Gyökércsúcs-rezekció.

Túl vagyok rajta. Szóval az úgy volt, hogy még 2009-ben (ha jól emlékszem), gyökérkezelték a jobb felső, hátulról második fogam, közvetlenül a két bölcsességfogműtétem után. A fogból kevés maradt, egy porcelán pótlást ragasztottak be. Jó drágán. (Talán) '12-ben aztán melegre fájt, lüktetett, az új fogorvosom hümmögött, majd átküldött a kolléganőjéhez, mert ha valaki, hát ő ért a foggyökerekhez. Kifúrta a porcellánt, kitakarította azt a mellékgyökeret, amit nem sikerült megtalálnia az előző fogásznak, gyógyszer, visszatömés. Hurrá. Az esküvőnk előtti héten (2015) sajgott kicsit, akkor megint visszamentem, asszem antibiotikumot kaptam rá a vészhelyzetre tekintettel. Tavaly januárban megint sajgott kicsit, de mivel pont akkor sikerült egy fasza kis torokgyulladást is beszereznem, az arra kapott antibiotikum ezt is megoldotta. Még örültem is, hogy de jó, totál nem fáj...
Aztán két hete kedden megint elkezdett sajogni. Szerdára sikerült bejutni a dokimhoz, nos, addigra már rendesen fájt. Előre keresztet vetettem a fogamra, azt hittem, akkor most túl leszek életem első proper foghúzásán. A röntgenen látszott, hogy a fogam felett van egy fekete (szerintem úgy borsónyi) folt. Góc. Gyulladás. Fasza. A dokim azt mondja, meg lehet még ezt menteni, ha minden jól megy, köv. pénteken este akkor műtét. WTF. Műtét. Íny felhajt, góc kitisztít, foggyökér lefűrészel, íny visszavarr. Épp csak el nem hánytam magam, mikor belegondoltam.
Csütörtökön nagyon szar volt, napközben lementem fájdalomcsillapítóért, péntekre hatott az antibogyó. Köv. pénteken pöttyet rettegve mentem a dokihoz, főleg, hogy az időzítés elég szar: P. vidéken, apám vidéken, Tita meg velem lesz. Szombat késődélutánig sikerült társaságot szereznem. Meg fuvart hazafelé.

A műtétig szerencsére elég jól voltam, leszámítva persze a rettegést. Pénteken elvittem Titát úszni (erről majd írok még), aztán rohantam az Árkádba, gyors vacsi a Mekiben (közepes krumpli és cézársali öntet nélkül), mintegy 8 percem volt enni és odaérni, de a gyógyszereket is be kellett venni, szóval muszáj volt enni rendesen.
Épp csak odaértem, kezembe adták a beleegyező nyilatkozatot, már mentem is be. Egy csomó injekciót kaptam, szájpadlásba is, ami fáj. A dokim rám is szólt, hogy lazítsak már, mert a mutatóujjam körmét belevájtam a hüvelykujjamba... Aztán kaptam egy fertőtlenítő szájvizet, és felmentünk az emeletre, a műtőbe... Ott kb. le kellett feküdnöm, lemosták a szám környékét alkohollal és a nagy lámpa miatt innentől csukva volt a szemem. Rá kellett harapnom a másik oldalon egy ujjnyi vastag gézcsomóra és már kezdték is. Szerencsére fájdalmat már akkor sem éreztem, egy csomó ideig azon filóztam, hogy ez most még az előkészítés vagy már a műtét. Persze a fúrót azt hallottam, de nem éreztem. Amikor a gyulladáshoz ért, akkor picit éreztem, így a morgásomra máris kaptam még egy injekciót, innentől elég vidám voltam. Aztán volt egy kisebb vicces epizód, a dokim közölte, hogy be fogja fogni az orrom és fújjak. És hát a sebem szelelt. A gyulladás kilyukasztotta a csontot az arcüregem felé (fölfelé).
A dokim összefoltozott, majd közölte, hogy oké, viszont akkor most nemcsak hogy a tejtermékek nagyjáról kell lemondanom, de nem emelgethetek ééééés: nem fújhatok orrot. A tüsszentést ne fogjam vissza, telibe mehet. :DD
Mire leértünk, szerencsére pont odaért értem a főnököm is, szóval kb. azonnal indulhattunk.

