanyagoltam, a hátúszást viszont nem tudtam eleget gyakorolni, mert nem mindig húzták ki a sávelválasztókat, úgy meg nem mertem sréhen úszni. Aug. végén hagytam abba, akkor már nem volt elég meleg reggel. 

Úgy döntöttünk, nem megyünk külföldre nyaralni. Inkább kivettünk egy hét szabit augusztusban, meg egyet szeptemberben és P. lecsiszolta és lefestettük a faházunkat. Ezalatt megismerkedtünk egy kedves szomszédos családdal, nekik is akkor a lányuk, mint Tita.

A sulikezdés egész oké volt, az évnyitó az udvaron volt és bemehettünk rá. Egészen normalitás érzése volt. Aztán volt egy szülői, ahol én lettem az osztály pénztárosa (jeee), meg a háttértechnikát is én csináltam meg (Google Groups). Az osztály 23 fős, a tanítónő nyugdíjközeli. A suliban kell sportolni, de a lányoknak perpill nem sok lehetőségük van: kosár (amit annyira nem akarok erőltetni), atlétika (szerda-péntek 7.00-7.45, hát nem) és jóga. Jár mászni, továbbra is.

Szeptemberben voltunk egy esküvőn, na, az nagyon jól sikerült. Tita volt a Frodó, nagyon cukin végigizgulta, míg eljutott a templom ajtajától az oltárig a gyűrűvel. Ő is hajnali kettőig partizott, közben mindenkivel is táncolt, végigzabálta a sütikínálatot és általában véve is k. cuki volt és nagyon elemében volt. Én remekül éreztem magam, azaz khm... nagyon alaposan berúgtam, sajnos nem volt annyi eszem, hogy savcsökkentőt vegyek be másnap, így a gyomrom nagyon kiakadt és majd egy hétig nagyon beteg voltam. :D

Kb. az esküvő kezdtem el végre személyesen is edzeni járni.

Lett egy hörcsögünk.

(Igen, ez egy draft volt, amit nem fejeztem be, és már nagyon rég volt, így kirakom.)

Évértékelő, 2021/1

Évértékelős hangulatban vagyok. Ugyanis ma - a kihívás évei alatt először - elengedtem a Főztömet. Ez most elég hülyén hangozhat, de nekem ez egy meghatározó kihívás volt: ha megveszek egy könyvet, elolvasom vagy eladom. Remekül visszafogta az impulzusvásárlásaim, fogytak is a könyvek. Hát, az idei év nem úgy alakult...

Januárban még ott tartottunk, hogy ki kéne húzni addig, míg a szülőket végre be tudják oltani. Szóval januárban és februárban nagyjából teljes egészében otthon voltunk. Szürkeség, semmi nem történt, minden nap ugyanaz. Ez itt a januári Google Maps highlights (a február ugyanez, csak Lidl helyett a Kopaszi-gát van):

Mindent is olvasásba fojtottam, így legalább én teljesítettem elsőként a Várólistacsökkentést.

Na jó, ezalatt zajlott az iskolaválasztás is. Heti egy Zoom meeting, bemutatkozó videókat kellett forgatni, rajzokat beküldeni... gyakorolni a tornafeladatokat és a végén felvenni őket videóra. A határideje márc. közepe volt.

Március elején átsöpört rajtunk a Covid. Először P. "fázott meg" vasárnap, aztán hőemelkedés, kedden + teszt. Bezárkózott még hétfőn a dolgozószobába, utána Tita sem ment oviba. Nyomtuk a home office-t, a gyerek itthon, én tálcán adtam be neki a kaját. Az egyik nap a feszültség úgy jött ki belőlem, hogy addig ütöttem a vízforralót, amíg mozgott. Na jó, a billenőkapcsolója már jó ideje szarakodott és jó ötletnek tűnt kipróbálni, hogy ha ütöm, úgy marad-e. Nem maradt. Ellenben vehettünk másikat. Pöttyet feszült voltam. 

Csütörtökre kezdtem berekedni, hétvégére lehetett sejteni, hogy én is elkaptam. A gyerek tünetmentes. Kedden én is + teszteltem, majd hosszas szerencsétlenkedés után kiderült, hogy anyósom is. (Ő volt az, akiről úgy gondoltuk, hogy ha elkapja, tuti nem éli túl. Aztán - valszeg az is segített, hogy negatív lett a gyorstesztje és azt hitte, más baja van - pár nap alatt meggyógyult.) 17 napot voltunk itthon. A gyerek bunkit épített és elvolt. Nyilván a 3 napos hosszúhétvégén kezdtem el köhögni, akkor azért megfordult a fejemben, hogy na, most fogok meghalni, ha csak kedden du. van először háziorvosom? 

Mire kijöttünk a karanténból az ovi bezárt, de az Énektagozatra mehettünk felvételizni. Ott megkérdezték a hatéves gyereket(!!), hová akar járni. Szóval hiába volt nagyon okos és ügyes, nem fért be, mert hát a másik sulit mondta, amivel heti interakció volt és készülni kellett... Hogy ezt mennyire tartom etikusnak, azt hagyjuk. A sportsuliba felvették. Örült.

