Minden napra egy mese - 16/12

12. 16.
Videotelefonáltunk az apai nagyszülőkkel fürdés közben. Elég elmosódott volt a kép, de egy idő után rájött, hogy mi ez az egész. :D

12.17.
Délelőtt nem mentünk ki, ezért keveset aludt, sokat nyígott. Megevett 3 gofrit, nagyon pörgött. A "vendégek" szó nagyon tetszett neki.

12. 18.
azsoka = hálózsák :DD
Tóth Baba...
Dobálózik, szelektíven süket, fárasztó

12. 19.
Papáéknál volt egész nap. Este újabb nevet tanult.

12. 20.
Meg mindig dobálózik és kenyeret enne kenyérrel. Egy óra motorozás után 4 órát aludt délután, én keltettem. Utána ritka jókedvű volt. :)

12. 21.
Sebi, Sebi! Sebi nincs oda azért, ha valaki ölelgeti. Ritát ez kicsit sem zavarja. Sebi olvad.
Látott kis havazást: (h)óóó!

12. 22.
Egész jó fotókat csinált a fényképezőgéppel. Mármint volt benne olyan, ami célra tartva készült és egyetlen ujja sincs benne. :D
Ülésen ülte végig a HÉV utat. Eddig mindig babakocsizott.
Hazafelé próbált először kacsintani. Félrehajtott fejjel, két szem becsuk, egyik kicsit, mindkettő kinyit. Nagyon vigyorog.

12:23.
Kereke = Kerekecske dombocska
Benne = Babona, babona, bab lencse...
Malachangok = Micimackó
Ezeket kéri :)

12. 24.
Némi. Inta. Boti. - Ez pont 3 hete volt! Voltunk Noémi barátnőmnél és ott hintázott Boti hintáján, ami egy helyen van felfüggesztve és rugózik is. Nagyon élvezte.
Aztán rajzolt, és mutogatta, hogy Némi, Boti. Meg rajzolt kis karikákat, hogy "cica". "Szeme".

(A karácsonyról majd írok külön.)

12. 25.
Énekli, hogy
Csicsijja bábáját
Alszika bábáját

12. 27.
"Ápá! Petike!" - így hívta az apját ebédelni.
Kint viharos szél fújt, de kimentünk kicsit levegőzni. Elfújta a szél. Őt is, meg a nagybátyját is.

12. 28.
Első gyurmázás.

12. 29.
Szép idő volt délelőtt, a Duna-parton játszóterezünk. Felmászott egy meredek deszkafalon.
Sebit (aki nem szereti, ha bárki csak úgy hozzáér) megölelte, és még puszit is adott neki. Sebi hagyta.

12. 30.
Családi banzáj. Eléggé megilletődött, de voltak más gyerekek, velük jól elvolt. Gyakorolta a neveket. Hazafelé egy hajléktalan is utazott a villamoson, aki egy dobozban vitt magával egy nyulat. Jól megbeszélték, hogy "nyú!" És a bácsi ki is nyitotta a doboz ajtaját, hogy jól lássa.

12. 31.
Ma reggel próbáltam volna tovább aludni, de nem hagyta magát bepelenkázni és reggelizni sem akart. Kétszer is visszafeküdt mellém inkább.

Idén életemben először (2016)

- olvastam mangát
- voltam ringatón
- vezettem tök egyedül
- mondta nekem a gyerekem, hogy anya, anyu, anyuka
- vettem fel hitelt
- vezettem többet, mint egy órát
- vezettem autópályán (130-140-nel!)
- előztem, igaz, csak autópályán
- ettem lókolbászt
- szóltam bele aktívan egy lakásfelújításba
- főztem lekvárt
- sütöttem rétest
- aludtam el mozin (pedig jó volt)
- volt ilyen rövid a listám...

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Papa.

Nagyon kicsi kora óta apám vigyáz Nudlira. Az elején szerintem konkrétan rettegett, de nekem muszáj volt visszamennem vezetni tanulni, ő meg kéznél volt, bár a viszonyunk tinikorom óta nem volt zökkenőmentes, hogy finoman fogalmazzak.
2 hónapos múlt Nudli, mikor először maradt vele kettesben, Nudlit megszoptattam, letettem aludni, mire felébredt, hazaértem. Az első pár alkalom így zajlott,aztán 10 perccel korábban ébredt, majd 15-tel. Aztán pelenkázni kellett, aztán etetni, szépen lassan összeszoktak. Apám megtanulta, amit meg kellett. Nem egy gyakorlatias ember, így voltak nagyon vicces esetek, pl. mikor az új popsitörlő csomagot lazán kinyitotta a végén. (Utána megmutattam neki a visszazárható részt. :D) De a lényeg: megoldotta. Amikor meglett a jogsim, láttam a szorongást az arcán, addigra pont akkora lett a szerelem, hogy inkább felajánlottam, akkor én eljárok jógázni, övé a gyerek heti kétszer, 10-től egyig, később kettőig. Tavasz óta játszótereznek, kacsát etetnek, mikor mit. Az előző helyünk mögötti játszótéren úgy is ismerték őket, hogy a kislány, akivel mindig a papája jön.
Apám megy és végtelen türelemmel hagyja, hogy felfedezze a világot. Ha kell, 100 méteren mind a 40 autót egyesével végignézték. Ami marha jó volt, mert nekem ez sokszor nagyon nehezemre esett, bár aztán tisztáztam magammal, hogy tökmindegy, hogy az autókat nézegetjük és ott ácsorgok vagy játszóterezünk és ott ácsorgok.
Apám megeteti táppal, régebben elaludt a kezében. Ma már nem, de simán leteszi aludni, ez nagyon jó. Mondjuk Nudli az ujja köré csavarja, pl. kifejezetten ki kellett kötnöm pár hete, hogy az nem oké, hogy egész nap mást sem eszik a gyerek, mint sajtot. "Mert azt kérte."
Viszont remekül elvannak és apám kb. bármikor ugrasztható (kivéve, ha meccs van, de akkor pl. átviszi magukhoz és együtt nézik). Szóval állati szerencsém van, szerintem már rég begolyóztam volna, ha nincs apám, bármennyire is imádom a Nudlit és bármennyire is cuki és jófej.

De igazából csak a ma délelőttöt akartam megörökíteni. Tegnap este felhívtam apám, hogy ma délelőtt dolgom lenne, bevinném hozzá délelőtt, nem viszem magammal, ha nem muszáj. Persze viszonylag későn, 9 után indultunk el, és mivel titokban reméltem, hogy ottmarasztalja aludni, el is raktam a vavát (alvósmacska) és az alvóscumiját is. A metrózás is tök jó volt, Nudlit beültettem az új metró elejébe, a leszerelt vezetőfülke helyére és ő ott visongott örömében minden állomás láttán. Mikor odaértünk, a táskából egyből a vavát kezdte követelni, erre apám arca felderült: "Itt alszik? Olyan jókat szokott itt aludni!" (Mmint jókat alszanak együtt, mert apám is ki szokott dőlni, tök jó alibi, hogy az egyszobás lakásban akkor aztán semmit nem lehet csinálni, max. a konyhában olvasni.) Mondtam, hogy hát lehet, hogy nem érek vissza altatásig, szóval maradhat. Apám erre: "Főztem neki ebédet: bulgurt, meg vajon párolt zöldséget meg csirkét." Annyira cukik. :))

Én is kábé így szerettem az apai nagyapám. Rémesen hiányzik.

