Évértékelő, 2021/1

Évértékelős hangulatban vagyok. Ugyanis ma - a kihívás évei alatt először - elengedtem a Főztömet. Ez most elég hülyén hangozhat, de nekem ez egy meghatározó kihívás volt: ha megveszek egy könyvet, elolvasom vagy eladom. Remekül visszafogta az impulzusvásárlásaim, fogytak is a könyvek. Hát, az idei év nem úgy alakult...

Januárban még ott tartottunk, hogy ki kéne húzni addig, míg a szülőket végre be tudják oltani. Szóval januárban és februárban nagyjából teljes egészében otthon voltunk. Szürkeség, semmi nem történt, minden nap ugyanaz. Ez itt a januári Google Maps highlights (a február ugyanez, csak Lidl helyett a Kopaszi-gát van):

Mindent is olvasásba fojtottam, így legalább én teljesítettem elsőként a Várólistacsökkentést.

Na jó, ezalatt zajlott az iskolaválasztás is. Heti egy Zoom meeting, bemutatkozó videókat kellett forgatni, rajzokat beküldeni... gyakorolni a tornafeladatokat és a végén felvenni őket videóra. A határideje márc. közepe volt.

Március elején átsöpört rajtunk a Covid. Először P. "fázott meg" vasárnap, aztán hőemelkedés, kedden + teszt. Bezárkózott még hétfőn a dolgozószobába, utána Tita sem ment oviba. Nyomtuk a home office-t, a gyerek itthon, én tálcán adtam be neki a kaját. Az egyik nap a feszültség úgy jött ki belőlem, hogy addig ütöttem a vízforralót, amíg mozgott. Na jó, a billenőkapcsolója már jó ideje szarakodott és jó ötletnek tűnt kipróbálni, hogy ha ütöm, úgy marad-e. Nem maradt. Ellenben vehettünk másikat. Pöttyet feszült voltam. 

Csütörtökre kezdtem berekedni, hétvégére lehetett sejteni, hogy én is elkaptam. A gyerek tünetmentes. Kedden én is + teszteltem, majd hosszas szerencsétlenkedés után kiderült, hogy anyósom is. (Ő volt az, akiről úgy gondoltuk, hogy ha elkapja, tuti nem éli túl. Aztán - valszeg az is segített, hogy negatív lett a gyorstesztje és azt hitte, más baja van - pár nap alatt meggyógyult.) 17 napot voltunk itthon. A gyerek bunkit épített és elvolt. Nyilván a 3 napos hosszúhétvégén kezdtem el köhögni, akkor azért megfordult a fejemben, hogy na, most fogok meghalni, ha csak kedden du. van először háziorvosom? 

Mire kijöttünk a karanténból az ovi bezárt, de az Énektagozatra mehettünk felvételizni. Ott megkérdezték a hatéves gyereket(!!), hová akar járni. Szóval hiába volt nagyon okos és ügyes, nem fért be, mert hát a másik sulit mondta, amivel heti interakció volt és készülni kellett... Hogy ezt mennyire tartom etikusnak, azt hagyjuk. A sportsuliba felvették. Örült.

Apámat beoltották márciusban, kínaival. Sírni tudtam volna a megkönnyebbülésről, még ha én vissza is utasítottam volna a kínait. Akármilyen undorító volt, ahogy kb. belezsarolták az embereket, hogy fogadják el a totálisan kétes származású és eredményességű oltást... reméltem, hogy ez megóvja.

Áprilistól végre legalább hétvégeken nem otthon ültünk. Tita otthon volt, mi próbáltunk dolgozni. Titát elvittük vérvételre ápr. közepén, amikor kinyitották az ovikat annak ellenére, hogy a napi adatok konkrétan rosszabbak voltak, mint záráskor... és kiderült, hogy ő nem kapta el. 0 antitestje volt. 17 napig volt bezárva velünk a lakásba, de ő nem kapta el.

Május elején - fél év után - meglátogattunk bátyámékat, ők is túlestek ugyanakkor a Covidon, mint mi. Apám addigra megkapta a 2. oltását is. Az én köhögésem is kb. elmúlt teljesen. A kondim a béka segge alá került, de mondták, hogy júniusig max. séta.