Apámat beoltották márciusban, kínaival. Sírni tudtam volna a megkönnyebbülésről, még ha én vissza is utasítottam volna a kínait. Akármilyen undorító volt, ahogy kb. belezsarolták az embereket, hogy fogadják el a totálisan kétes származású és eredményességű oltást... reméltem, hogy ez megóvja.

Áprilistól végre legalább hétvégeken nem otthon ültünk. Tita otthon volt, mi próbáltunk dolgozni. Titát elvittük vérvételre ápr. közepén, amikor kinyitották az ovikat annak ellenére, hogy a napi adatok konkrétan rosszabbak voltak, mint záráskor... és kiderült, hogy ő nem kapta el. 0 antitestje volt. 17 napig volt bezárva velünk a lakásba, de ő nem kapta el.

Május elején - fél év után - meglátogattunk bátyámékat, ők is túlestek ugyanakkor a Covidon, mint mi. Apám addigra megkapta a 2. oltását is. Az én köhögésem is kb. elmúlt teljesen. A kondim a béka segge alá került, de mondták, hogy júniusig max. séta.

Titát ellenben beirattam mászni. Falmászó-készségfejlesztő. Elfárad, mint atom! :D

Aztán június elején kificamítottam a bokám. Minek iszik, aki nem bírja, ugye? Több mint egy év után találkoztunk először a barátnőimmel, és bár nem voltam vészesen részeg, a dombra felmenő útra merőleges lépcső egyébként is balesetveszélyes, hát még így. Akkor már csak röhögni tudtam, pedig alaposan elegem volt már. Kaptam kölcsön mankót.

Júniusban Tita elballagott az oviból. Zártkörű ballagás volt, a szülőket nem engedték be, oltási igazolvány ide vagy oda. Tavaly aug. végén ott lehetett minden gyerekkel egy szülő az udvaron, hát idén nem. Az intézményvezető "nem értette az indulatokat".

Június közepére már kb. naponta kaptam sírógörcsöt itthon.  A gyereket visszaadtuk oviba május végén, mert már képtelen voltam tőle dolgozni és az idegeim cafatokban lógtak. Ő unta magát és engem szórakoztatott, az én türelmem meg úgy fogyott, ahogy a hőmérséklet emelkedett. Június második felében ott tartottunk, hogy 30 fok volt a lakásban, és a 4. céges évfordulóm táján ünneplés helyett fel akartam mondani. Reggeltől estig ültem a hálószoba sarkában, egy 60 centis asztalnál, két álló monitorral, folyt rólam az izzadság és elegem volt. Képtelen voltam koncentrálni, dolgozni. Hiába mentünk hétvégén, hiába próbáltunk meló után csinálni dolgokat, kezdtem begolyózni otthon. Aztán végre a megfelelő embernek sírtam a Zoomon (szó szerint), és másnaptól a hőségriadóra tekintettel be lehetett menni az amúgy zárva tartó irodába. Volt, hogy egyedül voltam az egész emeleten, de volt légkondi és aztán 1-3 állandó ember, szintén az őrület határán. (A hivatalos nyitás szeptemberben volt végül, volt olyan srác, aki majdnem sírt a bejelentéskor. Ő lett a másik állandó bejáró, rajtunk látszott, hogy ez már vészhelyzet.) Innen kicsit jobb lett.

Idén életemben először (2021)

- festettem be a hajam (lilára)

- lettem első a VLCsben

- vettem hímzőfonalat

- tartottam gyerekzsúrt :D

- forgattunk Titával videót

- nyúltak fel az agyamig az orromon keresztül :D

- lett + Covid tesztem

- voltam otthon (több mint) egy karanténnyi időt /o

- láttam/ismertem fel vörösbegyet és hallottam fakopáncsot "csiripelni"

- irattam be gyereket iskolába, anélkül, hogy valaha is jártam volna a suliban

- voltam online iskolai szülőin

- jártam mankóval

- ettem Grana Padanot

- voltam reggel úszni (7kor!)

- láttam 18 denevért távozni a házfalból...

- csiszoltam és festettem faházat

- SUPoztam

- voltam élőben ált. isk. szülőin

- lettem osztálypénztáros

- hallottam csak úgy szarvasbőgést éjszaka

- találtam süniket a kertünkben (1+4 kölök! röfögnek!)

- aludtunk a nyaralónknál sátorban a ház helyett

- festettem faházat

- voltam Tatán (valszeg)
- ettem cm ország tortáját (és állapítottam meg, hogy ennél én sokkal jobbat sütök)

- voltam Makón

- csúsztam át drótkötélen a Maros felett

- fogtam csacsifület

- pengettem ukulelét

- ettem naspolyát

- nyomtam fel egy mintavételi izét az agyamig sk.