Fejlődési ugrás

Csütörtökön kimondta az első rendesen 3 szótagos szavát: A-ni-ta. Egész úton odafelé ezt gyakorolta: Nudli: A-ni Anya: ta. Mire odaértünk, meglett. :D
(Korábban mondta már, hogy autó, meg hogy Noémi, de ezek valahogy nem voltak 3 szótagosak...)

Kb. ugyanaznapra esett, hogy elkezdett balhézni pelenkázás közben. Előtte elbújt a sarokba, mint kiderült, kakálni, és hát utána olyan hisztit levágott pelenkázás közben, hogy alig bírtam lefogni. (Már levett pelenkában, a horrort megakadályozandó.) Szóval: helló, szégyenlés.
Nem mindig és nem mindenkinek csinálja, de elég rossz.

Azóta meg gyakorlatilag beszél. Megvolt az első mondat: "jájá (=lámpa) ég". Meg ilyenek, hogy: "Nem! Apa! Vissza!" - és kizavarta az apját a szobából.
Amikor beszélünk hozzá, sokszor látszik, hogy állatira koncentrál.
A viccesebbek:
Peti = Pita
Gizus = Guza
Zzzzupsz! = Zsupsz! - karlengetéssel illusztrálva

Ja, és továbbra is mesél, félig pantomim, egy-két szóval vegyítve. Jó kis rejtvény, hogy mikor mit akar mesélni. Pl.: fürdés közben a szemébe fröccsent a víz. Csapkod a vízbe, mutatja a szemét, közben karattyol: víííz, zzzzupsz. Egyéb hangeffektek. Nagyon szórakoztató.

Éneklünk.

Nudli nagyon viccesen próbálja énekelni a Búúbúúúbúúú, Ápápáp, Gágágá részeket a Falusi hangversenyből.
Ja, meg a duettünk:
Anya: "Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy"
Nudli a megfelelő lélektani pillanatban suttogja bele a végére, hogy "iá".

Egyébként tudja, hogy a Tente baba tente az a "tente", meg mintha a Tavaszi szél vizet áraszt dallama menne neki, legalábbis én azt véltem hallani, a nevelőanyám meg állítja, hogy ő szokta neki azt énekelni. A többi ringatós cuccot általában letojja, a lovaglós játékokon kívül (Pl: Így lovagolnak az öreg emberek, Így lovagolnak a hu-szá-rok, leng a mentéjük utánuk. Zutty.)

Ma kicsit éneklősebb voltam a szokásosnál, mert a hétvégén végre rászánta magát P, hogy tönkreteszi az ajtót felfúrja a hintát. A nappaliba nyíló nagy ajtóba nem sikerült, mert a fa alatt nincs semmi még vagy 8 centiig, de a dolgozószoba-vendégszoba ajtaja elég jó, remélem az is marad. Az előszobapadra leülve tudtam lökni Nudlit, ő örült, vidámkodott és magyarázott (apa-hinta-porszívóhangok-kicsi (kinőtt cipő a láthatáron) anya-Anna-anyu-hinta-baba-én-enyém-ajtó-taccs és ezek kombinációja) én untam. Szóval énekeltem. Az elején jól bírta, 2x2 versszak Micimackó, millió Hintapalinta, meg énekeltem neki a ma eszembe juttatott "Ma három angyal ringat el" c. altatót, ez eddig oké is volt. Aztán gondoltam, hogy felelevenítem a régebbi mantra dalainkat, pl. a Cirmos cicát, meg az Egy boszorkát. Na, a Cirmos cica elsőre még oké volt, mutogattam a bajszát, meg a jajnál a mutatóujjam ráztam. Innen konyult a szája lefelé, ezt látva dalt váltottam, de két körrel később zokogott. Ki kellett venni és meg kellett ölelgetni és elmagyarázni, hogy a Cica szereti a vajat és megette.

Kicsit később megint kellett énekelni a Micimackót (= a malackásat, mert a torkával röfögött). Az első versszakot rendesen kommentálta, majd megfulladtam a visszafojtott röhögéstől:

Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne --- enni (bólint)
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, --- torokból röfögés
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé, --- aza!
Miközben sűrűn hullt a hó. --- hóóóó!
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló...

Este altatáskor megint megpróbáltam az angyalos dalt, másfél sorig bírta, majd kivette a cumit a szájából és közölte, hogy Tente. Ennyit az újításokról.

Alkohol

N. férje belekortyolt valami piásüvegbe. Lecsaptam rá:
- Mit iszol, B? Whiskeyt?
- Nem, ez A..... (valami mandula-marcipán illatú női pia, a nevét már el is felejtettem) Kértek?
N. nem kért, N. húga meg én kértünk, én nyilván csak épp belenyaltam a pohárba, finom volt. A maradékot a húg itta meg. Mondtam, hogy én néha cidert iszom, de már egy üvegtől is nagyon vidám bírok lenni.
N. a kóstolgatás közben:
- Hmm, én a [mittoménmilyen] bort szeretem, a [nemtoménkiknek] van egy ilyen könnyű fehér bora, abból egy komolyabb mennyiség is lecsúszna. - Elmerengek egy pillanatra, hogy na, jó lenne már inni, mi? - Meg tudnék inni belőle vagy egy decit!
A húggal összeröhögtünk, hogy az ám a mennyiség!
- Én azt hittem egy üveggel minimum!
- Kismamák beszélgetnek... - mondta N.

Gyors beszédfejlődés

Ma pl. azt mondta, hogy bulgur. Mintegy ötvenszer, és persze minden esetben hiányzott legalább két hangzó, de felismerhető volt.

Mondja, hogy tente, a(l)szik, egyik reggel a kukurikút gyakorolta lelkesen, a Falusi hangversenyből már van bú és mú, ápápáp, a pulykának pörgeti az r-t és rázza a fejét, a malacnak torokból ad ki hangot.
Hájó és ia a köszönés, öltözésnél mondja, hogy keze.
Eszi(k).
Tyapi (=sapi)
Ideg -- a víz a kádban. Ezt magától mondta, nem ismételte.

És a verbális kommunikáció is alakul. Az "e" mellett most már úgy is tud igent mondani, hogy "jó." Persze, sokszor kérdeztem vissza úgy, hogy "Most eszünk valamit, jó?" De nem csak erre mondja vissza, hanem az igen helyett is. Nagyon vicces. :)

Múlt héten voltunk valahol, a hátamra volt kötve. Hazafelé leesett a sapkája és szólt! Kb. azonnal mondogatta, hogy tyapi, tyapi, én meg hátranéztem és láttam, hogy nincs a fején. Kb. három méterre volt a földön. Pöttyet le voltam döbbenve.

