Az alvásról.

A kismamakönyvem szerint minél hamarabb át kell szokni arra, hogy a bal oldalamon alszom, magas fejpárnával, has/mellkas előtt egy másik párnával, valamint egy harmadikkal a felhúzott térdeim között. Mióta nem kényelmes a hasamon aludni (jóideje) és a hát sem az igazi, nagyjából így alszom, és elég jól működik.
Korábban főleg nagykifliként Petihez bújva aludtam, gondolom mondanom sem kell, hogy ez sem megy már, viszont azért valamennyire még mindig odaférek, max. a gyermek rugdalja kicsit az apját. Rövid időre kényelmes, ha Peti is alkalmazkodik kicsit. :D
Az első trimeszterben brutál álmos voltam már este nyolckor, aztán 3-4x keltem pisilni egy éjjel. A második trimeszter elejére ez elmúlt, aludni azért jól aludtam, de kicsit kevesebbet. Mostanában az a menő, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egyben alszom reggelig, viszont egészen megszoktam a 7.20-as kelést. Ha nem vagyok annyira kimerült, akkor felébredek 3-4 körül, felkelek pisilni, viszont utána már sokkal felszínesebben sikerül csak aludnom, na, ilyenkor álmodok össze-vissza jóóóó nagy baromságokat. Pl. hogy hasizomgyakorlatokat végzek. Képzelem, mit működött a kisasszony a hasamban éjjel, ha ez így jött át. :D

Egy kis matematika.

Ha 82 kilóval kezdtem a terhességet május végén, október 16-án 85 kiló voltam, a gyerek a tegnapi mérések szerint 1300 g, én meg ma reggel 83 kiló voltam, akkor igaza van-e a dokinak, ha azt mondja vigyorogva, hogy akkor maga tényleg éhezik?

Jó, hétfőn megyek a diabetológiára, ahol sokkal NASA-sabb mérleg van, de most már nagyon kíváncsi vagyok, az mit fog mutatni.

A nődoki egyébként elküldött UH-ra, még karácsony előttre, hogy megnézzük, hogy a gyerek nem sokkal nagyobb-e a cukor miatt. A tegnapi szerint kicsit nagyobb az átlagnál, remélem nem akarnak ezzel paráztatni.

Babamozi.

Ma voltunk babamozizni. Mmint 3D ultrahangon. Az utolsó UH a 19. héten volt, a következő állami meg a 32. héten lesz, én meg szerettem volna, ha a kettő között is látjuk, mizujs. Főleg, hogy diétázom is. Röviden: minden rendben van.
Őkisasszonysága 1300 g, és bár elvileg 27 hetes, méreteit tekintve inkább 28. Kb. fejjel lefelé feküdt, arccal jórészt a placentának, szóval nem volt annyira egyszerű értelmes képet csinálni róla, de azért sikerült. Szegény doki kínjában a rendes UH-s vizsgálatokból is csinált párat, mondjuk picit sem bántam, mert ez is érdekelt.
A gyermek nyammogott, meg ásított is, ez UH-n különösen viccesen néz ki: a fejét hátravetve, nyelvét lefelé szorítva, tátott szájjal. Töpszliorrú, és most még remek alvókája van, pillanatok alatt visszaaludt, hiába ébresztette fel a dokinéni nem is túl finomat. (Most bezzeg rúgkapál!)

Én továbbra is jól vagyok, kicsit náthásan, de jól. Diétázom, gyorsan telnek a napok. Kerekedem. És mindjárt itt a harmadik trimeszter eleje, hivatalosan még 4 nap.

Álmok.

Továbbra is álmodok össze minden baromságot, egy kis bestof.

Valahogy az Astorián voltam a gimimben (közel van az angolszak, szóval sulinak suli... :D). Az emeleten összefutottam az egyik volt tanárommal, aki azóta már igazgató is volt a gimimben. Beszéltünk valamennyit, majd mondtam neki, hogy jó az időzítés, márciusban szülök, májusban érettségi.