Titát ellenben beirattam mászni. Falmászó-készségfejlesztő. Elfárad, mint atom! :D

Aztán június elején kificamítottam a bokám. Minek iszik, aki nem bírja, ugye? Több mint egy év után találkoztunk először a barátnőimmel, és bár nem voltam vészesen részeg, a dombra felmenő útra merőleges lépcső egyébként is balesetveszélyes, hát még így. Akkor már csak röhögni tudtam, pedig alaposan elegem volt már. Kaptam kölcsön mankót.

Júniusban Tita elballagott az oviból. Zártkörű ballagás volt, a szülőket nem engedték be, oltási igazolvány ide vagy oda. Tavaly aug. végén ott lehetett minden gyerekkel egy szülő az udvaron, hát idén nem. Az intézményvezető "nem értette az indulatokat".

Június közepére már kb. naponta kaptam sírógörcsöt itthon.  A gyereket visszaadtuk oviba május végén, mert már képtelen voltam tőle dolgozni és az idegeim cafatokban lógtak. Ő unta magát és engem szórakoztatott, az én türelmem meg úgy fogyott, ahogy a hőmérséklet emelkedett. Június második felében ott tartottunk, hogy 30 fok volt a lakásban, és a 4. céges évfordulóm táján ünneplés helyett fel akartam mondani. Reggeltől estig ültem a hálószoba sarkában, egy 60 centis asztalnál, két álló monitorral, folyt rólam az izzadság és elegem volt. Képtelen voltam koncentrálni, dolgozni. Hiába mentünk hétvégén, hiába próbáltunk meló után csinálni dolgokat, kezdtem begolyózni otthon. Aztán végre a megfelelő embernek sírtam a Zoomon (szó szerint), és másnaptól a hőségriadóra tekintettel be lehetett menni az amúgy zárva tartó irodába. Volt, hogy egyedül voltam az egész emeleten, de volt légkondi és aztán 1-3 állandó ember, szintén az őrület határán. (A hivatalos nyitás szeptemberben volt végül, volt olyan srác, aki majdnem sírt a bejelentéskor. Ő lett a másik állandó bejáró, rajtunk látszott, hogy ez már vészhelyzet.) Innen kicsit jobb lett.

Kalandok! Avagy kitört a nyár.

(TL;DR: Végre történnek dolgok.)

R. a héten kedden volt utoljára!!! oviban. Tényleg-tényleg utoljára, totál felfoghatatlan. Elköszöntünk, elképesztő. (A ballagás már megvolt júniusban, szülők nélkül. Nem voltunk tőle boldogak.)

Szintén kedden - életemben először - elmentem reggel úszni.  Mivel az elmúlt 3 hétben elég döglesztő volt az idő, otthon is már 30+ fok van, képtelen vagyok tornázni. Hatkor keltem, gyors könnyű reggeli, bicaj és irány a Nyéki uszi. Tök rendes volt a pénztáros, mert véletlen egy százassal kevesebb volt nálam, és így is beengedett. És megkérdezte, van-e diákom. Ez ám a bók, nem? :D Úsztam egy fél órát kb. és egész nap tök jól éreztem az összes izmom, meg reggel nem vészes az embermennyiség sem, így eldöntöttem, hogy veszek egy tizes bérletet. 

Az elmúlt két hétben bejártam az irodába. Mivel iszonyatosan meleg volt, sikerült elérni, hogy "vészhelyzetben" be lehessen menni. Mivel én már egyébként is kezdtem teljesen kikészülni otthon, és 30 fok is volt, én ezt vészhelyzetnek minősítettem és bejárok. Van, hogy egyedül vagyok, de tegnap pl. 5-en ebédeltünk. Ez egyszerűen isteni volt. 