Minden nap van 2-3 új dolog, amit mond, sokszor csak ismétel, de néha magától is benyög régebben hallott szavakat. Tök jó figyelni. :)

Álom

Azt álmodtam, hogy szülök. Mármint hogy vajúdok. De valahogy egyszerre voltam egy alternatív univerzumban, ahol még nem szültem, meg egy évvel a valódi szülés után. És egyrészt vártam az erősebb fájásokat, másrészt meg néztem az órát, hogy egy éve ilyenkor már oxitocin infúzión voltam. Meg hogy ha még nem kaptam, akkor lehet, hogy sikerülni fog anélkül megszülni. És járkáltam először a kórházban, majd a járdán valami lakótelepfélén, és valami lejtőn kellett volna felmenni, de nem ment csak nagyon küzdve. Nem volt túl nagy hasam. Aztán felébredtem.

Kakahelyzet.

Október elején megvolt az első vécébe kakálás. Sokszor fürdéskor a kádba kakál mindenki nagy örömére, mert a sok vaklárma mellett nehéz eltalálni, hogy mikor jelent tényleg kakálását a "kaka!", mikor csak pukit és mikor semmit. De okt. elején egy jól eltalált pillanatban ültette Nudlit a vécére P. és oda kakált. Ettől viszont eléggé megrémült, azóta nem akar a vécére ülni, pedig ez már augusztus óta nagyon népszerű programpont volt, főleg a vécépapír miatt, meg mindig pápát integet annak, amit lehúzunk és ettől lelkes. Azóta a pelenkából is a vécébe kerül a kaka és integetünk neki, hátha újra kedvet kap. Tudom, hogy ráérünk, de láthatólag foglalkoztatta a dolog.
(2,5 héttel később) Megint hajlandó vécére ülni. Nyom, pukizik, de ennyi. Nem erőltetjük, ha kérdezzük és oda akar ülni, odaültetjük, ha nem, nem.
Várom már a szobatisztaságot, mert folyton ficánkol és tetű nehéz időnként tisztába tenni.

20 hónapos (volt két hete)

Ült az ölemben és két tenyere közé fogta az arcom és szájon puszilt. <3 Nem egy bújós gyerek, ezek nagyon jól esnek.

Mostanában mindig a következő párbeszéd zajlik köztünk szoptatáskéréskor.
- Cici! / Sziszi!
- Kérsz cicit?
- E. - bólint. Boldogan vigyorog. Időnként hozzáteszi, hogy - Cici! / Sziszi!
- Melyik cicit kéred először?
Vigyorog.
- Egy(et). - mindkét keze ökölben, mutatja a hüvelykujjait, hogy egy.
- Melyik egy? Ez az egy, vagy a másik egy? - ezt már nehéz vigyorgás nélkül.
Választ, cicit kap.

Ma azért még vigyorogva közölte, hogy "tejcsi".
A héten még mondta sokszor, hogy "enyém".
Megkapta a Falusi hangversenyt, és énekli jó hamisan, megilletődve mosolyogva, hogy "Mú, mú" (mú, boci szomorú.)
Emellett az aktuális kedvenc a Bóbita, főleg a Tavaszköszöntő rajzai a nénikkel és a babákkal.

Vannak szavak, amiket fordítva mond: tacs = csat
Aktuális friss szókincs: (sz)ia, páp (= táp), jája (= lámpa), fa, cica, buba (= bubi az orrában)

Az sokat elmond a személyi igazolványok fényképeinek minőségéről és értelméről, hogy Rita egyikünket sem ismert fel róla... Petire és rám is csak azt mondta, hogy "néni". Azóta is néni mindenki, aki felnőtt.

Bunkermánia lépett életbe. A fotelt P. felborítja, a párnákból oldalfalak, pléd a tető. Beviszi az horgolt és plüss állatkáit, végre használja őket.

Segít: ma P-nek a lefolyó pumpálását utánozta, reggel meg nekem adogatta a ruhákat a lavórból teregetni, marha gyorsan kész lettünk, nem totojázott.
Egy hete kb. reggel apával együtt főzik anya kávéját. Lelkesen önti a kanálból a kávét a bögrébe és kevergeti.

Gyógypuszit osztogat, pl. az államon van egy pici seb, arra egy nap alatt kaptam úgy 15 puszit

Lomtalanítottunk neki egy hintalovat, nagyon szereti.

Egyedül felveszi a mamuszát, a zoknival próbálkozik, a tágulós nadrágokat felhúzza. Csálén, de felhúzza. (A szandál már rég megy. Meg a vetkőzés is...)

A kád végén csúszdázik.

Utálom, hiányozni fog.

3,5 évig laktunk az előző helyen, és mivel tudtuk már márciusban, hogy elköltözünk, hosszasan agyalhattam azon, mit utálok és mi fog hiányozni. Az utálom listát azért is össze akartam állítani, mert a főnéni kérte, hogy szedjem össze, hogy mivel lehetne a lakáson javítani. Hát összeszedtem.

Utálom:
- konyhabútor, de főleg a takaríthatatlan, lyukacsos munkalap és a sütő, ami kívül elégetett, belül nyersen hagyott mindent. Meg a takaríthatatlan linó.
- az átfolyós bojlert, amiben két opció volt: k*** forró és a melegből fél perc alatt kihűlő. Javíthatatlan. Később találtunk egy áthidaló megoldást, de akkor is.
- a rohadt recsegő parkettát! Fúúú, de gyűlöltem!
- a klotyót, amiben nem volt fűtés, ellenben egy szál üveges nagy ablaka volt...
- a kamrát, ami a déli oldalra nyílt, tehát nyáron 35+ fok volt benne
- a lakás elrendezését, a sok rossz helyen lévő nyílászáróval, ami zabálta a használható négyzetmétereket
- a kis fürdőszobát, amibe nem fért be a mosógép és amiben kétnaponta megbüdösödtek a törcsik
- a bejárati ajtót és a beszögelt konyhai ajtót, amiken csak úgy áradt be a hideg

Hiányozni fog:
- a terasz. Az nagyon. A szomszéd lakóparkra nyílt, zöld park, játszótér. Be nem mehettünk, de szép volt. Meg a parkban a díszcseresznye fa. Ami pont az erkélyünk előtt nőtt.
- a szoba, amiből a terasz nyílt. Szuper napfényes volt, sokat tanyázunk ott most nyáron Nudlival, ő a járókában, és a fotelban horgolva, olvasva.
Durva, de ennyi. A mostani kecó minden mást ver...

Persze simán lehetett élni a lakásban, nagypolgári 2 nagy szoba konvektorokkal meg a fűtetlen kisszoba (lásd az erkélynél), fürdő, klotyó, spájz, konyha, előszoba. Kiköltözés után, takarítás előtt azért nagyon látszott, hogy eléggé ráférne egy felújítás... Mi anno ezen is sokat agyaltunk, szívesen megvettük volna akár azt is, de nem akarták eladni. Most már nem bánom. :)

Elköltöztünk végre!