- festettem ecsetirónnal + vízzel töltött ecsettel
- csináltam (fancy) pohárdesszertet
- lett háziállatunk, egy hörcsög

- kaptam célzott álláshirdetést LinkedIn-en (kezd kiderülni, hogy egy "unique little snowflake" vagyok, annyira niche, amit dolgozom. :D)

Lekvárfőzés IR-módra

Húú, ez most a 3. év, hogy főztem? Vagy a 4.? Van bolti cukormentes lekvár, de drága is, meg a xillitesben nagyon sok a szénhidrát, így némi segítséggel (köszi, @42!), elkezdtem lekvárt főzni, méghozzá cukor nélkül.

Kitérő: igen, lehet cukor nélkül lekvárt főzni. Nem, nem a cukor tartósít. Igen, ehető lesz. Kár, hogy ezt az a srác nem fogja olvasni, aki rohadt aggresszíven, vehemensen állította 2 éve, hogy márpedig cukor nélkül nem lehet lekvárt főzni. Nekem meg otthon állt a polcon a kész lekvár... /o 

Szóval, én főztem már:
- eperlekvárt, ami baromi folyékony lett, így inkább öntet, mint lekvár, de az íze jó
- almalekvárt, mert egyik évben annyi almánk volt, hogy egy ikeás babakád teljesen tele volt vele
- őszibaracklekvárt, mert nyami

Általános apróságok

• A pektint nem kell bekeverni, hanem rá kell szitálni, folyamatos kevergetés mellett, vagy összekeverni az édesítővel.
• Érdemes venni egy nagy szájú tölcsért, úgy gyorsabban megy a töltés.
• Keverni kell, mert leég!
• A befőttesüvegek aljára kell írni hogy hány grammos, mert a kifőzésnél lejöhet...
• Dunsztolás és számolás lejjebb.

Eperlekvár

Recept itt.

Én 10g pektint raktam 1 kg eprenként, így lett szilárd.

Almalekvár

Nyári alma, házi, bio. Hamar tönkremegy, rengeteg volt belőle. Elég hasraütős volt minden mennyiség.

1. Az almát csak négyfelé vágva magoztam és kukactalanítottam

2. lereszeltem a konyhai robotgépem nagylyukú reszelőjén (héjastól), tettem bele negyedannyit, vaníliát és fahéjat

3. egy nagy lábosban főztem úgy egy órát, sűrűn kavargatva, addig, amikor már nem érződött nyersnek. 

4. a végén kilónként (kb.) 20 g pektint raktam bele.

5. az egyik adagot a végén kicsit megturmixoltam botmixerrel, jót tett neki. (Ha nem halt volna ki az almafánk, legközelebb lehet, hogy a kislyukún reszelném vagy egy részét vagy az egészet.)

6. Üvegezés, dunsztolás.

Őszibarack lekvár

Mivel cukormentes, érdemes drágább, édes, nagyszemű barackot venni. Idén kaptam olcsón lekvárnak való barackot, kisebb szemű volt és nem túl édes, ami cukorral oké. Illetve sokkal tovább tartott a héjazás így.

1. Barackmosás. Én ilyenkor egyből X-alakban be is vágom a héját az alján minden szemnek.

2. Leszedjük a héját: pár centi vizet felforralok és beledobok annyi szemet, amennyi elfér, megforgatom, míg mindenütt éri a forró víz. Csipesszel kiszedem, megvárom, míg kicsit kihül és leszedem a héját. Akkor jó, ha már leválik a héja ahogy megfogod. Ha nem, még érdemes visszarakni a forró vízbe.

3. A barackot kimagozom és kicsit összenyomkodom/szétszedem és felrakom főni.

4. Ízlés szerint rakok bele negyedannyit, esetleg fahéjat, sűrűn keverem.

5. Mikor már rendesen szétfőtt, pektint rakok bele.

6. Üvegezés, dunsztolás.

Dunsztolás

1. Építesz egy dunsztolókuckót. Az lehet egy paplanokkal kibélelt fotel, ágyneműtartó, láda. A tetejére is paplan, párna, stb. kerül és csak akkor nyitod fel, mikor beraksz egy üveget, gyorsan, hogy ne szellőzzön. Ebben kell kihűlnie az üvegeknek, pár nap alatt.

2. Főzés előtt el kell mosni az üvegeket és a kupakokat. (Éljen a mosogatógép.)

3. Menet közben fertőtlenítjük az üvegeket: amikor már mindjárt töltenéd a lekvárt, 2-3 centi vizet felteszel forrni egy nagy, nem túl mély lábosban (mély serpenyőben). Abba bele kell állítani fejjel lefelé az üvegeket, amíg at nem forrósodik és ugrálni nem kezd a gőztől. A kupakot mellédobod, vagy egy másik edénybe. 

4. Csipesszel kiveszem a tetőt, hadd száradjon meg, ez pár másodperc. Szilikon edényfogóval kiveszem az üveget, tölcsér bele, töltés. Ha van segítség, ő kupakot tesz rá és mehet a dunsztba. 