R. a papával volt otthon szerdán. Már nagyon szeretne mindent _is_ önállóan csinálni, kedden kikunyerálta az apjától, hogy ő mehessen be sajtoskifliért a kisboltba. P. állt az ajtóban és nézte, mit csinál. Szerdán a papát is rávette, hogy bemehessen vízért és még kifliért. Pár perc múlva kijött egy görögdinnyeszelettel, meg egy szelet csokival meg egy vízzel. "Gondoltam veszek egy kis dinnyét." Aztán este elbeszélgettünk a pénzről, a vásárlásról meg a visszajáróról ("De hát úgyis háromezret adtak vissza, nekem meg 1500 Ft-ot adott papa.")

Csütörtökön az irodában 5-en ebédeltünk, remek volt. Már egészen régi szép idők... Tita önállósodása oda vezetett, hogy a papa délután arra ébredt, hogy valami felrobbant a mikróban. :D Bori szakácskönyvéből meg akarta csinálni a bögrés sütit, cukikám 4 külön kis tálban összekeverte a dolgokat, kivett 4 bögrét és abban kezdte volna sütni. Tök ügyesen feltörte a tojást, megtalálta a sütőport, az olajat meg mindent, ki is mérte. Egy baj volt, hogy a receptkönyvben dkg-ben volt minden megadva, a mérleg meg grammot mutat. Szegénykém eléggé el volt keseredve, hogy nem jött össze.

Ma reggel megint voltam úszni. Bár elfelejtettem beállítani az órát és magamtól 6.20-kor pattant ki a szemem, így csak 7.10-kor kezdtem úszni. 40 hosszt úsztam a 33-as medencében. Aztán irány haza. Már odafelé is elég felhős volt az ég, mire hazaértem, totál besötétedett, meg dörgött. De megbeszéltük a szomszéd kisfiúval a randit tegnap, így az anyukájával egyeztetve pont akkor értünk oda a játszóra, mikor elkezdett csepegni az eső. :D Aztán szakadni. H-val azon agyaltunk, most mi legyen, de a gyerekek bevetették magukat a homokozóban a csúszdás vár alá,  mi meg vállat vontunk és beültünk a kisházba,. Amibe épp beférünk ketten és aminek a teteje nem épp vízhatlan, de sebaj. Ők elvoltak fél órát, mi meg beszélgettünk. :D Aztán a papa is megjött, ők maradtak, én meg még elkaptam az utolsó esőt az irodába menet.

Szóval éljen. Ez már egészen mozgalmas, és végre nem mindig ugyanaz van, minden áldott nap.

Karantén 8-17. nap, meg utána

 Szerda, 8. nap

A dolgok visszaálltak a kicsit normálisabba. P. előjött, ketten birkózunk a gyerekkel. A bunkerben rádiójátékokat hallgat.

Csüt., 9. nap

Anyósom (sokszoros kockázati faktorokkal) tesztelni megy, mert tünetei vannak, mióta nekem is. Köhög kicsit, fáj a mellkasa, hőemelkedés. Ő is egy csomót vár a tesztre. Valaki rosszul lesz a sorban, jön a mentő. A laboros nő nagyon örül, ő az első negatív aznap. Akkor hát mellhártyagyulladás?

Péntek, 10. nap

A sógornőm is végre láztalan, de gyenge. Mind a hárman lázasak voltak 5 napig, szerencsére nem egyszerre. 

Az EESZT-ben még mindig nem látszanak a teszteredményeink, megreklamáljük a Mentők központi emailcímén, meg P. a kerületi járványügynél. Őt pár nappal a tesztje után felhívták, hogy nem tudják az emailcímét, de akkor "holnap küldik" a tájékoztatót. Ez azóta sem történt meg.

Szombat, 11. nap

Elkezdek köhögni. Mivel hosszúhétvége van, megfordul a fejemben, hogy most mi lesz. Dokim legközelebb kedden, favipiravirt nem irattam fel. Próbálok nem pánikolni.

Vasárnap és hétfő, 12-13. nap

Szerencsére nem romlik a köhögésem.

P. és Tita kimegy egy elhagyatott placcra, felvenni a sportsulis tornás videó labdázós részeit (szlalomozva kell pattogtatni és lábbal labdát vezetni).

Leadjuk a videót, jeeee.