Ezen kívül is sok minden volt, de most jutok el idáig, mert nagyjából normalizálódott a helyzet. Augusztus 29-én végeztek a májsztróék, szept. 10-én költöztünk. A kettő közt takarítottunk, konyhabútort újítottunk fel, konyhabútort vettünk, takarítottunk, összedobozoltunk. Költöztünk, majd kitakarítottuk az albérletet, kidobozoltunk, megpróbáltuk kitalálni, mit hová rakunk, mivel más a szobák száma és itt nincs kamra. Takarítottam. Ezt mondtam már?

A másodikon vagyunk, lift nincs. A kondim egyre jobb. Kipakoltunk, az előző helyről a bútorok a helyükre kerültek, de újonnan már vannak függönyök (köszi, Lauróca), meg zuhanyfüggöny, meg kalaptartó és pad az előszobában. Nincs viszont még mindig mosogatóm, és ezért rohadtul haragszom az IKEA-ra. Mert simán eladták nekünk a konyhabútort hozzá, levágattuk egy vagyonért a nemderékszögű munkalapot, Peti megcsinálta két nap kínlódással a többi reszelnivalót rajta, de a rohadt mosogató még mindig nincs meg. Augusztus elején nem volt épp raktáron, azt mondták, van valami probléma a lefolyóval, de szeptemberben lesz már. Kérdeztük, most épp október vége a köv. dátum. Addig is a kádban lavórban vagy a nem épp erre alkalmas mosdóban mosogatunk, remek... Ezen kívül a fűtés/melegvíz szórakozik néha, de egyelőre Peti meg tudta kalapálni. És kb. minden más pöpec. Ja, nem, mert vannak még csótányok is, a házban múlt héten irtottak, hozzánk hétfőn jönnek. Addig is csapdában összefogdostunk tizenpár darabot, de pár napja már alig van új. Remélem csak az irtás miatt menekültek be és mind megfogtuk. Na, de ennyi.
Az imádom lista sokkal hosszabb. :)
Pl.: van redőny, amitől mindenki sokáig alszik. Van törölközőszárító, végre nem rohadnak be a törölközők kétnaponta. Van vendégágyunk (köszi, negyvenkettő et al), ami nagyon kényelmes, ja, és van vendég/dolgozószobánk, ami persze egyelőre a kuplerájos, mert épp csak ösvény van benne járható... Dönörű zöld a konyhacsempém, imádom. A sütő! A sütőt is imádom, tud olyat, hogy este berakom a kenyértésztát és beállítom, hogy reggel nyolcig süsse 50 percet 200 fokon és nyolckor pittyeg, hogy háááálóóóó, reggeli! A Nudli imádja, hogy jóval nagyobb a kád, és még én is fürödtem már kétszer hosszasan, pedig nem szokásom. A fürdőszobában elfér a pelenkázó is, ami nagyon praktikus a kakaszag és a fürdés előtti vetkőzés szempontjából is. Mosható a fal. A gardróbszekrényt kettévettük (1/4 a hálószobánkban és 3/4-ed a közlekedőben) és átrendeztük a polcok és fiókok elosztását, a tárolódobozaimban átszortíroztam a dolgokat, kevesebb helyen, átláthatóbban, jobban. A gyerekruhák átkerültek a gyerekszobába, mert van gyerekszoba! Így rohadt sok hely van a gardróbszekrényben, meg az ágyneműtartóban is. Meg hát a gyerekszobában teregetek, mert a Nudli még a mi hálónkban alszik. :D Áh, és a legfontosabb: végre nem recseg a padló! Csendben is lehet közlekedni, egyszerűen szuper! Az előző helyen nem voltak halk részek a parkettán, itt a laminált padló a betonnal alatta pöpec. Nagyon pöpec.
Persze a még hiányzó bútorok listája azért elég hosszú, de majd szépen lassan... Nincs még ajtaja a gardróbszekrényünknek. Mert a tolóajtó a teljes szekrényre van, a folyosó meg derékszögű trapéz alakú, így majd a szét-fűrészelt darab helyett kell valami váz, hogy visszatehessük az ajtót.
A régi konyhabútor, amit az előző lakók itthagytak, meglepően használható a felújítás után. (Erről majd írok még külön.) Az új kecó 13 m2-rel nagyobb, mint az előző, mégis sokkal tágasabbnak tűnik, mert sokkal jobb az elrendezése. Baromi sokat törpöltünk rajta (főleg a Peti), de abszolút megérte.

Kell még egy polcrendszer a dolgozószobába.
Ajtó a gardróbszekrényekre.
Egy kisebb számítógépasztal.
Egy ágykeret a vendégágy alá.
A képek a falra.
A gyerekszobába valami szekrény.
Majd egyszer az új konyhabútor. De ez most nem annyira sürgős. :)

Dráma. Elmeséli.

Tegnapelőtt szoptattam, mikor a fejünk fölött megjelent egy bazinagy, repülő kaszáspók. Valami szúnyog lehet. Megrezzentem, Nudli nekiállt veszélyt nyígni. Elhessegettem a rovart, letettem a gyereket, majd kb. 3x-ra sikerült agyonütnöm papuccsal, felszedtem, kukába raktam.

Nudli még húsz perccel később is ezt mesélte: mutatott felfelé, majd a függönyre, ahol agyoncsaptam, majd a tenyeremre, végül a kukára. Nem is kell dumálni, a pantomim már nagyon megy. :)

(Pár hete azt is elmutogatta, hogy ott a hozdozó, a hátamra szoktam kötni és őt most akkor oda.) 

Apa!

Nudli apámmal játszóterezik, P- vel barkâcsboltba megyünk. Beszélgetve lépünk ki az ajtón, mikor P. visszafordul mondat közben, hogy "Igen?"

Egy kislány előtte kiabált türelmetlenül figyelmet követelve, hogy "Apa! Apa!"

Könnyesre röhögtem magam. :))

Apám indokol.

- A játszóteres ruhái itt vannak a folyosón a nagy lavórban, mert mondtam neki, hogy irány a kád, de út közben meglátta a lavórt, belemászott, úgyhogy ott vetkőztettem le.

A ruhák alatt volt egy felespohárnyi homok. Kicsit örülök, hogy nem vitték el a fürdőszobáig.

(Igen, van megint babysitterem, yay!)

Pakol

Ma jött a Tesco házhozszállítás, míg Nudli aludt. Miután felébredt, nézte a zacskókat az előszobában, majd én bevittem egyet a spájzba. Volt még 10 üveg ecet, ezeket Nudli nagyon büszkén egyesével utánam hozta. 3-4 métert cipelte, majd odaadta. Látta, hogy nagyon meglepődtem, és roppant büszkén segített. Amikor az üvegek elfogytak, odamentem és megmutattam, hogy a zabpelyheket, meg a többi miegymást is hozhatja, és elpakoltunk mindent.
Akkora már! /sóhaj

Horror.