5. Amikor kihűlt, meg kell nézni, h a kupakok benyomhatok-e. Ha igen, azt kell először megenni. 

Számolás

1. A gyümölcsöt le kell mérni nyersen, pucolva, kiszámolni belőle az össz ch-t.

Esetemben 11848 g barack volt. Az 1066 g CH.

2. Az üvegeket, kupakokat lemérni, ráírni alkoholos filccel (üveg aljára, mert leázik!) és összeadni az összeset (majd levonni a fel nem használtakat).

Első képen bal oldal: kupakok: gramm és darab (750 g összesen). Mellette a "Valós", ahányat fel is használtam (390 g). Jobb oldalon az üvegek lemérve, majd ceruzával kihúzva a fel nem használtak. Összesen 12060 g volt az üveg, de csak 6272 g volt amit fel is használtam.

3. Kihülés után minden lekvárt lemérni, összeadni, levonni belőle az üvegeket és kupakokat.

Második kép bal oldal: minden lekvárosüveg lemérve. Lekvár + üveg + kupak: 16274 g. Kivonva belőle a kupakokat (390 g) és az üvegek súlyát (6272 g), kijön, hogy a lekvár összesen 9612 g.  

4. Az összes lekvár összch-ja az össz nyers gyümölcsé. Így kiszámolom, hogy mennyi lekvárban van 10 g ch és azt ráírom a címkére.

11848 g barackban van 1066 g CH, tehát 9612 g lekvárban is ugyanennyi van. Az a kérdés, hogy 100 g lekvárban mennyi a CH, szóval 100x1066-ot elosztok 9612-vel. Tehát kb. 11 g CH van 100 g lekváromban.  

Gyerekszáj: 2021. március-április

Március

- Teve tuvu du...
- Men!

P. szóvicceket tanít. Nem biztos, hogy átment a dolog. :D
R.: Mit csinál a szél?
P.: Fúj.
R.: Mije van a fának?
P.: Levele.
R.: Mije van a katicának?
P.: ??
R.: Pöttye!
(Fúúúúúj! És LE VELE!, ha esetleg nem ismeritek ezeket a párbeszédeket.)

- Nézd anya, van két új fogam.
- Miiii?
- Ott hátul.
És tényleg. :D

Papa vízcsőszerelő.

"Milyen átverést kell megismételni?" (árverést)

A Deutschland slágert is szeretem. (Rammstein...)

Megkérdeztem, hogy tud-e egymás után két cigánykereket lehányni. 

Április

Megszereztem, Megszereztem
Most már innen nem eresztem

Tábla:
"Lovaglás
Reiten"
Tita felolvasásában: lovaglás a réten

Seprűcske vagyok,
icike-picike,
összetakarítok neked
meglásd, egy-kettőre.
Perdülök, fordulok,
Arany padlón csillogok.
(saját költemény)

Ha tegnap nem fürödtem és ma pizsinapot tartottam, akkor ma sem fürdök, mert felesleges pazarolni a vizet.

P. szóvicceket tanít. Nem biztos, hogy átment a dolog 2. :D Rita ráírta az ujjai tövére, hogy ÜSS és mutatja az apjának.
R: Mi van oda írva?
P: Mi?
R: Üss!
(röhögés)

(Itt az a poén, hogy ráírod az öklödre és megkérded a másikat, hogy mi van odaírva. Ha a másik megmondja, akkor felszólít, hogy üsd meg. De ha visszakérdez, hogy Mi? akkor kikerüli és ha te meg felolvasod, akkor a saját csapdádba sétálsz.)

- Évából ember... ez mit jelent?
- Régen azt hitték, h a nők maradjanak csak otthon, vigyék a háztartást, dolgozzanak otthon, neveljék a gyerekeket. Nem jártak suliba...
- De miért?
- Mert azt hitték, nem elég okosak.
- Persze, mert nem jártak iskolába!

Rita olvassa az étlapot.
- Pogácsa a hamburgerben...?

Tita (6): Anya, a Szolgálólány meséje milyen mese?
Én: Őőő... hát, nem gyerekeknek való.
Tita: De miért nem?
... 

Kalandok! Avagy kitört a nyár.

(TL;DR: Végre történnek dolgok.)

R. a héten kedden volt utoljára!!! oviban. Tényleg-tényleg utoljára, totál felfoghatatlan. Elköszöntünk, elképesztő. (A ballagás már megvolt júniusban, szülők nélkül. Nem voltunk tőle boldogak.)

Szintén kedden - életemben először - elmentem reggel úszni.  Mivel az elmúlt 3 hétben elég döglesztő volt az idő, otthon is már 30+ fok van, képtelen vagyok tornázni. Hatkor keltem, gyors könnyű reggeli, bicaj és irány a Nyéki uszi. Tök rendes volt a pénztáros, mert véletlen egy százassal kevesebb volt nálam, és így is beengedett. És megkérdezte, van-e diákom. Ez ám a bók, nem? :D Úsztam egy fél órát kb. és egész nap tök jól éreztem az összes izmom, meg reggel nem vészes az embermennyiség sem, így eldöntöttem, hogy veszek egy tizes bérletet. 

