Gyökércsúcs-rezekció.

Túl vagyok rajta. Szóval az úgy volt, hogy még 2009-ben (ha jól emlékszem), gyökérkezelték a jobb felső, hátulról második fogam, közvetlenül a két bölcsességfogműtétem után. A fogból kevés maradt, egy porcelán pótlást ragasztottak be. Jó drágán. (Talán) '12-ben aztán melegre fájt, lüktetett, az új fogorvosom hümmögött, majd átküldött a kolléganőjéhez, mert ha valaki, hát ő ért a foggyökerekhez. Kifúrta a porcellánt, kitakarította azt a mellékgyökeret, amit nem sikerült megtalálnia az előző fogásznak, gyógyszer, visszatömés. Hurrá. Az esküvőnk előtti héten (2015) sajgott kicsit, akkor megint visszamentem, asszem antibiotikumot kaptam rá a vészhelyzetre tekintettel. Tavaly januárban megint sajgott kicsit, de mivel pont akkor sikerült egy fasza kis torokgyulladást is beszereznem, az arra kapott antibiotikum ezt is megoldotta. Még örültem is, hogy de jó, totál nem fáj...
Aztán két hete kedden megint elkezdett sajogni. Szerdára sikerült bejutni a dokimhoz, nos, addigra már rendesen fájt. Előre keresztet vetettem a fogamra, azt hittem, akkor most túl leszek életem első proper foghúzásán. A röntgenen látszott, hogy a fogam felett van egy fekete (szerintem úgy borsónyi) folt. Góc. Gyulladás. Fasza. A dokim azt mondja, meg lehet még ezt menteni, ha minden jól megy, köv. pénteken este akkor műtét. WTF. Műtét. Íny felhajt, góc kitisztít, foggyökér lefűrészel, íny visszavarr. Épp csak el nem hánytam magam, mikor belegondoltam.
Csütörtökön nagyon szar volt, napközben lementem fájdalomcsillapítóért, péntekre hatott az antibogyó. Köv. pénteken pöttyet rettegve mentem a dokihoz, főleg, hogy az időzítés elég szar: P. vidéken, apám vidéken, Tita meg velem lesz. Szombat késődélutánig sikerült társaságot szereznem. Meg fuvart hazafelé.

A műtétig szerencsére elég jól voltam, leszámítva persze a rettegést. Pénteken elvittem Titát úszni (erről majd írok még), aztán rohantam az Árkádba, gyors vacsi a Mekiben (közepes krumpli és cézársali öntet nélkül), mintegy 8 percem volt enni és odaérni, de a gyógyszereket is be kellett venni, szóval muszáj volt enni rendesen.
Épp csak odaértem, kezembe adták a beleegyező nyilatkozatot, már mentem is be. Egy csomó injekciót kaptam, szájpadlásba is, ami fáj. A dokim rám is szólt, hogy lazítsak már, mert a mutatóujjam körmét belevájtam a hüvelykujjamba... Aztán kaptam egy fertőtlenítő szájvizet, és felmentünk az emeletre, a műtőbe... Ott kb. le kellett feküdnöm, lemosták a szám környékét alkohollal és a nagy lámpa miatt innentől csukva volt a szemem. Rá kellett harapnom a másik oldalon egy ujjnyi vastag gézcsomóra és már kezdték is. Szerencsére fájdalmat már akkor sem éreztem, egy csomó ideig azon filóztam, hogy ez most még az előkészítés vagy már a műtét. Persze a fúrót azt hallottam, de nem éreztem. Amikor a gyulladáshoz ért, akkor picit éreztem, így a morgásomra máris kaptam még egy injekciót, innentől elég vidám voltam. Aztán volt egy kisebb vicces epizód, a dokim közölte, hogy be fogja fogni az orrom és fújjak. És hát a sebem szelelt. A gyulladás kilyukasztotta a csontot az arcüregem felé (fölfelé).
A dokim összefoltozott, majd közölte, hogy oké, viszont akkor most nemcsak hogy a tejtermékek nagyjáról kell lemondanom, de nem emelgethetek ééééés: nem fújhatok orrot. A tüsszentést ne fogjam vissza, telibe mehet. :DD
Mire leértünk, szerencsére pont odaért értem a főnököm is, szóval kb. azonnal indulhattunk.

Miután nyolcvanszor megbeszéltük, hogy a B-vel jöttem haza, igen, neki van autója, és piros autója van, és elöl ültem, és feljött velem a lépcsőn is, és igen, ő a főnököm, Tita kb. megnyugodott, addig nagyon pörgött. Ledőltem, mert nem voltam épp virgonc (a lépcsőn is kapaszkodtam és pihegni is meg kellett állni), végül Titáig is eljutott, hogy valami baj van. Kérte (úgy ötször), hogy megnézhesse a varrataim (asszem 5 db van és szúrnak, mint állat), majd adott leheletfinom gyógypuszikat és meg is ringatott.
Szombat estig még hármasban voltunk, vasárnap viszont kettesben. Tita épp... hangyányit ingadozó hangulatú, magyarul hisztizik, ha bármi is nem úgy van, ahogy elképzelné, szóval ez nem épp életem legszebb vasárnapja volt.
Szerencsére az arcom nem dagadt be, mondjuk se nem hajolgattam, se laposan nem aludtam és Titát sem emelgettem. A pelenkázóra is ő mászott fel egy székről, remélem megértette, hogy ez egy egyszeri eset volt...
Hétfő este vettem be az utolsó Cataflamot, csütörtökig antibogyó, jövő szerdán varratszedés.

