Fogd rá a nyuszira!

Mivel az gyermek elmúlt már 3 éves és a fogain is látszik, hogy cumizik (az alsó és felső első négy foga visszább ment az ínyébe), úgy döntöttem, hogy húsvét alkalmából elbúcsúzunk a cumitól.

Titának az esti alap úgy volt tavaly novemberig, hogy vacsi, fürdés, cici, fogmosás, vava, cumi, alvás. November után vacsi, fürdés, fogmosás, vava, cumi, mese, alvás. Betonbiztos sorrend és kellékek.

Múlt szombat este fürdés utáni törcsizésnél mondtam Titának, felkészítésképp, hogy akkor a húsvéti nyuszi jön majd és elviszi a cumiját. Letárgyaltuk, hogy ő már nagylány és aki 3 éves, az már nem cumizik, csak a kisbabák cumiznak és hogy a nyuszi elviszi a cumikat egy kisbabának, akinek jobban szüksége van rá. Mondtam, hogy amikor nyuszi elviszi, majd hoz cserébe valamit. Először brekuszt akart, aztán abban maradtunk, hogy vakondos kirakós könyvet kap majd másnap délután (hogy addig megvegyük... :D).
Megkérdezte, hogy ma? Ma. Ha már lúd, legyen kövér. Akkor nem várunk.

Írtunk levelet a nyuszinak, masnit kötöttünk a cumira, alá is írta a levelet (lásd jobb oldalt), és azt mondta, hogy a nyúl Kata pici babájának vigye el a cumiját. (Kata pici babája őszre várható, de sebaj.) Utána korrigált, hogy inkább vakondos matricás könyvet akar, ezt javítottam, illetve illusztrálta is a szöveg és a cumi között egy matrica van, kiszínezve. :D
Jobb oldalt fentről lefelé az aláírása látható, olvashatóan most írta le először a nevét, mikor mondtuk, milyen betűket írjon le.

Az volt a mákom, hogy Vakondos matricás könyv pont volt otthon dugiban, úgyhogy másnap reggel ezzel nem volt gond. :) Ott volt az asztalon, ahol a cumit hagyta.

Az esti mese után már meggondolta magát, kérte vissza a cumiját, de szerencsére Peti el tudta rámolni az asztalról a levelet és a cumit, mikor kikiabáltam a gyerekszobából, hogy nézze meg, a nyuszi itt volt-e már, és mire Tita kiment, már hűlt helyük volt: a nyuszi elvitte a cumikat. Merthogy emlékezett, hogy a konyhaszekrényben volt egy pót-cumi, azt kérte akkor, azt meg pár másodpercnyi instant pántik után úgy sikerült eldugni, hogy elmentünk együtt a létráért, P. meg eldugta abban a 20 másodpercben. :D

Ekkor szívszaggatóan zokogott úgy 5 percig, de megringattam, visszafeküdtünk és úgy egy fél óra szenvedés után végül velem aludt az én nagyágyamban... Vasárnap a délutáni alvást is ott abszolváltuk, mert egyrészt átállították az órát, másrészt cumihiánya volt. Amikor kihúztam a kezem a feje alól, szegénykém azt motyogta, hogy "Kérem a cumim!"
Vasárnap este már a saját ágyában aludt. Azóta elég nehezen alszik el esténként, de ennek most több tényezője is van: pelenkáról leszokás, új bútorokat szereltünk esténként, óraátállítás...

Azóta mindenkinek elújságolja, hogy a nyuszi elvitte a cumiját és már ő olyan nagylány, stb. Az eddigi legidiótább válasz az volt erre, a játszótéren egy bébiszittertől, hogy
- Igen, ilyen önző volt az a nyuszi?
Alig győztem kimagyarázni...

Még most is sokkal később sikerül elaludnia, mint azt az óraátállítás önmagában indokolná, és a reggeli fetrengős ébredezésnél is hiányzik neki. Bár... tegnap reggel például bebújtam mellé 8.20-kor és nem ébredt fel rá, így nem is kezdett el nyígni, hanem úgy ébredt, hogy össze voltunk bújva és elképesztően cuki volt, nevetgéltünk és beszélgettünk és 10 orr-puszit is kaptam, szóval azért el tud feledkezni róla, ha úgy adódik. :))

Horror.

Amikor egész nap minden indok nélkül fel-felnyíg a gyerek, és nem nagyon akar enni, majd mégis, majd mégsem, és a hócipőd tele, mert semmi látható nincs, csak a nyűglődés. Na, akkor este a fürdetés utáni pelenkázásnál látsz valami fehéret a szájában amikor C-be feszülve vonyít. Ami nem, nem fog. Hanem lifegő ínydarab. Mert az alsó rágóval kirágta felül. Valamikor. Mert nem vérzett, érted, semmi jele nem volt. És akkor visszanyeldekled a hányingered, és megnézed közelről, hogy igen, ott van az a fog alatta. És utána megbabusgatod, és elküldöd magad a fenébe, hogy csak nem ok nélkül ment a nyavalygás, és elcsodálkozol, hogy csak ennyit nyígott és továbbra sem hányod el magad.
(Aztán felhívod a fogorvosi ügyeletet, ahol kedvesen elmondják, hogy nem baj, majd elsorvad, és hálát adsz, hogy a doki nem röhögött ki, hanem kedves volt. És megfogadod, hogy sebaj, majd holnap is nyolcszázszor szoptatsz, ha nem akar mást enni. Jááááj.)

Kajamizéria

A kajálásról egyébként is akartam már írni, de nem most fogok. Egyelőre csak a frusztrációm öntöm szavakba. Jó egy hete nem akar enni. Nem nyitja a száját a kanálnak, pedig addig kb. csak lapátolni kellett a kaját. Most meg egy centire sem nyitja ki. Ha ki is nyitja, a nyelve útban van. Darabosat hol eszik, hol nem. Fogzik, oké, de akkor is! Cici, tápszer jöhet, még a székbe is lelkesen ül be, aztán elkezd tiltakozni, üvölteni, és csak nem eszik. Én meg gyorsan kurva pipa leszek. Mi ilyenkor a megoldás? Hagyjam enni, de akkor meg csak cici? Darabosból elég korlátolt, mennyit eszik, mert a rágástechnikája hagy maga után kívánnivalót.
Tudom, olvastam az LLL oldalán a nem eszik a gyerekemet, de eddig tömte magát! Grrrrr.

3. fog apropóján kis helyzetjelentés

Tegnap reggelre kibújt a - várakozásainkkal ellentétben nem a bal felső második hanem - a bal felső első. Ezzel együtt már előző, valamint arra virradó éjszaka is csak 2x kelt, és mára is csak kétszer, így talán mégsem halok bele a kialvatlanságba. Írni is részben azért nem írok, mert az elmúlt másfél hónapot vagy betegen (január) vagy kialvatlanságtól kóvályogva töltöttem. Mert persze megvolt az x óra, amit alvásra delegáltam, de a 2,5-3 óra ritkán. Sokszor az 1-1 óra sem nagyon. Persze jó kiscserkész ott és akkor alszik, amikor tud, így néha napközben én is aludtam, már ha hagytak.

Amikor épp nem, akkor próbáltam behozni a lemaradásaimat, olvastam. Meg lakást is keresünk. De erről később. Igyekszem blogot is pótolni, vannak félig megírt posztok a fejemben dögivel. :)