Amikor egész nap minden indok nélkül fel-felnyíg a gyerek, és nem nagyon akar enni, majd mégis, majd mégsem, és a hócipőd tele, mert semmi látható nincs, csak a nyűglődés. Na, akkor este a fürdetés utáni pelenkázásnál látsz valami fehéret a szájában amikor C-be feszülve vonyít. Ami nem, nem fog. Hanem lifegő ínydarab. Mert az alsó rágóval kirágta felül. Valamikor. Mert nem vérzett, érted, semmi jele nem volt. És akkor visszanyeldekled a hányingered, és megnézed közelről, hogy igen, ott van az a fog alatta. És utána megbabusgatod, és elküldöd magad a fenébe, hogy csak nem ok nélkül ment a nyavalygás, és elcsodálkozol, hogy csak ennyit nyígott és továbbra sem hányod el magad.
(Aztán felhívod a fogorvosi ügyeletet, ahol kedvesen elmondják, hogy nem baj, majd elsorvad, és hálát adsz, hogy a doki nem röhögött ki, hanem kedves volt. És megfogadod, hogy sebaj, majd holnap is nyolcszázszor szoptatsz, ha nem akar mást enni. Jááááj.)

...

És akkor szemrehányást tett azért, mert nem teszek több hagymát a lecsóba. Amit magamnak főzök.

(Részlet a Szüleim és generációja c. megnemírt könyvemből.)

Kajamizéria

A kajálásról egyébként is akartam már írni, de nem most fogok. Egyelőre csak a frusztrációm öntöm szavakba. Jó egy hete nem akar enni. Nem nyitja a száját a kanálnak, pedig addig kb. csak lapátolni kellett a kaját. Most meg egy centire sem nyitja ki. Ha ki is nyitja, a nyelve útban van. Darabosat hol eszik, hol nem. Fogzik, oké, de akkor is! Cici, tápszer jöhet, még a székbe is lelkesen ül be, aztán elkezd tiltakozni, üvölteni, és csak nem eszik. Én meg gyorsan kurva pipa leszek. Mi ilyenkor a megoldás? Hagyjam enni, de akkor meg csak cici? Darabosból elég korlátolt, mennyit eszik, mert a rágástechnikája hagy maga után kívánnivalót.
Tudom, olvastam az LLL oldalán a nem eszik a gyerekemet, de eddig tömte magát! Grrrrr.

Attitűd.

Elmesélek egy bankos sztorit. Mindegy, melyik banktól, lakásvásárlásra pénzt vártunk. Minden kört lefutottunk, minden el volt intézve, de kértük, hogy még ne utaljanak, majd ha szólunk. Megkérdeztem az ügyfélszolgálattól, hogy lehet olyat, hogy dátumra kérjük a kifizetést. Telefonon szóltunk, írtak levelet (hagyjuk, hogy mire ért volna ide), de telefonon is mondták, hogy írjuk meg papíron is, megírtam, beküldtem, június másodikára kértük a lóvét. Az eladók harmadikára kérték, de direkt rá akartam hagyni egy napot, biztos, ami biztos.
A levél beérkezett, az ügyintéző is mondta, hogy oké, a mi hitelügyintézőnk is ránézett, hogy oké. Szép csütörtöki nap volt másodika, de délután négykor még sehol az aznapra kért pénz. Nagy nehezen elértem a bankot, erre közlik, hogy "mára előjegyezték, holnap dél és egy között utalnak, elvileg még aznap átér, attól függ, hogy pénteken a fogadó bank meddig van nyitva." Holnap, érted, holnap. Nem aznap, amire kértem, hanem másnap. És ha nincs szerencsém, akkor hétfőre ér csak oda.
Szóval a kurva anyjukat, azt. Elég ideges voltam, de az ügyintéző lepattintott, nem tud semmi tenni. És még benyögte, hogy panaszt tehetek, de azt tudnom kell, hogy annak a kivizsgálása 30 nap, az alatt meg nem utalnak. Fasza, mi?
Péntek du. odaért a pénz, de ez az attitűd nagyon kiakasztott.

Szókincs és szövegértés

13,5 hónapos volt, mikor egyszer azt mondtam neki (csöppet sem komolyan), mikor letettem a földre, hogy "Kapaszkodj meg a székben, míg felveszem a cipőm". És megkapaszkodott. Nekem meg leesett az állam. Nagyjából az volt az a nap, amikortól mindent ért.

A szókincse: az első a papa/pápá volt, ezeket többnyire jókor (is) használta, bár persze csak úgy is karattyolt. Aztán jött a mama, azt tényleg úgy ismételte vissza a nagyanyjának, hogy látszott, tudatos erőfeszítés volt, kicsit más volt a hangja is. Aztán apa, először a fürdőszobaajtó előtt, míg az apja fürdött. Utána jött a nem, fejrázással. Aztán az ana. És egyelőre ennyi. Anázni néha percekig képes, ilyenkor mindig mondom, hogy itt vagyok, tessék, stb., nagyon vigyorog válaszul. De azt még nem érti, hogy ezzel hívhatna is. Néha visszaismétel dolgokat, többször majdnem megvoltak szavak, de csak egyszer. Pl. szombaton mondta, hogy palénta.
Ezen kívül rengeteget hablatyol, csicsereg, magyaráz, néha hosszú mondatokban. Csak egy mukkot nem értek belőle. :D
Persze azért másképp is jó ideje kommunikál, oda mutogatva, ahol a tárgyakat többnyire tartjuk. Ha inni akar, a nappali asztalra mutogat, mert oda szoktam tenni az itatóját, a konyhapultra mutogatva a zabkenyeret kéri.
Nem tárgyakra, hanem cselekvésekre most kezdett inkább utalni. Mivel már egy ideje meg van fázva, és sűrűn kiszívtuk az orrát, a porszívó a szoba egyik sarkában lakott. Többször előfordult, hogy szoptatás közben mutogatott oda, hogy szívjuk ki az orrát, mert így nem tud enni. Tegnap is kérte, pedig már jó két hete nem használtuk az orrszívót.
Tegnap előtt óta pedig mutogat a szoptatós fotelre, hogy akkor én most üljek oda, vegyem az ölembe azt a párnát és akkor ő enne. (Amikor már biztos benne, hogy kap cicit, akkor többnyire nagyon boldogan viháncolni kezd, ez elképesztően vicces és cuki.) A cipőjét már múlt héten is hozta, hogy menjünk ki. Motorra száll, a bejárati ajtóra kapaszkodik, ezek is a kimegyek másképp. Múlt héten egyszer nem mentünk, addig piszkálta az ajtót, míg ki nem nyílt, a folyosó közepén kaptuk el. Vitt magával pulcsit és állati büszke volt magára. Én szívbajt kaptam. Azóta mindig zárom az ajtót.

Identitáskérdés

Nudli vagy apa?
Megy már egy ideje, hogy ki a papa, mama, apa, anya, Rita, stb. Peti pár napja csomót mutogatott magára, hogy apa, apa, apa, meg Ritára, meg rám is. Ebből az ragadt meg, hogy Rita mutogat magára, hogy apa, apa, apa. Sírunk a röhögéstől.