 Mára virradóra jógázni akartam menni, kint elkezdett esni a hó. Aztán bementem a terembe, és valaki arrébb rakta a jógaszőnyegemet, tetejében összehajtogatva. Jól kiakadtam, hogy de én így nem fogok elférn, és egy sapkával meg akartam legyinteni a fejét, de lefogtak, és egyszerűen nem értették, mi a bajom.

Az egyik kollégám a munkahelyemmel szemben egy kiülős helyen volt (ahol egy öregekotthona van egyébként), és light kóla helyett whiskey kólát adtak neki. Igen vidáman jött vissza.

Az álom egyik részében egy néptáncos bemutatón voltam, nagyon szép ruhákban volt mindenki, én meg irigykedtem, és mondtam, hogy ezekhez már túl pocakos vagyok. Egy volt táncostársam is ott volt, ő pedig megjegyezte, hogy persze, szépek ezek a ruhák, de nem kéne ilyen színeseknek lenniük...
Az álom másik részében Debrecenbe autóztunk Chris Hadfielddel valamilyen előadásra. Kértem és kaptam némi vezetési instrukciót tőle. (Agyamra megy már a jogsi, úgy látszik...)

25. hét: változnak a dolgok

Eddig mindig úgy néztem körülbelüli állapotfotókat a gyermekről, hogy beírtam a Google-ba, hogy "n week fetus". Eddig mindig jöttek a cuki UH-képek, meg az illusztrációk pocak és bébi témában. Na, és akkor most jött el a pillanat, amikor tele lett a találati oldal nagyon pici babákkal, kórházban, lélegeztetőgépen, meg túlélési esélyek, meg ilyenek. Szóval kereshetek valami más kulcsszót, amikre ezek nem jönnek, csak a cuki hasbéli bébik. (Már elvileg 34 cm és 660 gramm.)

Fogy.

Elvileg január 30-ig dolgozom.

Bevásároltam.

Tegnapelőtt este leültem a Tesco házhozzszállítás oldalával, és bevásároltam. Így legalább nem kell cipekedni. Az árakat meg majd még azért hasonlítgatom, ha kisebb tételben kell ez-az.

Vettem:
- Norbi update és Activia ivójoghurtot
- kókusztejet
- kókuszlisztet
- zabpelyhet
- zabpehelylisztet
- diétás cappuccinót
- Abonettet
- xillites kockacukrot (nem ezt akartam, de póttermék volt)
- Canderel kakaóport
- Canderel csokit

Meg ma a piacon egy csomó zöldséget. :)
A boltban láttam mandulalisztet is, az árán pöttyet meglepődtem. 300g volt 1380. Meg összehasonlítottam a Tesco-val, és a Tesco jóval drágább... Kókuszliszt: 699 vs 429. Tescóból tényleg csak azt, ami cipekedős.

Ja, és ma reggel az is kiderült, hogy a liptóis kakaóscsiga mégsem annyira jó ötlet, azt ettem regglire, és magas volt tőle a cukrom. :(

Holnap sütök valamit a friss alapanyagokból. :)

A cukros élet apró örömei

Ebéd közben rájöttem, hogy maradt 20 g CH keretem! Vagy 10 percig azon agyaltam, hogy mit egyek: joghurtot vagy almát, vagy narancslevet igyak vagy...? Édes tervezgetés. :D

Számolgatok.

Kezdem már nem annyira megoldhatatlannak látni ezt az egész diétás számolgatást. A kiírásom szerint reggeli (8-ig bezárólag...), tízórai, uzsi és vacsi 25-25 g CH, ebéd 50.

A reggeli az tönkölykenyér, sajt, sonka, zöldség és tojás (főtt vagy ránotta). Lehet, hogy majd melegszendvics, hogy ne legyen uncsi.