Kedd., 14. nap

Anyósom PCR-ja +. Szerencsére elég jól van már, de meg vagyunk döbbenve. Valószínűleg jó volt, hogy nem tudta, segített nem azon agyalni, bele fog-e halni.

Titának van online ovi, nagyon cukik. Beszélgetőkört tartanak, mint az oviban.

Felkerültek a tesztjeink az EESZT-be. Juhéé!

Szerda, 15. nap

Megkapom a járványügytől az emailt, hogy akkor karanténban vagyunk. Meg a piros cetlit. EMAIBEN! Eldurran az agyam. 

P-nek lejár a karanténja. Felhívom a dokink, az asszisztens nem érti, miért kérdezem, hogy ha én karanténban vagyok, vajon ő mehet-e már. Odáig el sem jutunk, hogy a gyerekkel mi legyen. Azért még inkább nem megy sehová. Eddig vásároltak nekünk.

Péntek, 17. nap

A karanténom utolsó napja. Rendeltem könyveket, az ismerős futár hív, hogy menjek le.

- Lemennék, de csak ha nem zavar, hogy ma van a karanténom utolsó napja.
- Tökmindegy, egész nap karanténosokkal találkozom.
- Oké.

Személyesen:
- Milyen volt?
- Hát, asszem elég olcsón megúsztuk.
- Én két nap alatt idegösszeroppanást kapnék a bezártságtól.
Röhögök.
- Március másodikán voltam utoljára bárhol.
- Kitartást. Mindjárt vége.

Szombat, post-karantén 1. nap

Vééége a karanténnak!

Egy baráti családdal, busszal elmegyünk egy játszóra. Meg bemegyek egy boltba vásárolni. Nagyon fura érzés.

Vasárnap, post-karantén 2. nap

Elmegyünk bicajozni. 12 km. Elfáradunk... Időnként köhögök, de nem vészes.

Összességében

Jobb lett volna, ha nem kapjuk el. Naná. Viszont úgy tűnik, baromi szerencsésen megúsztuk. Apám pont akkor nem jött, amikor kellett (hacsak nem az ő köhögése is ez volt és nem tőle kaptuk el). Kihúztuk addig, amíg a 4 nagyszülőből 3-at beoltottak, csak egy kapta el (hacsak nem tőle kapta el P.) 

Azt persze nem tudjuk, hogy Tita elkapta-e, neki semmi tünete nem volt. De a karantén alatt aludt mellettem, egy kicsi szobában, szóval valószínűleg ő is túl van rajta (lehet, hogy ő hozta haza).

Szóval most... akármilyen elképesztően szar a helyzet az országban, mi meg vagyunk könnyebbülve.

Karantén, 5-7. nap

 Vasárnap

Pöttyet összefolynak a dolgok már. :D

P. egész jól van, én nagyjából influenzaszerű tüneteket produkálok. Be van dugulva az egyik fülem, köszörülném a torkom, kicsit érzem az arcüregem és a fogaim, be van dugulva az orrom is. Ezek mind csak kicsit, de azért vannak. Meg 11 körül le kellett feküdnöm aludni egy órát és a délutáni szunya is jól jött. Szerencsére többnyire Tita elvolt a nappaliban egyedül. Délelőtt Halász Judit koncertet néztünk, utána bunkert épített. Ott is aludt délután. Meg este is... :D

Hétfő

A gyerek istenien szórakozik, a nappali egy nagy bunker. 

Én ma kértem tesztet, holnap megyek, 8.26-ra. Továbbra is influenzajellegű tüneteim vannak, időnként nagyon melegem van vagy fázom, de a lázmérő 35.7 körül mér többnyire...

Apámat beoltották!

Este felhívtak a mentőktől időpontot egyeztetni. Merthogy nem látják, hogy nekem már van. Saját autóval menjek, ne BKV-val. És 4 órával előtte ne egyek... mondom, reggeli + gyógyszer kell. Hát akkor 5.45 legkésőbb. Szuper.

Kedd

5.45-kor kelek, egész éjjel elég rosszul aludtam, be van már állva a hátam a mozgáshiánytól. Gyors reggeli, fogmosás, majd 6-tól 7-ig alszom tovább. Ez az egy óra alatt jócskán leizzadtam, dolgozik a szervezetem, az látszik.