Az elmúlt két hétben bejártam az irodába. Mivel iszonyatosan meleg volt, sikerült elérni, hogy "vészhelyzetben" be lehessen menni. Mivel én már egyébként is kezdtem teljesen kikészülni otthon, és 30 fok is volt, én ezt vészhelyzetnek minősítettem és bejárok. Van, hogy egyedül vagyok, de tegnap pl. 5-en ebédeltünk. Ez egyszerűen isteni volt. 

R. a papával volt otthon szerdán. Már nagyon szeretne mindent _is_ önállóan csinálni, kedden kikunyerálta az apjától, hogy ő mehessen be sajtoskifliért a kisboltba. P. állt az ajtóban és nézte, mit csinál. Szerdán a papát is rávette, hogy bemehessen vízért és még kifliért. Pár perc múlva kijött egy görögdinnyeszelettel, meg egy szelet csokival meg egy vízzel. "Gondoltam veszek egy kis dinnyét." Aztán este elbeszélgettünk a pénzről, a vásárlásról meg a visszajáróról ("De hát úgyis háromezret adtak vissza, nekem meg 1500 Ft-ot adott papa.")

Csütörtökön az irodában 5-en ebédeltünk, remek volt. Már egészen régi szép idők... Tita önállósodása oda vezetett, hogy a papa délután arra ébredt, hogy valami felrobbant a mikróban. :D Bori szakácskönyvéből meg akarta csinálni a bögrés sütit, cukikám 4 külön kis tálban összekeverte a dolgokat, kivett 4 bögrét és abban kezdte volna sütni. Tök ügyesen feltörte a tojást, megtalálta a sütőport, az olajat meg mindent, ki is mérte. Egy baj volt, hogy a receptkönyvben dkg-ben volt minden megadva, a mérleg meg grammot mutat. Szegénykém eléggé el volt keseredve, hogy nem jött össze.

Ma reggel megint voltam úszni. Bár elfelejtettem beállítani az órát és magamtól 6.20-kor pattant ki a szemem, így csak 7.10-kor kezdtem úszni. 40 hosszt úsztam a 33-as medencében. Aztán irány haza. Már odafelé is elég felhős volt az ég, mire hazaértem, totál besötétedett, meg dörgött. De megbeszéltük a szomszéd kisfiúval a randit tegnap, így az anyukájával egyeztetve pont akkor értünk oda a játszóra, mikor elkezdett csepegni az eső. :D Aztán szakadni. H-val azon agyaltunk, most mi legyen, de a gyerekek bevetették magukat a homokozóban a csúszdás vár alá,  mi meg vállat vontunk és beültünk a kisházba,. Amibe épp beférünk ketten és aminek a teteje nem épp vízhatlan, de sebaj. Ők elvoltak fél órát, mi meg beszélgettünk. :D Aztán a papa is megjött, ők maradtak, én meg még elkaptam az utolsó esőt az irodába menet.

Szóval éljen. Ez már egészen mozgalmas, és végre nem mindig ugyanaz van, minden áldott nap.

Karantén 8-17. nap, meg utána

 Szerda, 8. nap

A dolgok visszaálltak a kicsit normálisabba. P. előjött, ketten birkózunk a gyerekkel. A bunkerben rádiójátékokat hallgat.

Csüt., 9. nap

Anyósom (sokszoros kockázati faktorokkal) tesztelni megy, mert tünetei vannak, mióta nekem is. Köhög kicsit, fáj a mellkasa, hőemelkedés. Ő is egy csomót vár a tesztre. Valaki rosszul lesz a sorban, jön a mentő. A laboros nő nagyon örül, ő az első negatív aznap. Akkor hát mellhártyagyulladás?

Péntek, 10. nap

A sógornőm is végre láztalan, de gyenge. Mind a hárman lázasak voltak 5 napig, szerencsére nem egyszerre. 

Az EESZT-ben még mindig nem látszanak a teszteredményeink, megreklamáljük a Mentők központi emailcímén, meg P. a kerületi járványügynél. Őt pár nappal a tesztje után felhívták, hogy nem tudják az emailcímét, de akkor "holnap küldik" a tájékoztatót. Ez azóta sem történt meg.

Szombat, 11. nap

Elkezdek köhögni. Mivel hosszúhétvége van, megfordul a fejemben, hogy most mi lesz. Dokim legközelebb kedden, favipiravirt nem irattam fel. Próbálok nem pánikolni.

Vasárnap és hétfő, 12-13. nap

Szerencsére nem romlik a köhögésem.

P. és Tita kimegy egy elhagyatott placcra, felvenni a sportsulis tornás videó labdázós részeit (szlalomozva kell pattogtatni és lábbal labdát vezetni).

Leadjuk a videót, jeeee.

Kedd., 14. nap

Anyósom PCR-ja +. Szerencsére elég jól van már, de meg vagyunk döbbenve. Valószínűleg jó volt, hogy nem tudta, segített nem azon agyalni, bele fog-e halni.