Tízórai és uzsi: variálhatók pl.: egy 0%-os hozzáadott cukros Activia joghurtital (11,8), egy alma (7-10?), Abonett (3/szelet), natúr joghurt, túró.
A Lipótiban van Dia-Wellness kakaóscsiga (26,7, de néha kell ennyi, ez a kedvencem), fahéjas croissant (16,6), túrós batyu (9,5), túrós barackos levél (26,5, de akkor inkább már a kakaóscsiga)

Ebédre most rendelek, egyelőre elégedett vagyok a Béres Alexandra féle menüvel, mivel nem rossz a kaja, a környékbeli kajáldák áránál még talán olcsóbb is, és mindenhez oda van írva, mennyi szénhidrát van benne.

Szóval akkor már csak a vacsi marad, amit komolyabban át kell gondolni.

Elég jó, hogy most már tényleg mindenen rajta van, hogy mi és mennyi van benne. Pl. a Lipótiban is van egy nyomtatott lista az adatokkal, és persze az előrecsomagolt dolgokra is rá van írva. Tanulságos böngészni. Főleg, amikor ilyenekbe fut az ember: a joghurt 330 ml, de a tápanyagok 100 grammra vannak megadva...

Ha esetleg valakit érdekelne, a Norbi Update 1 epres joghurt 315-320g.

Czukker.

Na, szóval ez most az így jártam.

Múlt csütörtökön voltam terheléses cukorvizsgálaton. Eleve féltem tőle egy kicsit, 10 óra koplalás után becaplatni, vérvétel, utána meginni 75 g glükózt, majd két óra dekkolás után megint vérvétel.
Ahhoz képest elég jól bírtam az éhséget, kicsit elgyengültem úgy fél 9 felé, de hősiesen túléltem. A cukros lötty rossz volt, mert a másfél deci vízben a cukor egy része nem oldótott fel, viszont a citrom, amit vittem magammal, határozottan sokat javított a lötty ízén.
Ami meglepő volt, hogy ki volt írva a betegfelvételnél, hogy emailben is lehet kérni a leletet, amit meg is tettem. Este 8-kor meg is érkezett a jelszóval védett zip(!!) az emailfiókomba, helló, 21. század! Terhelés előtt 4,6, utána 8,7. Előbbi jó, utóbbi 0,9-el több, mint a határérték. Volt még néhány csillagos értékem, de azok - mint azóta kiderült - szimplán azért vannak, mert terhes vagyok, azok meg a sima határértékektől eltérnek. Kibőgtem magam, majd némi lelki támogatást követően (köszi, Algernon, újfent), gondoltam, ezt akkor rövidre zárom.
Másnap felhívtam reggel a nőgyógyászom, mert a köv. gondozási dátum 3 hét múlva lenne. Két óra múlva már ott voltam, adtak egy telefonszámot meg beutalót a Péterfy diabetológiára, amit rögtön fel is hívtam, így hétfő reggelre már mehettem is. Meg is dicsértek, hogy milyen gyorsan ideértem, mert még látták az előző vérvétel helyét, és sokszor hetek telnek el potyára a terheléses után, mire dietetikus lát a kismama.
Vettek vért is már megint, megnézik 6 hétre visszamenőleg belőle, milyen volt a cukrom (ami kicsit sci-fisen hangzik). Meg állítólag magas a pulzusom, úgyhogy valami pajzsmirigyes vizsgálatot is megcsinálnak. Ma a reggeli után elég jó volt a cukrom: 6,3. Szóval most egyelőre elég a diéta, meg méregetni kell reggeli után egy órával a cukorszintemet, ami pöttyet problémás, mert amikor vezetni megyek reggel, akkor nem tudok bemenni a patikába méretni... Ja, és a reggelinek reggel nyolc előtt kell lennie. Szóval byebye cukor, fehérliszt és délig alvás...
Jövő hétfőre vinnem kell 24 órás vizeletgyűjtős mintát (well, blőeee), gondolom mérnek akkor is helyben. Mától egy füzetbe írnom kell, hogy miket eszem, kaptam diétás tájékoztatókat, jövő pénteken meg randi a diatetikussal, akivel átnézzük, mit nem ettem jól. A tájékoztatók mellett a Kalóriabázis oldala nagyon hasznos.

Meh.