A teszthez 40 percet álltunk sorba kint... még jó, hogy viszonylag jól fel voltam öltözve. Miután bejutottam, már gyorsan ment, felnyúltak az agyamba, 5 perc múlva megvolt az eredmény: +. Már épp kezdtem éhenhalni. :D

Kaptam egy tájékoztatót a favirapirról, du. beszéltem a háziorvosommal. Fiatal vagyok, nincsenek komoly tüneteim, hagyjuk. 

Egész tűrhetően vagyok, közepesen be van dugulva az orrom, meg néha fáj ez-az (de ez lehet a mozgáshiány is), meg néha vannak hőhullámaim. Ebédkor vettem észre, hogy nem érzek szagokat.

Ja, és P. előjött a dolgozószobából, juhééé!

Karantén, -6. nap - 4. nap

Csütörtök (k-6)

Azon gondolkozunk, P. béreljen-e autót vagy vonattal menjen metszeni. A vonat mellett dönt(ünk), pedig az busz és vonat. SPOILER ALERT: valszeg itt b*sztuk el. Pedig az egész kibeb*szott évet nagyjából a seggünkön töltöttük, két olyan összefolyóan unalmas hónapot, mint jan-febr. még a gyes alatt sem értem meg, nem voltunk nyaralni, karácsonyozni, SEHOL, SEHOL! Pont azon sírtam-röhögtem, hogy egy 580 m sugarú félkörben élem az életem. A LIDL-t írja a Google Maps, mint a hónap Highlightja! Grrrrr.

Péntek (k-5)

P. megy metszeni, a szüleinél alszik. Mi maradunk inkább.

Szombat (k-4)

Piac, játszótér, szomszéd gyerekek.
A tesóm egy másik városban lázas.

P. a szőlőben. Hideg van.

Vasárnap (k-3)

P. hazajön. Estére náthás. A vendégszobában alszik inkább.

Hétfő (k-2)

Épp egy éve ülök itthon.

Most kellett volna apámat oltani, de elfogy a vakcina. Egyébként sem százas, megfázott 2 héttel korábban, köhög, már 2 hete. (Őt is kéne vajon teszteni? Utoljára előző vasárnap láttuk, akkor is köhögött. Utána héten nem jött, hogy kifeküdje.) A nevelőanyám beoltják egy másik dokinál.

Tita ellövi a heti anyávalalszom kártyáját, így P. megint a vendégszobában alszik. Egyébként is torkot köszörülve köhög (krahácsol).

Kedd (k-1)

Tesóm megy tesztelni. +.

P. estére hőemelkedéses. Felhívja a háziorvost, másnap menjen tesztelni.

Szerda (karantén, 1. nap)

Bátyám fiát is gyorstesztelik. Negatív.

Titát nem engedem oviba.

Du. P. tesztje +. Izolálja magát a vendégszobában. Tálcán adom be a kaját, maszkban jön ki.

Előrendelek ebédet magunknak, péntekre meg jövő hétre.

Csütörtök (k. 2.)

Vidám dolog megint a gyerekkel dolgozni. P. már nem lázas.

Bejelentik az ovizárat. Az ismerős anyákkal a chaten sírunk-röhögünk.

Titával Carcassonne-ozunk. Továbbá ő a királyi kiskutyus és minden üzenetet ő hoz egy tekercsen és minden kidoboltatik.

"Kőzhiré tétetik hogy a kiráji kiskutyus és a hercegnőt kárkászonoztatik MOST"

Péntek (k. 3.)

Idegeim romokban. Tita gyakorlatilag egyfolytában beszél, ha nem eszik vagy alszik. Ja, vagy énekel. Megnézem, hogy a vízforraló szarakodó billenőkapcsolója megjvaul-e, ha intenzíven ütöm. Nem.

Próbálok dolgozni. Sprint tervezésnél magamra osztatok minden gyakornokmelót, amihez nem kell gondolkozni. A főnököm csak annyit mond, "Oh, nooo."