Miután nyolcvanszor megbeszéltük, hogy a B-vel jöttem haza, igen, neki van autója, és piros autója van, és elöl ültem, és feljött velem a lépcsőn is, és igen, ő a főnököm, Tita kb. megnyugodott, addig nagyon pörgött. Ledőltem, mert nem voltam épp virgonc (a lépcsőn is kapaszkodtam és pihegni is meg kellett állni), végül Titáig is eljutott, hogy valami baj van. Kérte (úgy ötször), hogy megnézhesse a varrataim (asszem 5 db van és szúrnak, mint állat), majd adott leheletfinom gyógypuszikat és meg is ringatott.
Szombat estig még hármasban voltunk, vasárnap viszont kettesben. Tita épp... hangyányit ingadozó hangulatú, magyarul hisztizik, ha bármi is nem úgy van, ahogy elképzelné, szóval ez nem épp életem legszebb vasárnapja volt.
Szerencsére az arcom nem dagadt be, mondjuk se nem hajolgattam, se laposan nem aludtam és Titát sem emelgettem. A pelenkázóra is ő mászott fel egy székről, remélem megértette, hogy ez egy egyszeri eset volt...
Hétfő este vettem be az utolsó Cataflamot, csütörtökig antibogyó, jövő szerdán varratszedés.

Honnan ismerjük fel a kamu oldalakat és a kamu cikkeket?

Tök jó dolog az Internet, mindennek utána lehet nézni, rengeteg az információ, de sajnos egyre több az álhír, kamuoldal, kamucikk, így az ismeretlen forrásokkal érdemes szkeptikusan bánni, azaz nem elhinni mindent, amit az ember az interneten olvas.

Forrás: http://www.demotivalo.net/view/62714/az-a-baj-az-interneten-terjedo-idezetekkel

A kamuoldalak két dologra törekszenek:
1, hogy a semmi konkrétat nem állító, de figyelemfelkeltő címekkel odavonzzák az olvasókat, de csak akkor engedjék elolvasni a cikket, ha az ember megosztja a Facebookon
2, különböző politikai célokkal (bizonyos csoportok ellen) hamis információt terjesszenek

Ha egy cikkből nem derülnek ki a válaszok az alábbi kérdésekre:
Ki?
Mit?
Mikor?
Hol?
Miért?

Az rögtön gyanús. Sok "ismeretterjesztő" oldal friss hírként hoz le régebbi híreket is, bár ezek legalább nem rosszindulatúak.

A kamuoldalakról a HVG-nek is van egy listája:
http://hvg.hu/tudomany/20150119_atveros_weboldalak

Nyomozzunk!

Az első, hogy nézzük meg, máshol írnak-e arról, amit olvastunk! Lehetőleg megbízható oldalt keressünk, ahol névvel felvállalt szerkesztőség van (lásd: Impresszum).

Ha interjúról van szó, akkor persze nem biztos, hogy máshol is megjelent, így nézzünk meg alaposan egy kevésbé egyértelmű példát. Vajon valós-e ennek a cikknek a tartalma?

http://www.vilaglato.info/ezek-a-szegeny-menekultek-egy-arab-no-vallomasa/

http://www.vilaglato.info/ezek-a-szegeny-menekultek-egy-arab-no-vallomasa/

1, Nézzük meg az oldalt!

- Nem ismerős a z URL-címe (az, ami úgy kezdődik, hogy www. ), ugye? De ha ismerős is, nem az az, amiről már hallottunk. Mert pl. az origo-hirek.info nem azonos az origo.hu-val, direkt arra mennek rá az oldal készítői, hogy a hasonlóságnak bedől az ember.
- az oldalnak nincs szerzője, nincs impresszuma (alul szokott lenni egy link egy oldalra, ahol kiderül, kik írják az oldalt), szóval névtelen az egész.
- már eleve fura, hogy az egérrel nem lehet jobb-klikkelni az oldal tartalmán

2, Nézzük a cikket!