Kormányzati akcióterv helyett az én javaslataim, hogy több legyen a gyerek.

Azt mondják, nagyon fogy a magyar, kell egy akcióterv, hogy több gyerek szülessen. Ehhez pl. megkérdezhetnék azokat, akiket ez a leginkább érint: a nőket. Mivel ez úgysem fog megtörténni, segítek kicsit, mert proaktív vagyok.

- Ne nyomasszanak. A gyerekvállalást valaki vagy akarja, vagy nem akarja. Ha nem akarja, hagyják békén. Aki akarja, de bizonyos okok miatt nem vállalja, azokat kéne segíteni, úgy ahogy nekik jó. Komolyan segíteni, hogy tényleg annyi gyereket vállaljanak, amennyit akarnának, csak nem vállalják, mert... nézzük a valóságot, nem nehéz az okokat megtalálni. (Lásd lejjebb.)
- Ja, vagy akkor nyomasszák a pasikat is. "Már negyven vagy és nincs gyereked?"

Szülés(ig)
- Jó lenne egy rendes orvosi ellátás. Modern elvekkel, kevés beavatkozással, úgy, hogy nem kell mindenre órákat várni, ne kelljen magánorvos, magánlabor, magánakármi, ha már az ember fizeti a TB-t.
- Normálisan felszerelt kórház, személyzettel, normális, modern ellátással. Kulcsszavak: zsebbe  fizetés, természetes szülés, beavatkozások csökkentése, baba-barát ellátás, szoptatástámogatás. Jó lenne a WHO (30 éves!) ajánlását bevezetni minden kórházban.
- A szülő nő partnerként kezelése, a protokollok nyilvánossá tétele, hogy lássuk, melyik kórházban mi vár.
- Ha valaki veszélyeztetett terhes, kéthetente kell igazolásért üldögélnie a háziorvosnál. Amikor valszeg inkább feküdnie kéne.
- Legyen a kórháznak alternatívája: otthonszülés vagy születésház.
- Opcionális utó- anyagondozás: szoptatástámogatás, szülés utáni helyreállítás (a hat hetes kontroll az egy vicc), pszichológus. Talán könnyebben vállal következő gyereket, aki jól van fizikailag, lelkileg...

Gyerekkel
Lehet mondani, hogy milyen anyagiasak a mai nők, de a kieső fizetés nagyon komoly érvágás, főleg ha hitelt is fizet az ember. Szóval igen, támogatni kéne a gyerekvállalást!
- TGyás még oké, gyed kevésbé, a gyes egy vicc (28e). A családi pótlék röhej (12e).
- Ha két éven belül szülsz másodikat, ugyanazt kapod, mint az első után: ez a két év nagyon rövid határidő. Ha meg megszűnik közben a munkaviszony, pl. a határozott idejű szerződés, olyan, mintha az anya sosem dolgozott (fizetett) volna (egy vagyont az államnak). Legalábbis nekem ezt mondta kormányablakos telefonos ügyfélszolgálat 2016 elején (azóta ez lehet, hogy változott).
- BÜRÖKRÁCIA CSÖKKENTÉSE: az összes támogatáshoz ugyanazokat az adatokat kell beadni, csak más űrlapon és máshová, külön a kerületi támogatáshoz, az egyszeri anyasági juttatáshoz, csed, gyed, gyes, családi pótlék. Kihagytam valamit? Fénymásolgatni, kézzel leadni, meghatalmazásokat írni, ha nem a frissen szült nő megy. A tájékoztatás nulla vagy bikkfanyelvű, a beadás még mindig nem megy online, meg egyébként is, adják tovább az adatokat! Akkor kelljen szólni, ha valami változik. A kisgyerekes BKV-bérlethez fél évente(!!) igazolni kell, hogy még mindig gyesen vagyok, levélben igazolást kérni, bemutatni, 2. év végén új igazolvány kell, új fotóval.
- Orvos és védőnő sokszor nyomaszt és számonkér, ezer éve lejárt elvekkel.
- Bölcsi: kevés, lepukkant, sok gyerek, kevés személyzet, a magánbölcsi drága.
- Ovi: kevés, lepukkant, sok gyerek, kevés személyzet, magánovi drága. A 3. betöltött év utáni szeptembertől kötelező, de a gyes csak 3. szülinapig jár. Ha nem veszik fel a gyereket még egy fél évig, akkor anya ingyen marad otthon vagy fizetős helyre mehet a gyerek. Rugalmas időbeosztás az ovikban.
- Ha beteg a gyerek: kórházban földön alvás... Várólisták... Időpont két hét múlvára. Próbálj időpontot szerezni csípőszűrésre. Három hónappal később van csak, mint ahogy kötelező lenne.
- Munkába visszaállás segítése. Ki kéne valami hatásosat találni, mert az egyik fizetés kiesése brutális, így nemhogy harmadik, de második gyereket is nehéz bevállalni.
- Tartósan beteg gyerekek gondozása és ellátása... (lásd: https://444.hu/2017/04/03/a-sulyos-beteg-gyerekedet-apolod-otthon-ja-az-nem-munka)

Csak így hirtelen.

