Kánikula.

Kisnudli annyira nem örül ennek a melegnek. Az első nap látszott a fején, hogy nem érti, mi van, miért van ez, de elmúlhatna. A naptejezést kifejezetten élvezi, vigyorog, mikor kenem, csikis vagy csak simogatásnak érzi, igazából mindegy is. A védőnő egyébként azt mondta, hogy 10-16-ig szobafogság, hát peeeersze... Naptej, meg vettünk egy babakocsira szerelhető napernyőt. Mondjuk aki ezt kitalálta, az sem sétáltatott még gyereket: egy tekerős szorítóval lehet rögzíteni, és egy gombbal lehet egy síkban mozgatni az ernyőt. Sokkal praktikusabb lett volna, ha egy k. nagy csipesszel lehetne rögzíteni egy pillanat alatt, hogy gyorsan áthelyezhető legyen pl. egy kanyarodás után, vagy esetleg egy olyan minden irányban hajlítható tartója is lehetne, mint a jobb asztali lámpáknak, ha már mozgunk is vele... Egyébként van rajta némi rugó, de csak a rezgéscsillapításhoz és a vásárlók megtévesztésére. Hétvégén voltunk a szőlőben, mi egész nap az árnyékban táboroztunk, Nudlinak raktam a babakocsiba egy vízálló lepedőt, arra egy anyagpelenkát összehajtva, majd meztelenre vetkőztettem, és ráraktam a bogárhálót. Elég vidám volt egész nap. :D Ha pisilt, cseréltem alatta a pelust. Az apja egyszer felvette meggondolatlanul, Nudli természetesen lepisilte. Egyébként most nem sok ruhát használunk, egy szál pelenka is túl meleg neki, kézben csatakosra izzad a buksija. Ruha, sőt takaró is kell viszont a BKV-ra, mert tökéletesen agyatlanul légkondiznak. Kint 35 fok, a buszon/villamoson meg 18-20. Átizzadt gyerekkel felszállni kész tüdőgyula. Ja, és ha már BKV: a metrózás szívás. A mozgólépcsőre elvileg nem lehet felszállni babakocsival, csak ha kiveszed a gyereket, úgyhogy tegnap magamra kötöttem Nudlit este, mikor metróznunk kellett. Pöttyet összeizzadtunk. A kánikula monnyon le.

A BKV-bérletem históriája

Mindig is volt bérletem, de február közepén lejárt az utolsó teljes áru, és gondoltam, majd akkor veszek legközelebb, amikor a kisgyerekes bérletet ki tudom váltani. A szülés után nyilván nem volt sürgős, de néha azért jól jött volna. Azt mondták, hogy a gyes/gyed/csed (régen tgyás) igénylésekor kell kérni egy igazolást, és azzal lehet kiváltani. Apukám ment intézni, ő kért igazolást is, azt mondták, majd postán küldik. Remek. Újabb x hét. Aztán múlt hét közepén jött a határozat a családi pótlékról, és apukám bebaktatott az Akácfa utcába, megkérdezte, jó az is. Ezért elhozta nekem, én meg múlt hét csütörtökön megpróbáltam kiváltani a bérletigazolványt. Persze fotó nem volt nálam, csak a határozat, a személyi és a lakcímkártya (csak budapesti címmel lehet ugyanis kisgyerekes BP-bérletet venni, ha pl. a környéken laksz, akkor így jártál). Mondtam a csajnak a Móriczon, hogy oké, akkor majd nyomtatok egy fotót otthon, és visszajövök. A csaj a lelkemre kötötte, hogy egyszínű hátterű legyen, pl. ne legyen rajta fa. Ooooké. Mert akkor aztán nem vagyok felismerhető, nem? Hazajöttem, nyomtattam, majd tegnap a dokim felé tartva bekocogtam a Móriczra, gyerekestől. Nézegette a csaj, majd közölte, hogy az igazolás nem jó, családi pótlékra nem jár. Eléggé elpattant az agyam. Két hónapos a gyerek, és még mindig nem kapok bérletet. Ott a gyerek, egy igazolás egy kifizetőhelyről (erre emlékeztem, bár a kulcsmomentumot, hogy az Akácfa utcában mondták, hogy ez elég, nem mondtam), van lakcímem, fotóm, kapják már be. Mondtam azt is, hogy ha csütörtökön van nálam fotó, ugyanitt kaptam volna igazolványt. Hogy akkor megbüntetnek. Kit? Engem? Mert mindig vinnem kell magammal a határozatot is a bérletigazolvány mellé? Nem. Őket büntetik meg, ha úgy állítják ki a bérletigazolványt, hogy nem vagyok rá jogosult. (NEM VAGYOK RÁ JOGOSULT??)
Vettem jegyet végül, elmentem a dokihoz, majd gondoltam egyet, és ha már úgyis ott voltam a környéken, bementem a Keletiben az ügyfélközpontba. Ahol kb. 5 perc alatt kiállították nekem az igazolványt ugyanazon papírok alapján. Az egyetlen problémája az volt az ügyintézőnek, hogy le kellett vágni a képem szélét, mert ott volt valami a háttérben. Ja, és persze az igazolvány hat hónapig érvényes. A GYES viszont alapesetben 3 évre jár, szóval ennek is mi értelme van a mi szivatásunkon kívül?

Kabát és ülőhelyek.

Így, pont így érzem magam.
Van egy jó nagy kabátom, sídzseki, pár számmal nagyobb, mint kéne, krémszínű, majdnem a térdemig ér, és a lényeg: összeér a hasamon és nem fázom benne. Aztán van hozzá egy fehér sapkám is. Szóval így nézek ki, mint szegény Baymax.
Az első héten, amikor hordtam, azon agyaltam, hogy hát nem vagyok egy túl nőies látvány így. De a praktikum most fontosabb, meg hát ez már megvolt, és kész. Aztán az is felmerült, hogy ebben bizony nem látszik, hogy terhes vagyok, szóval a kutya nem fogja átadni a helyét, ha kell. Többnyire végállomástól utazom, vagy olyankor szállok fel, amikor még nincs tömeg, szóval viszonylag ritkán kell számítanom az emberekre. A metrón többnyire már a megállóban lehúzom a kabátom cipzárját, így látszik a hasam, és így már többször átadták a helyet kedves emberek. És most volt 3 olyan eset is, amikor bizony a nagykabátban voltam, és ezek szerint látszik. Mert azonnal átadták a helyet.
(Egyébként megfordult a fejemben az is, hogy ha kellően fáradt vagyok, akkor a felmatricázott elsőbbségi helyekről bizony fel fogom állítani az embereket, de eddig még nem volt rá szükség.)