Nudli, a kutya
Ha papucsot lát, akkor azt megpróbálja ránk adni. Ha a lábtámaszra raktam a lábam, akkor is kell a papucs. Esetleg az egyik párral elmegy a lakás másik felébe és ott hagyja. Ma volt egy fél lábbeli a mosogató és a kád előtt. Esetleg megrágja. (Szerencsére csak a benti szandálját rágta meg.)
Hétvégén vidéken voltunk, ahol is Nudli elkezdett ugatni a kutyáknak. Meg a macskáknak is, de nem azért, mint egy jó kutya, hogy elzavarja, hanem mert szerintem nem nagyon látja a különbséget. És lelkes. Nagyon. Szóval hétfőn megugatott egy nála kétszer nagyobb kutyát, az meg eloldalgott a kerítés mellől hátra a kertbe.

Hol a zokni?

Ma például az összecsomagolt pelenkából került elő az egyik, miután körbetúrtuk az egész pelenkázót. A gyerek ugyanis vetkőzik. Zoknit, szandált, sima nadrágot simán levesz, hurrá.
Ezért meggyőződésem, hogy aki a gyerekruhákat tervezi, gyereket nem sokat látott... lábfej nélküli kezeslábas, főleg olyan, ami bár pantentos alul, a lábszár alján a szűkítés az egybe van varrva, szóval ahhoz le kell venni a szandált, és kibújtatni mindkét lábát, hogy tisztába lehessen rakni... Tépőzáros szandál: 3 másodperc. Szűkebb zokni: 5. Tágabb: 1.
A járókában általában csak az egyik lábát csupaszítja le, pelenkázás közben mindent leszed, amit ér. A szandált előtte néha megpróbálja meg is rágni.
Mikor 74-es méretre váltottunk, vettem nagy nehezen pár kezeslábast, de kevés volt, mondták is, hogy ekkora méretben már nem nagyon szokott lenni, ami meg volt, az rózsaszín volt... De végül a 3-4. helyen sikerült. Azokat nehezen veszi le. :D
És ha már színek. Mivel 95%-ban kölcsön kapjuk a ruhákat, szavam nem lehet a színösszeállításra, de azért ha tehetem, a rózsaszínt kerülöm, vagy legalábbis igyekszem mellé mást is ráadni. Nehéz ügy. Anyósom mesélte, hogy vidéken a bababoltban nem tudott nemrózsaszínt venni. És engem is hülyének néztek, mikor az említett 74-es kezeslábasból nem vittem el a rózsaszínt. Pedig annyi jó szín van! Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a fűben, sárban, homokozóban inkább játsszon valami sötétebb színűben. Szerencsére van sok semleges (fiú) ruhánk, azokat adom rá sokszor. Meg persze néha a ruhákat is, de mondjuk kék harisnyával, csakazértis.
Van egy irtó cuki sötétkék kapucnis pulcsija, a kapucni belül piros-fehér csíkos. Erre megkérdezte valaki, hogy lány vagy fiú-e Nudli. Mondtam, hogy lány. "De sötétkékben van!" /o\ Szőke, kék szemű, tök jól áll neki. És van sötétkék nacija és body-ja is, utóbbi fehér pöttyös és szuper. Grrrr.

Nudlit egyébként érdekli az öltözködés, rég óta segít: dugja a kezét, lábát, segít vetkőzésnél is. Pár napja pedig a szandálját is megpróbálta egyedül felvenni. Az első keresztpántig jutott a lábbedugással.

Szoptatni nem lehet szandálban, ez is tuti. Terpeszben ül az ölemben velem szemben és miközben eszik, szépen leoperálja a lábáról a szandált. És nagy büszkén mutatja, hogy na, íme. :D
A szoptatós topjaimat is folyton macerálja: az akasztó kapcsok bármeddig érdekesek. Az alsókat néha meg is rágja. És nekem is segít vetkőzni, csak az a baj, hogy főleg a pólókivágásaimat húzkodja.

Apróságok 12-13 hónapos kora körül

- hat foga van. 3-3, ebből 1-1 még nagyon pici, a maradékot csikorgatni is tudja.
- imád fogat mosni. Kaptunk ujjra húzható szilikonos fogkefét, azzal.
- nagyon bírja az embereket.
- a tolóajtós szekrényt folyton ki akarja nyitni, hogy pakolhassa a ruhákat. Néha az ajtót maga felé húzza, ilyenkor kap anya szívrohamot.
- egyfolytában magyaráz, néha stimmel a hangsúly (hoppá!), főleg tetete, hátsúúú (bólintással) és egyéb halandzsa. Az első olyan, ami másképp hangzott, az a mama volt, a nagyanyjára. Más hangon mondta, látszott, hogy koncentrál.
- van copfja a feje tetején, nagyon látványosan nő a haja
- szeret a szoptatósfotel mögé bebújni

Dolgok, amiket ért
- Kérsz cicit?
- Kérsz enni?
- Várjál, anya hoz neked enni.
- Hol a(z)... lámpa, ajtó, kilincs
- Megyünk fürdeni/pancsolni
- Gyere!
- Hinta
- Kapcsold föl!

Játékok
- dupló
- csipeszek. Először a ruháját aggattam tele velük, most már pakoljuk a tárolójába. Éljen az IKEA, hogy normális, nem széteső csipeszeket gyárt. Egyszer már odacsípte az ujját, azóta óvatosabban nyomkodja

Hülye kérdések

- Lány vagy fiú?
- Lány.
- Ó. Lány? Pedig olyan mozgékony.

- Kisfiú?
- Nem. Kislány.
- Pedig sötétkékben van.

- Már szandálban van?
- Igen, már jár. 13 hónapos.
- De még csak április van.
(Kint 22 fok, napsütés.)

Célzott leülés.

Tán két hete volt, hogy Ráckevén kinézett magának egy kissámlit, hogy ő arra leül. Megközelítette, lehajolt, megfogta, majd leült. És meglepődött, hogy nem sikerült ráülni. Másodszor, harmadszor már közelítette a hátsóját hozzá, szóval rájött.

Azóta megvan a megközelít, megfordul, tolat kicsit, feneket kidug, lehuppan sorozat. Ha leülök a földre nagyterpeszbe, akkor az ölembe ül. Ilyenkor lehet fél percig mesélni, cipőt ráadni. Hasznos és cuki is.

Ha lefekszem a szőnyegre, akkor vigyorogva a fejemre ül.

Egyébként már kevésbé pingvinesen megy, guggolni is képes (meg guggolva vörös fejjel betojni), támasz nélkül feláll és a motorozás is haladósabb lett, bár azért még nincs meg a sétatempónk. :D Nagyon élvezi, hogy egyre mozgékonyabb, a közeli játszótérig simán lemegyünk gyalog, bár egy negyed óra, mert mindent megnéz, minden autót megmutogat. A játszótéren nagyon szeret csúszdázni. Fekve, bár ülve is egyre kevésbé kell tartani.