Relatív.

Holnap fogorvoshoz megyek, esélyes, hogy foghúzás lesz a vége. F*sok. És akkor elkezdem mondogatni magamnak, hogy:

Bazzeg, te már fájdalomcsillapító nélkül megszültél egy gyereket!

Nem segít. /o

Napi jócselekedet: dicsérj meg egy kisgyerekes anyukát!

Olvastam ma egy hosszabb írást a FB-on: egy egy éves kisfiú mellé született ikerlányok anyukája írta, hogy milyen kib***ott nehéz volt az első év. És az első pontja az volt, hogy mennyire kevés az elismerő szó, dicséret, mekkora az izoláció. És ez valahogy tökre megragadt bennem és eszembe is jutott pár eset. Mindjárt el is mesélem, de először is a lényeg:

Dicsérj meg egy kisgyerekes anyukát! Ne a gyereket, őt! Mondd neki, hogy szuperül csinálja (hiszen él, alszik, eszik, nő a gyereke), biztos nem könnyű, találj ki ide még pár hasonló mondatot. Meg fogsz lepődni a hatáson. Ugyanis kb. mindenki meg fog döbbenni, de legalábbis örülni fog a kedves szavaknak.

Ha van gyereked, emlékszel milyen volt, ha nincs, akkor meg (bocsi, de) úgysem tudod elképzelni, milyen az a kialvatlanság, testi-lelki kimerültség, a szünetnélküli rendelkezésreállás... Úgy, hogy a baba gondozását jó eséllyel senki nem tanította meg, szóval mindenki kísérletezik és próbálja nem hagyni, hogy agyonnyomja a felelősség, hogy életben kell tartania egy pici babát. Kb. zéró visszajelzéssel.

A Bikásról sétáltunk haza, hármasban, mikor kb. belénk ütközött egy szintén ikres anyuka, semeddig nem látott, körözött a házuk körül és altatta a gyerekeket, miközben ő sétálva aludt. Baromi cukik voltak a picik, megnéztem, rájukvigyorogtam, épp talán csak annyit mondtam, hogy nagyon szépek és remekül néznek ki, ahhoz képest, hogy az ikrek milyen picik szoktak lenni, remekül csinálja, kitartást, biztos baromi kemény heteken van túl. (Az ikrektől rettegek, baromira tisztelem az összes ikres anyát.) Nos, szegény csajszi kb. úgy kapaszkodott ebbe a pár mondatba, mint fuldokló a szalmaszálba. Tita és apukája már előrébb jártak, de mégis maradtam még váltani vele pár mondatot arról, hogy az én lányom is imádott kint aludni, stb., meg hogy kitartás, mert nem volt szívem otthagyni. Rettenetesen kimerült volt és valószínűleg nem volt túl sok segítsége sem.

Egy másik alkalommal szintén egy játszótéren Tita letámadott egy kislányt, aki épp banánt evett, anyukája odajött, megbeszéltük, hogy köszöjük, adhat neki a banánból, nekünk kekszünk van, szóval a csajok osztoztak és uzsiztak. Volt még egy babakocsi vele, az árnyékban, amiben egy másik baba aludt, ő láthatóan sérült volt. Beszélgettünk, elmesélte, mi a helyzet, én csak kérdezgettem, totál semlegesen, de  látszott, hogy általában nem kérdezik a másik gyerekéről, örült, hogy mesélhetett. Neki is pár együttérző-dicsérő szót próbáltam belefűzni, hátha.

Meg egy szintén elég bizonytalan picibabás a környezetemben, aki csak annyit kérdezett vissza döbbenten, mikor mondtam, hogy szuperül csinálja és nagyon szépen haladnak (nő a gyerek, eszik, alszik, vigyorog is), hogy "Tényleg?"

+1 Hogy az én gyerekorvosom és korábbi védőnőm mindig azt éreztette velem, hogy anyai kompetenciáim mennyire kevesek. És milyen jól esett, mikor a Dévényes gyógytornász azzal kezdte, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, szuper, hogy már ott vagyunk nála, fogok tudni szoptatni és csak hogy egyszerűen megnyugtató volt és partnerként kezelt.

Szóval dicsérj meg egy kisgyerekest! Esetleg, ha tovább akarsz menni a jócselekedetek sorában, mosogass el helyette vagy csak beszélgess vele (hagyd, hogy kibeszélje magát és hümmögjél időnként), vagy küldd el hajat mosni, te addig ringass, sétáltass.

Köszi!

