Szülinapi kívánságlista.

- Nyuszi, tudod, hogy jövő héten leszel három éves?
Büszkén, szelíden vigyorog. Bólint.
- Van valami, amit szeretnél szülinapodra?
Lelkesen:
- Én egy olyan... egy olyan... egy olyan könyvet! Egy olyan könyvet, amiből énekelni lehet.
- Amiben énekek vannak?
Bólint.
- Meg mondókák?
Bólint.
- És mesék?
Bólint.
- Azok is.

Note to self: végig kell vele nézegetni a Ringatókönyveket is. :)

Érintés.

Mondjuk én testkontaktot mondanék, de ez szebb, tényleg. Kicsiként persze sokat ringattam meg hordoztam Titát, de miután már kinyílt a világ, meg már nem bírtam el, nem igazán igényelte, hogy odabújjon, összebújjunk. Szoptattam, főleg kartartásban, meg úgy, hogy szemben ült az ölemben, és itt ki is merült az igénye az érintésre. Mélyen legbelül kicsit fájt ez nekem, mert hát vannak gyerekek, akik bújnak az anyjukhoz és hát Tita nem... Igen, ő kis vagány dömper volt, és ez tök jó, tudom én, de akkor sem bántam volna némi időszakos anyásságot. :D
Ha bármi baj volt, "Ciiciiiiiii! Aja, Ciiiiciiiii!" ha kapott cicit, a világ összes gondja megoldódott hirtelen és kész. (Két éves kora +/- 3 hónap) Bárki kérdezte, hogy hányszor szoptatok egy nap, azt mondtam, 800x. :D Aztán amikor ez lecsökkent, pláne, mikor drasztikusan, napi 2-3 alkalomra, akkor rájöttem, hogy néha azért olyan kis kerge Tita, mert anyahiánya van. Szóval elkezdtem tudatosan többet ölelgetni, és ő is elkezdte kérni, hogy "Megringass.", ha valami baj volt.
Aztán szeptemberben átköltözött a "nagyágyába", a saját szobájába, és akkor jött az esti szoptatás után a "Mellémfekszel?" és az "Ittmaradsz kicsit?" és az "Anyahiányom van." Szóval azóta este is odabújok hozzá egy kicsit, bármennyire is nehéz ez nekem, mert a sötétben, vízszintesben, a jó meleg paplan alatt a szuszogó gyerekkel, pillanatok alatt elalszom... Meg van, hogy reggel is odabújok hozzá, ha épp úgy van időm és még nem kelt fel, és kiskiflizünk, vagy a Vavával bábozunk (beszélgetünk, hogy ki hogy aludt, Vava ugrál, mert kell neki is egy trambulin, Vava puszilgatja Titát és néha anyát is, stb.)
Ilyen napokon tartósabb a béke is, mert egyébként itt a hisztikorszak ám...

Odavan a babákért

Mikor hátrakötözni tanultam, már akkor teljes extázisban mozdult rá a (jóga)oktató(m) hatalmas gyakorlóbabájára, de az igazi babák még jobbak! Botibaba 3 hetes volt, mikor az apja a földön fekve a felhúzott térdére támasztotta böfizni, nos, amíg Nudli teljes gőzzel el nem kezdett négykézláb teperni felé. Azt a huncut vigyort, ami az arcán ült! Inkább nem hagytuk, hogy megközelítse. :D
A következő baba a nála 7 hónappal idősebb Julcsi volt, neki a haját vizsgálta meg közelről, jól meg is húzta szegénynek.
A hétvégén pedig Emiliával találkozott, aki úgy hat héttel fiatalabb nála, őt is közelről meg akarta nézni, főleg a haja és a szeme érdekelte. Jól néznek ki együtt: Nudli szőke, hófehér bőrű és kék szemű, Emilia pedig barna őzikeszemű, dús barna hajú és nála sötétebb bőrű.

Pótlás: Apróságok

(Hat hónapos kora körül.)

Peti a vállára vette, hogy repülőzzön vele, és elkezdett az öklével a szájában brümmögni. Nyilván véletlen, de vicces.

Az anya haja van mindenholt leváltotta a Rita nyála van mindenhol.
A padlót is lehet nyalogatni.
A rácson először megpróbálta a fejét kidugni, nem ment. Azóta kilógatja a lábait, valamint mint egy elbaltázott börtönszökevény, a rácsot megpróbálja elszopogatni.
Ha éhes, azt mondja, hogy hö-höhö-höhöhö-höhö
Alváshoz dúdol magának. Vagy inkább nyöszörög. Jóóóó idegesítő.