Megfáztam. Illetve Peti már beteg egy ideje, és most már nekem is fáj időnként a torkom. Ma beugrottunk a Móriczon az egyik patikába (ami a 6-os felé van). Minden patikus elég savanyú fejet vágott, értem én, szombaton délben nem túl jó dolgozni, de... A patikus, akihez kerültem, szintén láthatóan terhes volt és extra savanyú.
Kértem egy doboz Strepsilst, azt elvileg terhesen is lehet. Kérdezem, hogy Neocitran vagy valami hasonló van-e olyan, ami kismamáknak is oké.
Erre a patikus:
- Minek az? Az csak tüneti kezelés.
- Hát, én szoktam ilyet inni, jó meleg, jobb tőle.
- Teljesen felesleges. Én sem szoktam ilyeneket inni. Menjen haza és feküdjön le, vagy igyon teát. Ha komolyabb panasza van, menjen el orvoshoz.
Hát, köpni-nyelni nem tudtam sajnos, pedig mondhattam volna, hogy pl. egyszerűen válaszolhatna a kérdésre, elvileg én vagyok a vásárló, meg én fizetek, meg egyáltalán milyen jogon olt le? Vagy mondja, hogy azt egyszerűen nem javasolja, és kész. Mindenesetre oda sem megyek többet...

Az Alléeban viszont hamarabb kiszolgáltak volna, mert látták, hogy eléggé készen voltam péntek este nyolckor, szóval nekik jár a pluszpont. Viszont épp én jöttem volna amúgy is.

Ábra

A selfie-zz pocakkal című verseny első helyezettje. (Most majdnem mondtam, hogy életem első selfie-je, de rájöttem, hogy próbáltam már hajfonásos képeket csinálni, persze nem sok sikerrel. :D)

22. hét

Hűtő.

Megvolt az első afférom a hűtőajtóval. Ha ki akartam nyitni, akkor eddig már a hátam nekiért a mögöttem lévő polcnak, mostanra pedig eljutottunk odáig, hogy már nem tudtam kinyitni csak ha oldalirányban elsasszézok felőle.
Úgyhogy átszereltük a másik oldalra az ajtót, nem volt egyszerű menet, de megtörtént. Most számoljuk, hányszor akarjuk a rossz oldalon kinyitni az ajtaját. Éljenek az automatikus mozgások!

És (mégis) mozog...

Először a 16. héten éreztem, hogy behullámzik a hasam, hiába, nincs rá jobb hasonlatom. Ágyban feküdtem, háton, párnával a hátam mögött, olvastam. Jól meglepődtem.
Aztán még párszor éreztem, a kisasszony remekül ki tudta fejezni, hogy menjek már a fenébe. Illetve hogy hagyjam már abba, amit csinálok. Vagy legalábbis őt hagyjam. Először az első jógaórámon, amikor a kismamásított gyertya pózt csináltuk (fordítva ülni a széken, comb a támlán, majd leeresztenek: váll egy párnán, fej a földön, láb kinyújt, sarkak a falon). Amikor visszértem vízszintesbe, akkor rúgott. Meg aztán akkor, mikor a Badacsony-hegyre mentünk fel, jó, végülis fele magasságon mentünk körbe, de már annak a felénél (felfelé) kikérte magának. Aztán csönd volt.
A hétfői kórház-turné után hazaérve éreztem először este, ilyen fura rángásokat. Köldök alatt közvetlenül, középen. Elsőre azt hittem, a gyomrom kér ki magának valamit, de kiderült, hogy a lányom az. :) Mert aztán 4-5x, random időközökben éreztem, és azóta is, napi jópárszor. Fura érzés nagyon, de érdekes. És még minden alkalommal meglepődöm kicsit. Pedig már ideje van, meg minden. De hát az Alien-érzés... Ideje lesz beszerezni a vicces pólókat!