Note to self

A diéta visszanyal: ahányszor mellézabálok, mindig megbánom. (Oké. 90%-ban.)
Ez a hamburger rossz volt. Konkrétan rosszul vagyok. És nem a vércukorszintem miatt, hanem csak forog a gyomrom...
A múltkor az az isteni illatú fehér kifli... na, olyan rosszat rég kóstoltam. Az a Nescafé 3in1, amikor még nem diétáztam, csak cukormegvontam. Úgy köptem volna ki, mint a rajzfilmekben szokás, szanaszét spriccelve mindenfelé...
Ezekre kéne emlékezni és nem belelépni újra meg újra ugyanabba a kutyaszarba hibába.

Belefeledkezni

Jó azoknak, akik mindig tudnak... nos, nekem a február jócskán arról szólt, hogy nem tudtam belefeledkezni. Mmint az itthonülő anyaszerepbe. Nem ülök mindig itthon, van is segítségem, messze nem vagyok egyedül a gyerek körüli teendőkben, de mégis. Napfénymentesség, nem elég mozgás. Rutin, ismétlés, ugyanazok a körök. És megszámolni sem tudom, hányszor kapott el a harci ideg...

Ja, az sem segít, hogy Rrrrr-tita megtanulta a "Nem akarom" szókapcsolatot, és úgy két hétig mindenre és az ellenkezőjére is, zsigerből nemet mondott. De tényleg. Egy idő után nem vitatkoztam, hanem ráhagytam. Az segített.
Érzékeltetésképp idézem. Délután 4, cicin kívül fél szelet kenyeret evett reggel.
- Kérsz enni?
- Nem.
- Bulgurt?
- Nem.
- Husikát?
- Nem.
- Répát?
- Nem.
[Közben azért bemászik a székébe.]
- Tejfölt?
- Nem.
- Oké, akkor nem. Elteszem.
[szünet]
- Bulgurt. Csak bulgurt.
- Oké. Tejfölt?
- Nem.
- Oké.
- Megmelegítem.
- Nem... [megkóstolja] Hideg.
[Megmelegítem. Rakok bele mást is.]
- Neeeeemnemnemnemnem, csak bulgurt.
- Van benne más is, ami nem kell, hagyd ott.
[Esetleg futunk még pár kört a tányér színe, a kanál/villa és annak színe kapcsán. Majd jóízűen megeszi az egészet, sőt, második kört is, addigra elfelejt kötözködni.]

Na, szóval a gyerek két éves, nekem meg úgy tűnik, lejárt az itthonlévőanya c. lemezem, munkát keresek és vágyom is rá, hogy felnőtt társaságban legyek és pénzt is keressek, mert a GYES huszonikszezer forint, ami nem sok mindenre elég.

De koncentráltam, hogy a jó pillanatokat vegyem észre és próbáljak meg belefeledkezni, meg előkaptam a Duolingót, meg kerestem egy jógaprogramot a YouTube-on, azóta meg kisütött végre a nap. Rég vártam ennyire a tavaszt.

Elengedni

A nagy cuccszelektálás (Conmari) apropóján valaki mesélt az emberek elengedéséről is, és ezen mostanában elég sokat agyaltam. Már korábban is felmerült bennem, hogy lehet azon mérni a kapcsolataimat, hogy ki hányszor látta Nudlit... és ezt végigvéve elég szomorú az eredmény. Pedig nem lakunk a világ végén. Pedig már terhesen is igyekeztem erre felkészíteni magam rá, hogy ez tipikus probléma, így rugalmasan mentünk/mentem mindenfelé, hozzánk is lehetett jönni, meló után is, mert fél 9 előtt sosem fürdetünk. Hívtam, szerveztem, újraszerveztem és átszerveztem, és a legjobb(nak hitt) barátaim így sem látom negyedévnél gyakrabban. Sőt. A félév szerintem jellemzőbb.
Kb. karácsony óta nem erőlködöm, mert eléggé úgy tűnt, itt csak én erőlködöm. Nem is keresnek, a régi nemkisgyerekes baráti körömből egy hamvába holt kávézási szervezés jött, egyébként semmi. És ez azért lehangoló. És elgondolkodtató.

Felvehetem?

Eddig többnyire elkerültük az idiótákat, de azért múlt héten a piacon alaposan leesett az állam. Jöttünk ki az ábécéből, teszem le a kosarat, a kosárszedő srác meg ránéz Ritára:
- De cuki! Felvehetem?
Mielőtt egyáltalán felfogtam volna, mit kérdez, már nemet mondtam, de mégis, WTF?

Tita egyébként sokat interakciózik, buszon, metrón, villamoson magyaráz, integet, kommunikál mindenkivel. Többnyire hagyom, ha leszállunk, mondom, hogy intsen pát, oszt jó. De ilyen még nem nagyon volt, hogy csak úgy valaki vadidegen meg akarta volna fogni...

Horror.