Játékok:
Kacagtatni némi oldal-hónaljharapdálással mindig lehet.
Játszószőnyeggel együtt húzgálni fel-alá: kapaszkodik és vigyorog.
A franciaágyon rugóztatni imádja magát, valamint élvezi a takaró és a párna süppedősségét is.
A címkék. A címkék azok a legjobbak.

Minden nap valami új.

A járókában háton fekve haladt körbe-körbe. A feje középen, és mint a birkózók és egy óra keveréke, megtett három kört.
Folyik a nyála. Nem is kicsit. Főleg ha az öklét tömi a szájába, de ha kinyomja magát hasonfekvésből, akkor is.
Ha kinyomja magát hasonfekvésből, iszonyúan koncentrál. Ha valaki közben rávigyorog, visszavigyorog. Viszont a multitasking nem megy, úgyhogy a vigyor megjelenésének pillanatában lefejeli a padlót.
A hangrepertoárja döbbenetesen fejlődik. Megtanult sikoltozni. A korábbi egy-egy hangzós (óóóó, áááá, úúúú) válaszolgatós játék már nem működik, most már simán dumál.
Két fő célja van: az egyik öklét a szájába, a másik kezével meg fogja a lábujjait.
Imádja az anyagokat, bármit teszek a járóka rácsára, az előbb-utóbb bent végzi, lehetőleg a fején vagy a szájában.
Kapott egy színes játszószőnyeget, azon is nagyon szeret hason nézelődni.
[innen kb. július]
Nagyon szépen fog. A cumiját három ujjal távolítja el a szájából, visszatenni néha sikerül úgy, hogy a kezével arrébb húzza-vonja és utána rábukik fejjel.
Fog és húz. És ráz. És magyaráz neki.
Megvolt az első lábujjevés.
Szájpuki: pipa. (Fújja ki a levegőt és közben a szájával szórakozik, úgy, hogy Jajj, öcsém, nemár és legyintés.)
Legördült a játszószőnyegéről. Vagy hármat kellett hozzá fordulni.
A gyorsúszás menne: szoptatás közben a fenti karjával malomkörzött, a mellkasomon minden körben végigsimítva.
Egyébként olyan, mint egy kismacska: taperol, dagaszt, markol (jaj), karmol (mégjajjabb) evés közben. Ez ellen már próbálkoztam sok mindennel, egyelőre az anyagpelenka a legjobb, ebbe csomagolom a kezét.
Újabban megvan a négykézláb egy része: láb oké, kéz majdnem tökéletes, de a fej továbbra is a takarón. Szóval arcon csúszva halad.
Az anyagmánia továbbfejlesztése, hogy időként simán letakarom a fejét is egy pelenkával és lehet szabadulóművészest játszani. Háton már 2 mp a szintideje, hason úgy másfél perc. Emellett lehet még simán végigsimítani vele fejtől lábig, azt is imádja, kacag tőle.

És ma öt hónapos. És tegnap megvolt az első négykézláb. Kicsit kacsa, kicsit szétesős, de felemelte a fejét is.

Apróságok, amiket nem akarok elfelejteni 2.

Bentragadó tüsszentésnél nincs cukibb. A kijövő tüsszentés épp csak kicsit kevésbé ultracuki. (Ilyenkor háton fekve a két karját összecsapja maga előtt.)

A hangeffektek. A hangeffektektől sírunk.

Has- és arcsimire vigyorog, főleg az apjára.

Nyújtogatja a nyelvét.

Az asszimetrikus cumit utálja. A mérlegelést is.

Továbbra is hason alszik. Fejét emelgeti, néha álmában is. A cumit ilyenkor elhagyja, ami vagy hiányzik neki, vagy nem. Ha igen, akkor nyünnyög.

Néha megtalálja a hüvelykujját és azt cumizza.

A homloktól orrig simogatástól becsukja a szemét, és néha el is alszik, ha kellően fáradt.

Kopik a haja hátul.

Néha behúz magának egyet ököllel.

Egyszer a ruháját addig rúgta lefelé, míg a body és a pántos nadrág a bicepsze közepéig lecsúszott, így hason fekve szépen letartóztatta magát.

A járókában egészen sokáig elvan. Ha épp olyanja van, a lógó-forgó játékkal 15-20 percig is elszórakozik, rúgkapál, gőgicsél és vigyorog neki.