Kalandok

Tegnap igyekeztem társasozni a Borárosra. Viszont elfelejtettem leszállni a Kisföldalattiról az Oktogonon, szóval elmentem a Vörösmarty térre, ott felszálltam a kettes villamosra. Jó nagy zsúfoltság volt, de egyszercsak valaki rámnézett, és ÁTADTA A HELYÉT! :) Ez volt az első ilyen. (Azt meg felejtsük el, hogy egyszer egy bácsi is átadta a helyét, úgy 6 éve...)
Aztán a Borároson akartam leszállni, és hát a kettes villamos eleve jó magasan van, a megállóban meg jó szar a járda, lefelé léptemben megtaláltam egy kátyút. Reccsenés, sikoly, zsákszerű eldőlés. Aztán már csak vonyítani voltam képes, a bokámat fogva. Szerencse, hogy szépen tompítottam az esést, illetve hogy oldalra-előre dőltem, így pl. a hasam nem ütöttem meg. Egyszerre vagy tizen lettek körülöttem, valaki rakta a táskát a fejem alá, más valaki futott a rendőrökért, akik a HÉV környékén korzóztak épp. Mire sikerült levegőt vennem, kinyögtem, hogy terhes vagyok. Hívták a mentőt, elkérték a papírjaimat, hívtam Petit telefonon, még mindig kb. bőgve. Szegény már otthon volt, de rekord idő alatt ért a Borárosra, jól megijesztettem.
Amíg jött, még felhívtam a társasozós bandát, hogy nem megyek, erre öt perc múlva, még a mentő előtt odaért Algernon. Megvárta velem a mentőt, meg kifaggatott, hogy mennyire vagyok éhes. :D
A rendőrök is nagyon kedvesek voltak, igazán próbálkoztak mindent megtenni értem. A mentőre vagy negyed órát kellett várni, a Nemzeti felől jöttek, az egyik rendőr leállíotta a forgalmat, a mentő odaállt, megnézték, mennyire tropa a lábam, majd hoztak hordágyat és arra sikerült a segítségükkel felmásznom. Beszíjaztak, majd beraktak a mentőbe. Ezalatt megérkezett Peti, ő is majdnem úgy járt, mint én, de ő nem lépett annyira rosszul. :)
Algernon átadta az ügyeletet neki. Peti is beült a mentőbe, elindultunk a Merényibe.
Jó lassan mentünk, mert irtó szarok arra az utak. A mentősök még az indulás előtt raktak a térdem alá egy összehajtott pokrócot, így tökre nem fájt a lábam. (Most is így ülök az ágyon.) Megegyeztünk, hogy akkor nem rakják sínbe a lábam, jól voltam úgy. A hordágynak volt némi rugózása, így nem rázkódtam agyon, de ha valami sürgős sérültet visznek, nem tudom, mit csinálhatnak, annyira rázott az út... Hallgattuk a rádióforgalmazásukat, aztán egyszercsak berakta a sofőr a Don't Worry, Be Happyt. :D
A kórházba érve kb. két perc alatt bevittek a vizsgálóba, addig a mentőssel beszélgettünk, ő is tök kedves volt. Egy nagyon kedves doki várt, mivel ülve képtelen voltam úgy előrehajolni, hogy levegyem a cipőm, vigyorogva levették a másik cipőm is, és adoki összehasonlította a bokáim mozgását, stb. Mondta, hogy bár terhes vagyok, a második trimeszterben nem annyira veszélyes a röntgen, mint az elsőben, viszont kéne, mert így nem látszik, hogy törés, szalagszakadás vagy csak rándulás. Három helyett csak kétszer röntgeneztek, előtte pedig vigyorogva rám halmoztak három darab ólomköpenyt, biztos ami biztos. Aztán kivittek tolószékben a folyósóra. Ekkor már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy Peti betolt a nőibe: betol, belső ajtó hátrálva kinyit, beljebbtol, külső ajtó becsuk, egylábra állás, nem eldőlés, nem ráülés, ilyenkor bezzeg a fiúknak milyen könnyű! Utána kiültünk a folyósóra, Peti tesója a közelben lakik, őt próbáltuk kajáért bevetni, mert kezdtem elég éhes lenni. De kb. ekkor be is hívtak újra, befáslizták a lábam, nincs eltörve, még rá is bírtam állni. Mákom volt. Mondta a doki, hogy ülhetnék itt nyílt töréssel is, és akkor agyalhatna, hogy mi a frászt kezdjen velem...
Újabb negyed óra a folyósón, már egészen éhes voltam, erre a folyósó végén, mint a filmekben, lassított felvételben, lebegve besétált Algernon. Két palack üdítővel és egy csomag keksszel! Nem járt messze a kórháztól, viszont tudja, hogy itt nincs semmi kajaforrás, én meg ennyi idő után éhen fogok halni. :)) Tömtem magamba a kekszet, a körülöttünk ülők jókat derültek rajtam. Aztán jött egy ápoló, megkaptam a zárójelentést, és mehettünk. Gondolom sokat segített a gyorsaságban, hogy terhes vagyok, mert tényleg hamar végeztünk. Kibicegtem a kapuig, onnan taxival haza. Jegelés, némi utóbőgés a baba miatti ijedtségre, aztán némi agyalás azon, hogy hogyan fogok aludni. Hason lábfejet lelógatva esélytelen a hasam miatt, háton, lábat felpolcova szintén nem egy túl jó ötlet, de mivel szerencsére pont a bal bokám ment ki, tudtam a kismamáknak javasolt viszonylag kényelmes bal oldalon fekve aludni.
Reggelre kicsit leapadt a duzzanat, de ráállni nem volt kellemes. Azóta kitapasztaltam, hogy ha 10-11 óra irányában lépek előre, akkor nem fáj annyira, szóval sántikálok, ha nagyon muszáj, de inkább pihentetem. És akkor ezzel kb. annyi is a jövő heti szabadságnak, amire jó kis budapesti turistáskodást terveztünk. Legalábbis gondolom, nem tudom, mennyi idő egy bokarándulás gyógyulási ideje...
De persze ez legyen a legnagyobb bajom, örülök, hogy ennyivel megúsztam.