Titának van online ovi, nagyon cukik. Beszélgetőkört tartanak, mint az oviban.

Felkerültek a tesztjeink az EESZT-be. Juhéé!

Szerda, 15. nap

Megkapom a járványügytől az emailt, hogy akkor karanténban vagyunk. Meg a piros cetlit. EMAIBEN! Eldurran az agyam. 

P-nek lejár a karanténja. Felhívom a dokink, az asszisztens nem érti, miért kérdezem, hogy ha én karanténban vagyok, vajon ő mehet-e már. Odáig el sem jutunk, hogy a gyerekkel mi legyen. Azért még inkább nem megy sehová. Eddig vásároltak nekünk.

Péntek, 17. nap

A karanténom utolsó napja. Rendeltem könyveket, az ismerős futár hív, hogy menjek le.

- Lemennék, de csak ha nem zavar, hogy ma van a karanténom utolsó napja.
- Tökmindegy, egész nap karanténosokkal találkozom.
- Oké.

Személyesen:
- Milyen volt?
- Hát, asszem elég olcsón megúsztuk.
- Én két nap alatt idegösszeroppanást kapnék a bezártságtól.
Röhögök.
- Március másodikán voltam utoljára bárhol.
- Kitartást. Mindjárt vége.

Szombat, post-karantén 1. nap

Vééége a karanténnak!

Egy baráti családdal, busszal elmegyünk egy játszóra. Meg bemegyek egy boltba vásárolni. Nagyon fura érzés.

Vasárnap, post-karantén 2. nap

Elmegyünk bicajozni. 12 km. Elfáradunk... Időnként köhögök, de nem vészes.

Összességében

Jobb lett volna, ha nem kapjuk el. Naná. Viszont úgy tűnik, baromi szerencsésen megúsztuk. Apám pont akkor nem jött, amikor kellett (hacsak nem az ő köhögése is ez volt és nem tőle kaptuk el). Kihúztuk addig, amíg a 4 nagyszülőből 3-at beoltottak, csak egy kapta el (hacsak nem tőle kapta el P.) 

Azt persze nem tudjuk, hogy Tita elkapta-e, neki semmi tünete nem volt. De a karantén alatt aludt mellettem, egy kicsi szobában, szóval valószínűleg ő is túl van rajta (lehet, hogy ő hozta haza).

Szóval most... akármilyen elképesztően szar a helyzet az országban, mi meg vagyunk könnyebbülve.

Home office fokozatok

 2020. febr. 28.

Úristen, egyedül, home office-ban otthon? Kéééét egész hétig??

2020. márc. 16.

Úristen, hármasban, két teljes állású home office-ban plusz az ötéves itthon? Kééét egész hétig?? (Mondjuk ezt már akkor sem hittem el...)

2020. szept. 3.

Ketten otthon HO, gyerek oviban! Ebéd utánig! Jeeee! Ez a király!

2021. márc. 3.

Úristen, P. bezárkózva izolálja magát a dolgozószobában, a gyerek itthon és háztartás és mindenki etetése és mellette home office? 10 egész napig?

2021. márc. 8.

Lásd fent, plusz én is beteg vagyok, csak még nincs + tesztem.

2021. márc. 9. 

Már nekem is van + tesztem, így vissza a 2020. márc. 16-i állapotba. Jeeee.

Foly. köv.?

Karantén, 5-7. nap

 Vasárnap

Pöttyet összefolynak a dolgok már. :D

P. egész jól van, én nagyjából influenzaszerű tüneteket produkálok. Be van dugulva az egyik fülem, köszörülném a torkom, kicsit érzem az arcüregem és a fogaim, be van dugulva az orrom is. Ezek mind csak kicsit, de azért vannak. Meg 11 körül le kellett feküdnöm aludni egy órát és a délutáni szunya is jól jött. Szerencsére többnyire Tita elvolt a nappaliban egyedül. Délelőtt Halász Judit koncertet néztünk, utána bunkert épített. Ott is aludt délután. Meg este is... :D

Hétfő

A gyerek istenien szórakozik, a nappali egy nagy bunker. 

Én ma kértem tesztet, holnap megyek, 8.26-ra. Továbbra is influenzajellegű tüneteim vannak, időnként nagyon melegem van vagy fázom, de a lázmérő 35.7 körül mér többnyire...

Apámat beoltották!

Este felhívtak a mentőktől időpontot egyeztetni. Merthogy nem látják, hogy nekem már van. Saját autóval menjek, ne BKV-val. És 4 órával előtte ne egyek... mondom, reggeli + gyógyszer kell. Hát akkor 5.45 legkésőbb. Szuper.

Kedd

5.45-kor kelek, egész éjjel elég rosszul aludtam, be van már állva a hátam a mozgáshiánytól. Gyors reggeli, fogmosás, majd 6-tól 7-ig alszom tovább. Ez az egy óra alatt jócskán leizzadtam, dolgozik a szervezetem, az látszik.