És nagyon odavagyok ezért a szakaszért, annyira jó nézni a mozgásfejlődését. <3

A mérleg a legjobb barátom, megint

(2015. december elején írtam)
3 hete úgy döntöttem, hogy a mérleg a legjobb barátom. Mármint a konyhai. Mivel a kilók nem nagyon mozdulnak rólam, meg az inzulinrezisztens FB-csoportban is azt mondták, hogy akinek GDM-e volt (terhességi cukor), az jó eséllyel inzulinrezisztens, csak nem tudta. Persze tesztelni nem lehet csak ha már nem terhes vagy szoptat az ember, mert ez a kettő elvileg alapból IR-állapot. (Mondjuk akkor nem értem, hogy miért nem kell mindkettő alatt mindenkinek diétáznia...)
A terhesség alatti 150g CH helyett szoptatás alatt 200-at lehet enni, hat étkezésre elosztva. Az első pár nap azt gondoltam, hogy bakker, én nem bírok _ennyit_ enni! Mármint ilyen sokat. Reggel és pótvacsira ugyanis csak lassú CH-t ehetünk, ami pl. a teljes kiőrlésű kenyér. És ki a tököm akar este 10-kor megenni két szelet kenyeret?

Az első két nap még meg is jegyeztem, hogy jéé, a sok, jól elosztott, jó CH-tól mennyi tejem lett! Lett is tőle mellgyulladásom, fene egye meg. Az első időkben megúsztam, ilyenkor kellett belefutni. Szerencsére csak egy délelőtt tartott a java. [innen horror a bekezdés végéig] Elzáródott az egyik tejcsatornám, később látszott, hogy bleb-em volt, ami egy kis bőrhógyagocska a bimbón, ami el tudja zárni az utat. Szóval egész délelőtt a forró zuhany, fejés és (sikertelen) szoptatás háromszögében telt. Végül annyira sikerült masszázzsal megindítani a tejet, hogy Nudli végre hajlandó volt félálomban egy fél órát mellen lenni. Én közben épp hogy nem bőgtem. Doboltam a lábammal, csillagokat láttam. Rohadt egy dolog ez. És persze mondanom sem kell, hogy kb. mára nem fáj kurvára, csak úgy elviselhetően. Sokat segített, hogy még aznap délután sikerült megint sima sárga lanolint is szerezni, mert ami volt, azt már továbbadtam...

(2016. április)
A karácsonyt kicsit nehéz volt túlélni, megint mézeskalácshegyek nélkül. Már kicsit homályos, de azt hiszem minden nap egyetlen darabot megettem. Aztán az újévet megint egy fél mellgyulladással kezdődött, hasonló eredménnyel, mint a múltkor, csak gyorsabban túllettem rajta, már volt rutinom...

Az elmúlt időszak legnagyobb kihívása az, hogy az ember hajlamos a legkönnyebb utat választani pl. kisétkezésekre, meg ch-pótlásra nagyétkezésekkor: diétás édességeket enni.

Kilóügyileg meg szépen lassan haladok: 82-vel kezdem a terhességet, 88 körül szültem, utána 75-76 lehettem, majd hat hetesen 80, utána, mire sikerült a szoptatásmizériát normalizálni, szépen visszahíztam. Kényelmesebb is volt "rendesen" enni, meg ettől is vártam, hogy több tejem legyen, bár nem rajtam múlt, hanem Nudli izmain. Novemberben 86 voltam, most 81 vagyok. Most kezdem megint egész jól érezni magam a bőrömben, bár hasból még mehetne lejjebb. Meg hát láttam, hogy a 75 működhet. Csak lehet, hogy nem 200 g-mal, vagy azzal is, csak lassabban. Meglátjuk.

Elindult

Az első lépések után egy hónap kellett, hogy csak úgy magától, nem hívásra odamenjen valamihez. Ezalatt az egy hónap alatt csomószor nem kapaszkodott állva, főleg, ha valami volt is a kezében. Abba kapaszkodott, nem a tereptárgyakba. Aztán letottyant.
A nappali jól tele van bútorokkal, így a tereptárgyak mentén sokat mászkált eddig is. A bútorok közötti egy-két lépést egyre nagyobb önbizalommal tette meg kapaszkodás nélkül. Kézenfogva, vezetve nem mászkált sokat, jobban élvezte, ha egyedül közlekedett a bútorokba kapaszkodva. (Ennek a derekam nagyon örült.)
Haladni persze a leggyorsabban négykézláb tud. És mivel nem tudta így magával hurcibálni a játékait, rájött, hogy a köztes megoldás a nyerő: térden járni. Mi szétröhögtük az agyunkat rajta. Mindkét keze tele és térden egyik szobából a másikba... őőőő... térdelget... lépeget.
Aztán pont 13 hónaposan nekiindult, csak úgy, nem anya karjába érkezve, hanem a maga céljához és büszkeségére. Mert persze úgy vigyorgott, mint a tejbetök. Egy hét alatt oda jutottunk, hogy a teljes szobát képes végiglépdelni. Mint egy pingvin, billeg is, de képes irányt változtatni, megfordulni maga körül, cuccokat vinni magával, szőnyegre fel-le lépni (úgy fele-fele arányban sikerül neki). És persze mindehhez irgalmatlan cukiiiiii. :D

Amikor elkezdett lépegetni, akkor bőr tutyit adtam rá, mert az jóval kevésbé csúszik, plusz esélyesebb, hogy nem veszi le. Ma volt rajta először rendes bokafogós szandál. 19-es, zoknival, persze még így is kicsit nagy, meg nehezebben is megy benne, mert kemény a talpa, de ügyesen megszokta pár óra alatt.

Az első lépések.

Ma volt az első születésnapi bulija Nudlinak. Remekül sikerült, az egész közelicsalád itt volt, délre jöttek, míg Nudli aludt, mi megebédeltünk. Utána ajándékozás, torta, tortatüzijáték, remegés, pici sírás. Talán majd jövőre. :)
Kapott egy nagy babát, evőeszközt, tányért, fürdősjátékokat és Duplót. A babának iszonyúan örült, meg a Duplós zacskónak, meg egy csomag papírzsepinek...
A tortába nem akart beletenyerelni, de még belenyúlni is alig, kénytelen voltam én ujjal etetni. Aztán a nagy izgalomban a délutáni alvás kimaradt, de nagyon jól elvolt este is. Leültünk autót tologatni, Petivel egymással szemben nagyterpeszben, Rita az én terpeszemben, majd felállt a kanapéhoz és egy-két lépés után a karomba vetődött. Többször egymás után. :)) Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen, hogy még csak egy éve, hogy megszületett! (De ömlengős összefoglaló posztot írok még majd külön.)