Az első sorban van három adat: szerző, lap neve, dátum.

- név: ha a Google-ba beírjuk a nevet két idézőjel közé, csak magyar oldalakat ad ki találatnak.
- dátum: hát ezzel nem sokra megyünk
- lap: az oldalnak van honlapja és a névre keresés nem hozott eredményt: http://www.liberoquotidiano.it/ricerca?q=unrica+ventura

A blogstar olaszországi tudósítója meg jól hangzik, csak megkeresni elég nehéz, a blogstar nevű oldala szerintem kb. minden országnak van...

3, Nézzük a kép(ek)et!

Haladóbb, kitartóbb felhasználók a következő elemet is megvizsgálhatják: a képet, a napszemüveges nőről. Eleve gyanús lehet, hogy a képnek nincs feltüntetve a forrása, de ez nem egy hétköznapi nő egy családi fotón, így érdemes megkeresni a kép eredetijét.

a, Chrome böngészőben:

- Egy sima oldalon, például az Index.hu egy random cikkén a képre jobb egérgombbal kattintva rá lehet keresni a képre a Google adatbázisában.

- Ha a jobbklikk nem elérhető, akkor a Ctrl+Shift+I gombokkal előhívható az Inspect oldal, ahol ctrl+f  -re előjön a kereső, és a kép feletti szöveg alapján megtalálhazó a kép URL-je (kék kiemelés).

Ezután a címet másoljuk ki, és vagy a Google képkeresőjében (lásd lejjebb) vagy egy új ablakba a címet bemásolva és a képet megnyitva a jobb-klikk - keresés módszerével keressünk rá.

b, Mozilla Firefoxban

A Firefox nevű böngésző nem keres azonnal a Google kép adatbázisában, ezért itt válasszuk a Kép helyének másolását (Copy Image Location)

És most jön a Google Képkereső

A Google.com vagy Google.hu oldal tetején van egy Images / Képek felirat, az a képkereső.

A Képkereső oldalon az egérrel a szövegdoboz fölé navigálva előjön a kis fényképezőgép, katt.

A kép URL-jét kell bemásolni ide:
(Azt, hogy http://www.vilaglato.info/tthirek/wp-content/uploads/2017/04/van-meg-kerdes.jpg)

És máris kiderül, ki van a képen és hogy honnan lopták el a fotót az oldal készítői.

Ugyanez a biciklis képpel:

Mivel a cikkben szereplő adatoknak semmi nyoma sehol máshol, 99%, hogy ez egy kamu cikk.

Idén életemben először (2016)

- olvastam mangát
- voltam ringatón
- vezettem tök egyedül
- mondta nekem a gyerekem, hogy anya, anyu, anyuka
- vettem fel hitelt
- vezettem többet, mint egy órát
- vezettem autópályán (130-140-nel!)
- előztem, igaz, csak autópályán
- ettem lókolbászt
- szóltam bele aktívan egy lakásfelújításba
- főztem lekvárt
- sütöttem rétest
- aludtam el mozin (pedig jó volt)
- volt ilyen rövid a listám...

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Attitűd.

Elmesélek egy bankos sztorit. Mindegy, melyik banktól, lakásvásárlásra pénzt vártunk. Minden kört lefutottunk, minden el volt intézve, de kértük, hogy még ne utaljanak, majd ha szólunk. Megkérdeztem az ügyfélszolgálattól, hogy lehet olyat, hogy dátumra kérjük a kifizetést. Telefonon szóltunk, írtak levelet (hagyjuk, hogy mire ért volna ide), de telefonon is mondták, hogy írjuk meg papíron is, megírtam, beküldtem, június másodikára kértük a lóvét. Az eladók harmadikára kérték, de direkt rá akartam hagyni egy napot, biztos, ami biztos.
A levél beérkezett, az ügyintéző is mondta, hogy oké, a mi hitelügyintézőnk is ránézett, hogy oké. Szép csütörtöki nap volt másodika, de délután négykor még sehol az aznapra kért pénz. Nagy nehezen elértem a bankot, erre közlik, hogy "mára előjegyezték, holnap dél és egy között utalnak, elvileg még aznap átér, attól függ, hogy pénteken a fogadó bank meddig van nyitva." Holnap, érted, holnap. Nem aznap, amire kértem, hanem másnap. És ha nincs szerencsém, akkor hétfőre ér csak oda.
Szóval a kurva anyjukat, azt. Elég ideges voltam, de az ügyintéző lepattintott, nem tud semmi tenni. És még benyögte, hogy panaszt tehetek, de azt tudnom kell, hogy annak a kivizsgálása 30 nap, az alatt meg nem utalnak. Fasza, mi?
Péntek du. odaért a pénz, de ez az attitűd nagyon kiakasztott.