Mozgáskövetés

Már húsvét után feltűnt, hogy a másfél méterre integető Zsófit nagyon figyelte. Aztán kaptunk kölcsön egy járókára szerelhető zenélő-forgó izét, aminek többször is vigyorgott-nevetgélt. A kedvence a fekete-fehér zebra volt, meg a barna majom.
Gizus a fotelem mögé állt, és amikor a vállamon pihent a gyerek, akkor jobbra-balra bújócskázott vele a fejem mögött, és akkor is követte végig.
Most Peti egy zsinóron lógó elefánttal próbálta hipnotizálni, a gyerek követte is a mozgást, de aztán kiderült, hogy a kezét nézte, nem az elefántot. Szóval elég a szórakoztatásához, ha a kezét mozgatja az ember 20 centire a szeme előtt. (A hülye szülők szórakoz(tat)nak c. leckesorozatunkat olvashatták.)

Újdonságok.

Hason fekve emelgeti a fejét, méghozzá függőlegesig. Ha nagyon megfeszíti magát, meg is fordul. Ha kellően elege van, még a lábát is felhúzza maga mellé-alá és kúszó mozdulatokat végez. Karban tartva egy csomószor "áll".

Egyre figyelmesebb, fókuszál, a hangokra, szólongatásra többször felfigyel, odafordul. Másfél méterre tuti lát már,

Aludni csak hason. Többnyire az ágyában, szerencsére. Ma a babakocsiban is hasra kellett rakni, háton csak nyünnyögött, majd bömbölt.

Gügyög. Cuki. Ásít és sóhajt. Megacuki. Vigyorog, főleg hassimogatással egyidőben és ha mi is vigyorgunk rá. Már nevetéskezdeményei is vannak, alig várom, hogy kacagjon is.

Ma beüzemeltük a járókát, és kaptunk kölcsön egy zenélő-forgó-lógó izét, amire elsőre kedvesen rávigyorgott.

Próbáltunk nadrágot és hosszúujjút adni a body fölé, a nadrágot kifordítva tornázta le magáról... Ennyit a nagylányos ruhákról.

Fog, markol, karmol. A szoptatós melltartó háromszöges pántjába előszeretettel kapaszkodik kajálás közben. A héten egyszer a mérlegelés közben dühödten üvöltött, és belemarkolt a nyakláncomba az egyik kezével, a babahajaimba a másikkal, alig tudtam kiszabadítani magam. Azt hittem, a hajamat le is kell vágni, annyira kapaszkodott.

A nappaliban a legjobban a könyvespolcot szereti bámulni. Fekete háttéren színes, jó a kontraszt, tudom én. De könyvespolc. Ennyi.

Apróságok, amikre emlékezni akarok

Hogy milyen bársonyos volt a babahaja.
Hogy hányszor jut eszembe róla az anyai nagyapám.
Hogy mindig jobbra-balra rángatja a fejét, mielőtt ráharap a cumira. Hogy utána, mint a motkány, a mellkasa elé húzza a kezeit, és összegörnyed, miközben vadul jár a szájában a cumi.
Hogy az arca finom pihés, és nagyon puha, főleg ott, ahol a pajesza elfogy.
Hogy a füle nagyon pihés és cimpátlan.
Hogy milyen hosszú ujjai vannak.
Hogy milyen kis girnyó combjai vannak.
Hogy metálvillát meg a középső ujját mutogatja naponta legalább egyszer.
Hogy hogyan kalimpál a kezével, mikor a combomon szemben fekszik velem büfiztetés közben.
Hogy a lábait mindig kihúzza minden ruhából és vagy felhúzza a hasához vagy megtalálja, hogy hol fér ki két patent között.
Hogy hányszor próbálja meg a bicepszemet a szájába venni hátrafeszített fejjel, az orra előtt lévő mellem helyett.
Hogy mielőtt elkezd sírni, mindig jön pár egyre gyorsuló ehe-ehe-ehe szerű légvétel vagy egyre gyorsuló szuszogás.
Hogy ha alszik, sokszor csak résnyire nyitja ki az egyik szemét, körülnéz, majd mivel semmi érdekes nincs, vissza is alszik.
Hogy mennyire szeret összekuckózni velem a paplan alatt.
Hogy az apja mellkasa legalább olyan megnyugtató, mint az enyém.
Hogy alszanak a kanapén, Peti hasán Rita. Rita nyünnyög álmában, Peti visszanyünnyög neki.
Hogy már most sajog a szívem, hogy ez elmúlik, és soha vissza nem jön.