Amikor egész nap minden indok nélkül fel-felnyíg a gyerek, és nem nagyon akar enni, majd mégis, majd mégsem, és a hócipőd tele, mert semmi látható nincs, csak a nyűglődés. Na, akkor este a fürdetés utáni pelenkázásnál látsz valami fehéret a szájában amikor C-be feszülve vonyít. Ami nem, nem fog. Hanem lifegő ínydarab. Mert az alsó rágóval kirágta felül. Valamikor. Mert nem vérzett, érted, semmi jele nem volt. És akkor visszanyeldekled a hányingered, és megnézed közelről, hogy igen, ott van az a fog alatta. És utána megbabusgatod, és elküldöd magad a fenébe, hogy csak nem ok nélkül ment a nyavalygás, és elcsodálkozol, hogy csak ennyit nyígott és továbbra sem hányod el magad.
(Aztán felhívod a fogorvosi ügyeletet, ahol kedvesen elmondják, hogy nem baj, majd elsorvad, és hálát adsz, hogy a doki nem röhögött ki, hanem kedves volt. És megfogadod, hogy sebaj, majd holnap is nyolcszázszor szoptatsz, ha nem akar mást enni. Jááááj.)

Kajamizéria

A kajálásról egyébként is akartam már írni, de nem most fogok. Egyelőre csak a frusztrációm öntöm szavakba. Jó egy hete nem akar enni. Nem nyitja a száját a kanálnak, pedig addig kb. csak lapátolni kellett a kaját. Most meg egy centire sem nyitja ki. Ha ki is nyitja, a nyelve útban van. Darabosat hol eszik, hol nem. Fogzik, oké, de akkor is! Cici, tápszer jöhet, még a székbe is lelkesen ül be, aztán elkezd tiltakozni, üvölteni, és csak nem eszik. Én meg gyorsan kurva pipa leszek. Mi ilyenkor a megoldás? Hagyjam enni, de akkor meg csak cici? Darabosból elég korlátolt, mennyit eszik, mert a rágástechnikája hagy maga után kívánnivalót.
Tudom, olvastam az LLL oldalán a nem eszik a gyerekemet, de eddig tömte magát! Grrrrr.

Éjszakák, szoptatás, erre kell emlékezni

Múlt hét előtt két hónapig nagyon szarul aludtunk. Volt, hogy kb. óránként kelt, hol evett, hol nem. De jobbára azért üvöltött egy kört. Hol maradt lelki erőm, hol nem. Hol ringattam, hol elaludtam a fotelban a kezemben a gyerekkel, hol nem. (Lábtámaszom van, nem esik le, meg a cumiját a számban szoktam tartani, ha elbóbiskolok, kiejtem, arra felébredek.) Rosszabb hajnalaimon félálomban már érveltem és vitatkoztam Nudlival (nem, nem működik), legrosszabbkor még veszekedtem is. Ilyenkor Peti felébredt, elringatta (kb. két perc alatt, én meg előtte órákat szenvedtem) én meg próbáltam az idegtől szabadulni és gyorsan elaludni. Meg aludni amikor lehet, pedig mostanában napközben már ritkán aludtam. Meg az egyik anyaegyedülestém is úgy telt, hogy ők mentek látogatóba máshoz, hogy aludjak egyben három órát végre. Mert ha a másik szobában gőgicsél vagy felsír, arra is felkelek...

Na, de most már egy hete jobb. Az altatásról írok még majd külön, az is jobb, de itt most szerintem a Normaflore-nak köszönhetjük a dolgot. A napirendünkről is akarok írni, de amit most muszáj megörökíteni, az az, hogy van egy etetés fél egy és fél kettő között valamikor, és újabban ez a kedvencem. Nudli félig alszik. Mikor felsír, többnyire még fent vagyok, gyorsan kiveszem, suttogok neki valami megnyugtatót, beülök a fotelomba, ő nagyon jól eszik, továbbra is félálomban. Nem nyüsszög, hogy melyik mellem, nem nézelődik tíz másodpercenként leválva a háta mögé, nem vadássza a pulcsimadzagjaimat, csak eszik. Szuszog, eszik. Cuki. Az utolsó egy-két percben már csak jobbára alszik, néha szív egyet-kettőt, majd beremeg az alsó állkapcsa, közben az egyik kezével kicsit átölel(i a mellem), totál béke és nyugalom. Mielőtt végleg bealszik, nagy lendülettel kiköpi a mellem, kicsit hátralendül, kézzel együtt, majd visszadöccen és alszik a karomban. Szuszog, alszik, k.o. Felállok, beviszem, hasra leteszem, alszik tovább. Ez a legjobb, az az utolsó pár perc.

Járhatnék győzelmi táncot is, de..

... inkább csak üzenem mindenkinek* aki szerint nem elég, nem elég zsíros és vagy biztos nagyon vizes a tejem, hogy a kölök most kakált zöldet**, ami a védőnők szerint az anyatejes túletetés jele (de ez baromság egyébként), valamint 170 g-t hízott csüt-vas, mert épp olyanja volt. Csókolom! :D

* védőnő, gyerekorvos, némely idősebb nőrokonok
** a zöld az inkább csak szürkészöld, de azért elég vicces.

(Én kérek elnézést.)