Idén életemben először (2015)

- vezettem autópályán
- éreztem, hogy csuklik a hasamban a kölök
- volt házassági évfordulóm
- mentem szülési szabadságra
- folyt el magzatvizem
- vajúdtam
- kaptam branült, szedtem ki magamból branült, láttam folyni a vérem
- kaptam infúziót
- szültem és lettem anya
- szoptattam és fejtem tejet
- csattogott a fogam kontrollálhatatlanul
- indítottam utazókönyvet
- lett jogsim
- horgoltam, lett kész horgolt munkám
- vezettem egyedül forgalomban
- nyújtottam elsősegélyt
- mentettem meg valaki életét (valószínűleg)
- olvastam graphic novelt
- hordoztam
- varrattam magamnak / vettem valami igazán nagyonpiros ruhát (hordozókabát)
- fizettem valami olyanért, amiért nem kellett volna
- repültem kis repülőgéppel
- láttam a szülővárosomat felülről

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Humans of...

Egy röpke poszt erejéig Brandon Stanton Magyarországon is volt a napokban. Ezer éve agyalok azon, hogy mit mondanék neki, ha - tudom, hogy ez tökéletesen esélytelen de - megállítana az utcán.

My mother died when I was 8. She was 37. I'm 30 now. So in 7 years I'll be older than the image of my mother in my head.

Én gyártottam: csipkés füzet

Ezen lett volna még mit kísérletezni, hogy jobb legyen a végeredmény, mert nem mindegy, hogy milyen a füzet, a festék, a csipke...

A neten talált tutorial:

És az én végeredményem. Streccs csipkét sikerült csak szerezni, azzal borítottam be a keménykötésű füzetet. A festéksprayt hobbiboltban vettem. Gondolom másra is lehetne használni ezt a technikát, de ez azóta sem történt meg. :D

Én gyártottam: ki nevet a végén társas

Oké, ez nem szigorúan vett kézimunka, de egyszerű és örültek neki a lányok, mert az ő nevető fotóik vannak rajta (most cenzúrázva). Ki nevet a végén társas. Azóta már rájöttem, hogy a kezdőnégyzet nem jó helyen van, de majd a következő jó lesz. :D
A bábuk egy kreatív boltból vannak, a tok is. A mappa egy papírírószerből. Kinyomtattam, lamináltattam, ennyi.

Egyébként csináltam olyat is, szintén az unokahúgaimnak ajándékba, hogy összeállítottam egy-egy foglalkoztatókönyvet nekik. Az melósabb volt, mert össze kellett válogatni, volt amit magyarítani kellett, nyomtatás, spiráloztatás. A címlapra a nevük és az óvodai jelük került.

Én gyártottam: Space Invaders-es laptop és telefonvédő

Az ötlet az enyém, hiszen az összes pixeles izé kiált azért, hogy keresztszemes minta legyen belőle. A mintát aztán a volt kollégám, Angéla segített megcsinálni, mert ő egy tündér és volt már ilyesmi sablonja készen.

A telefontokot a céges húzásra készítettem el, nem tudom, végül a gazdája használta-e valaha.

  

A laptopvédőt Peti kapta, az első képen még nincs megvarrva, csak a hímzés volt készen. Így kapta meg, mert nem akartam tönkretenni a rendes laptoptartóját anélkül, hogy megkérdezném róla. Végül inkább ez egy védő lett, ami a szivacsos tartón belül volt, már amikor Peti használta. Azt mondja, félti. :)

Új rovat: én gyártottam

Mert kell egy ilyen is. Nem túl sok mindent gyártottam eddig életemben, de azokat most szépen fel fogom ide pakolászni.