A teszthez 40 percet álltunk sorba kint... még jó, hogy viszonylag jól fel voltam öltözve. Miután bejutottam, már gyorsan ment, felnyúltak az agyamba, 5 perc múlva megvolt az eredmény: +. Már épp kezdtem éhenhalni. :D

Kaptam egy tájékoztatót a favirapirról, du. beszéltem a háziorvosommal. Fiatal vagyok, nincsenek komoly tüneteim, hagyjuk. 

Egész tűrhetően vagyok, közepesen be van dugulva az orrom, meg néha fáj ez-az (de ez lehet a mozgáshiány is), meg néha vannak hőhullámaim. Ebédkor vettem észre, hogy nem érzek szagokat.

Ja, és P. előjött a dolgozószobából, juhééé!

Karantén, -6. nap - 4. nap

Csütörtök (k-6)

Azon gondolkozunk, P. béreljen-e autót vagy vonattal menjen metszeni. A vonat mellett dönt(ünk), pedig az busz és vonat. SPOILER ALERT: valszeg itt b*sztuk el. Pedig az egész kibeb*szott évet nagyjából a seggünkön töltöttük, két olyan összefolyóan unalmas hónapot, mint jan-febr. még a gyes alatt sem értem meg, nem voltunk nyaralni, karácsonyozni, SEHOL, SEHOL! Pont azon sírtam-röhögtem, hogy egy 580 m sugarú félkörben élem az életem. A LIDL-t írja a Google Maps, mint a hónap Highlightja! Grrrrr.

Péntek (k-5)

P. megy metszeni, a szüleinél alszik. Mi maradunk inkább.

Szombat (k-4)

Piac, játszótér, szomszéd gyerekek.
A tesóm egy másik városban lázas.

P. a szőlőben. Hideg van.

Vasárnap (k-3)

P. hazajön. Estére náthás. A vendégszobában alszik inkább.

Hétfő (k-2)

Épp egy éve ülök itthon.

Most kellett volna apámat oltani, de elfogy a vakcina. Egyébként sem százas, megfázott 2 héttel korábban, köhög, már 2 hete. (Őt is kéne vajon teszteni? Utoljára előző vasárnap láttuk, akkor is köhögött. Utána héten nem jött, hogy kifeküdje.) A nevelőanyám beoltják egy másik dokinál.

Tita ellövi a heti anyávalalszom kártyáját, így P. megint a vendégszobában alszik. Egyébként is torkot köszörülve köhög (krahácsol).

Kedd (k-1)

Tesóm megy tesztelni. +.

P. estére hőemelkedéses. Felhívja a háziorvost, másnap menjen tesztelni.

Szerda (karantén, 1. nap)

Bátyám fiát is gyorstesztelik. Negatív.

Titát nem engedem oviba.

Du. P. tesztje +. Izolálja magát a vendégszobában. Tálcán adom be a kaját, maszkban jön ki.

Előrendelek ebédet magunknak, péntekre meg jövő hétre.

Csütörtök (k. 2.)

Vidám dolog megint a gyerekkel dolgozni. P. már nem lázas.

Bejelentik az ovizárat. Az ismerős anyákkal a chaten sírunk-röhögünk.

Titával Carcassonne-ozunk. Továbbá ő a királyi kiskutyus és minden üzenetet ő hoz egy tekercsen és minden kidoboltatik.

"Kőzhiré tétetik hogy a kiráji kiskutyus és a hercegnőt kárkászonoztatik MOST"

Péntek (k. 3.)

Idegeim romokban. Tita gyakorlatilag egyfolytában beszél, ha nem eszik vagy alszik. Ja, vagy énekel. Megnézem, hogy a vízforraló szarakodó billenőkapcsolója megjvaul-e, ha intenzíven ütöm. Nem.

Próbálok dolgozni. Sprint tervezésnél magamra osztatok minden gyakornokmelót, amihez nem kell gondolkozni. A főnököm csak annyit mond, "Oh, nooo."

Én kicsit náthásodom, kicsit köszörülném a torkom, de nem teszem, kicsit rekedt vagyok.

Szombat (k.4.)

Rendelünk egy új vízforralót. Bátyám felesége is +, már nem kell aggódniuk, hogy hogyan izolálják maguk 60 nm-en.

P. egész keveset köhög. Szétunja az agyát.

Én továbbra sem köszörülöm a torkom, pedig kéne, továbbá bedugult az orrom és a délutáni szunya után a fülem is kicsit. Hogy ez most megfázás vagy COVID, jó kérdés.

Tita elvileg egész jól bírja, hogy nem megyünk ki, de az átlagnál többet pörög és nyávog. És mondtam már, hogy állandóan beszél? Főleg, ha P. és én az ajtón keresztül társalgunk.

Eddig tartott, hogy túlaludja magát/beüssön a mozgáshiány, Tita 22.15-kor kijött a holnapi ruhájában. Leggings, hosszú ujjú felső és ruha. Szépen színkoordinált. Pont jókor. Bőgve visszaöltözött, aztán hintázunk 5 percet a hintaszékben és elalszik végre.