Egyébként kedden megkapta végre a négyhónapos oltását, az öthónapost meg eltoltuk a hatodikra, hogy ne kelljen egyfolytában a dokihoz járnom. A súlyával végre nem kötözködtek.

A múlt hétvégén újabb idősebb nőrokonhoz szerencsém, aki szerint nem hasonlítok anyámra, mert
- tudok szoptatni
- lassan szültem
Anyám nem tudott szoptatni, a nőrokon sem, valamint a nagyanyám sem. Ellenben mindhárman villámszülők voltak. Vagy hamar elfelejtették, hogy is volt. Mindegy, amúgy is tudjuk már, hogy anyám biztos forogna a sírjában.... én meg nem húzom fel magam rajtuk. Ámen.

Amikor 30 évesen is elkezdesz takarítani, mert jönnek a szüleid... Csupán csak az elnéző fintor-mosoly ellen, ami azt mondja: sejtettem. Meg az ellen, hogy akárhogy is tiltakozom, ne álljanak neki mosogatni, felmosni, mittudomén. Mert nem arról van szó, hogy nem fért volna bele, hogy ragyogó tisztaság legyen, hanem hogy leszarom. Takarítok én, meg pakolok én, mindig egy kicsit. De ha van fontosabb dolgom, vagy nem fontosabb, de nincs kedvem, mert inkább olvasnék, vagy felraknám a lábam, vagy a lányomat nézném, amint létezik, akkor nem fogok ezen lelkiválságolni. Aztán ha jönnek, akkor takarítok...

Mozdulj.

Eltelt majd négy hónap. Ezalatt sajna sikerült a kezdősúlyomhoz képest plusz 4-5 kilóig jutni. Nem vagyok tőle boldog, de ez van. Már nem diétázom, mozogni meg keveset mozgok és nyilván folyton éhes vagyok. Naponta sétálunk, az tény, viszont a testedzéssel gondban voltam. Van egy Cindy Crawfordos szülésutáni edzésprogramom, de kitörések vannak benne, meg ilyenek, amit nem bírok, egyéb ugribugri szóba sem jöhet, a futás sem, a gondolatuktól is rosszul vagyok. Valami kíméletesebbre vágytam. A YouTube-on semmilyen keresőkombinációval nem találtam értelmes szülés utáni újjáépítőt.

Úgy hat hete felhívtam azt a csajt, aki az irodában masszírozott, hogy jön-e házhoz. Jön. Nem olcsó, így két hetente hívom. Jól szétszedi a hátam, de emellett több gyenge pontomra (pont? kac-kac, inkább négyzetdeciméter) is rávilágított. Készen van a belsőcombizmom, a csípőm, a derekam és persze a szokásos: csomós a vállam-lapockám. A karizmaim pedig szintén elég megterheltek a sok emelgetéstől. Fáj. Főleg amikor masszíroz, de utána azért jobb kicsit.

A masszőr mondta, hogy pl. jógázhatnék. Próbáltam a YouTube-on, és találtam is nagy nehezen egy jó kezdő videót, de rájöttem, hogy ez így nem jó, mert ahhoz túl sokat magyaráz, hogy harmadszor is megnézzem, viszont mivel mindig ugyanazt mondja, ez nem túl hatékony és persze nem fog kijavítani sem.

Mivel felszabadult a vezetésre fordított bébisintelési keretem, most kinéztem magamnak egy kezdő jógát ugyanott és ugyanannál, akihez terhesen is jártam. Nos, jelentem, elkeserítő az eredmény. Jó kondira, hajlékonyságra és fájdalommentességre nem panaszkodhatok. Ellenben nagyon jól esett és nagyon elfáradtam és nagyon elhatároztam, hogy heti kétszer megyek. A helyzettel apukám is elégedett, jól elvan Nudlival, és meg legalább talán rendbeszedem magam.

A komplex UH története.

Mondtam már, hogy unom a 11. kerületi egészségügyi ellátást? A 8. kerületi terhesgondozás kb. tökéletes volt, de ez... Írtam már, hogy elég fura a gyerekdoki, pl. az örökmozgó -vigyorgó gyerek biztos azért mozog ennyit, mert keveset eszik és feszült. /legyint Aztán megpróbáltam csípőszűrésre időpontot kérni miután hazajöttünk a kórházból, mert ott azt mondták, négy hetesen nézessem meg, talán lazák az ízületei. A 9. hétre kaptunk volna időpontot, úgyhogy ezt kihagytuk, és mentünk máshová. A doki és a védőnő is nagyon nyomta ezt a komplex hasi és koponya UH-t, fizetős, de ha belefér, menjünk el. Jó. Nagy nehezen eljutottam időpontot foglalni a Szent Kristófba. Ha nincs beutalóm, még időpontot sem adnak. Remek. A következő gyerekorvosi alkalommal kértem beutalót, de a doki elég furán nézett, hogy fizetős vizsgálatra minek? Felhívtam őket, közölték, hogy komplex UH csak szerdán 10-12-ig van, nincs időpont, próbáljam meg következő héten. Megemlítettem, hogy van már beutalóm, erre rögtön kaptam egy időpontot tegnapra. (Ez kb. két hete volt.) Mentünk az időpontra, sorra kerültünk, vegyem le a pelenkáját. Levettem a kis ruháját meg a pelenkát is, erre azt mondták, a ruhát adjam rá vissza, mert megfázik. Oké. A doki oldalra fordította, fogjam meg, trutyi a csípőjére, megfordít, kész is vagyunk. Őőőőő, nem komplex UH-ra jöttünk? A doki agya elpattant, hogy a hülye betegirányítósok, az nem ez a szoba, nem ez a gép, nem ez az időpont. És az amúgy is fizetős. Na, mindegy, adnak időpontot, két hét múlvára és akkor az majd 6000 Ft. Viszont a csípőjével minden oké. Ami azért tök jó, mert jövő héten amúgy is megyünk csípőszűrés kontrollra. /o\

