Pólóprojekt

Vettem uncsi fehér bodykat, és muszáj volt valamit alkotni rá. Mivel én nem tudok rajzolni, ezért persze mással rajzoltattam meg.

A két kék Maya műve, a másik három Petié. A pitypang ötlete Gizusé, a többi az enyém.

-- Rrrr-tita: így hívja magát
-- Moly leszek: azt kellett volna írni, hogy Már most is Moly vagyok
-- VAVA: a macskája, amivel alszik
-- Hóember: fél éves kora körül annyira sokat óóóóó-zott, hogy azon mulattunk, hogy gyakoroltattuk vele, hogy hó-em-ber. Nyilván nem ment. Most meg azt mondja már, hogy óóó-ember.
-- Pitypang: "A" virág. Minden virágot el akart ezek után fújni, és még ma is így jelzi, hogy virág.

Eddig a hóembert és a Vavát horda, mindkettőért odavolt. :)

Hol a zokni?

Ma például az összecsomagolt pelenkából került elő az egyik, miután körbetúrtuk az egész pelenkázót. A gyerek ugyanis vetkőzik. Zoknit, szandált, sima nadrágot simán levesz, hurrá.
Ezért meggyőződésem, hogy aki a gyerekruhákat tervezi, gyereket nem sokat látott... lábfej nélküli kezeslábas, főleg olyan, ami bár pantentos alul, a lábszár alján a szűkítés az egybe van varrva, szóval ahhoz le kell venni a szandált, és kibújtatni mindkét lábát, hogy tisztába lehessen rakni... Tépőzáros szandál: 3 másodperc. Szűkebb zokni: 5. Tágabb: 1.
A járókában általában csak az egyik lábát csupaszítja le, pelenkázás közben mindent leszed, amit ér. A szandált előtte néha megpróbálja meg is rágni.
Mikor 74-es méretre váltottunk, vettem nagy nehezen pár kezeslábast, de kevés volt, mondták is, hogy ekkora méretben már nem nagyon szokott lenni, ami meg volt, az rózsaszín volt... De végül a 3-4. helyen sikerült. Azokat nehezen veszi le. :D
És ha már színek. Mivel 95%-ban kölcsön kapjuk a ruhákat, szavam nem lehet a színösszeállításra, de azért ha tehetem, a rózsaszínt kerülöm, vagy legalábbis igyekszem mellé mást is ráadni. Nehéz ügy. Anyósom mesélte, hogy vidéken a bababoltban nem tudott nemrózsaszínt venni. És engem is hülyének néztek, mikor az említett 74-es kezeslábasból nem vittem el a rózsaszínt. Pedig annyi jó szín van! Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a fűben, sárban, homokozóban inkább játsszon valami sötétebb színűben. Szerencsére van sok semleges (fiú) ruhánk, azokat adom rá sokszor. Meg persze néha a ruhákat is, de mondjuk kék harisnyával, csakazértis.
Van egy irtó cuki sötétkék kapucnis pulcsija, a kapucni belül piros-fehér csíkos. Erre megkérdezte valaki, hogy lány vagy fiú-e Nudli. Mondtam, hogy lány. "De sötétkékben van!" /o\ Szőke, kék szemű, tök jól áll neki. És van sötétkék nacija és body-ja is, utóbbi fehér pöttyös és szuper. Grrrr.

Nudlit egyébként érdekli az öltözködés, rég óta segít: dugja a kezét, lábát, segít vetkőzésnél is. Pár napja pedig a szandálját is megpróbálta egyedül felvenni. Az első keresztpántig jutott a lábbedugással.

Szoptatni nem lehet szandálban, ez is tuti. Terpeszben ül az ölemben velem szemben és miközben eszik, szépen leoperálja a lábáról a szandált. És nagy büszkén mutatja, hogy na, íme. :D
A szoptatós topjaimat is folyton macerálja: az akasztó kapcsok bármeddig érdekesek. Az alsókat néha meg is rágja. És nekem is segít vetkőzni, csak az a baj, hogy főleg a pólókivágásaimat húzkodja.

A gyermekágy vége

(Fizikai összegzés.)

A cukor elmúlt! \o/

A diéta végeztével egy pár kiló visszajött rám, van egy olyan tippem, hogy a kezdősúlyomhoz fogok visszatérni.

A csípőm valszeg kicsit szélesebb lett, pontos adatokat nem tudok, mert nincs "előtte" méret, de a régi nadrágjaim most nem jók rám. Az első pár héten jó voltak, de akkor még kevesebb kiló voltam, most meg még mindig nem vagyok talán annyi, mint voltam, de mégis szorítanak. Szóval most kénytelen vagyok szoknyában járni, mert a kismamanadrágjaim meg túl nagyok. Éljen.