Én kicsit náthásodom, kicsit köszörülném a torkom, de nem teszem, kicsit rekedt vagyok.

Szombat (k.4.)

Rendelünk egy új vízforralót. Bátyám felesége is +, már nem kell aggódniuk, hogy hogyan izolálják maguk 60 nm-en.

P. egész keveset köhög. Szétunja az agyát.

Én továbbra sem köszörülöm a torkom, pedig kéne, továbbá bedugult az orrom és a délutáni szunya után a fülem is kicsit. Hogy ez most megfázás vagy COVID, jó kérdés.

Tita elvileg egész jól bírja, hogy nem megyünk ki, de az átlagnál többet pörög és nyávog. És mondtam már, hogy állandóan beszél? Főleg, ha P. és én az ajtón keresztül társalgunk.

Eddig tartott, hogy túlaludja magát/beüssön a mozgáshiány, Tita 22.15-kor kijött a holnapi ruhájában. Leggings, hosszú ujjú felső és ruha. Szépen színkoordinált. Pont jókor. Bőgve visszaöltözött, aztán hintázunk 5 percet a hintaszékben és elalszik végre.

Eldöntöm, hogy akkor ezt most terápiás céllal megírom.

Homeoffice a négyzeten + 1 ovis

Ketten homeofficeban és itthon van az ovis... Budapest, 2. emeleti lakás, se kert, se erkély. :D Küzdünk, de talán kezdünk mindannyian belerázódni.

Én negyedik hete vagyok itthon, mert mikor hazaértem Oroszországból, írt a főnököm, hogy akkor most nekem, valamint mindenkinek, aki mostanában utazott, 2 hét home office. Közben azon filóztam, hogy pont mire lejár, tuti bezárják az irodánkat. És igen. Amíg én otthon voltam, a többieknek opcionális volt a HO, szóval volt egy kis átállási idő, ez mindenkinek nagyon jó tett.

Két hétig dolgoztam otthon egyedül, eléggé rosszul érintett. Előjött minden érzésem, ami a gyes vége felé, Tita 2. szülinapja körül, 2017. első felében bennem volt: ki. akarok. innen. szakadni! Addigra már nagyon elég volt az otthonmaradásból, hát most feldolgozhatom ezt is. :D
A 2. hét végére már egész oké volt, lett rendszere a napoknak, elolvastam egy rakás cikket, okosodtam. :D Aztán jött a realitás: az ovi bezárt, eleve nem is vittem volna, a nagyszülők kiestek, oldjuk meg...

Az első közös hét rémes volt. Se Titával nem tudtunk értelmesen foglalkozni, se melózni. Azóta ő is érti már, hogy attól, hogy itthon vagyunk, ez nem hétvége, dolgozunk kell. Annak örül, hogy nem kell oviba mennie.

Az elmúlt 7 munkanap alapján így működünk:
- két különböző szobában dolgozunk, a nappali a gyereké, szerencsére van elég helyünk
-  felváltva visszük le bicajozni, de. én, du. a férjem, 40-50 percre. Addig a másiknak csend van.
 - közös reggeli után magunkhoz képest "korán" kezdünk, fél9 felé és úgy 18.30-ig dolgozunk, esetleg még késő este
- szerencsére délután alszik 2(,5) órát
- a fennmaradó időben próbálunk felváltva 5-10 perceket folgalkozni vele, ha kell valami, bejön, néha integet a telefonkonferenciás néniknek-bácsiknak
- kiírtunk CD-re egy rakás hangjátékot, azok mennek állandóan
- tornázik a YT-ról (Tornázz a plüssöddel), napi egy mesenézés van (főleg Egyszer volt az ember)
- valamint tegnap másfél órát videochatelt a nagyival, beszélgettek, a végén a mama mesélt neki
- hétvégén is dolgoztam kicsit
- Tita felváltva iskolásat és kutyásat játszik, kutyaként fogad legjobban szót. :D

Sejtem, hogy sokáig fog tartani ez még, remélem, nem lesz kijárási tilalom egyhamar, mert ha ennyit se mozoghat, kicsináljuk az alsó szomszédokat, az tuti.