Ez kb. az első nagyobb prozsém. Még gimis lehettem, mikor beleszerettem a Modern keresztszemes hímzések c. könyvbe. Akkor el is kezdtem a hímzést, majd vissza kellett vinnem a könyvtárba a könyvet. Aztán nagy nehezen beszereztem, és némi molykézimunkástársi ösztönzésre úgy 10 évvel később be is fejeztem.
Van még más olyan minta is a könyvben, ami tetszik, csak sajnálom használati tárgyakra a hímzést, de majd egyszer...
Addig is: ábra.

Jogsi.

Éééés megvan. Még nemterhesen kezdtem el a KRESZ-t, aztán terhesen vezetni, aztán volt egy csomó tökfölösleges reggeli vezetés-órám. Tök hülye voltam, csomó pénzem bánta, reggel amúgy sem vagyok sem beszámítható sem koncentrálni nem tudok, plusz még terhes is voltam. Nóóóóómális? Nem. Na, sebaj, a délutánra váltás már jobb volt, de aztán a kapott vizsgaidőpont már a 39. héten volt, és a vizsga előtt két nappal a front meghozta Kisnudlit. Két hónapot kihagytam, majd újra irány a forgalom. Apukám lett a bébiszitter. Eleinte kicsit féltem, hogy hogy fognak kijönni egymással, de az elején mindig indulás előtt etettem és vagy még a lakásban bealudt a lányzó vagy mire kiszálltunk a liftből. Apukám ment vele pár kört a parkban biztos ami biztos, majd akkortájt ébredt, mikorra hazaértem. Az egész vezetési cécó ajtótól ajtóig 2,5 óra volt, szóval pont jó volt időzítési szempontból is. Pár héttel ezelőtt viszont elkezdett akkortájt nemaludni, úgyhogy apunak hagytam itt egy adag tápot a biztonság kedvéért. Szórakoztatta, sétáltak, ringatta, megetette, büfiztette, néha még elaltatnia is sikerült, szóval működik a dolog. Nekem ez nagyon jó. (A heti kétszer három óra bébisintelést azt hiszem ezek után is igénybe fogom venni.) A vizsga maga Budaörsön volt, csupa már ismerős útvonalon. Az oktató kicsit segített, négy hibapontom lett. Átengedtek. Mondjuk ez az egész rohadt szubjektív, bárkit meghúzhatnak és át is engedhetnek ugyanazért a teljesítményért... A papírokkal (vöröskeresztes igazolás, személyi, diploma) kiváltottam vizsgaigazolást, ezzel mehetek az okmányirodába. Aztán egyszercsak tényleg lesz jogsim. Menő. Az oktatóm azt mondta, az elején alaposan tervezzem meg az útvonalakat, ha meg veszünk autót, először menjünk ki valami nem túl forgalmas helyre gyakorolni egy kicsit. Kapcsolódó vicces párbeszéd: - Tök jó, pont annyit alszik a kölök, amennyit én távol vagyok vezetni. - Otthon hagyod egyedül?