Miket szedek?

Már mikor kitaláltam ezt az egész békaprojekt dolgot, akkor megkérdeztem a gyógyszerészem, mit javasol, és aztán több-kevesebb kihagyással szedtem Femibiont, hogy legyen a szervezetemben folsav, mire kell. Elvileg azért kell, mert a nyitott gerinc az első nyolc hétben alakul ki, amikor még az anya nem is feltétlen tudja, hogy terhes. Vagy nem elég régen tudja.
Aztán szedtem ezt tovább, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, az első típusát a 12. hétig kell szedni. Utána már ugyanennek egy két tablettás verziója van. A dokim szerint kb. mindegy, melyiket szedem, a lényeges dolgok mindegyikben benne vannak. Valamint azt is mondta, hogy mivel egészséges vagyok, mást nem is kell szednem (vas, calcium, stb.).
Az elmúlt két hétben elkezdett éjszakánta görcsölni a vádlim, ezért most naponta iszom a gusztustalan magnézium pezsgőtablettát. Erre is azt mondta a doki, hogy nyugotan, de ha nem görcsölök, nem kell inni. Hát, görcsölök, szóval kell. Szerencse talán, hogy félálomban is képes vagyok visszafeszíteni a lábfejemet, így többnyire nem is ébredek fel teljesen.
(És jajj, a guglizás: "terhesség vádligörcs". Címek: "Fájdalmas lábszárgörcs - a terhesség megkeserítője", "Vészjósló tünetek a terhesség alatt"... na, ezért nem szeretek guglizni ilyeneket.)
Emellé, ha eszembe jut, néha szedek C-vitamint, de ezt abszolút ad hoc.

Azt már korábban is megállapítottam, hogy ami a terhességgel vagy kisbabákkal kapcsolatos, az mind drága. A vitaminnak is érdemes utánamenni: az Alléeban 5800 volt a havi adag, a Keletinél 5500, a Mester utcánál a körúton 6600, egy dél-budai gyógyszertárban meg 4800. Szóval van egy kis különbség...

Helló, hormonok.

Most volt a harmadik forgalomban vezetésem. Előtte még megkérdeztem, mi az a hintáztatás, szóval megtanultam lejtőn kézifékkel indulni, ez még elég jól ment.