Kánikula.

Kisnudli annyira nem örül ennek a melegnek. Az első nap látszott a fején, hogy nem érti, mi van, miért van ez, de elmúlhatna. A naptejezést kifejezetten élvezi, vigyorog, mikor kenem, csikis vagy csak simogatásnak érzi, igazából mindegy is. A védőnő egyébként azt mondta, hogy 10-16-ig szobafogság, hát peeeersze... Naptej, meg vettünk egy babakocsira szerelhető napernyőt. Mondjuk aki ezt kitalálta, az sem sétáltatott még gyereket: egy tekerős szorítóval lehet rögzíteni, és egy gombbal lehet egy síkban mozgatni az ernyőt. Sokkal praktikusabb lett volna, ha egy k. nagy csipesszel lehetne rögzíteni egy pillanat alatt, hogy gyorsan áthelyezhető legyen pl. egy kanyarodás után, vagy esetleg egy olyan minden irányban hajlítható tartója is lehetne, mint a jobb asztali lámpáknak, ha már mozgunk is vele... Egyébként van rajta némi rugó, de csak a rezgéscsillapításhoz és a vásárlók megtévesztésére. Hétvégén voltunk a szőlőben, mi egész nap az árnyékban táboroztunk, Nudlinak raktam a babakocsiba egy vízálló lepedőt, arra egy anyagpelenkát összehajtva, majd meztelenre vetkőztettem, és ráraktam a bogárhálót. Elég vidám volt egész nap. :D Ha pisilt, cseréltem alatta a pelust. Az apja egyszer felvette meggondolatlanul, Nudli természetesen lepisilte. Egyébként most nem sok ruhát használunk, egy szál pelenka is túl meleg neki, kézben csatakosra izzad a buksija. Ruha, sőt takaró is kell viszont a BKV-ra, mert tökéletesen agyatlanul légkondiznak. Kint 35 fok, a buszon/villamoson meg 18-20. Átizzadt gyerekkel felszállni kész tüdőgyula. Ja, és ha már BKV: a metrózás szívás. A mozgólépcsőre elvileg nem lehet felszállni babakocsival, csak ha kiveszed a gyereket, úgyhogy tegnap magamra kötöttem Nudlit este, mikor metróznunk kellett. Pöttyet összeizzadtunk. A kánikula monnyon le.

Le kéne szoknom

Több dologról is. Egyrészt arról, hogy rondán beszélek. Ki-kicsúszik egy-két káromkodás. Pedig erről időben le kéne szokni, mielőtt megtanulja. A lófasz helyett pl. kutyafüle, meg ilyenek. Nem lesz egyszerű. Lehet, hogy azt kéne csinálnunk, mint az egyik ismerősék, akik 500 Ft/alkalmat fizetnek egy közös kasszába, talán abból mennek nyaralni.
Aztán arról is le kell szoknom, hogy nem túl hízelgő becenevekkel illetem Kisnudlit. Teszem azt azzal a boldog tudattal, hogy nem érti még, viszont mivel kedvesen mondom, ugyanúgy vigyorog, mintha tényleg kedves dolgokat mondanék neki. Például mióta elkezdett hízni: Buddha, Kisgolyó, Golyófej, Hájfej, Döbrögi(asszonyság), Tokagép, Hájgép, stb. Aztán még: Bűzgombóc, Büdibébi, ilyenek.
Szörnyű egy anya vagyok, ez van. De legalább jól szórakozom.

Történet az Éhenkórász Zabagépről

Volt egyszer egy Kis Girnyólábú Nudli, aki élete első két hónapjában nem annyira értette ezt az egész mizériát, ami a kajálást övezte. Aztán egyszercsak jött egy okos tündérnéni, aki miatt KGN anyukája nemcsak mellből etette, hanem ugyanazt az alapélelmiszert pohárból is adta, sőt, ha még fért bele, hasonló állagú mással is etette. Itt kezdett ráérezni a kajálás ízére. Aztán jött az ügyes tündérnéni, aki segített neki, hogy nagyra nyithassa a száját, és Kis Girnyólábú Nudli egyszercsak Döbrögi Buddha lett, és életét Éhenkórász Zabagép álnéven folytatta, szülei nagy örömére és vidámságára, akik a Toka- és Hurkaszámláló biztossal 3 nap múlva fognak találkozni. Éhenkórász Zabagép kalandjai majd akkor folytatódnak.