Egy csomagtartónyi emlék

Több definíciót hallottam már, mikor ér véget egy ember gyermekkora. 18 évesen. Amikor befejezi az egyetemet. Amikor meghal az anyja/apja, esetleg mindkettő. Amikor elköltözik otthonról. Amikor megszület(ne/i)k) a gyereke(i). Én ezek közül a legtöbben már túl vagyok, de most adnék még egyet a listához: amikor megszűnik a gyermekkori otthona.
Egyszer már volt ilyen, anyu halála utáni tört-gyerekkorom egy részét a nagyapámnál töltöttem, és miután meghalt, bár éltünk még ott egy darabig, végül eladtuk a házat. Még egyetemista koromban egyszer megkért nevelőanyám, hogy rámoljam ki a gyerekszobámat, dobáljam ki, ami nem kell, vigyem el, ami igen, vendégszoba lenne a szobámból. Akkor két nagy IKEÁ-s műanyagdobozt telepakoltam már emlékekkel.
A szüleim háza három éve állt lakatlanul, apám-nevelőanyám nem bírta fenntartani. A ház persze addig is felújításra szorult, de ez a három év harmincat rontott rajta. Pénteken aláírtuk az adás-vételi szerződést, hónap végéig ki kell költöznünk. Eladtuk. A szívem egyik fele nagyon örül, hogy végre. A másik fele fáj, mert áron alul, meg mert csak ez volt az otthonunk évekig. A fákat anyu ültette, a falra a tányérokat ő tette fel, a sárga konyhabútornál ő főzött nekünk, az ingó konyhaasztalnál együtt sütöttük a mézeskalácsot. Szóval részben megszakad a szívem.
Mivel pénteken kocsival mentünk le, a maradék cuccokból elhoztam dolgokat. Nemcsak az én szobámból, hanem máshonnan is. Nemcsak onnani emlékeket, de ez csak a szerencsém.

Ábra

A kaspó és a fém-asszony anyué volt. A dísztányér valahol a falon volt. A medve közös volt a bátyámmal, rajta az én dalmatás pólóm van. A virágos bögre a nagyapám házából van, csakúgy, mint a fa dobozka, amiben csupa 1-2 Ft van, meg egy pakli kártya. Nagyapinál nagy kártyapartik voltak, illetve a baráti kör minden tagjánál, mindig másvalakinél.
A képeket a bátyám találta meg a gardróbban eldugva, ennek úgy örültem, hogy még a szomszédok is megkérdezték, mit találtam. Ezeken a képeken anyukám van, illetve a nagyobb lány a nővére. Ezek a képek szintén a nagyapám házában voltak, és én meg is voltam győződve róla, hogy amikor eladtuk, ezek elvesztek. Csak fotón voltak meg, még akkorról, amikor a falon voltak. A két testvéres kép kicsiben megvan, de ez a színezett nagyítás komoly érték, legalábbis nekem. A fejjel lefelé kép is anyukám, szerintem az általános iskolai ballagós képe. A jobb alsó sarokban anyu, a bátyám és én vagyunk.
A hónapban még megyünk le, pakolunk. Lehet, hogy hozok még el egy-két dolgot, talán segít, hogy ne fájjon a szívem. Mert fáj.

Idén életemben először (2014)

- volt lánybúcsúm
- volt saját sztriptíztáncosom, méghozzá irodalmi
- volt államvizsgám, helyből 3 is
- lettem diplomás, volt diplomaosztóm
- mentem férjhez, voltam nászúton
- vezettem autót
- jártam KRESZ-re, buktam meg és mentem át
- mászkáltam egyedül Londonban
- láttam rókát városban szabadon
- lett ekönyv olvasóm
- lett kész értelmes kötött munkám
- lettem terhes
- hallottam a hasamból egy másik szív dobogását, éreztem a randalírozását
- lettem Molbubi tesztelő
- biciklizem nagyvárosi forgalomban
- rendeltem netről ruhát
- voltam jógán
- bicsaklott ki a bokám
- utaztam mentőben
- tartottam komolyan diétát (terhességi cukor miatt)
- vezettem városi forgalomban
- fordult meg komolyan az "és ha most frankón megszülök" gondolat a fejemben
- vágtam centit