Eldöntöm, hogy akkor ezt most terápiás céllal megírom.

Gyerekszáj: 2021. február

 Kiharapja a sajtszelet közepét.
- Ezt apától tanultam. Tőle tanulok ilyen hülyeségeket. 

Az eddigi legjobb esti kifogás:
- Anya, megnéznéd, hogy nem fülzsíros-e a fülbevalóm?

- Én tudom, mit hoz a Jézuska a szegényeknek. Hát pénzt, hogy gazdagok legyenek, mint mi!
(pár nappal később) És a hajléktalanoknak lehetne ilyen hotel, amíg megvárják, hogy kész legyen a lakásuk.
- És miből vennék meg?
- Hát a pénzből, amit a Jézuska hozott.

Felolvas:
A csillagvizsgálókat a városoktól távol esőhegyeken építik.

- Milyen volt a pogácsa?
- Jó, csak a mazsola nem ízlett benne. (Tökmag.)

A helyén találtad a szöget. 

Ágyneműt húz. Kijön két csipeszért.
- Csinálom egyedül. Kérlek, ne zavarj, amíg nem füttyentek.

Gyerekzsúr

Idén - mivel a családot amúgy sem tudjuk összzetrombitálni - Tita 6. szülinapjára zsúrt rendeztünk. Olyan gyerekeket hívtunk át, akikkel amúgy is minden nap találkozik az oviban. A szülők hozták, vitték őket, nem maradtak.

Tanulságok:

- érkezés után szabad játék
- de készenlétben kell szendvics/katonák, gyümölcs felvágva
- zene, pezsgő, torta, köszöntés
- lufik! amiben nincs flitter és egyebek
- némi vezetett játék:
        - székfoglaló, párnákkal
        - zene, amikor leáll, szobrok (most legyenek állatos szobrok! álló, ülő, varázsló, lassított felvétel)
        - tejszínhabevés
- 2,5 óra elég. :)

Gyerekszáj: 2021. január

Kucu lábán sonka néni fürödni döcög

- Apa a nagykifli, én a kiskifli. Vagy a nagymandarin és kismandarin.
- Vagy egy gerezd narancs és egy mandarin.
- Anya meg a citrom.
- Na kössz.
- Vagy egy krumpli.

A Noncsi megkérdezte, mennyi 5+2, én meg foghegyről rávágtam, hogy 7.

- Anya, akarsz Rita lenni?
- És akkor te dolgozol, én meg megyek oviba holnap? Beszélsz már angolul?
- No, please, why?

Koncertfelvétel. Rita unja. Taps és sikítozás.
- Én nem örülnék ennyire!

Vigyorogva (Zizi bolygót hallgatva):
Én is este azért szoktam kijönni, mert azt érzem, hogy sok picike szem néz. De már leszoktam róla.

Jóéjtpuszit adok.
- Anya, most olyan voltál, mint egy herceg, aki megcsókolja a hercegnőjét.

Gyerekszáj: 2020. november és december

November

Autóban alszik egy órája. Felébred.
- Nézd meg! Egy pár percre nem figyeltem oda, és már esik is

0.25
Felül az ágyban. Elhalóan:
- Anya! Anya!
- Igen?
- [pakoljuk/szedjük össze] a LEGO-t.
- Jól van, majd reggel - visszafektetem, alszik tovább.

Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is, tűz, tűz!
Jaj, de messze a kanál is.

Szerzett egy kozmetikai vattakorongot.
- Ez a szépítőpamacs. Itt a pofazacskódat kell pamacsolni vele.

- Nekem tetűoltásom volt!
- Kullancs.
- Ja, tényleg.

Én tudom, mikor van futóeső!

- Kérek egy olyan párnát, mint ami nektek van! Az IKEA-ból!
- Vagy szóljunk a Jézuskának!
- Jó, és akkor ő pénz nélkül ellopja!

- Tramp, tramp, tramp.
- Nyuszi, mi az a tramp?
- Hát nem tudod? Az a közösképviselő!

- Apa, megnézed a szülést?
- Ki szült?
- Hát én!


December

P énekel: - 200 pengő fix-szel
R: 200 pengő.
A: Mi az a pengő?
R: Nem tudom. Gitár?

- Annyira érzékeny vagyok a hangokra, hogy felébredtem erre [csilingelő hangot ad]. A Mikulás csengője volt az, a szánján.
- Ez mikor volt?
- Nem tudom, mert gyorsan visszaaludtam.

Ez itt olyan, mint egy darázs: itt a feje, itt meg a csípője

Ha meghaltok, tudjátok mit fogok csinálni? Fehér nyomóból csinálok két fehér esernyőt, és a homlokotokra ragasztom.
(Röhögés. Ő vállat vonva:)
Felnőtt leszek, úgyis azt csinálok, amit akarok.

Lego kutya lóg a bűnöző hátán.
- Ez az ellenzék, hogy ne tudjon elmenni!

Ránéztem az órára, és akkor zöttyent le, hogy nem is délután van!