Budaörsre megyünk mindig, ott rójuk a köröket. Szegény oktatóm, most aztán beszívta velem, éljenek a péntek reggelek. Az első két alkalom elég jól ment, de most iszonyúan fáradt is voltam, szóval bénáztam, ő morgott, és innentől csak lefele ment a dolog. Mmint nem fulladtam le, csak döcögtünk, meg nem sikerült zökkenőmentesen se a gázadás, se semmi, meg váltani se... Pedig ez mind megy már elég jól. És úgy a 20. percben ahelyett, hogy kimondtam volna, ami a fejemben volt, hogy álljunk meg egy percre és kezdjük előlről, elkeztem bőgni... Folytak a könnyeim, és mentem tovább. Szegény oktatóm, látszott, hogy nem tud mit kezdeni velem, aztán egy ideig csendben maradt, és csak azt mondta, hogy mikor mit, meg néha belenyúlt, aztán mire megnyugodtam és visszataláltam a mérlegmozgáshoz meg az egyebekhez, addigra már inkább csak dicsért és még mentünk plusz negyed órát, hogy legyen sikerélményem is. Megáll az ész, miken vagyok képes bőgni...

Aztán délutánra már alig láttam, szürkeség is volt, meg neonfény, meg az irodai masszázson talán megnyomtam kicsit a szemem (az arctámasszal), szóval igencsak elég volt a tegnapból, mire este lett.

Hazamentem, vacsi, aztán már 9-kor aludtam lámpa mellett szemüvegben, azóta kerek a világ megint.

Félidő!

Ha átlagolok az eddigi kiírási dátumokból, akkor mondjuk ma vagyok félidős. :)

Lány!

Most már tuti. Lányt várok. Ma voltunk ultrahangon. Tök jól látszott a gerince, a bordái, a talpa, a karjai, ahogy keresztbe rakta maga előtt (bizonyos szögből majdnem egy kalózzászló volt), meg az agya is. Leméregették a mindenféle kerületeit meg körfogatait, ezek alapján kb. 340 grammos. Minden stimmel vele, cuki.

Nem örült különösebben a vizsgálatnak, pörgött-forgott, ezért végül nemcsak háton, hanem mindkét oldalamra fordulva is próbálkozott az ultrahangos néni. A végén fogta magát a kisasszony és a fenekét dugta a vizsgálófej alá. :D Az UH-s néni szerint tiszta apja.

A kedvenc mondatom a mai vizsgálatról: Ez itt az orra, a szája, ott mellette meg a talpa. (Ezt a képet el is hoztuk kinyomtatva.)

Aki keres

Az szívhangot talál. Aztán meg keres megint, hangkártyadrivert.

Peti kapott kölcsön egy ilyet. Elvileg kéne hozzá zselé is, de elég némi babaolaj. Két fülhallgatónak van hely, úgy is kezdtük, az én szívhangom hamar meg is lett, aztán a kölökét keresgéltük elég sokáig. Meglett. Aztán kiderült, hogy egy fülhallhatóval erősebb a jel, könnyebb megtalálni a gyors babaszívhangot. Az enyémnél kb. kétszer gyorsabban ver a szíve, könnyű felismerni. Volt olyan is, hogy mindkettőnké egyszerre hallatszott, jól hangzott.

Aztán elkezdtünk szórakozni azzal, hogy rögzítsük is valahogy a hangot. Peti első reakciója a telefon volt, aztán a laptopja, de azon egyrészt borzasztóan túlvezérelt volt a hang, sípolt meg búgott, nem volt jó. Nekem még a kommszakos rádiós gyakorlatokról maradt hangvágó program a gépemen, de persze már vagy egy éve eltűnt a Sound Mixer a hangok közül, és bár ezt tudtam, a múltkor nem voltam elég motivált, hogy utánanézzek. A High Definition Sound Audio Device azért nem túl definitív, de Peti megoldotta. Aztán próbálkoztunk a rögzítéssel is, de már nem volt erőm kísérletezni. Majd ma. Vagy holnap.