A hasam nem lett csíkos, de a hasizmaim nagyon gyengék, attól függ, mekkora a hasam, hogy mennyit eszem, de sokkal durvábban, mint a terhesség előtt. A köldököm visszakaptam.

A további izomzatom: a hátam és derekam most kezd fájogatni, nincs mese, tornáznom kell, a mozgásszegény időszak és a kölök emelgetése nem tesz jót.

A melleim - úgy tűnik - hozzászoktak a szoptatáshoz. Már nem fáj a bőröm, mondjuk kenem sűrűn lanolinnal meg tejjel, meg mostanában bimbóvédővel szoptatok csak. Összességében (eddig) sikerült megóvni magam a komoly sérülésektől (lanolin és tej) és a mellgyulladástól (fejés).

Az egészen elképesztő mértékű izzadás kb. két hétig tartott és elmúlt. (Ezt valahogy nem mondta senki korábban, hogy egy csomó víz távozik a szervezetből szülés után, így is. A dolgok, amit senki nem mondott listáján ez az első helyezett.)

Az allergiás rohamokra inkább nem is akarok emlékezni.

Örömhír, hogy elérem a lábujjaimat, és végre magamnak vágom a körmöm. Valamint tudok összegömbölyödve aludni.

További örömhír, hogy a ciklusom még nem állt vissza, ez nagyon profán dolog, de az egyik, amit legjobban élveztem a terhességben az az, hogy nem kell menstruálni. :D

Sokkal kevésbé örömhír, hogy bár marha gyorsan regenerálódtam méhösszehúzódásilag és vérzésileg, meg varratkiesésileg, a gátsebem nem forrt össze rendesen. De ennek a sztorinak még messze nincs vége és nem is tudom, hogy mennyit akarok erről mesélni, ezt majd még megálmodom.

Az első hat héten példás magaviseletű voltam, sokat pihentem, üldögéltem, nem kezdtem el idejekorán tornázni, csak sétáltam, azt is csak fokozatosan. És a háztartást is főleg szegény Peti vitte. Mert az tény, hogy minél többet pihen az ember lánya a gyermekágy alatt, annál jobb lesz utána.

(Lelki összegzés)
Azt hiszem, elég jól vagyok lelkileg. Az itthonlét nem mindig annyira könnyű, bár remekül elfoglalom magam a gyerekkel meg olvasással.
Oké, talán egy kicsit érzékenyebb vagyok mint voltam és kevésbé veszem a poénokat.
Igyekszem társaságot szervezni magamnak és minden nap kimozdulni, de erről írok még külön posztot.

Kabát és ülőhelyek.

Így, pont így érzem magam.
Van egy jó nagy kabátom, sídzseki, pár számmal nagyobb, mint kéne, krémszínű, majdnem a térdemig ér, és a lényeg: összeér a hasamon és nem fázom benne. Aztán van hozzá egy fehér sapkám is. Szóval így nézek ki, mint szegény Baymax.
Az első héten, amikor hordtam, azon agyaltam, hogy hát nem vagyok egy túl nőies látvány így. De a praktikum most fontosabb, meg hát ez már megvolt, és kész. Aztán az is felmerült, hogy ebben bizony nem látszik, hogy terhes vagyok, szóval a kutya nem fogja átadni a helyét, ha kell. Többnyire végállomástól utazom, vagy olyankor szállok fel, amikor még nincs tömeg, szóval viszonylag ritkán kell számítanom az emberekre. A metrón többnyire már a megállóban lehúzom a kabátom cipzárját, így látszik a hasam, és így már többször átadták a helyet kedves emberek. És most volt 3 olyan eset is, amikor bizony a nagykabátban voltam, és ezek szerint látszik. Mert azonnal átadták a helyet.
(Egyébként megfordult a fejemben az is, hogy ha kellően fáradt vagyok, akkor a felmatricázott elsőbbségi helyekről bizony fel fogom állítani az embereket, de eddig még nem volt rá szükség.)

Kismamapóló 3.

Pöttyet morbid, de kellett egy alienes póló. Peti szerint ez a legkevésbé morbid xenomorph, úgyhogy ez nyert. Az eredeti kép a DeviantArtról van, kicsit átgyúrtam, meg csináltam hozzá feliratot.

Kismamapóló 2.

Nem én rajzoltam, mert azt nem tudok, de volt vele munka rendesen.

Kismamapóló 1.