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Lakásfelújítási kalandok

Tegnap apukám vigyázott a lakásra, míg a munkások ott dolgoztak. Én otthagytam a kulcsom, elég jól látható helyen, hogy majd azzal zárjon be, ezt elvileg így is beszéltük meg, de volt valami zavar az erőben, így Peti odaadta neki a sajátját, mert azt hitte, hogy én elvittem a sajátom. Este voltam vezetni, utána mindketten találkoztunk valakivel, aztán 10 felé értünk haza. A lift előtt mondtam, hogy jó is, hogy egyszerre jövünk, mert nekem ugye nincs kulcsom. Nekem se - mondta ő. Szóval negyed 11-kor még átcaplattunk a Blahára apukámékhoz. Éjfél előtt értünk vissza. Ágybarogyás.
Ma reggel még olvastam egy kicsit a Bradbury kihívásra a tegnapi adagból, aztán épp indulni akartam már úgy 8.45-kor dolgozni, amikor is mozgást láttam az ajtónk előtt. Kinyitom az ajtót. Hozzánk? Kérdezem az ismeretlen munkásokat. (A szomszédban is felújítanak, és azt hittem elsőre, hogy eltévedtek.) Persze, ez a 14-es, nem? - mondta az egyikük. Álltam, mint Bálám szamara. Jó, és ki marad itthon? - kérdeztem. - Munkanap van. Ja, tényleg. - mondták ők. Felhívtam a főnénit, aki szintén nem tudta, hogy jönnek, ő is dolgozik, a főbácsi épp elment otthonról. Felhívtam hát szegény apukámat, hogy villámsebességgel öltözzön és jöjjön át, mert valakinek itthon kell maradnia.
És így is csak 20 percet késtem a melóból... De most már igazán elkészülhetnének.

In memoriam.

Vannak döntések, amiket - azt hiszem - sosem fogunk megérteni mi, a maradók. 15 évig naponta láttalak, 5 éve egyáltalán nem. A szemedbe is csak ezt mondanám: baszd meg, N, baszd meg! És látom a csúfondáros mosolyod, a félig felhúzott egyik vállad, kifele forduló tenyered. Bár látnám.

Vezetek!

Már áprilisban elkezdtem a KRESZ-t tanulni, online tanfolyamon. Jó a tanfolyam, mert 26 modul van, amit végig kell rendesen kattogtatni, nem lehet átlapozni részeket. Minden modul végén van egy összefoglaló kérdéssor, és csak akkor mehetsz tovább, ha 80% fölé sikerül. Aztán van a negyedénél, a felénél, a háromnegyedénél és a végén is egy-egy kérdéssor, amit sikeresen teljesíteni kell. Néha kicsit túlságosan is részletes, de a vizsgához jól jön. Meg a vizsgakérdések is jól jönnek, az a program, ami a vizsgán van, szintén elérhető, érdemes nyomkodni azt is.
A KRESZ-vizsga nekem másodszorra sikerült, elsőre 4 pont hiányzott. Meg némi szerencse. De sebaj.

Az elsősegély-tanfolyam 3 órás volt, kaptunk jegyzetet, nem volt vészes. A vizsga is gyorsan lement, kellett egy stabil oldalfekvést bemutatnom, meg volt még egy kérdés, és már meg is kaptam az igazolásom.

Ma volt az első dupla vezetésórám. SIKKes indulás, csak semmi gázpedál, fékezés, megállás, járdaszélhez húzódás, tolatás(!!), és egy tolatva parkolás. Menő.

Egy függőség margójára

Sziasztok, Izolda vagyok.
Ma nem ittam kávét.

Rollergirl

És akkor elindultam lefelé a Lágymányosiról, rollerrel a ZP felé a lejtőn. Száguldottam. Vigyorogtam, mint a tejbetök. Igen jó pillanat volt. A biztonságiőr rámmosolygott. Suhantam tovább.

Őszinte vagy bunkó? (Egy önelemzés margójára.)

Attól még, hogy ami a szíveden, a szádon, nem őszinte leszel, hanem bunkó. És nem, nem csak az számít, hogy mit mondasz, hanem az is, hogy hogyan, meg mikor, meg kinek. És attól nem megy át jobban a véleményed, hogy megsértesz mást. Mondom ezt úgy, hogy közben én is keményen be-beszólok, de legalább igyekszem sokáig türelemmel lenni előtte, meg törekszem a konfliktusok nemcsak felvállalására, hanem megoldására is. Törekszem, és nemcsak kiabálok a szélbe.

Aláírás

Akárhányszor leírom egy levél végére, hogy
Best,
Izolda

mindig azt gondolom, hogy
I'm the Best,
Izolda
Meg pár nyomdafestéket nem tűrő ezt-meg-azt, de hát hagyjuk.