Játékok

December
- továbbra is imádja, ha a nagypárnákba és paplanokba hajigáljuk
- van egy hengere, amiben sok kis golyó zörögve közlekedik, az nagyon érdekli
- egy hónapja megvettem neki a másféléveseknek ajánlott IKEA-s kedvenc játékom, mert hamarosan kivonják. ez az, amikor egy téglalap alapú keretben van három vastag drót, amikre fa formák vannak felfűzve és azokat lehet a dróton ide-oda tologatni. Nagyon hamar belejött az egyszerűbb vonalú rész használatába
- 9 egymásba rakható színes edényke, amiből persze tornyot is lehet építeni, meg lerombolni
- az a nyomorult Formás sütik a dobozban, háromszög, kör és szív..., ami angolul is énekel. Nekem az agyamra megy, de szereti, hogy zenél
- kapott egy montessori bohócot, de egyelőre elkoboztam, mert mint egy boxoló a fogvédőt, a szájába tuszkolja az elemeit
- könyv: állatkölykök, varrott mintákból. szép, színes, kemény lapos

Január
- bejönnek neki a horgolt játékok, szeretettel rágcsálja őket
- van egy csörgős labdája, azzal néha kicsit labdázunk
- apai nagyanyjától kapott egy szalagos játékot, ami egy vitaminos doboz, amin áthúzgált vékony szalagokat. A végükön csomó van. Sok szalag, instant kedvenc. Most kezd rájönni, hogy ha egyik oldalon húzza, a másikon bemegy a szalag.
- matatótábla. Karácsonyra kapta, szintén az apai nagyszülőktől.

- a fürdős játékok: kacsák és tengeri mindenfélék, kishajó és fürdőskrémestubusok
- házassági évfordulónkra Peti hozott héliumos lufikat, azokat sokat püfölte
- hónap vége: teljesen odavan a falakon lévő képekért. Süsü, pillangók, pár állatos képeslap. Sokszor meg kell nézni őket, mutogat, magyaráz, odaviteti magát.

Február
- kukucs! lett légyen az zuhanyfüggöny, míg anya zuhanyozna vagy a sima, amit reméljük nem tép le, mert nincs akkora létránk, ez a menő. Valamelyik nap a kanapén oldalt ültem, a lábaim közt Nudli épp matatott valamit (cipzár, madzag, anyagdarab), és a Kindle alól felvigyorgott rám
- vettem neki egy kisautót, egyből tudta, mit kell vele csinálni
- a kádban azt játssza, hogy a nagykádba (amibe melegítő célzattal engedünk némi melegvizet) kidobálja egyesével a játékait, majd utána kihajol és berámol
- nem annyira játék, de minden szart szöszt összeszed, bármilyen kicsi is az. jó esetben odaadja nekem, rosszban egyből a szájába tömi.
- két Süsü leporelló és egy Gryllus kötet (a mókusos) elég jól bírják a strapát
- azt mondtam már, hogy pakol?? az ad okot némi bizalomra, hogy az asztalom egyik fakkjából csak annyit pakol ki, amennyit megengedtem neki (6 db bookdepós borítékot), ami alatta van, azokat nem. Ezen kívül már csak 890 egyéb dologról kéne ledumálnom.

3. fog apropóján kis helyzetjelentés

Tegnap reggelre kibújt a - várakozásainkkal ellentétben nem a bal felső második hanem - a bal felső első. Ezzel együtt már előző, valamint arra virradó éjszaka is csak 2x kelt, és mára is csak kétszer, így talán mégsem halok bele a kialvatlanságba. Írni is részben azért nem írok, mert az elmúlt másfél hónapot vagy betegen (január) vagy kialvatlanságtól kóvályogva töltöttem. Mert persze megvolt az x óra, amit alvásra delegáltam, de a 2,5-3 óra ritkán. Sokszor az 1-1 óra sem nagyon. Persze jó kiscserkész ott és akkor alszik, amikor tud, így néha napközben én is aludtam, már ha hagytak.

Amikor épp nem, akkor próbáltam behozni a lemaradásaimat, olvastam. Meg lakást is keresünk. De erről később. Igyekszem blogot is pótolni, vannak félig megírt posztok a fejemben dögivel. :)

Kollegina

Tegnap az IKEÁ-ban voltunk este. Rita aludt egyet a hátamon, nagyon virgoncul ébredt, ült a bevásárlókocsiban, a mei-tai-jal rögzítve. Magyarázott, mutogatott, elemében volt. Egyszercsak meghallottuk, hogy egy kollegina kicsit hátrébb szintén nagyon mondja a magáét, Rita vissza-visszakurjantott. Mondtam is Petinek, hogy lassítsunk, várjuk meg őket, lássuk, mi lesz. Elkezdtek magyarázni egymásnak, mi is szóba elegyedtünk a szülőkkel. Kérdezték, milyen idős Nudli, mondtuk, hogy mindjárt egy éves. Mikor? Február 23. Rámutattak a kislányukra: ő is.
Az lett volna még nagyon vicces, ha egy kórházban is szültünk volna, de Sári a SOTE I-esen született.

Van már története is.

Ma ültem a hintaszékemben. Nudli állt a kanapé előtt. Elérte a fehér puha pokrócot, azon volt a szürke melegítőnacija. Lerángatta a pokróccal a nadrágot, aztán odamászott hozzám, felállt, majd egyik kezével kapaszkodva, másikkal mutogatva, viszonylag sok szótaggal kísérve először a nadrágja eredeti helyére, majd a földre mutogatott. Elmagyarázta, mit csinált.

A mutogatás már konstans. Emellett két kézen fogva sétál is, baromi büszke magára. És nagyon lelkes is néha: két kézzel csapkod. Ha mééég lelkesebb, akkor beül a két lába közé (W-alak), és fel-le rugózik. Szó szerint a földhöz csapkodja a seggét örömében. :D

Néha áll, puszit ad, mutogat

Egy hete ültem mellette a földön és a térdemre támaszkodva állt. Cuppogtam és harapdálást imitálva közelítettem felé az arcommal, ekkor hátrafelé dőlt, majd fenékre huppant. Tetszett neki, rötyögött. Ezt eljátszottuk párszor, és egyszercsak a fenékrehuppanás előtt úgy maradt állva, kapaszkodás nélkül. Nem annyira meglepő, mert a bútorok és a falak mentén már magabiztosan közlekedik, akár csak támaszkodva, nem is kapaszkodva. Meg Peti szokott vele a kádban olyat játszani, hogy a csípőjénél megtartja, mikor feláll, 1-2 másodpercet úgy van, elengedi, csobban, kacagás. De még nem jött rá, hogy az, amikor úgy ácsorog, az majdnem ugyanaz.

Mutogatni is kábé egy hete kezdett. Nyújtott karra, mutatóujjal. Néha csücsörített szájjal mondja hozzá, hogy uh. Kutya szeme, anya orra, tévé, lufi, apa, anya, ilyenek.

És a legújabb, anyaszívetolvasztó trükk a puszi. Hétfőn próbáltam, hogy összepuszilgattam, majd odanyomtam az arcom közel az övéhez, meg is bökdöstem, hogy puszit kérek, ide. Én lepődtem meg a legjobban, hogy működött. Először csak odanyomta az arcát, azóta félig nyitott szájjal nyálas köröket hagy az arcomon. (Egyelőre csak az enyémen.) Ma reggel én még félálomban fetrengtem, Peti tisztába tette, majd berakta mellém az ágyba. Nagyon örült, mikor megmozdultam (térdelve rugózás, két kézzel csapkodás), majd odamászott hozzám és összenyálazta az orrom és az arcom két puszit kapott. Mielőtt nagyon meghatódtam volna, ráült a fejemre, biztos, ami biztos.