Egy kis Dévény

Most voltunk egy dévényes gyógytornásznál, és jelentem, ez egy jó döntés volt. Egy nagyon kedves nő a gyógytornász, és nagyon megnyugtató, pozitív hozzáállású. Kicsit kikérdezett, megnyomkodta Rita arcát, míg aludt, majd mikor felébredt, akkor alaposan átnézte és átmasszírozta a száját, nyelvét, ínyét. Rita szegény persze üvöltött.
Azt mondta, hogy a nyelve és a nyelvmunkája teljesen jó, viszont az arca-pofazacskója fül felöli részén az izmok le voltak tapadva, mert azokat kb. nem is használta. Így érthető, hogy miért fáradt el pár szívás után, miért nem lett egyre hatékonyabb. Aztán belül, a felső íny és az arc száj feletti, csücsörítésre való része közt van mindkét oldalon valami kis hártya, ami szintén feszes volt, így nem tudta elég nagyra nyitni a száját. Szóval az is csoda, hogy ennyit tudott szopni, amennyit.
A masszázs végeztével megnézte, hogyan szopik, és a technikája jó, és egészen aktívan szopott is vagy húsz percig.
Aztán mondtam, hogy miket mondott a doki, de azt mondta rá, hogy Rita izmai egyáltalán nem feszesek, sőt, nagyon ügyes, mert háton fekve még nem is kéne tudnia a fejét jobbra vagy balra billenés nélkül középen tartani, valamint hogy nagyon figyelmes, és nagyon cuki. :) A dokira, védőnőre ebből a szempontból ne hallgassak, Rita hízik, és minden gyerek más, még valószínűleg 2-3 alkalom, és teljesen jók lesznek az izmai, ő meg szépen megerősíti őket az evéssel. Aztán majd hízik talán jobban is.
Most meg itt alszik rajtam és én is sokkal kisimultabb vagyok.

Kéthónapos orvosi vizit.

Csütörtökön voltunk a kéthónapos oltáson. Rita szegény vigyorgott mindenkire, még amikor megszúrták, akkor is, pár másodperccel később kezdett el szívszaggatóan üvölteni és üvöltött addig, míg magamra nem kötöttem. A doki olyanokat mondott nekem, hogy ihaj. A súlya még mindig kicsi (3500 g), az, hogy mozgékony, csak azt jelenti, hogy feszült, mert keveset eszik. Azt persze döbbenetemben nem mondtam, hogy a mozgékonyság közben vigyorog és gőgicsél, szóval nem épp feszült. Szerencsére az is bennem maradt, hogy a kurva anyád, az. A védőnő korábban azt mondta, oké, hogy 5-6x egy órát szoptatok, most leszúrtak, hogy az túl hosszú, és túl kevés az alkalom. Jól kiakasztottak, valahogy mindig azt érzem, hogy azt sugározzák, hogy inkompetens vagyok. Miután kibőgtem magam, Peti rádumált, hogy hívjak egy szoptatási tanácsadót. Eleve gondolkoztam rajta, hogy kéne, és hétfőn jött is. Hozott egy WHO-s súlygörbét, arra rajzoltuk be az adatokat, ez jó ötlet volt. Szerinte a technikám oké, mutatott egy-két dolgot azért (a bimbóvédő helyes felrakását, kis rásegítést, hogy könnyebben egyen, próbáltunk volna más pózokat, de Rita nem akarta). Szerinte van elég tejem, de fejjek szaporítót minden szoptatás után, hogy hátha ha van némi túlkínálat, akkor nem fárad el annyira az evésben. (Béreltem egy ipari kórházi gépet, az sokkal kevésbé megterhelő, mint amit kölcsön kaptam.)
Jelzem, szerintem továbbra is van, hogy egyszerűen nem éhes, és ezért cseszik enni, csak nyammog, már ha egyáltalán hajlandó nem üvölteni és úgy csinálni, mintha. Továbbá egyszer kelek éjjel, hogy vagy fejjek vagy etessek, ahogy sikerül. 5 óra a max, ami eltelhet a kettő közt. Aztán ne altassam hason, mert így túl mélyen alszik, és nem ébred fel arra, hogy éhes. Háton viszont úgy 10 percet alszik, ha előtte kézben elaltattam… Szóval hason altatok, és zajongok, ha fel kell kelnie. :D Valamint próbáljam meg leszoktatni a cumiról, de szerintem ez sem eszik olyan forrón. Mmint amikor nem muszáj, nem adok neki, de nem hiszem, hogy kész vagyok a folytonos üvöltésre, ha egyszerűen megvonnám. Azt meg úgyis látom, hogy mikor marad éhes. Ja, és persze csakúgy mellre tenni sem tudom, mert csak védővel eszik újabban. (Erre még a tanácsadó sem tudott mit mondani.)
És keresnem kéne egy Dévényest, aki rá is ér fogadni mostanában.
Bonyolult az élet. /legyint