Pólókat gyártatni nem olcsó, de legalább a saját hülyeségemet viselem. Most is csináltattam hármat, íme az első:

Az ötletet köszönöm Csigás úrnak. :)

A Kisvakond új nadrágja

Avagy csináld magad kismamanadrág. Esetemben csináltasd meg mással... @negyvenketto-vel. Ő varrta, én néztem. Kivéve mikor el is aludtam a babzsákfotelban.
Az alapötletet @Lady_L találta, bár az nem teljesen alkalmazható rám, de azért jó volt kiindulási alapnak. Az eredeti verzióban ugyanis egy csípőnadrágot alakítottak át, nekem meg az nincs, mert utálom őket. Volt viszont egy olyan fekete nadrágom, amit nagy rohanásban vettem egy éve, és bár volt egy pont ugyanolyan és ugyanolyan méretmegjelölésű nadrágom, ez bizony szűk volt, nem is volt rajtam csak párszor. Szóval ez a nadrág ideális alany volt a kísérletezésre, mert legfeljebb tönkreteszünk valamit, ami amúgy sem volt jó rám.

Mivel ez nem egy csípőnadrág, kicsit hosszabban bontotuk szét mindkét oldalon a varrását, kb. combtőig, A tetejére jött 8-8 cm gumiszalag (mmint annyi kerül a lyukba, plusz varrási ráhagyás).

Vettünk rugalmas és olcsó pólóanyagot, abból készült a 8 cm széles és 15 cm(?) befogójú háromszög. Plusz varrási ráhagyás minden oldalon. A háromszög derékszögű, mert a has felé kell nyílnia, a fenék rész maradhat az eredeti szögben, az átfogó van a has irányában.

A végeredmény. A szín csak a vaku miatt ilyen feltűnő, egyébként kb. nem is látszik. A gumi és a póló is nyúlik, így most is jó rám, de valószínűleg még egy jó darabig jó is lesz. Kell rá egy bandázs, mert most csípőnadrágosabb lett, mint volt, és nekem fázós a derekam.



Köszi, @negyvenketto! :)

A közelgő ruházati katasztófáról

Szerencsére még mindig nem híztam májushoz képest, és a hasam sem feltűnő ha nem ettem még aznap.
Ennek ellenére két hete abbahagytam a nadrágjaim hordását, mert már kényelmetlenek voltak. A stabil nadrágderekak már nyomnak. Vettem már egy kismamanadrágot, de farmer és most megint épp meleg(ebb) van, szóval most próbálom kombinálni, ami van.
- Volt egy csomó csípőharisnyám, amit tévedésből vettem és gyűlöltem, most nagyon jól jöttek. Van két bandázsom (ami régen néptáncos kisalsóként is funkcionált, sima sztreccses pólóanyagból), az van mell alattól combtőig, ez remekül megtartja a harisnyát, amit azért has alatt hordok. Mivel szerencsére a hosszabb és bővebb szoknyákat szeretem, a szoknyáim egyelőre jók rám, persze mell alatt hordva a derekukat. Újabban miniszoknyák...
- Nyári Aladdin-Jasmine-nadrág (kép), hosszúujjú póló és tunika.
- Aztán múlt héten visszatértem a nadrágjaimhoz. A régik jók, nem begombolva, hajgumival megkötve. (Ez egy zseniális ötlet volt, köszi, @Blackett!) Harisnyákat használok úgyis hajguminak, átfűztem a gomblyukon, majd a gombra akasztottam. Erre jön egy Hippsy, meg a póló. A Hippsy sajnos magában nem tartja meg a nadrágot, lehet, hogy kellett volna inkább egy hózentróger. :D
- Az esődzsekim feszül a hasamon. :(

Jó kérdés, hogy mi lesz télen.
- Van egy sídzsekim, az ideális az lenne, ha tudnék hozzá szerezni egy ugyanolyan cipzárt, és lehetne varratni hozzá egy betétet, ami a hasamra jó lesz.
- Életemben először rendeltem ruhát online boltból, kismamáknak való legginseket, harisnyákat, bandázsokat és egy empire stílusú ruhát.
- A nadrágokból a pólóanyagos kiegészítős nem tetszik, vagy csak nagyon gagyi verziókat láttam eddig.

A kismamakönyv azt mondja, hogy a kismama legjobb barátja a férje ruhatára. Aha, persze. A férjem pólói most még talán, de az összes többi... fel sem próbálom, mert olyan kicsik. :D
Aztán azt is mondja, hogy ne vásárolgassak előre, csak ami épp kell. Köszi, bammeg, reggel nyolckor a szekrény előtt állva derül ki többnyire, mi kell, az egy kicsit késő, nem?

Arról, hogy meg kéne tanulni olvasni.

Tegnap benéztünk a H&M-be, mert ott is van kismamarészleg, és gondoltam megér egy körülnézést. (Más nem is valószínű, hogy lesz, mert baromi drága.)
Szóval ott bolyongtunk az állványok között, mikor megakadt a szemem egy olyan sport pólón, ami akár egy (amerikai) egyetemi csapat pólója is lehetne. Felcsillant a szemem, az volt ráírva, hogy Mami.
P-nek lelkesen kezdtem magyarázni, hogy mennyire aranyos már, aztán két lépéssel arrébb már láttam, hogy Miami az...